Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-23 / 300. szám
1979. flecember 23„ vasárnap __/ __ í .. N yugdíjba menés előtt és után Még nincsenek kéznél a legfrissebb adatok, de a becslések szerint a hazánkban élő nyugdíjasok száma 2 millió körül van. Akadnak közöttük olyanok, akik az előírások által megszabott keretek között tovább dolgoznak. Mások viszont véglegesen felhagytak korábbi tevékenységükkel, s idejük nagy részét pihenéssel, házkörüli munkákkal töltik el. Információszerzés céljából megyénk három településén, három különböző típusba tartozó munkahelyet kerestünk fel. Módszerünket nevezhetnénk „szondázásnak”, reprezentatív” adatgyűjtésnek, vagy valami másnak is, ám a lényeg egyetlen kérdés köré koncentrálódik: hogyan törődnek a nyugdíjazás előtt álló dolgozókkal és a nyugdíjasokkal az egyes munkahelyek. A VÁLLALAT Békéscsabán, a több, mint 440 embert foglalkoztató MEZŐGÉP 1-es számú gyárában Tihanyi András munkaügyi előadó nemrég végzett el Budapesten egy héthónapos szociálpolitikai tanfolyamot. A vállalat nyugdíjasainak helyzetét elemző szakdolgozata egyedülálló kezdeményezésnek számít, az idős emberekkel való törődés korszerűsödésében. (Valószínű, hogy az „Életet az éveknek, éveket az életnek” alapgondolatra épült mű cikk formájában is megjelenik a Munkaügyi Szemlében.) A vizsgálat a MEZŐGÉP Vállalat békéscsabai, békési, orosházi és mezőkovácsházi gyárának, valamint mezőbe- rényi, gyulai és kétegyházi gyáregységének nyugdíjasaira terjedt ki. Sánta Ferenc munkaügyi és szociálpolitikai osztályvezető segítségével a jelenlegi állapotokat tükröző helyzetről beszélgettünk. Eszerint az említett településeken levő munkahelyeknek és a központnak összesen 218 nyugdíjasa van, közülük 83 —fizikai és nem fizikai munkát igénylő munkakörben —még ma is dolgozik. A többiek vagy egészségi okok, vagy a bejárás körülményessége miatt már nem vállaltak mun-j kát. Egyébként a szakszervezet égisze alatt működő albizottságok a nyugdíjas korhatárhoz közelállókkal ismertetik a továbbdolgozás feltételeit, a nyugdíjhoz szükséges papírok beszerzésének módját stb. I A szakdolgozat a legap- róbb.részletességgel tárgyalja a nyugdíjasok lakásának állagával, anyagi körülményeivel, a szociális juttatásokkal, (segélyek, üdültetés, kirándulás) kapcsolatos helyzetet is. Például az adatokból azt is megtudhatjuk, hogy saját lakása 195 nyugdíjasnak van, s albérletben senki sem lakik. Ez a pontos nyilvántartás többek között több dologra is ráirányítja a figyelmet. A vállalatnak a továbbiakban arra kell törekednie, hogy minél szorosabb kapcsolatot alakítson ki a gyárak, gyáregységek, valamint a nyugdíjasok között. A velük való találkozók ne csak egyetlen napra korlátozódjanak, hanem egyéb alkalmakra is. Ebben nagy szerep jut a vállalati aktíváknak, akik rendszeresen felkeresik és tájékoztatják a már nem dolgozó nyugdíjasokat a gyár belső életéről, munkájáról, eredményeiről. A kapcsolattartás emberi oldala nemcsak a rendszeres törődésben, hanem a szakmai ismeretek, tapasztalatok átadásában is megnyilvánul. A KÓRHÁZ Gyulán Faniszló Józsefné, a megyei kórház munkaügyi osztályvezetője elmondta; náluk az egészségügyben a fűtőket és a . takarítókat, s 1974 óta pedig az egészség- ügyi szakdolgozókat szinte „korlátlanul” lehet foglalkoztatni. Ezt az intézkedést 1979-től már a rendelőintézeti asszisztensekre is kiterjesztették. Az idén a kórház 72 nyugdíjast foglalkoztatott. Akadtak közülük olyanok, akik egész évben; mások főként a szabadságolások idején dolgoztak. Például a sebészeten két nyugdíjas főorvos egy szakrendelést lát el, s egy pedig a bőrgyógyászaton segítette, illetve segíti a betegellátást.' A különféle találkozókon, rendezvényeken túlmenően a szakszervezeti tagok év közben is felkeresik a kórház nyugdíjasait. Ebbe a tevékenységbe igyekeznek bevonni a fiatalokat is. A nyugdíjba vonuló alacsony keresetű fizikai dolgozók — a lehetőségekhez mérten — külön pénzjutalmakat kapnak. A folyamatosan továbbdolgo- zóknak a munkában eltöltött idejét beszámítják a törzs- gárdatagságba. A nyugdíjelőkészítő albizottság fokozott figyelmet fordít arra, hogy mindenkinek meg legyen a „kerek év”. Például előfordult, hogy valakinek mindössze csak tíz—tizenöt napja hiányzott ahhoz, hogy részére magasabb nyugdíjat állapítsanak meg. Éppen ezért a munkaügyi osztály még arra is ügyel; ki mennyi ideig volt táppénzen. Az intézményben főként a kis keresetű fizikai dolgozók bérének emelését szorgalmazzák. A különböző erkölcsi és anyagi juttatásokat a vezetők igyekeznek összhangba hozni azzal a kedvezőtlen helyzettel, hogy manapság már egyre nehezebb feladatnak számít takarítókat, fűtőket, konyhalányokat és egyéb kisegítő munkaköröket ellátó dolgozókat alkalmazni. Ezek után érthető, milyen nagy segítséget jelent az, ha egy-egy ilyen nyugdíjas tovább dolgozik. A TERMELŐSZÖVETKEZET A kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezetben Kiss Bé- láné SZTK-ügyintéző arról tájékoztatott, hogy 662 nyugdíjasuk, illetve járadékosuk van. Az idén nyugdíjba vonult 38 idős ember, s közülük 10-en rokkantsági nyugdíjat kapnak. Az ő esetükben a magas vérnyomás, a szívpanaszok és az izületi fájdalmak elég gyakoriak. A szövetkezet minden évben jutalmazással, ajándékozással egybekötött búcsúztatót tart. A mintegy 130 alacsony nyugdíjjal rendelkező tsz-tagnak 150—200 forintot ad havonta. Ugyanakkor a fizikai munkát végzők 1260, a szellemiek pedig 840 órát dolgozhatnak évente. A tsz 1979-ben 65 nyugdíjast foglalkoztatott. Minden esztendőben, augusztus 20-án 300—300 forint szociális segélyt fizetnek ki a nyugdíjasoknak, ök pénzben kapják meg a háztájiból származó jövedelmet. Volt egy időszak, amikor a szövetkezet ebédet is tudott adni, de a megnövekedett létszám miatt már megszűnt ez a lehetőség. Ami az öregek otthoni körülményeit illeti, legtöbbjük családi környezetben él. Esetenként rossz lakásviszonyokkal kell számolniuk, öt—hat tsz-nyugdíjas szociális otthonba költözött. Az egyedülálló, magányos embereket a nőbizottság tagjai látogatják meg bizonyos időközökben. Egyébként a tanács a társadalmi szervekkel közösen anyagilag és erkölcsileg is igyekszik támogatni azokat, akik más munkahelyekről mentek nyugdíjba. Rendszeres segélyezésre 280 ezer, rendkívülire 17 ezer forintot fordítanak évente, és ezzel is 35—36 ember anyagi helyzetén kívánnak javítani. Számtalan jó példát lehetne még megemlíteni: hogyan törődnek saját nyugdíjasaikkal a vállalatok, az intézmények és a szövetkezetek szociális brigádjai; a tanácsi szervek, a társadalmi szervezetek aktívái. Emellett természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy gyakran maguk a fiatalok és a szomszédok is iparkodnak segítséget nyújtani az idős embereknek. Nem állítjuk, hogy az erkölcsi, vagy anyagi támogatás valamennyi településünkön egyformán érvényesül. Mindenesetre: elkezdődött egy olyan folyamat, amelyben nem lehet megállni. Űjabb és újabb erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy az „Életet az éveknek, éveket az életnek” jelszó jegyében indított kezdeményezés valóban őszinte emberi érzékekkel, s az eddiginél is gazdagabb tartalommal telítődjék. Bukovinszky István Általános iskola, ifjúsági ház épül Szeghalmon Szeghalmot a Sárrét fővárosának is nevezik. Nincs ebben semmi túlzás, hiszen a városiasodó nagyközség az utóbbi években dinamikusan fejlődött. A tanács nemrégen megtartott ülésén jóváhagyták az 1980. évi költségvetési és fejlesztési tervet. Ebből egyértelműen kiviláglik: az előrelépés üteme nem lassul. A költségvetés a középtávú tervben a jövő esztendőre 21,7 millió forintot irányzott elő. A gazdasági ágazatban több lesz a kiadás, csaknem 2 millió forinttal. Tovább bővítik a Nádady utcai piacot, facsemetét vásárolnak, s jelentős összeget fordítanak a szemétszállítás korszerűsítésére, a gyalogátkelőhelyeket jelző- berendezéssel látják el. Nagy gondot fordítanak az egészségügyre és a szociális ellátásra. Az orvosi rendelők festésén, mázolásán kívül berendezéseket, felszereléseket vásárolnak. A bölcsődében fürdőszobát alakítanak ki, az öregek napközi otthonában falburkolattal látják el az ebédlőt, az udvaron nyári napozót építenek. Kulturális célokra az 1979. évi 16 millióval szemben 18,3 millió forintot költenek. Felújítják a Béke utcai óvodát, a Vigh Matild Általános Iskola új padokat, szemléltetőeszközöket kap, a Sebes György Általános Iskolában pedig kicserélik a kazánt. Bővítik a helytörténeti gyűjteményt, könyvek, hanglemezek vásárlására 114 ezer forintot fordítanak. Az V. ötéves terv teljesítése szempontjából az 1980-as fejlesztési terv meghatározó lesz. A feladatok megvalósítása az eddigieknél is következetesebb gazdálkodást követel. A célcsoportos beruházások közül ebben az évben átadták a 64 állami lakást. A József Attila-lakóte- lepen elkészült a 81 lakás külső szennyvízcsatornája. Folyik a területelőkészítés a Sebes György-lakótelepen, ahova 60, majd újább 212 OTP-lakást építenek. Jól halad a 8 tantermes általános iskola, az ifjúsági és úttörőház létrehozása, amelyeket 1980. szeptember 1-én szeretnének átadni. Ugyanakkor megkezdődik a 40 személyes bölcsőde kialakítása. összességében a nagyközség fejlesztésére 18,4 millió forintot fordítanak. n pártpublicisztikai pályázat eredménye A gyermekrajz-kiállítást Nagy Lajos KISZ-titkár nyitotta meg Gyermekrendezvények a vasipari szövetkezetben A Pártélet és a Központi Saj tószolgálat • szerkesztőségei által a megyei és a városi lapok munkatársai részére meghirdetett pártpublicisztikai pályázat zsűrizése és eredményhirdetése megtörtént. A zsűri az alábbiak szerint döntött: Az első díjat (7000 Ft) nem adta ki. A második díjat, (5000 Ft) nem adta ki. Harmadik díjban (3000 Ft) részesítette az alábbiakat: Lánczos András (Dunaújvárosi Hírlap) Nem magyarázkodni, érvelni! című írásáért; Szilágyi Károly (Napló — Veszprém) Beszámol a pártalapszervezet című írásáért; Németh Erzsébet (Fejér megyei Hírlap) Amatőr módon nem lehet és A helytállás erkölcse című írásaiért. Ezenkívül 1000 Ft-os jutalomban részesítette az alábbiakat: Varga Edit (Pest megyei Hírlap) Továbblépés önkritikus elemzéssel című írásáért; Perny Irén (Petőfi Népe) A közművelődési párt- határozatért című írásáért; Berde Mihály (Dolgozók Lapja) Azok a kiskertek ... és elveszik-e a pártcsoportok a taggyűlés kenyerét című írásáért; M. Szabó Gyula (Nógrád) Ütőéren a kéz című írásáért. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet gazdag programmal zárta az elmúlt hét végén a nemzetközi gyermekévet. Az elmúlt szombaton a szövetkezet klubhelyiségében gyermekrajz-kiállítást nyitottak. A 3—14 éves kis alkotók munkáit egy hétig láthatták az érdeklődők. A KISZ-szervezet a patronált Dobó Katica úttörőcsapattal játékos klubestet rendezett az Ifjúkommunisták az úttörőkért ... mozgalom záróakkordjaként. Vasárnap a szövetkezet nőbizottsága és KISZ-esei a már hagyományosnak számító fenyőfaünnepségre hívták meg a dolgozók gyermekeit. A Vajda Péter Művelődési Központban megtartott bensőséges ünnepségen mesefil- mekkel, műsorral szórakoztatták a kicsinyeket, majd ajándékcsomagokkal kedveskedtek nekik. Kávéfözés, normarendezés és egyebek Zavarosban csak ott lehet halászni, ahol zavarosan mennek a dolgok. Ahol nincs rend, nincs fegyelem. Ahol a bizonylatoknak lába kel. Ahol a munkaügyi szabályzatoknak fittyet hánynak. Ahol fiktív számlákat állítanak ki. Ott mindig akad valami a horogra, amiből pe- csenyézni lehet. Még pedig annak, aki közel van a tűzhöz. Valami ilyesmiről suttogott a fáma a Battonyai Asztalosipari Szövetkezetben. Először a kávéfőzés szolgáltatta az okot. Pontosabban szólva az elszámolás. Néhány dolgozó fel is vetette, tiszta képet szeretnének látni. Erre jött aztán a csatta- nós válasz. Kávéfőzésből senki sem lett még milliomos. Különben is egy kockás füzetben annak rendje- módja szerint nyilván vannak tartva az adatok. Igen ám, de hogyan?! Közérdekű bejelentés nyomán erre adtak választ a mezőkovácsházi járási népi ellenőrök. Amit feltártak, attól még nekik is káprázott a szemük. De lássuk sorjában. A kávéfőző személyi díjazását a szövetkezet gépi és kézi műhely dolgozói fedezték. Teljesítményükből csak ebben az évben több mint 11 ezer forintot vontak le. Pedig kávét nemcsak ők ittak. De ez még hagyján. A kávéfőzés jól jövedelmezett. Abból a bizonyos kockás füzetből is kitűnt, hogy a befolyt ösz- szegből erre is, arra is ment a pénz. íme a nyilvántartás. A szövetkezet reprezentációra 11 ezer forintot használt fel a kávépénzből. Nőnapi kiadásokra 6 ezer forint ment el, ifjúsági parlamentre 600 forint, s üdítő italra is futotta. De ezzel még nincs vége a sornak. A kávéfőzésből keletkezett bevételből 14 ezer forintot vett fel a főkönyvelőnő, 5 ezer forintot pedig az elnök. A műhely dolgozói pedig rendületlenül fizették a kávét. Ám nemcsak ezt. Az év elején a fűtési díjat is az ő teljesítményükből vonták le. Hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, más is történt. Májusban rendezték a normákat. Egyes termékeknél 15 forintról 9-re csökkentették a darabbért, mégpedig visszamenőleges hatállyal április hónapra is. Csak úgy, egyik napról a másikra, figyelmen kívül hagyva saját munkaügyi szabályzatukat, mely szerint a teljesítménymódosítást indokokkal egyetemben, írásban kell közölni az érintett dolgozókkal, és természetesen ezzel kapcsolatban el kell végezni a számításokat is. De sem számítás, sem indoklás, sem írás. A szabálytalanságok lajstroma azonban ezzel még nem zárult le. Ami a fűrészáru megmunkálása során keletkezett hulladék értékesítése körül történt, arra a pénzügyi revízió is felfigyelt. A revizorok javaslatot tettek, hogy a szövetkezet a hulladékot a szárító berendezések üzemelésénél használja fel. A fülük botját sem mozdították. Olyan számlákat állítottak ki, amelyekkel manipulálni lehet. A vásárlóktól felvett összeg pénztári bevételezéséről pedig gyakran megfeledkeztek. Ezen senkinek sem szabad megütköznie. Hiszen ez a pénzforgásból származott, mely úgy is veszendőbe ment volna, ha nem értékesítik. Ezen szavakkal magyarázkodott a főkönyvelőnő, akit ugyancsak elért a feledékenység neme- zise, csekély 22 ezer forint erejéig. Mikor a népi ellenőrök megkérdezték az elnököt és a főkönyvelőnőt, miért kellett a dolgozók kávépénzéhez nyúlni, meghökkentő választ kaptak. A pénzt marókések vásárlására fordították. Igen ám, csakhogy a marókések históriája is elég zűrzavaros. Az elnök 1975- ben 10 ezer forintért adott el a szövetkezetnek késeket. 1978-ban a járási hivatal és a felügyelő bizottság megállapította, hogy a szövetkezet pénzén, de számla nélkül 10 ezer forintért vásárolt marókéseket. A raktárba kerültek. Ám sem bevételi, sem kiadási bizonylat nem maradt utánuk. Az év elején az elnök ismét előállt a marókésekkel. Ezúttal 56-tal. Mondván, apai örökségről van szó. Még cifrább a présszerszámok esete. Egy békéscsabai kisiparos készítette el azokat. A pénzt azonban nem neki fizették ki, hanem a szövetkezet műszaki tanácsadójának, aki a községi tanács vb-től kapott származási bizonyítvánnyal igazolta, hogy a présszerszámok a saját tulajdonát képezik, s ezért 15 ezer forintot vett fel. Mire való volt ez a körítés? Tréfának szánták, ugratni akarták az ellenőröket, vagy még jobban összegombolyítani a kusza szálakat. Pedig hát enélkül is elég sok szabálytalanság történt. Az elszámolási előlegeknél is. Az elnöknek akkor is folyósítottak különféle vásárlásokra előleget, amikor az előzőleg felvett összeggel még nem számolt el, avagy az elszámolás napján a korábbihoz hasonló összeget vett fel. Megtehette. Senki sem mondta, hogy ne tegye. De aki a szabályoknak fittyet hány, számolnia kell azzal, hogy előbb-utóbb megégeti a kezét. A vizsgálat befejezése után a mezőkovácsházi Népi Ellenőrzési Bizottság a szövetkezet három tisztségviselője ellen fegyelmi kártérítés eljárást kezdeményezett a járási hivatalnál, s ugyanakkor megtette a büntető feljelentést is. Mégpedig sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt. Serédi János
