Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
1979. december 15., szombat Munkaerő-gazdálkodás a vasasoknál V A beton nyomában Ülést tartott az SZMT elnöksége Lapunk november 28-i számában „Jön a beton — megy a beton” címmel megjelent glosszában szó volt a Békés megyei építőipari együttműködésről és néhány visszásságról. Egyebek között arról, hogy az együttműködés ellenére az a furcsa eset állt elő, mely szerint a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megyeszékhelyen keveri a betont, s annak egy részét gyulai munkahelyeire mixerkocsikkal szállítja. A Békés megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnak — az ÉPSZER- nefc — Gyulán van keverőtelepe, innen viszont Békéscsaba építkezésére hordják a betont. Tegnap, december 14-én délelőtt Békéscsabán, az SZMT székházában ülést tartott a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen az elnökség tágjai meghallgatták a lakossági áruellátás helyzetéről és feladatairól szóló jelentést, amely a SZOT 1979. május 18-i állásfoglalása alapján a megyei teendőket összegezte. Ezt követően a Békés megyei vasasüzemek munkaerőgazdálkodását elemezte az SZMT elnöksége. Megállapítható, hogy megyénk vasasüzemeiben a foglalkoztatottak száma az ötödik ötéves tervidőszakban általában csökkent. A tervidőszak első felében ez a csökkenés egy-másfél százalékot tett ki, jó néhány üzemben pedig a ciklus második felében tovább szaporodott a távozó munkások száma. A fizikai állomány „apadása” annak ellenére is bekövetkezett, hogy az adott munkahelyeken hathatós intézkedéseket hoztak a létszám megtartására. Az elmondottakkal csak látszólag áll ellentétben, hogy míg a vasasüzemekben általában munkaerőgondokkal, pontosabban munkaerőhiánynyal kell a termelés irányítóinak megküzdeniük, addig néhány gyárban, gyáregységben 2-3 százalékot is elért a munkavállalók számának emelkedése. Ez esetben ugyanis olyan újonnan termelésbe lépő vasasüzemekről van szó, mint amilyen a MOM battonyai, vagy az ÉVIG mezőkovácsházi gyára. Mindent egybevéve, megyénkben jelenleg több, mint 7 ezren dolgoznak a vasasszakmában, s közülük a fizikai munkakörben alkalmazottak részaránya megközelíti a 80 százalékot. Viszonylag kedvező, hogy a fizikai munkásoknak több, mint egyhar- mada szakmunkás, egynegyede betanított, és csak minden nyolcadik vasas a segédmunkás. Ebben a körben az sem utolsó még, hogy a 30 éven aluli fiatal munkások a szakmában csaknem 40 százalékos arányban képviseltetik magukat. Az SZMT elnöksége megállapította. hogy a megye vasasüzemeiben a legutóbbi években sokat javultak a munkakörülmények, előbbre léptek ezeken a munkahelyeken a műszaki fejlesztésben is. Mindezek eredményeként sikerült a szükséges munkaerőt biztosítani, illetve megtartani. Kivétel ez alól. sajnos, az Erőkar Vasöntöde, ahol a kedvezőtlen munkakörülményekben ajig-alig állt be változás az elmúlt években, így várható a további létszámcsökkenés is az üzemben. Részleteiben" vizsgálva a munkaerő-gazdálkodás eredményeit, kitűnik, hogy ösz- szességében magas a nem fizikai állományban foglalkoztatottak aránya, meghaladja a 20 százalékot is, kivéve a szeghalmi Csepel Autót, ahol ez a szám csupán 16,3. A munkaerő-gazdálkodás további teendőiről vall az az adat, amely szerint a vasasoknak csupán 45 százaléka dolgozik teljesítménybérben megyénkben. Szemben ezzel az átlagos műszakszám eléri az 1,8-et úgy, hogy a HTV- nél 2,1. a MEZ<3GÉP-nél 1,6, a Csepel Autónál pedig 1,9 ez a műszakszám, de a nagy értékű termelőberendezéseket; általában 3 műszakban üzemeltetik. A már említett fejlesztésekkel összefüggésben a va- sasüzemék 1978-ban mintegy 1500 dolgozót vettek föl, s ezeken a munkakörülmények tekintetében is élenjáró munkahelyeken a kilépők száma nem is érte el az újonnan munkába állókét, összefoglalva tehát megfogalmazható, hogy a megye vasasüzemeiben a munkaerő megszerzésére, megtartására tett erőfeszítések, a szakmai, politikai képzés a szociális, egészségügyi, kulturális és sport jellegű fejlesztések, a helyes bérpolitika, mind jól szolgálta a munkaerő-gazdálkodás céljait. A cikk megjelenését követően néhány nappal később az ÉPSZER igazgatójától, Szabadfalvy Lászlótól az alábbi levelet kaptuk: ,A cikkben megemlített visszásság, ami a BAÉV területi betonelosztását illeti, kétségtelenül fennáll, ezt az együttműködésen belül kiküszöbölni nem lehet, ez elsősorban árpolitikái kérdés, nem pedig egy, vagy több vállalat viszonya. Ugyanis a BÁÉV csak a törvényes rendelkezésekben előírt árkalkuláció alapján tud idegen vállalat részére betont értékesíteni. Ez az ár magasabb, mint a mi költségvetésünkben szereplő áraink. Békéscsabai területen, a vállalat összes betonszükségletéhez viszonyítva, aránylag kevés betont dolgozunk még be, előreláthatóan a jövő évben lesz ez a kérdés felvetése célszerű. Annak idején mi is támogattuk a BÁÉV-nek a beton gyártásával kapcsolatos kérdését, sőt a legmesz- szebbmenőkig egyet is értettünk vele, ma is azon az állásponton vagyunk: sokkal kényelmesebb lenne, ha mindig garantált betont tudnánk bedolgozni, azonban azt feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az egyes objektumokat vállalatunk nem saját részéEzenkívül még egy másik zavaró körülmény is van. Nevezetesen a BAÉV termelési igazgatóhelyettesétől. Kerekes István elvtárstól kapott tájékoztatás alapján, a BÁÉV mixerkocsijainak a tengelynyomása terhelt állapotban nagyobb, mint amit a KPM rendeletéi előírnak, ezért az Autóközlekedési Felügyelőség túlsúlyosnak minősíti azokat. Ezért Békéscsabán helyi forgalomban, mintegy 350—400 forint fordulónkénti, büntető jellegű „útvá- mot” kell fizetni. Fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy ezeket a többletköltségeket, szintén nem tudjuk érvényesíteni így a BAÉV által előállított termékeket, legnagyobb sajnálatunkra sem tudjuk vállalatunknál beépíteni. Ezeknek a problémáknak a megoldásában csak felügyeleti szervünk felé tehetünk javaslatot, azonban a megoldása nem tartózik a hatáskörünkbe. Elnézést kérek, hogy ezeket a tényeket felvetettem, de úgy érzem, hogy a cikk akkor lenne teljes, ha a mi véleményünket is mérlegelné.” Eddig a levél. S mit tehet ilyenkor az újságíró? A beton nyomába ered. K. E. P. ü dudás, a csárda, meg a falu Ha két termelőszövetkezet együttműködik Mi a teendő hosszú távon, ha két dudás érkezik egy csárdába, vagyis mezőgazda- sági nyelvezetre lefordítva, két termelőszövetkezetet szerveztek annak idején egy faluban? Látunk sajnos olyan megoldást, szerencsére egyre ritkábban, hogy a két dudás háborút üzen egymásnak, s ezzel nemcsak a csárda hangulatát, életét mérgezik meg, hanem elég sok energiájuk is erre fecsérelődik. Találkozunk olyan „dudásokkal” is, akik okosan duót alkotnak, s egy közös fedőnéven működnek tovább. A mező- gazdasági szakemberek szerint éppen ezé, vagyis a termelőszövetkezetek egyesüléséé a jövő, azonban az optimális területnagyságot és a gazdaságok erre való hajlandóságát érdemes tiszteletben tartani. Van egy harmadik elágazása is ennek a nehéz és göröngyös útnak, ami jól járhatónak bizonyult, ez pedig az együttműködés. Nézzük meg, hogyan is oldotta meg ezt Békésszent- andráson a Zalka Máté és a Tessedik Termelőszövetkezet? A két gazdaság földterületét egy kövesút választja el egymástól, az út nyugati oldalán a Tessedik, a keletin a Zalka Máté Termelő- szövetkezet gazdálkodik. A határvonal természete miatt is eltörölhetetlen, de ma már egészséges, keresztirányú forgalomra is használják. A termelőszövetkezetek között az igazi összekötő kapocs azonban az 1970-es évek elején épült Szárító és Lucernaliszt-feldolgozó Közös Vállalat, amelynek eddig 33 millió forint a bekerülési értéke, s melyre felefele arányban áldoztak a létrehozók. S az együttműködés a megvalósulás pillanatában — a létesítmény átadásakor — máris bővült, mivel a szárítóüzemet társsá fogadták a termelőszövetkezetek. Ez a közös vállalat három részből áll, az elsőnek feladata a lucemafeldolgozás. Nagyon fontos ez a munka, mert a közösen végzett lucernabetakarítás során az amúgy is jó minőségű termés éppen a legmegfelelőbb időben és mennyiségben kerül be a földekről. így tudták az idén azt a nagyon jó arányt elérni, hogy a legszigorúbb előírásoknak, tehát az I. osztály követelményeinek, a lucernaliszt 52 százaléka megfelelt. Ezen a színvonalon még exportálni is lehet, s bár az olaszok extraigényeit is ki- ♦ elégítik a minőség tekinteté- * ben, mégsem szívesen viszik | külföldre. A miértre a vá- 4 lasz természetesen a közös ♦ vállalat anyagi érdekeltségében rejlik, ugyanis önálló + exportjog hiányában a kül- 4 kereskedelmi vállalatokon ♦ keresztül kötődnek az üzletek, s az áttételek miatt bi- + zony alacsonyabb árat kap- 4 nak, mintha itthon adták ♦ volna el. A második rész a tér- | ményszárító, aminek adott 4 teljesítményét csak így kö- ♦ zösen tudja a két tsz igazán J kihasználni. Ha éjjel-nappal * működik ez a 25 tonna/órás 4 kapacitású szárító egy nap ♦ alatt 50 vagon gabonából ! óránként 10 százalék vizet 4 képes elvonni. A szárító és 4 a tnunkagépek összevonása ♦ lehetőséget nyújt a gyors és { nagy tömegű betakarításra 4 mindkét szövetkezetben, s 4 így az időjárástól való füg- ♦ gőség lazítása többletter-1 mést eredményez. Mivel ál- 4 lattenyésztéssel is foglalkoz- nak ezek a mezőgazdasági ' üzemek, így a Közös Válla- 4 lat harmadik részét, a keve- 4 rőt is jól ki tudják használ- ♦ ni. A vetésszerkezet megter- 4 vezésében „az így jobb lesz” 4 — nagyon gyakran hangzik ! el az agronómusok között, | de vitáikkal, kérdéseikkel és 4 ötleteikkel egy olyan széllé- 4 mi tőkét kovácsolnak, mely jelentős szerepet játszik az együttműködés elmélyítésé- 4 ben. Aminek pedig Békésszent- ♦ andrás apraja-nagyja egyöntetűen örül, az az új kö- 4 zös létesítmény, a tejivó és ♦ a tejcsamok. A Zalka Máté Termelőszövetkezet üzemelteti a tejivót, a tejcsamok működéséért a. Tessedik a felelős. Jelentiüs eredményeket mutathat fel ez az együttműködés, s a további hajtóerőt az egészséges versenyszellem biztosítja majd a jövőben is a két termelő- szövetkezet között. K. T. M. re építi, hanem a megrendelők részére, és a beruházóknak egyáltalán nem mindegy, hogy az építmény menynyibe kerül. A jelen pillanatban levő árformában a beton köbméterenkénti árkülönbözete a mi költségvetésünkben szereplő egységár a BÁÉV számlázása alapján több száz, ezer forintos eltérést mutat köbméterenként, amit a beruházó nem fogad el, a mi vállalatunk anyagi lehetőségei viszont nem olyanok, hogy ezt a költségtöbbletet, a beruházótól át tudja vállalni. Szinte minden nagyüzemben befejezték már az őszi mező- gazdasági munkákat. A nagy hajrában meghibásodott erőgépek javítása most a legfontosabb feladat. A gépműhelyek létszáma megszaporodik, s elkezdődik a téli nagyjavítás. Képűnk a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezetben készült, ahol egy MTZ sebességváltóját rakják össze javítás utón Fotó: Veress Erzsi Csak ketten... A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat központjában Korek Ferenc igazgatóval és Kerekes István műszaki igazgatóhelyettessel boncolgatjuk a fennálló visz- szásság okait. — Annak idején, amikora betongyár beruházási programja elkészült, 35 kilométeres körzetben minden számottevő építőipari egységet és kisebb, házilagos brigáddal rendelkező céget megkerestünk, s felajánlottuk betonkeverő kapacitásunkat. Számítottunk a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatra, az ÉP- SZER-re, a DÉLÉP-re, a KEVIÉP-re, a Hídépítő Vállalatra, s egy sor építőipari szövetkezetre. A betongyár elkészülte után transzport- betonért nem a főprofilú szervezetek jelentkeztek, sőt még nem is az építőipari társulás tagjai, hanem kis cégek. Pedig a társulás alapokmányában szerepel, hogy a tagok betonnal való ellátása a mi feladatunk — kezdi Korek Ferenc. — Sokan drágának tartják az általunk kevert beton árát. A norma, vagyis az ÉKN szerint a beton önköltsége köbméterenként a minőségtől függően 850—960 forint. A betongyárból az eddig kikerült beton ára 1100—1200 forint között változik. Ennek ellenére azt mondom, a gazdaságossági számítások is ezt igazolják: teljes kihasználás esetében az általunk gyártott és szállított transzportbeton költsége nem nagyobb, mint a saját keverésű. Arról van szó ugyanis, hogy minél több a felhasználó, vagyis minél több betont keverünk, az állandó költségek annak megfelelően osztódnak — érvel a műszaki igazgató, majd hozzáteszi. — Az idén mintegy 28 ezer köbméter betont gyártottunk. — Az építőipari társulás tagjai közül kik igényeltek transzportbetont? — fordulok a műszaki igazgatóhelyetteshez. — Senki! Társuláson kívüliek közül a DÉMÁSZ-nak és a Békéscsabai Kertészeti Vállalatnak adtunk betont — hangzik a tömör válasz. — Mi várható a jövő évre? — Üjra felkerestünk mintegy 50 céget, s felajánlottuk kapacitásunkat. Egy bizonyos mennyiség felett — ez vállalatonként egy évben mintegy 3000 köbméter — a cégeknek árengedményt tudunk adni. — mondja a műszaki igazgatóhelyettes. — Az ÉPSZER igazgatója levelében „útvámot” említ ... — Mixerkocsijaink keverőputtonya 3 köbméteres, s ez teljes terhelésnél valóban túlsúlyos. Ezért csak 2 köbmétert szállítunk. _ — Ez 30 százalékos szállítókapacitás-csökkenést jelent ... — Az ÉPFU-val szerződést kötöttünk a kiesett szállítókapacitás pótlására. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a betongyár kihasználtsága, gazdaságossága növekedjen, megfeleljen a tervezettnek — summázza az igazgató. Van akinek megéri S mit mond az ÉPSZER igazgatója, Szabadfalvy László? — Ha árban nem tudunk megfelelő álláspontra jutni, akkor legnagyobb sajnálatunkra továbbra is Gyulán, saját telepünkön keverjük a betont. Békéscsabán és környékén évente 8—10 ezer köbméter szerkezeti betont dolgozunk be, s mi 2—300 forinttal olcsóbban állítjuk elő a betont, mint amennyiért az ÁÉV adná. — Ügy tudom, fejlesztették és fejlesztik betonkeverő-telepüket. — Igyekszünk kihasználni a lehetőségeket. Vásároltunk betonszivattyúkat, szeretnénk magunkat önállósítani. Ha viszont az ÁÉV azon az áron adja a betont, amit a mi költségvetésünk elbír, átvesszük, s nagyon fogunk örülni... Az egyik betonvásárló, a DÉMÁSZ üzemigazgatósága. Horváth Károly üzemviteli osztályvezető így fogalmaz: — Többnyire kisebb tételben, a megyében szétszórt munkahelyeken dolgozzuk be a betont. Mindig jó minőségű betont kaptunk, s időben érkezett. így megmenekültünk a kavics- és cementrendeléstől, annak szállításától, s nem kell a tárolásukról sem gondoskodnunk. S ami még döntő: élőmunkával sem győztük a betonkeverést. — Évente mintegy ezer köbméter betont használunk fel a távvezetékek alapozásánál — folytatja Kerepecz- ki János, a gazdasági osztály vezetője. — Amíg mi magunk kevertük a betont, rengeteg kocsiálláspénzt fizettünk a MÁV-nak, ugyanis nem tudtuk mindig időben kiüríteni a vagonokat. A kész betonnal évente mintegy 5000 munkaórát, vagyis legkevesebb három ember munkáját takarítjuk meg. Nekünk ez megéri, és kifizetődik. ÉS a gazdaságosság? Az építőipari együttműködés csak akkor töltheti be hivatását, ha tagjai valóban együtt is dolgoznak, s azon munkálkodnak, hogy egy-egy beruházás gyorsan, időben, és nem utolsósorban gazdaságosan valósuljon meg. S mindez mennyi megtakarítást jelenthet? Csak néhány, az is a teljesség igénye nélkül: gép, létszám, pótalkatrész, szóródási veszteség, s nem utolsósorban a minőség. Minden bizonnyal ezek a gondolatok foglalkoztatták dr. Szabó János ÉVM-állam- titkárt, amikor is a megjelent glossza nyomán igazoló jelentést kért az érintettektől. Szekeres András
