Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

1919. december 2., vasárnap o laNiWkTiM Vélemény a bérezésről... Nem kérdem, mióta dolgozik, azt kérdem: hogy dolgozik Az idő múlásával olykor módosulnak az értékítéletek. Krajcsó László 11 éve dol­gozik a Békéscsabai Forgá­csolószerszám-gyárban. Eb­ből három évet töltött az üzemben ipari tanulóként. Esztergályos. A tizenegy év éppen elég ahhoz, hogy ta­pasztalatokat szerezzen va­laki, következtetéseket, gon­dolatokat érleljen a munká­ról, a munkahelyéről. Annak idején a gyár ipari tanulóiként 15-en végezték el a szakmunkásképzőt. Ti­zenöten. Maradtak négyen... A többiek felkerekedtek a több pénz, a jobb (s talán kényelmesebb?) munka re­ményében. Hogy milyen si­kerrel jártak? Ha már nem szolgálja a célt — Néha, amikor nagyrit­kán találkozom valamelyi- kőjükkel, bizony hamar ki­derül, nekik sem jobb, bár­hol is dolgoznak a szakmá­ban. Nem jobb, igaz nem is rosszabb ... Arra a kö­vetkeztetésre jutottam, aki dolgozik, azt megbecsülik. Megbecsülik, és ez a legfon­tosabb — ismétli még egy­szer. Az esztergagép is ismétli a műveleteket, ha úgy akar­ják. Ismétli, ismétli... Köz­ben megáll, rövidebb-hosz- szabb időre, mert megállít­ják. Van amikor végezhetné a műveleteket egymás után, de nem, mert a gép „gazdá­ja” mást csinál... Vár a munkára, állítja, majd újra állítja a gépet, beszél a szomszédjával... — Egyre többször vál­tunk szót arról, milyennek kell lenni az új bérezési for­mának, hogy a kereset még jobban függjön a munkától. Most azonos teljesítmény után az kap több pénzt, aki­nek magasabb az órabére. És kinek több az órabére? A régebben itt dolgozóké. Né­hány év múlva már én is közéjük tartozom. Ám még­is igazságtalannak tartom, hogy azonos munkáért csak azért kapjon többet valaki, mert régebben dolgozik. Ne azt díjazzák, kinek hány éve van, -hanem a munkát. Lehet-e? Le lehet-e dön­teni egyik napról a másik­ra kockánként összerakott építményeket? Lehet-e, ha kiderül róla, már nem meg­felelően szolgálja a célt. Kell! Még ha a szemléle­tünkbe mélyen beivódott is, még ha sérti néhány ember pillanatnyi érdekeit is? Van-e mozgósítható erő? — Mindenki abban bí­zik, hogy végül is az lesz a mérvadó, ki mennyit, és ho­gyan dolgozik. Mert bár­mennyire is szorosak a nor­maidők, jó a szervezés, van mozgósítható erő. Csak megfelelő ösztönzés kell. Persze valamennyire eddig is érvényesült az azonos munkáért azonos bért elve. Valamennyire és áttételesen. Ügy gondoljuk, a darabbé­rezés lenne a legmegfelelőbb megoldás. A törzsgárdatag- ságot, az egy helyben eltöl­tött időt pedig más módon kellene elismerni. így is előfordulhat azon­ban, hogy a régi ellentmon­dások helyébe újabbak lép­nek fel. Megtörténhet, hogy a néhány éve dolgozó több bért kap, ha jobban végzi a munkáját, mint a húszéves törzsgárdatag. Ilyen helyzet­ben még szembetűnőbb lesz, ha nem teremtik meg a fo­lyamatos munka feltételeit. — Nemegyszer előfordul, hogy nem megfelelő az anyag minősége. Egyszer ke­ményebb, mint az eszterga­kés, máskor puha. Ilyenkor hőkezelni kell a vasat. A baj akkor kezdődik, ha csak az esztergályos veszi észre a hibát. Ilyenkor rendszerint más munkát kapunk, s a gép átállítása újra 30, vagy 60 percet vesz igénybe. A kieső időt persze.' kifizetik, az órabér 80 százalékát kapjuk. Az anyaghiba miatti kiesé­sek persze csökkenthetők. Nem törvényszerű ugyanis, hogy a gép beszabályozása után vegyék észre; az anya­got hőkezeltetni kell. A vas­lemez szilárdságát mérőmű­szerekkel rendszerint ellen­őrzik, ám itt is tüzetesebb munkára lenne szükség. A kérdés ezek után már szin­te önmagától adódik. Ha ilyen az alapanyag, milyen a végtermék minősége? — A késztermék a minő­ségellenőrhöz kerül, aki megállapítja, hogy kifogásta­lan termékről, anyagselejt- ről, vagy úgynevezett mun- kaselejtről van szó. Ha sok a selejt, veszélybe kerül a szállítási határidők betartá­sa. II teljesítménnyel együtt Van a gyárban minőségi bérezés is. Hogy ez mennyi­re ösztönző? Havonta 150— 200 forintról van szó. Ez a keresetnek alig 5 százaléka. Minőségi bért csak az kap, akinek nincs az adott hó­napban munkaselejtje. Nem egyértelmű azonban, mi a kifizetődőbb (a munkásnak), lassabban és pontosabban dolgozni vagy gyorsabban, vállalva azt, hogy selejtet is gyártanak. — Azt hiszem, nem va­gyok egyedül véleményem­mel, többet kellene fizetni a minőségi munkáért. Ugyan­akkor a sei ej tért fokozottabb anyagi felelősségrevonás len­ne szükség. Ez alapkövetel­mény, hiszen termékeink jelentős részét exportra szál­lítjuk. A bérezés formái szinte állandóan módosulnak. Ez egyben szükségszerűség is, ha azt akarjuk, nőjön a ter­melékenység, javuljon a minőség. A több és jobb munkáért kifizetett többlet­bér a leggyorsabban meg­térülő „beruházás”. — Van az emberekben egyfajta beidegződés, amely az egyenlősdi felé vonzza őket. Szakítani kell a rossz hagyományokkal. A teljesít­ménnyel azonos arányban nőjön a kereset — vallja Krajcsó László, aki 1974 óta párttag. Véleményével nincs egye­dül. Pláne ha még az is ki­derül, a bérezésnek olyan formája is létezik, amely a teljesítmény visszafogására ösztönöz. — A 105 százalék feletti teljesítmény 50 százalékát számoljuk csak el. Ennek bevezetésére azért volt szük­ség, mert azt vettük észre, hogy a teljesítmény növeke­dése a minőség rovására megy — mondja Kulik An­dor üzemvezető. így válik érthetővé, miért fogalmazódik meg szinte mindenütt nap mint nap az ösztönzőbb bérezés bevezeté­sének szükségessége. Kepenyes János Hogy az előrehaladás gyor­sabb lehet, ha a gazdasági, politikai munka egymást erő­síti, az bebizonyosodott a Dél-Alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat Il-es gyár­egység (Békéscsaba) pártszer­vezetének beszámoló taggyű­lésén. Annyira természetesen egybekapcsolódott a társa­dalmi lét e két folyamata, mint a földi élet feltételei: a víz és a levegő. És bizony­ságot nyert az is a taggyű­lésen: miként a földi élet nélkülözhetetlen forrása, a nap melege, a magasabb ren­dű társadalmat sem lehet építeni marxista párt nélkül. Ez kiviláglott a beszámoló azon részéből is, amely arra emlékeztetett, hogy amikor öt évvel ezelőtt elhatározták: a gyáregységben meg kell szüntetni az egészségre ár­talmas, nehéz fizikai mun­kát; a hagyományos tégla­gyártást váltsa fel az auto­matizált gyártás, voltak, akik megmosolyogták ezt a célki­tűzést. De mert a gazdaság vezetői, s a pártszervezet kommunistái e feladat meg­oldásáért dolgoztak, jövőre, 1980-ban működésbe lép a korszerűsített üzem, melynek munkálatai 1977- ben kezdődtek meg. S a taggyűlésen az is elhangzott: tizenöt évvel ezelőtt gondol­ni sem merték volna, hogy ebben a gyáregységben gé­pek gyártják, hordják és rakják majd a téglát. S ez­zel megteremtették annak a lehetőségét, hogy a lakossá­got korszerűbb és minőségi­leg jobb áruval lássák el. & A taggyűlésen ugyanakkor az is szóba került, hogy „ma már nem elég, és a jövőben még inkább nem lesz elég” csak azt tudni, hol kell a la­pát nyelét megfogni. Ezért az előző ötéves időszakban a termelés folyamatosságának biztosítása mellett figyelmü­ket a politikai, szakmai is­meretek bővítésére is fordí­tották. Ezen idő alatt a gyár­egység dolgozóinak kéthar­mada részt vett valamilyen oktatásban. Kilenc párttag elvégezte a marxista esti egyetemet, nyolcán a mar­xista középiskolát, ketten az egyéves egyetemi előkészítőt, egy az egyéves pártiskolát, öten pedig az öthónaposat. A társadalmi ismeretek bővíté­sét szolgálták a politikai ve­télkedők is. S az öt év alatt az általános iskola 8. osztá­lyát és a középiskolát össze­sen ötvenhatan fejezték be, tízen szakmunkástanfolya- mot, nyolcán motorkezelői, tizenhármán brigádvezetői, tizenhatan kötöző-, tizenket- ten könnyűgépkezelői, har­mincegyen pedig kisgépkeze­lői tanfolyamot végeztek. És kilencen az építőipari szak- középiskolában tanulnak most. így teremtik meg a 143 milliós üzemi rekonstrukció személyi feltételeit. A beszámoló taggyűlésen erőteljes hangot kapott, hogy a pártszervezet vezető szere­pe azért valósul meg, mert a gyáregység dolgozóival szo­ros kapcsolatban él. Ennek egyik formája, hogy a szo­cialista brigádvezetők közt vannak párttagok, húszonegy kommunistát a tömegszerve­zetekhez köti a pártmegbíza­tása, és vannak, akik okta­tásvezetők. A gyáregység dol­gozóival való kapcsolat ál­landó erősítésének jó bázi­sai a pártcsoportok. S a nyolc pártcsoport döntései nem óhajokat tartalmaznak, ha­nem érdemi feladatokat. De nem elégséges még a párt­csoportok termelést ellenőr­ző munkája, nem számoltat­ják be rendszeresen a gaz­daságvezetőket. A jövőben ezt a fogyatékosságot korri­gálni szükséges. És erősíteni kell az egyes párttagok fele­lősségérzetét, mivel nehezen fogadható el az olyan indok, hogy azért marad el egyik­másik a taggyűlésről, mert rokonlátogatóba megy, hogy cipőt, kalapot vásárol, vagy a kertjét kapálja. Mert nem valószínű, hogy az ilyen ter­mészetű dolgoknak éppen a taggyűlés napjára szükséges esniük. Mivel a párttaggyű­lés nem egy rendezvény a sok közül, hanem a vezetés­ben való részvételt jelenti, hiszen azon foglalnak el ál­láspontot, döntenek termelé­si, politikai, személyi ügyek­ben. Ugyanakkor a taggyű­lés azt is megállapította, hogy a gyáregységben nevel­kedett párttagok máshol is megállják a helyüket. Az öt év alatt 21 új párttagot vet­tek fel, de a taglétszám nem nőtt ennek arányában, mert a gyáregységből tizennégy párttagot a vállalat más egy­ségeibe helyeztek át a gaz­dasági vezetők, és az ottani pártszervezetekhez tartoznak most már. S ezeknek a párt­tagoknak a nagyobb hányada magasabb beosztást kapott az előzővel szemben. ÍI4ÍT4-*> *i> Egybehangzóan állapította meg a taggyűlés, hogy a gyár­egység nehéz öt esztendőt hagyott maga mögött. Ennek egyik okozója volt a lét­számhiány, ami abból is ér­zékelhető, hogy az 1975. évi 23 szocialista brigádot 15-re kellett összevonni, mivel több dolgozót a vállalat más egy­ségeibe helyeztek át, mások meg kiléptek a gyáregység kötelékéből. Ennek arányá­ban a szocialista brigádtagok száma 330-ról 180-ra csök­kent. A taggyűlés ugyanak­kor kifejezte' elismerését azoknak, akik a gyáregység­ben helytálltak, mert egy brigád elnyerte az aranyko­szorús jelvényt, három az ezüstöt, hét a bronzot, és két brigád pedig a szocialista cí­met. De a taggyűlés arról sem hallgatott, hogy a mun­kafegyelmet tovább szüksé­ges erősíteni, mert az el­múlt öt évben előfordult, hogy egyesek kisebb-nagyobb mértékben megszegték a munkafegyelmet. Emiatt het­venen írásbeli figyelmezte­tést kaptak, megrovást tizen­hármán, egynek csökkentet­ték az órabérét, egyet pedig elbocsátottak a vállalattól. Ennek megfelelően hangzott el, hogy csukódjanak be a kiskapuk; ha valaki nem tartja be vagy kijátssza a törvényeket, mások rovásá­ra igyekszik előnyöket sze­rezni, szigorúan vonják fele­lősségre a jövőben, is! Szóba került a taggyűlé­sen átdolgozok életszínvona­lának az alakulása is, mi­szerint az 1975-ben elért évi 30 ezer 848 forint átlagkere­set 1979-ben meghaladja a 42 ezer forintot. De azt sem titkolták, hogy a gyáregy­ségben elmaradott a szociá­lis ellátás, főleg fürdőben és öltözőben van hiány. Ezért a következő öt év egyik fel­adata, hogy a gyáregységben kiépüljenek a megfelelő szo­ciális létesítmények. Ez a dolgozók közérzetének a ja­vítását szolgálja. Mivel a háromszázvala- hány dolgozó közül százan harminc éven aluliak, sok szó esett a KlSZ-alapszervezet- ről. Az elhangzottak szerint az ifjúsági szervezet munká­ja az elmúlt öt évben na­gyon hullámzó volt. Ennek egyik okát abban látják a gyáregység kommunistái, hogy a KISZ-alapszervezet vezetői sűrűn cserélődtek. A fiatalok szerint ennek az is oka, hogy kevés támogatást kapnak az egyes munkahe­lyi vezetőktől. Az alapvető ok mégis az, hogy a KISZ szervezeti élete elégtelen; rendszertelenek a vezetőségi ülések, a taggyűlések. Mint ahogy kevés az, hogy a 26 KISZ-tag közül csak 3—4 dolgozik az ifjúsági szerve­zetben, ugyanúgy kevés, hogy a gyáregység 100 fia­talja közül 26 a KISZ-tag. Ezért elsősorban a KISZ- alapszervezet vezetőségi munkáját kell megjavítani, és szívós, kitartó munkával bevonni az ifjakat a KISZ, hatókörébe. Azoknak a fia­taloknak, akiket KlSZ-aján- lással vettek fel párttagnak az elmúlt öt évben, legyen feladatuk az ifjúsági szerve­zet életének a fellendítése. Hiszen a KISZ-nek kell irá­nyítania a fiatalok politikai, szakmai, iskolai képzését. Természetesen erre minden párttagnak figyelmet kell szentelnie. Mert ahogy az egyik felszólaló mondta: akié az ifjúság, azé a jövő! Kifejezésre jutott a tag­gyűlésen, hogy a társadalmi, politikai kérdések soha nem szorulhatnak a háttérbe, hi­szen az ember természeténél fogva politizáló és bizonyos erkölcsi normákat követő lény. Éppen ezért a pártszer­vezet kommunistái tudják, hogy a párt nem önmagáért van, s nem csak politikája, hanem egész működése is a szocialista építést szolgálja. Cserei Pál Győzött a HflKI pontya Befejeződött az őszi idény­munka a Szarvasi Halte­nyésztési Kutató Intézet ha­lastavain, az idén 5 ezer mázsa, ebből 2 millió nö­vényevő halat halásztak le. A busák, pontyok nagy ré­sze a belföldi fogyasztókhoz és az édesvízi halak iránt egyre nagyobb érdeklődést mutató külföldi piacokra ke­rült. A kisebbik részét te­nyésztési célokra az ezzel foglalkozó termelőszövetkeze­tekhez és népesítőanyagnak a horgászterületekre szállítot­ták. Magyarországon a halá­szatnak igen nagy a felada­ta, mivel a MÉM és az OTH hosszú távú fejlesztési kon­cepciója szerint az 1979-es személyenkénti 3 kilogramm halhúsfogyasztást 1980-ra 4,5 és 1990-re pedig 9,5 kilo­grammra kell növelői. Ked­vezően alakul az édesvízi ha­lak kereslete a világpiacon is, így a hazai vízkészletet fokozottan kell a halhúster­melés szolgálatába állítani. Ezért szükséges a halgazda­sági kutatások hatékonysá­gát növelni, s elérni, hogy a halhústermelés dinamikusan fejlődő ágazattá váljon. Ku­tatási terület a hagyományos tógazdaság és biztonságának továbbfejlesztése, a legkor­szerűbb intenzív módszerek, ezen belül a recirkulációs zárt halrendszerek, a ketre­ces haltenyésztés, az átfolyó­vizes-levegőztetett tavak technológiájának kidolgozá­sa. Nagyon fontos a termé­szetes vizek, a holtágak hal­állományának növelése, amit nemcsak a környezetvédelem, de az évről évre nagyobb horgászlétszám is igényel. A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet tudományos tevékenységének három osz­tálya van, a tenyésztési, a biológiai és a technológiai. A tenyésztési osztályon a ponty fajtajavításával, az új hibrid hálák előállításával és elter­jesztésével foglalkoznak. Az idén a . tógazdasági ponty keresztezésével sikerült olyan fajtát kikísérletezni, amely- lyel 20—30 százalékkal javul e hal termelőképessége. A sikert az 1979-es év hoz­ta meg a HAKI-nak azon az öt kutatócsoport „verseny- pontyának” összehasonlítá­sán, amely az Országos Me­zőgazdasági Fajtakísérleti Intézet irányításával zajlott le. Az azonos etetési techno­lógiával és természeti felté­telek közepette neveltek kö­zül a szarvasi 215-ös hibrid győzött, a súlygyarapodás, a takarmányértékesítés, a vá­góérték és a megmaradás, vagyis a legfontosabb muta­tók vizsgálatában. Ebben az évben folyik egy külföldi halfajta, a foltos és kék harcsa honosítása, egye­lőre zárt rendszerben, ka­ranténban vannak. Szintén az idei év nagy eredménye, hogy sikerült továbbfejleszte­ni a halak évszaktól függet­len, évente többszöri mester­séges szaporítását. A másik osztály a haltenyésztés bio­lógiai feltételeit tanulmá­nyozza. Jelenleg a tavakban levő szerves és szervetlen anya­gok forgalmának biztosításá­ra tesznek erőfeszítéseket, főleg a természetes tápanya­gokat kívánják maximálisan hasznosítani. Kutatási téma a halak fehérje-, zsír- és vi­taminszükséglete, erre ala­pozva hozták létre az ország­ban egyedülálló haltápüze- met, amely folyamatosan gyártja a ponty-, pisztráng-, harcsa- és kecsegetápokat. A technológiai osztályon sikerült kifejleszteni a ponty kétéves üzemformáját, ami azt jelenti, hogy három év helyett két év alatt állítják elő a 100 gramm fölötti sú­lyú, értékesíthető halat. A harcsaivadékok nevelésének több fázisú technológiája is kidolgozást nyert, ebben az első lépés: a mesterséges harcsaszaporítás. A ketreces haltenyésztés kísérleteit jö­vőre hasznosítják nemcsak a HAKI-ban, hanem a sziget- szentmiklósi termelőszövet­kezet bányagödrében is. Űj módszerrel, a Keleti- főcsatorna és a holtágainak hasznosításával 1979-ben egy hektáron 306 mázsa halhúst állítottak elő. A recirkuláci­ós zárt halrendszer az idén üzemelt először, mint új lé­A recirkulációs halrendszer Fotó: Veress Erzsi tesítmény, és szintén ez év­ben indult el a ragadozó ha­lak, (süllő, foltos és kék har­csa) honosítása, és az angol­na telepítésének kísérletei. örvendetes, hogy a megyé­ben még Gyomán és Hidas­háton is foglalkoznak halte­nyésztéssel, a termelők együttműködése .is megvaló­sult a Szarvasi HAKI-val, más kérdés az, hogy lehetne ezt az együttműködést még szorosabbra is fogni. Kelemen T. Magda ■ ■ . .... : U B Áa m «tfilliiilffki IMII It If 4ft II yífZIIaSayl BS a (JuIlllKal isslíimíi _ w m 09 0 mft — r a r « egymást erősíti a téglagyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents