Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

o

IgUilUkfcM

J£79;_december_^4;iJiétí£

Gyulán, az Erkel Művelődési Központ és Ifjúsági Házban évek óta szép eredményekkel tevékenykedik a képzőművészszakkör. A tagok nemcsak tárgyakat, használati eszközöket, rajzokat festenek, hanem ami nehezebb, élő modellt is tanulmányoznak, rajzolnak

Fotó: Béla Ottó

Szakmák,

rejtvények

gyerekeknek

A téli szünetben igen sok érdekes műsor várja a rádióhallgató gyerekeket. Kellemes programnak ígérkezik a Mesterségünk címere sorozat, amely szakmaismertető játékaival az-fország néhány üzemi szakkörének életébe engedi bepillantani a pálya- választó gyerekeket. A szakkörösök tevékenységük közben ismerkednek, illetve ismertetik meg az adásokat hallgató pajtásokkal a kötő-, a kőműves-, a lakatos-, a műszerészszakmákat, de szó lesz a faipari és a mezőgazdasági pályákról is.

Megyénk is szereplési lehetőséget kapott, s így a Gyulai Kötőipari Vállalat szakkörösei 1979. december

Hz ötlettől a filmjelenet elkészültéig

Az ötlettől a filmjelenet elkészültéig követi a televízió kamerája Jancsó Miklós munkáját december 28-i adásában. A stáb egy forgatási napját is megörökítette, amelyen olyan érdekességeket rögzítettek, mint egy nemesi udvarház percek alatti felépítését, vagy ötszáz szereplő pillanatokra meghatározott mozdulatait. Megszólalnak a dokumentumfilmben a kiváló filmrendező közvetlen munkatársai, a forgatókönyv- író-társ Hernádi Gyula, valamint Banovits Tamás díszlettervező — aki a szegény- legények forgatása óta állandó partnere — és a színészek is. Arról vallanak, miért és hogyan dolgoznak évek óta együtt az európai hírű rendezővel.

Kilenc kicsi j zsebkendő

Az egyik olyan nyolcéves forma, a másik hatéves lehet. Ott állnak az : ünnepi vásár forgatagában, a békéscsabai nagyáruház földszintjén, a kesztyűkkel, sálakkal, kalapokkal megrakott polcok között. Föl sem veszik a lökdösődő fel- \ nőiteket, egy bevásárló : kosár két fülét szórón- I ! gatják két oldalról. Állnak és várnak.

Az idősebb eladó veszi :

I őket észre.

— Mit kerestek, fiúk?

A gyerekek megszep- ! í pennek, de a kisebbik ki- : vágja magát.

— Zsebkendőket!

■

— No, és mennyi pén- j I zetek van?

A nagyobb most megelőzi a kisebbet, apró, \

\ tömött pénztárcát mutat !

: föl.

— Teli van — mondja, j j közben a kosárral meg- i : löki kist társát: — Mu- : i tasd a tiedet is, tudod, j j hogy kettőnknek van '

! száz forintja.

— És hány zsebken- !

■ dót akartok?

— Kilencet — mond- ;

| ja ismét a nagyobb, s ő

! viszi a prímet továbbra l is — két nagyapának, ! két nagymamának, egy • apának, egy anyának és 5 ; három unokatestvérnek.

Az eladó komoly arc- j cal közli:

— Ha száz forintotok van, akkor csak 10 forintos zsebkendőket tudok adni.

A két gyerek egymásra ; néz, a kisebbik odasúgja a nagynak:

— Nem baj az, tudod, hogy apa azt mondta, hogy nem a pénz számít, hanem az, hogy senkiről ne .feledkezzünk meg.

k. e. p. *

•■■■■■■■■■*■■Maas■■■•■■■■■■■■■■■■*■■■■•*£

Kik lesznek a szerencsések?

Az Állami Biztosító a hagyománynak megfelelően 1980. első két — fpvárosi és vidéki — újszülöttének 20 000-20 000 forintos élet- biztosítási kötvényt ajándékoz. A két szerencsés gyermeket az újév első órájában születettek közül az ÁB ügyeletén sorsolással, hivatalos személy, közjegyző jelenlétében jelölik ki. A húzáshoz a hivatalos adatokat az Egészségügyi Minisztériummal létrejött megállapodás szerint az egész országból a szülészeteken a klinikák, a kórházak szolgáltatják.

Teljes értékű élet

Az Állami Biztosító az idén a 39. és a 40. „gyermekét” várja, gyakorlatilag azonban már kevesebben vannak az ajándékkötvénytulajdonosok, hiszen az első ÁB-bébi már januárban, 18. életévét betöltve pénzre váltotta az életbiztosítási köt* vényt. Most már „stabilizálódik” az ÁB-bébik kis családja, amelytől ezentúl rendszeresen — a két újszülött mellett — két felnőtt megválik. A jövő év első napjától az 1962-ben Pesten, elsőként született Szabó Gabi és a vidéki Mészáros László kapja kézhez a kötvény értékét, mégpedik a január 1-től érvényes új életbiztosítási feltételeknek megfelelően 2 százalékos kamattal.

28-án, a Kossuth adón 15 óra 28 perckor a kötőszakmáról szerzett ismereteiket, élményeiket osztják meg a hallgatókkal. Természetesen, senkit sem késztetnek tétlenségre a szakkörösök, ugyanis rejtvényeket tesznek fel. A megfejtéseket a rádió címére beküldve, a helyes megfejtők jutalomban részesülnek. A szakmai rejtvények értékelése és a nyertesek sorsolása 1980. január 30-án 15 óra 28 perces kezdettel, a Kossuth adón hallható.

A Miska bácsi levelesládád ja, valamint a Békés megyei Pályaválasztási Intézet is szívesen várja azon pajtások levelét, akik a műsorokban szereplő szakmákról, tevékenységekről még többet szeretnének tudni.

Hazánkban mintegy negyedmillióra becsülik a cukorbetegek számát, s a gondozók évente 220—230 új beteget vesznek nyilvántartásba. A lassan népbetegséggé váló tendencia késztette a TIT gyulai Bródy Imre Szabadegyetem egészségügyi tagozatát arra, hogy előadás-1 sorozatot hirdessen meg a gyulai és gyulavári nyilvántartott cukorbetegek számára. Az előadás-sorozatnak az a célja, hogy a betegeknek a betegségük kezdetétől fogva életvitelükről, kezelésükről, mindennapos problémájukról szakszerű felvilágosítást nyújtsanak. Törekvésükkel megvalósítani, illetve segítséget szeretnének adni az Egészségügyi Világszervet jelmondatához: „Teljes értékű élet, cukorbetegség ellenére”.

Az előadásokat a gyulai TIT természettudományi előadótermében tartják meg kéthetenként, pénteken. Az első előadásra január 11-én kerül sor, amikor is dr. Iványi János és dr. Gyimesi András beszél a cukorbaj lényegéről, terjedéséről, a vizelet és vércukor meghatározásáról, jelentőségükről. Szó lesz még a március végéig tartó előadássorozaton az öröklődésről, a kezelésről, a cukorbaj formáiról, a gyermekkori cukorbetegségről, a párválasztásról, a szövődményekről, aktuális problémákról és a cukorbetegség jövőbeni perspektíváiról.

Január 2-án lottá-jutalomsorsolás

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a decemberi lottó-jutalomsorsolást január 2- Sn tartja. Ezzel egyidőben rendezik a plusz egy gépkocsiakció húzását is. Ezzel kapcsolatban a fogadóknak semmi teendőjük nincs, mivel az előfizetéses lottószelvények mind a decemberi tárgynyeremény-sorsoláson, mind a külön sorsoláson is részt vesznek. A külön nyereményt — Lada 1600-as sze- rnétygépkocsit — a hivatalos tárgynyer emény-jegyzékben kiemelten teszik közzé.

Az SZVT új csoportjai

A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Békés megyei Szervezete ez évi érdemi munkáját elsősorban a szakcsoportokon keresztül fejtette ki. Nagy előrelépést jelentett, hogy az idén megalakult az Orosházi Üveggyár és a Gyulai Vízművek üzemi szervezete, összegzésben javult munkájuk színvonala, fokozódott a csoportok önállósága, a tagok aktivitása. Jóllehet rendezvényeik száma kevesebb volt, mintáz elmúlt esztendőben, de azok látogatottsága magasabb volt.

Az új szervezetek eredményességét bizonyítja, hogy az üveggyáriak szervezésében egy csoport látogatást szervezett a jugoszláviai Pancso- vai Üveggyárba, amely sikeres volt. Ez alkalommal megismerkedtek az ottani technikával, a szomszédos ország „üveges” dolgozóival.

TYÚKPIACON... Fotó: Béla Ottó

Európa —■ karácsonykor

észnek majd generációk, amelyek visszatekintve korunkra, csodálkozni fognak: miért kellett ne- I künk karácsonykor a béke megóvásának szükségességéről írni? Ma még így van: a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Nem valami tehetetlen panaszkodás diktálja e szavakat, hanem a meggyőződés, hogy nemcsak szükséges, lehet is cselekedni. Ma még rá kell mutatni mindarra, ami alááshatja az emberiség nyugalmát.

Európában élünk, s bár tudjuk, hogy valamennyi földrész sorsa összefügg a miénkkel, mégis az érint bennünket legközelebbről, ami itt történik.

Soha Európa életében nem volt olyan hosszú, békés korszak, mint a mostani. Több mint három évtized telt el a második világháború óta, s ez az időszak valami teljesen új jelenségre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy amíg a népek tartós barátsága régen csak naív álmodozók, magányos próféták képzeletében élt, most valósággá vált. A világméretű társadalmi változások, a tudomány, a technika, a gazdaság nagyon is kézzel fogható tényezői teszik lehetővé ezt. És szükségessé is. Nemcsak azért beszélünk ma békés egymás mellett élésről, mert az szívből óhajtott, jó dolog, hanem azért is, — sőt elsősorban azért —, mert feltételei már létrejöttek.

Különösen az utóbbi évtized európai fejleményei bizonyítják ezt. Nemcsak azért tekintünk vissza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhülés tényeit számba venni. Ezeknek az esztendőknek a tanulságai érvényesek a mára és a nyolcvanas évekre is. Mi történik? Kiderül, hogy a fölfegyverezettség mai szintjén egy erópai háború a résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a modem gazdaság szinte parancsolja, megköveteli az együttműködést, akár az energiaellátást tekintjük, akár a közlekedést, akár a környezet védelmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb piacokat követelő korszerű tömegtermelést. Az országok egyre inkább egymásra vannak utalva. Ez az egymásrautaltság a kor egyik döntő jellemvonása, ezért alakultak ki a nagy gazdasági, szövetségi rendszerek, ezért jönnek létre államközi szerződések, ezért növekszik a kereskedelmi csere, szaporodnak az ipari kooperációk, jelennek meg olyan árucikkek egy-egy országban, amelyek „szülőhelyéről” az emberek azelőtt jószerivel nem is hallottak.

Lehet, kissé prózainak, túlságosan józannak, ide nem illőnek tűnik a szeretetteljes ajándékozások ünnepén olyan száraz témákról szólni, mint tömeges árutermelés, közlekedés, levegőszennyeződés — dehát a béke tekintélyes mértékben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat a népek csak közösen, egymás segítségével érhetnek el. A kommunisták megfogalmazták, föltárták ezt az új helyzetet, és megkezdték a fáradságos aprómunkát a lehetőségek hasznosításáért. S mert e tevékenységhez a másik oldalon megfelelő partnereket találtak — a változás lehetőségeiből egy és más már valósággá is lett.

De a béke és az együttműködés korszaka nem úgy köszönt be — nem úgy fog beköszönteni —, hogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap reggel itt lesz a tökéletes, az általános, a mindenre és mindenkire érvényes harmónia. Folyamat ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaélésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdekellentét, osztályok, csoportok és államok között. Nemcsak együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küzdelme az elavulttal, az újé a régivel. Ne várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, poitikai szemléletükben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő, különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kézben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. így van ez még a családokon, a kisebb közösségeken belül is, hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikai bölcsesség és a higgadt erő —, hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt'jelző piros vonalat, ne csapjanak át fegyveres küzdelembe.

Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés rideg té- nyeiről is szólni kell. Az egyensúly nélkülözhetetlen része — és belátható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres erőinek kiegyenlítettsége, mindenekelőtt földrészünkön. Az atlanti szövetség országai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a felborulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nyugat-Európában óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés korszakának beköszöntél veszélyeztetik. Következésképpen, ha a szocialista országok azt akarják, hogy az eddigi együttműködést és az enyhülést biztosító egyensúly megmaradjon, nekik is kell új rakétákat gyártaniuk. Ilyenformán folytatódik, sőt erősödik a fegyverkezési verseny.

□

ilyen lehet hát a megoldás, ha egyszer a fegyveres erők is hozzátartoznak a két világ kapcsolatrendszeréhez? Tudjuk, egyelőre nem képzelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacsonyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű megoldás akkor is, ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani. Változatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdasági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban könnyebb. Egyszer több pénzt fordíthatunk a jólét emelésére, máskor a helyzet arra kényszerít, hogy a versenyt állva többet áldozzunk Marsnak, a háború istenének. Egyszer derültebb a politikai helyzet, és növekszik a készség a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek és a bonyolító tényezők nehezítik az életet. De a könnyebb, vagy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgáljuk, nem változtat azon a tényen, hogy az emberiségnek nemcsak általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű emberek és politikusok a föld minden részén, akik ennek tudatában vannak, gondolkoznak és kezet nyújtanak egymásnak.

Tatár Imre