Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
Barátaink életéből Jugoszlávia Új egyetem Csehszlovákia Tvrdonicei lakodalom Nemrég nyitotta meg kapuit a macedóniai Bitóiéban Jugoszlávia 19. egyeteme. A szkopjei egyetem mellett ez a köztársaság második felső- oktatási intézménye. A déli kisváros, Bitolamár a rómaiak idejében ismert volt. Ma a környező településeken félmillió ember számára jelent gazdasági és kulturális központot. A város és környéke 65 ezer diákjának jó továbbtanulási lehetőséget kínál az egyetem. Az egyetemhez kapcsolták a korábban főiskolai ranggal működő intézményeket, így a jogi, a közgazdasági, a pedagógiai, a vegyészeti, a mezőgazdasági, a turisztikai, a dohányipari és a hidrobiológiái főiskolákat, illetve intézeteket is. , A bitolai egyetemnek több mint 10 ezer nappali és levelező hallgatója van. A tanszékek munkáját 150 professzor, szakember és kutató irányítja. Az intézmény első rektora dr. Stevan Gaber professzor, aki hosszabb ideig volt a szkopjei Cirill és Metód Vidáman énekelnek, táncolnak a menyasszony háza előtt a Tvrdonice Morvaország legdélibb csücskében fekszik. A gondosan karbantartott házak mellől nem hiányzik a virágoskert. A napsütötte domboldalakon szőlők húzódnak, a gyümölcsösökben mandula-, sárga- és őszibarackfák sorakoznak. Vidámak, vendégszeretők az itt élő emberek, szeretik a természetet és a mulatságokat. Különösen hangulatosak lakodalmaik, amelyek számos népszokást, hagyományt is felelevenítenek. A lagzi eseményei szigorúan megszabott rendben követik egymást. Mikor már a legények magukba szívtak egy kis „erőt”, a násznagy vezetésével színes menetben elmennek a vőfényért. Innen a nyoszolyólány házához indulnak — őt a menyasszony választotta ki legkedvesebb barátnői közül. A fél falu az ablakokban, az ajtóban, kiskapukban, s a járdán áll, míg a vőlegény házát is felkeresik. A fiataloknak bizony nincs könnyű dolguk. Az esküvő napján — még meg sem köszönték a szülőknek, hogy felnevelték őket — mindenféle humoros buktató és rigmus vár rájuk. A szülői házból kilépő vőlegényt például egy perlekedő leányzó fogadja, pólyásbabával a karján. Csak úgy húzza a vőlegény kezét, hogy az övé a gyerek, hozzá tartozik. Olyan jól játssza az elhagyott kedvest, hogy a legény nem győz pironkodni. Hát még mikor a menyasszony háza elé érnek. A ház csukva, mindenütt csend, a függönyök lehúzva, s a kapura hatalmas tábla van akasztva: „A nagy hőség miatt az esküvő elmarad.” A vőlegénynek jó ideig csengetni, dörömbölni kell, míg végre mégis megnyílik a kapu. Ezután a menet szinte végigtáncolja, kurjongatja az utat egészen a tanácsházáig, ahol a jegyeseket ünnepélyesen összeadják. A közeli parkból díszlövések hallatszanak az ifjú pár tiszteletére. Ekkorra már az egész falu népe összefutott: a vő- legényes és menyasszon yos házban is lakoma várja a rokonokat, barátokat... Gyűrűt cserél a vőlegény és a menyasszony (Fotó: Orbis — KS) fiatalok Egyetem rektora. Szovjetunió Jaltai mesetisztás Erdei manók. Mihail Csilikov alkotása (Fotó: APN—KS, J. Glazacseva felvétele) Jalta üdülőövezetében van egy nagy szabad térség: a „mese tisztás”, a gyerekek kedvenc pihenőhelye. Ezt a tisztást Mihail Csilikov amatőr faszobrász négy korai munkája — a faragott tor- nácú faházikó, mókás púpos lovacska, a jámbor mackó és a hosszú fülű nyuszicsalád — díszíti. Ezeket a szobrokat Csilikov még akkor készítette, amikor dolgozott, és a fafaragás csupán szórakozást, kikapcsolódást jelentett számára. Szobrait egytől-egyig a gyerekeknek ajándékozta: pompás faszobrai ma is ott állnak a krími óvodákban, iskolákban, az úttörőpalotákban. Mihail Csilikov pilóta volt. Életéből több mint harminc évet töltött a levegőben. Miután súlyosan megbetegedett, és az orvosok megtiltották neki, hogy a botkormányhoz üljön, Csilikov repülésirányítóként a szimferopoli repülőtéren dolgozott, majd nyugdíjba ment. Ettől kezdve teljes egészében régi hobbijának, a fafaragásnak szentelte idejét. — Az erdő , visszaadta egészségemet — mondja Mihail Csilikov —, ezért aztán eleven fát sohasem használok fel. Elpusztult fatörzsekbe, tuskókba, régi tönkökbe próbálok újra életet lehelni. Azt hiszem, valamennyiben ott rejtőzik a mese, hiszen a fa minden más anyagnál bensőségesebb, elevenebb anyag. — Annak idején nagyon féltem attól a pillanattól, amikor majd abba kell hagynom a repülést, a művészet azonban nagy segítségemre volt abban, hogy valamit megőrizzek a szárnyalás érzéséből. Végeredményben nem is kerültem olyan messze eredeti foglalkozásomtól — mosolyog. — Hiszen a mesehősök jórésze is repül: az egyik varázsszőnyegen, a másik púpos lovacskán, és némelyik, uram bocsá’, még seprűnyélen is. NDK A kővé vált kenyér legendája A 12. századból származó kastély ma a környék lakosainak találkozóhelye. Itt kapott helyet az agrármúzeum is Csodálatos dolgokkal — háromlábú nyúllal, kővé vált kenyérrel és elsüllyedt szekérrel — találkozhat a látogató a Wanzleben közelében fekvő Ummendorf kastélyában. A magdeburgi síkság agráimúzeuma talált itt otthont. Kifakult iratok, kopott könyvek halmaza tanúskodik a vidék történetéről, egykori életéről. Régi térképek, hely- történeti krónikák sokat elárulnak a mezőgazdaság fejlődéséről, a falusi szokásokról, a növény- és állatvilágról, a vidék szakácsművészetéről. Nem kevesebb, mint 20 ezer kötet tárja fel a vidék történetét. A kastély gótikus lakótornyának kopott lépcsőin leereszkedve egy 200 éves, eredeti stílusú, bútorzaté parasztszobában találjuk magunkat, kézzel festett, kemény fából készült szekrényekkel, ládákkal és bölcsővel. Igazi népművészet! Heinz Nowak, a múzeum igazgatója elmondja, hogy e termékeny vidék parasztjai viszonylag jobban éltek, mint a más tájak lakói: erről tanúskodik a díszes berendezés. Egy másik helyiségben különböző rendeltetésű felszerelési tárgyakat találunk. A wanzlebeniék élenjártak a mezőgazdasági technika fejlesztésében. Itt van például a kiállított, mintegy százéves lóvontatású éke. Ennék vasa mélyen felszántotta a talajt és növelte a termékenységet. De vannak itt olyan, alig harminc éve még használt gépek, amelyek ma már múzeumi tárgyakká váltak. Ilyen többek között két kimustrált gőzeke is. Az igazgató elmondja, a múzeum célja, hogy bemutassa: miként változott a vidék dolgozó népének életmódja a késői feudalizmustól napjainkig. A feladat megoldása nem mindig könnyű. Az emberek sokáig nem értették meg, mi szükség van annyi „ócska kacat” összegyűjtésére. Ma már a szövetkezeti parasztok maguk hordják be a használaton kívüli, talált tárgyaikat. A felkutatott tárgyakat azután restaurálják, s ha iratokról 'van szó, fotókópiákat készítenek róluk. Így válnak kiállításképessé. Az agrármúzeum részt vesz a környék kulturális életében, s a múzeumnak köszönheti újraéledését a wanzlebeni vásár, amelyet most évente rendeznek meg. G. I. Bulgária 350 díjnyertes film A filmgyártás a felszabadulás óta nagyot fejlődött Bulgáriában. A bolgár filmek közül az azóta eltelt évtizedekben 345 alkotás nyert — összesen 489 — nemzetközi díjat. E művek között vannak játékfilmek, tudományos ismeretterjesztő alkotások, dokumentumfilmek és trükkfilmek. Tavaly, 1978-ban hat játékfilm, 11 ismeretterjesztő, öt trükk- és 2 dokumentumfilm kapott összesen 22 nemzetközi kitüntetést. A játékfilmek közül sok a történelmi film. A bolgár állam közelgő 1300. évfordulója is ilyen filmalkotás készítésére ihleti az illetékeseket. Most forgatják a kétrészes színes filmet, amely az „Aszparuh kán” címet viseli és a protobulgár harcok idejét idézi fel. A korhű jelmezekben és környezetben szereplő, az egykori harci eszközök másait használó színészek és statiszták a nép hősiességét híven ábrázolják a tömecjelenetekben és párviadalokban. A címszereplő Stefan Danajlov érdemes művész; a bizánci császárt Koszta Zonev alakítja. Lengyelország Gyorsuló motorizáció Lengyelországban 1979. Január 1-én 4 millió 875 ezer különböző fajta gépjárművet tartottak számon. A leggyorsabban a személy- gépkocsik száma növekszik. Ma már 1 835 40o autó fut az utakon. A teherjárművek száma 544 100- ra, az autóbuszoké 61 500-ra emelkedett. A mezőgazdasági gépek közül a vontatók száma elérte a félmilliót. A motorkerékpárok manapság nem annyira keresettek, mint régebben. Jelenleg 1 822 100 motorkerékpár van az országban; 64 ezerrel kevesebb, mint 1978- ban. A statisztikai adatok tanúsága szerint Lengyelország 7,2 lakosára jut egy motoros jármű, 14,4 lakosára egy tehergépjármű, 11-; tetve autóbusz és 19,1 lakosára egy személyautó.
