Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. december 2., vasárnap o A Békés megyei küldöttek csoportja Képviselők voltunk Debrecenben Az úttörők fővárosa volt november 22-től 24-ig Debrecen; itt rendezték ugyanis a VII. országos úttörőparlamentet. Megyénk kisdobosait és úttörőit 15-en képviselték. Hogy mi minden történt e három nap alatt, arról szóljanak a küldöttek: Zagyva Andrea: A debrecenieknek nagyon szép művelődési palotájuk van, benne majdnem 200 helyiség! Pompás a táncterem, csupa tükör. Az előcsarnokban játékkiállítást láttunk, nagyon szívesen eljátszottunk volna a bemutatott játékokkal. A legszebb azért a színházterem, itt tartottuk a nyitó- és záróüléseket, itt volt a színházi előadás és a gálaest is. Dányi Tibor: A tanácskozás szüneteiben valóságos felfedezőutakat lehetett tenni a házban, annyiféle meglepetés várt ránk a különböző helyiségekben. A bábszínházban láthattuk a Lú- das Matyit, másutt a Napos Csibe együttessel dalolhattunk, megint másutt zsákbamacskajáték folyt. A folyosókon pedig a terített asztalokon mindig volt étel, ital. Tóth Judit: Csütörtökön este a Csokonai Színház művészei bemutatták nekünk Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének színpadi változatát. A történetet olvastam már, de így, „élőben” még megha- tóbb volt. Percekig tapsoltunk. Szerintem most is élnek köztünk Nyilas Misik — persze nem olyan körülmények között, mint az író idején —, de most is vannak szeretetre, jóra vágyó, védelemre, bátorításra szoruló gyerekek. Kiállnak-e mindig védelmükre a bátrabbak, erősebbek? Stefkovics Valéria: Pénteken a Lilla téri iskola testvérüzemébe, a TANÉRT-be látogattunk a komáromiakkal együtt. Érdekes látvány volt, hogyan készülnek itt a tanítási órákon használatos eszközök. Este a Bartók Béla úttörőcsapat vendégei voltunk, itt találkoztam vendéglátómmal, Bakó Erikával. Szombaton délután ugyanis minden küldöttet egy-egy debreceni család látott vendégül. Nagyon hamar megbarátkoztam Erikával, Zsokéval, a nővérével és a szüleikkel. Sok mindenről beszélgettünk, zenét hallgattunk, majd vacsora után együtt mentünk a gálaestre. Szőke Klára: Egyáltalán nem éreztünk fáradtságot a 3 napos program végén, sőt, a hangulat a gálaesten ért a tetőfokára. Ebben nem kis része volt a hajdúhadházi gyerekek Toldi-előadásának, amely az unalmas magyaróráknak üzent hadat. De a legnagyobb sikere a debreceni RE-SHOW együttesnek volt. A négytagú zenekar KISZ- és úttörőrendezvényeken lép fel, és az idősebbek is szívesen hallgatják muzsikájukat. Komolyan veszik a gyerekeket, megértenek bennünket. A parlamentnek írták az Üveggolyó című dalukat, melyet meg is tanítottak velünk. Sőt a szerencsésebbek az együttes jóvoltából igazi üveggolyókat vihettek haza az előadás után. Z elenyánszki Pál, Szabó Antal: Számunkra nagyon sokat jelentett az, hogy a szekcióüléseken, de közben is vitázhattunk, megismertük egymás véleményét. Bár tudomásunk szerint az előző országos parlamenteken ajánlott, vagy elhatározott tennivalók közül néhány nem valósult meg, és érdemes lenne ennek utánanézA TANÉRT-ben Sportvetélkedő a Lilla téri iskolában ni minden úttörőcsapatban. Nem tudjuk, mikor lesz a következő országos úttörőparlament, de a csapatoknak hasznos lenne minden évben megrendezni. Hazatérve a parlamentről, mindnyájan azt szeretnénk, hogy az iskolánkban, csapatunkban még jobb legyen a közösségi élet és — amint az egyik szekcióban megfogalmazták —, ne mondjunk le egyetlen gyermekről sem, hanem szabjuk testre a feladatokat, mert mindenki termett valamire. A debreceni gyerekeknek, szülőknek, felnőtteknek pedig köszönjük, hogy oly sok szeretettel láttak vendégül. / Lejegyezte: Gutyan Mihály a konzervgyárban A legutóbbi ifjúsági parlamenten hoztak határozatot a Békéscsabai Konzervgyárban arról, hogy minden évben megrendezik ,a megyeszékhely fejlődésével foglalkozó fórumot. Az eseményen nemcsak fiatalok vettek részt. A kérdésekre a város vezetői, köztük Vantara János tanácselnök-helyettes adott válaszokat. A konzervgyárban dolgozó békéscsabai fiatalokat (és minden bizonnyal nemcsak őket) élénken foglalkoztatják a város életével kapcsolatos kérdések. A több mint száz résztvevő figyelemmel hallgatta a bölcsődékkel, óvodákkal és iskolákkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat. A város vezetői elmondták. a gyermekgondozási segélyt kevesebben veszik igénybe, mint amennyire számítottak. Ezért a bölcsődék túlzsúfoltak. Egyetlen bölcsődei hely azonban több mint 170 ezer forintba kerül. A nagyobb arányú fejlesztésekhez több pénzre lenne szükség. Lényegében hasonló gondokkal kénytelenek számolni az óvodákban is, abbén az évben 400 gyereket nem tudtak felvenni ezekbe az intézményekbe, annak ellenére, hogy az utóbbi öt évben a tervezettnél jóval több gyerek számára biztosítottak óvodai elhelyezést. Az iskolák túlzsúfoltságát csökkentette a 16 tantermes Lencsési úti és a nyolc tantermes V. kerületi általános iskola. Az általános iskolák fejlesztésére indított akció során a tervezettnél eddig kevesebb pénz gyűlt össze, ezért egy újabb iskola építésére még várni kell. A kérdezők egyike az új filmszínház építését sürgette. A válaszból megtudhatták, hogy a mostani árakon számolva 17 millió forintos beruházással a VI. ötéves tervben a város új központjában mozit építenek. Az új lakásigénylő mikor juthat lakáshoz? A válasz: Békéscsabán több mint 4900 lakásigénylőt tartanak nyilván. Az V. ötéves tervben eddig 3454 lakást adtak át, vagyis évente mintegy 800-at. Az építkezések ilyen üteme mellett 3—5 évet kell várnia arra, hogy az igénylők lakáshoz jussanak. Miért kevés a kulturált szórakozóhely? Válasz: Területi jellegű klubokra lenne szükség, bővíteni kellene a könyvtárhálózatot, olvasótermeket kellene létrehozni ahhoz, hogy a kulturált, szórakozást és művelődést biztosítani tudjuk. Ehhez azonban kevés a pénz. A város ugyanis az V. ötéves tervben óriási összegeket fordított közművesítésre. Részben ezért maradt el az V. kerületi fürdő építése is. Csak ahhoz, hogy a szilárd útburkolat 15 százalékkal növekedjen a városban, 240 millió forintra lenne szükség. Már önmagában ez az összeg is érzékelteti, milyen méretű feladatok megvalósításáról kell gondoskodni. A város hosszú távú terveiben szerepel a téglagyári bányagödrök környékén üdülőterület fejlesztése. A legújabb tervek szerint ide vezetnék a 98 fokos termálvizet is. Már a közeljövőben elkezdődik a több mint 3000 nézőt befogadó sportcsarnok építése is. A város a szolgáltatások fejlesztésére az V. ötéves tervben 47 millió forintot fordított. Ennek ellenére Békéscsaba ég környéke még mindig gyengén ellátott szolgáltató egységekkel. Miért nincs közvetlen buszjárat a Lencsési út és a konzervgyár között, ahol egyébként több ipari üzem is van? Válasz: Az előírások szerint a helyi járatok hossza nem lehet több oda-vissza 9 kilométernél. A József Atti- la-lakótelep több mint 9 kilométerre van a konzerv, gyártól, ha a visszautat is beleszámoljuk. A várog vezetői már több alkalommal a tröszthöz fordultak ebben a kérdésben, de eddig még nem született kedvező döntés. —nyes Egy jelenség természetrajza Tudatipar és diszkómánia A hetvenes évek elején a popzene szakemberei egyik konferenciát a másik után rendezték, s kétségbeesetten állapították meg, hogy a beatkorszak elmúltával évről évre egyre nagyobb nehézségekkel kell a szakmának megküzdenie. A popzene elvesztette korábbi hitelét, mozgalomjellegét, művészi erejét. * * * A válságból kivezető utat a mesterségesen szított, régi időket felidéző nosztalgiahullám sem mutatta meg. A menedzserek, szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy csak valami új dologgal lehet fellendíteni az üzletet, megnyerni a felnövő új nemzedéket, a vásárló- közönséget. De mi legyen az? A korábbi irányzatok (soul, underground stb.) hiába próbálták ötvözni új elemekkel, hiába reklámozták agyon a kérészéletű sztárokat, a remélt üzlet nem ütött be. Egészen addig, amíg 1974-ben fel nem tűnt George McCrae: Rock me baby című száma a sikerlistákon. Az új hangzású dal meglepően jól fogyott az üzletekből, és hamarosan újabb, hasonló, ritmikus, jól táncolható, számok is megjelentek a slágerlistákon. A popműfaj fogyasztói apparátusát irányító, „jó szimatú” üzletemberek azonnal felismerték, hogy itt a régen várt lehetőség. A kezdeti kísérletezéseket tudatos, gondosan szervezett és irányított popnagyüzem váltotta fel. Kitalálták az új slogant, és 1974 végén a legtekintélyesebb szaklap, a Billboard már diszkó néven jegyzi Barry White Love’s theme című dalát. A folyamat ettől kezdve megállíthatatlan. Egy új zenei irányzat, szórakozási forma, új életstílus, érték- rendszer és nem utolsósorban egy új társadalmi jelenség születik; a diszkó. Ahogy már annyiszor a szórakoztatás történetében, ezúttal sem találtak ki új dolgot. A diszkó már a hatvanas években ismert szórakozási forma volt, csak akkor a beatlesmánia, a koncertek extatikus hangulata minden mást háttérbe szorított. A hippivilág idejében azonban a virággyermekek számtalan koszos kis klubot rendeztek be maguknak — kevés bútorral, pompa nélkül — ahol jó illatú füstölgő pálcikák mellett „füvet” szíva, kábítószeres „utazás” közben hallgatták a lemezeket. Ugyancsak diszkó néven emlegették a színes bőrűek táncos lebújait is, ahol hét végeken a néger fiatalok táncolták ki magukból a mindennapok fáradalmait. * * * A hetvenes évek közepe táján az ifjúsági mozgalmak, a fesztiválok, a közös megmozdulások elmúltával ezek a klubok egyre népszerűbbek lettek. A rádióállomások adásaiból már jól ismert, élő szöveggel kísért gépzene önálló szórakozási formaként is népszerűvé vált. Különösen azután, hogy a tulajdonosok a fellendülő forgalom láttán tökéletesítették a technikai berendezéseket, fényűző környezetet varázsoltak és különlegességekről (tükrök, lézer, stb) is gondoskodtak. Az új szórakozási forma igényeinek megfelelően először a popzene változott meg. Jól táncolható, kemény ritmusú, igénytelen szövegű dalok tömegét ontották a lemezstúdiók. A tömegkommunikáció — felkapva az új slogant — szintén új hullámhosszra váltott. Üj ideálok, új divat, új viselkedésformák születtek. A konjunktúrát látva a biztosra menő üzleti világ haRod Stewart, a híres rockénekes talmas összegeket fektetett a piac megdolgozásába és egyik napról a másikra a legkülönbözőbb iparágakban is megélénkült az érdeklődés. Mindenki a diszkóra esküdött, mindenki ebből remélt hasznot. Az üzletek tele voltak diszkócuccok- kal, a rádió diszkódalokat bömbölt, az újságok pletykarovatai a diszkóról írtak. Az emberek érdeklődése — ha akarták, ha nem — egyszerre csak a diszkó körül forgott. A manipulációs gépezet polipkarjaiból nem volt többé menekülés. Kitört a diszkómánia. 1976—77-ben az égre szökő profitok láttán más művészeti ágak — így elsősorban a film — is behódoltak a fokozatosan társadalmi jelenséggé váló diszkónak. Hollywoodban forgatni kezdték az első diszkófilmet, és 1977 karácsonyán egyszerre 504 filmszínházban kezdték vetíteni a jelenséget pontosan bemutató, de elsősorban minden eddiginél hatásosabb reklámot jelentő filmet, minden idők egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb produkcióját, a „Szombat esti lázat”. Sebők János Vas szövőszék — Sarkadon születtem, ott is jártam iskolába, az Ady Endre Gimnáziumban érettségiztem. Talán mert bátyám kőműves, mindenáron építész szerettem volna lenni. Egyértelmű volt az elhatározásom, és azt hittem, sima lesz az utam a főiskolára, hiszen jó tanulónak tartottak, végig kitűnő volt a bizonyítványom, az érettségi is. A debreceni főiskolára jelentkeztem. Bár sikerült a felvételim, elértem a szükséges pontokat, helyhiány miatt nem vettek fel. Tanáraim mondták, menjek pedagógusnak, történelem— magyar szakosnak, mert titokban verselgettem is, jelent meg egy-kettő a Népújságban, úgy éreztem a versmondás is jól megy. Aztán mégis másképp alakult az életem. Hogy nem sikerült a főiskolára bejutnom, munka után kellett néznem. Egyszer — 1970-ben — véletlenül megakadt a szemem az újságban egy hirdetésen. Elmentem a Békéscsabai Kötöttárugyárba, az anyaggazdálkodási osztályra dolgozni. Aztán rövid kitérő után a következőképpen fordult a sorsom: 1975-ben állást hirdettek a Gyulai Népművészeti Háziipari Szövetkezet sarkadi telepének vezetői posztjára. Elvállaltam. Egy kicsit féltem, hiszen akkor még csak 24 éves voltam, és a telep dolgozóinak túlnyomó része jóval idősebb volt nálam. Nagy ambícióval láttam a munkához, .törtem a fejem új mintákon, új eljárásokon. Bekapcsolódtam a HISZÖV által hirdetett újítómozgalomba, részt vettem alkotó ifjúsági pályázatokon. Két évvel később már harmadik helyezést értem el kézzel szőtt rongyszőnyegemmel. Egy évvel később már második lettem, s az a szőnyegem részt vett a Könnyűipari Minisztérium által meghirdetett pályázaton is. Otthon csináltam vasból egy szövőszéket, megtanultam a szövést. Ez azért is jó volt, mert ezután már nagyobb volt az önbizalmam, mertem kritizálni a munkát. Akadtak olyanok is, akik a fejemhez vágták: „ha olyan jól tudja, mutassa meg”. Megmutattam. 1979 januárjában a közgyűlés megválasztott a szövetkezet műszaki vezetőjének. Két hónappal később — az elnök nyugdíjba ment — egyhangúlag rám szavazott a közgyűlés, elnök lettem. Vigh Imre, a Gyulai Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke mindössze 27 éves volt a választáskor. Nem hiszem, hogy van fiatalabb elnök a megyében. Alig egyéves tevékenysége arra efi- ged következtetni, hogy ilyen fiatalon is megállja a helyét a felelősségteljes poszton. Szereti a szövetkezet tagjait, dolgozóit — és ez kölcsönösnek tűnik. Tekintélyt tudott kivívni magának azzal, hogy szinte a kisujjában van a szakma minden csínja-bínja. Egy évvel ezelőtt felvették a párt tagjai sorába. Jelenleg a Marxista—Leninista Esti Egyetem harmadéves hallgatója.
