Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

o 1979. december 15., szombat NÉPÚJSÁG Párttagok a főiskolások között Beszámoló taggyűlés a szarvasi óvónőképzőben Minden párttag részére volt már kevésbé érdekes taggyű­lés, s izgalmas vita is, bizo­nyosan. Mégis ritkaság az olyan baráti, jó hangulatú, tartalmas párttaggyűlés, mint amelynek a Szarvasi Felső­fokú Óvónőképző Intézetben lehettünk részesei a napok­ban. A beszámoló előtt be­szélgettünk Bencsik Endre igazgatóval, Búzás László párttitkárral, dr. Lovász György szb-titkárral és Da­rabán Géza pártösszekötő tanszékvezető tanárral. Főis­kolások a párttagok soraiban. Hogyan gondolkoznak erről ma, Szarvason? — A párttaggá nevelés elő­készítő munkája állandó fel­adatunk. Akár nálunk lesz valaki taggá, akár nem — mondja Búzás László. — Amikor végzett egy-egy hall­gató., s állást pályázott, a jellemzésébe beírtuk erről is a véleményünket. A tavaly előtti tanévben egy hallgatót, tavaly négyet vettünk fel párttagnak, persze, mindig több jelöltünk van ennél. Általában júniusban lettek párttaggá a hallgatók, s így legfeljebb 1-2 taggyűlésün­kön vehettek részt. Nem is­merték meg elég jól az itt folyó munkát, kevés útrava- lót vittek magukkal. — A választás folyamata tulajdonképpen már a felvé­teli vizsgánál elkezdődik — magyaráz az igazgató. — A pártmegbízatások sorába tartozik, hogy a felvételizte­tek figyeljék a jelentkezők mozgalmi múltját, tudako­zódjanak szándékaikról. Danabán Géza folytatja a gondolatsort: — A párttag­gá nevelés következő állo­másait már a KISZ-életben találjuk. Az alapszervezetek mindegyikének patronáló ja egy-egy párttag, aki segít a mozgalmi munkában, a vi­lágnézet, szemlélet fejleszté­sében. Ilyenkor már olyan feladatokat bízunk egy-egy hallgatóra, ami egyben poli­tikai, emberi erőpróba is számára. — Természetesen, ideoló­giai felkészítésben is részük van kötelező tanulmányaik mellett — veszi át a szót dr. Lovász György. — Előkészí­tő tanfolyamot szerveztünk számukra a pártélet kérdé­seiről. A fiatalok két-három előadáson ismerkednek majd a párt történetével, szerveze­ti szabályzatával, a pártta­gok jogaival és kötelességei­vel. A felvételük március­ban történik, s így beillesz­kedhetnek a pártszervezet életébe is. A párttitkár Bárdos Zsu­zsát hozza fel példaként. A gádorosi kislány az érettségi bizonyítvánnyal együtt nyer­te el párttagságát egy hód­mezővásárhelyi szakközépis­kolában. Első éves. és máris sok közösségi feladatot lát el, tagja a diákjóléti bizottság­nak, s az intézeti tanácsnak. Társai tisztelik őt, elismerik felelősségteljes munkáját. Zsuzsi azonban elégedetlen önmagával: — Most a beszámoló tag­gyűlés előtt mérlegeltem a saját tevékenységemet, saj­nos, elég keveset végeztem eddig. Az óvónői pártcsoport­ba tartozom, de egyelőre fő­leg hallgatok az értekezlete­ken, nem ismerem még elég jól az itteni körülményeket. Azt hiszem, annak, aki párt­tag. minden feladatból töb­bet kell vállalni, mint más­nak. A Kossuth-könyveket terjesztem a hallgatók kö­zött, ez is pártmunka. # Búzás László csupán két éve titkár ebben az alap­szervezetben. Jószándékát, tevékenysége hasznosságát az összehasonlítás igazolja az elmúlt évek pártmunkájával. Szemléletes, érthetően tagolt, tömör és konkrét volt beszá­molója. Nem szépítette a va­lóságot. Mit lehet még ehhez hozzátenni? — gondoltuk. Csak amikor már a felszóla­lások második órájában is akadt újabb mondanivalója a tagságnak, akkor értettük meg, mennyire komolyan ve­szik a szarvasi pedagógusok ifjúságnevelő munkáját. Szóvá tették a pártoktatá­sok jelentőségét: „ne csak résztvevői legyenek az embe­rek, hanem aktív, cselekvő részesei, így válik valósággá az elmélet.” Aggódva beszél­tek a hallgatók között ta­pasztalható bizonytalanság­ról: nem mindig értik a vi­lág jelenségeit. Ezen csak az egész pedagóguskollektíva szilárd meggyőződésű szem­lélete változtathat, úgy. hogy a felvetett kérdésekre reális válaszokat ad. Alapvetően pozitív a fiatalok erkölcsi világa, gondolkodása, de túl­ságosan természetesnek ve­szik a kész jót, amit tálcán tesznek elébük. Óriási az ok­tatók felelőssége, hiszen az ő szemléletüket, közéletiségü- ket, munkafegyelmüket ve­szik át a hallgatók, ők a mo­dellek a jövendő sorsok ala- | külásához. — Örömei járunk a tag­gyűlésre a demokratikus, jó légkör miatt — mondta egy pedagógusnő. A tudományos publikációk írása mellett ön­magunk nevelése, megfigye­lése is feladatunk! Beszélgettek még a politi­kai vitakörök, fórumok je­lentőségéről, s arról, hogy a hallgatókat a kinti életre is fel kell készíteniük. Jellemző, hogy a taggyű­lés középpontjában a párt­építés témája, a hallgatók párttaggá nevelése állt. Ha­tározati javaslatként fogad­ták el többek között a párt­csoportok munkájának fino­mítását, s egy speciálisan he-, lyi fontosságú kérdésben is döntöttek. A pártcsoport le­gyen a pártmunka és a köz- életiség, az intézeten kívüli és belüli tudományos kutató­munka irányítója, ellenőrzője ég értékelője is. Bede Zsóka Pályaválasztási KRESZ — szülőknek A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet ki­adványa most jelent meg. A kötet szerzője, Bőke Gyula a szülőkhöz intézett előszavá­ban megfogalmazza, miért készítette a szokásostól el­térő módon, a KRESZ gya­korló tesztek módszerére építve munkáját. Mint írja: — „összeállításunk nem a közúti közlekedés szabályait tartalmazza: hanem a gyer­mek pályaválasztásának se­gítségével összefüggő pálya- választási ismeretek nyújtá­sát célozza.” Egy tucatnyi lap számának megfelelő anyaggal — tehát félszáznyi cikkel meg az azokat kiegészítő képekkel, ábrákkal, grafikonokkal — megjelent az Élet és Tudo­mány 1980. évi Kalendáriu­ma. Jubileumi kiadvány “fez, hiszen már huszonötödik al­kalommal adták közre, s kí­nálnak benne sok-sok olvas­nivalót a tudománynépszerű­sítő cikkek kedvelőinek. Mint mindig, ezúttal is az úgynevezett hónapkezdő cik­kek egy témakörhöz kapcso­lódó sorozata nyitja meg az összeállításokat. Ezek a moszkvai olimpia kapcsán a A sok képet is felvonulta­tó kiadványban érdekes kér­dések útján mérhetik le ma­guk a szülők nevelési mód­szereiket. Nemcsak azoknak a szülőknek hasznos olvas­mány, akiknek pályaválasz­tás előtt álló gyermeke van. Egyszerű, alapvető nevelési kérdésekben is jó útmutatóul szolgálhat. Végre pontos eligazítást kaphatnak a szülők arról is, hogy milyen kiadványok, és milyen lehetőségek várnak rájuk gyermekük pszicholó­giai alkalmasságának vizsgá­latához. A kiadvány egyben magyarok „aranyérmes” sportágait mutatják be, te­hát azokat, amelyekben ha­zánk sportolói eddig első helyezést szereztek. E múltidézés mellett ter­mészetesen más sporttárgyú vagy a sporttal kapcsolatos írások is helyet kaptak az évkönyvben. így egyebek kö­zött megtudhatjuk, milyen lesz a moszkvai olimpia ma­gyar készítésű hangrendsze­re, valamint azt, milyen is a legeslegújabb sport: a re­pülés — izomerővel. Szintén az aktualitás je­gyében születtek meg azok az írások, amelyek valamely jelesebb személyre, ese­közzétesz egy pályaválasztá­si ÁBC-t is, amelyből a pá­lyaválasztáshoz szükséges pá­lyaismeret alapkérdéseit te­szik fel. Igaz, a kiadvány közli a megfejtéseket is, de igazán csak úgy éri el cél­ját, ha szembesülve önma­gunkkal, valós ismereteinket rögzítjük a megfejtésben. Le­het ezt családi „játékként”, közös munkával is kitölte­ni. A lényeg az, hogy köz­ben észrevétlenül is fejleszt­hetjük pedagógiai felkészült­ségünket. B. S. E. ményre emlékeztetnek, év­fordulójuk kapcsán, s ugyan­úgy — legalábbis a szerkesz­tők szándékai szerint — ér­deklődésre tarthatnak szá­mot azok az anyagok, ame­lyekben a tudomány leg­újabb eredményeivel ismer­kedhet meg az olvasó. Ízelí­tőül csupán néhány cím: Milyen lesz az iskola az ez- redfodulón? — Technika a bűnüldözésben — Lakásfű­tés napenergiával — Szexuá­lis zavarok és kezelések — A tápláló virágpor stb. Az Élet és Tudomány most megjelent jubileumi kalen­dáriumát ezúttal is egy sa­játos műfajú írás, Dévényi Tibor tudományos szatírája, A Nagy Fusi zárja. Az Élet és Tudomány kalendáriuma Jubilál a tótkomlósi úttörőzenekar Mennyi emlék! Május elsejei fellépés után — Volt valamikor a köz­ségben egy felnőtt fúvósze­nekar. Annak a bizony már ütött-kopott hangszereivel kezdtünk, meg amit a bé­késcsabai zeneiskolától kap­tunk ... Tíz évvel ezelőtt. Tizenkét gyerek, fiúk, lá­nyok. A Klapka őrs. Mert akkor még a zenekari tagok mind egy őrsbe tartoztak. Az első idők? Gyors eredményt akartunk elérni, és lázas munka folyt, mintha éreztük volna, hogy hamarosan meg kell mutatni, mit tudunk. S ez az alkalom gyorsan bekövetkezett. 1970. február 14-én már a zenekar üdvö­zölte a Himnusszal és úttö­rődallal a páncélvonatot... Laukó Pálné tanítónő, míg a hét vaskos albumot az asz­talra teszi, a régi időkre em­lékezik. Ö, az akkori úttörő- csapat vezetője szervezte a zenekart és kilenc évig volt a vezetőjük, egy esztendeje vette át a tisztséget tőle Kú­rái Gyuláné. Ma 38 tagja van az együttesnek, amely ma este tartja jubileumi hangversenyét az új műve­lődési központban, Máté Má­tyás karmester dirigálásával. — Mindenkit meghívtunk, aki játszott a zenekarban — folytatja Kúrái Gyuláné ta­nítónő — bár itt lenne, mind a kilencvennyolc! A hét album képekkel, rajzokkal, tréfás és komoly beírásokkal teli. Fellépések, szereplések. Iskolai ünnepé­lyeken, a községi rendezvé­nyeken, úttörőszemléken, fesztiválokon... S ki győzné mindet egytől-egyig felso­rolni! Az elsők közül egy emlékezetes oklevél nem is zenei jellegű. 1970. dec. 1. a dátum. „Az úttörők az árvíz- károsultakért” akcióban el­ért kiváló eredményt tanúsít­ja. — Különösen emlékezetes ez, mért épp ezen a nyáron voltunk, vagy inkább let­tünk volna a békéscsabai tá­borozáson, de az első nap után hazajöttünk, hogy át­adjuk a helyünket az árvíz­sújtotta családoknak. Meg­rendítő volt látni őket, s a mi kis muzsikusaink itthon hosszú időn keresztül gyűj­tötték a hulladékot, hogy minél több pénzt szerezze­nek. A zenekar rövid idő alatt szépen fejlődött. Hetvenegy­ben már a pécsi fesztivál meghívottjai voltak, négy napot töltöttek a városban. A hetvenkettes, 10 napos csabai táborozást nagy be­tűkkel írták be: 13 új dalt tanultunk! Nevezetes állo­Folytatódik a Kulturális Minisztérium, a Színházmű­vészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Színházi Intézet előző évadi kezdeményezése: a színházak és darabírók alkotói együtt­működése. Az idén 9 írót hívtak meg a színházak, hogy megismerjék művészi más, mert nagy.siker volt, a váci fesztivál. A gyerekeket hosszú oldalakra terjedő csasztuskaözönre ihlette, szinte minden percet meg­örökítettek. Mókáztak. Ilyen­formán. „Láttuk Janó arca egyszercsak elborul, Észre­veszi inge, hogy mosásra szorul. Anyja sem érti meg gyermekét, a némát, Ing- mosára kértük hát fel Lau- kó Évát.” Janó, azazhogy Krecsméri János most zeneművészeti főiskolai hallgató, azon öt alapító tag egyike, aki mais játszik a zenekarban. A töb­bi négy: Tóth Sándor, Tóth László, Ondrejó Pál és Lau- kó Pál. Ki dolgozik közülük, ki tanul, de mind szakít időt az itteni muzsikálásra. De nézzük csak tovább! Négyszer voltak Zánkán, kétszer Csillebércen. Renge­teg a fellépés a járásban és a megyében, persze sok iz­galommal és élménnyel. Mind. Az összes közül azon­ban a csúcs a moszkvai gyermekfesztivál. Tavaly­előtt nyáron. Ezt egy külön albumban örökítették meg. — A megnyitót Moszkvá­ban, a kongresszusi palotá­ban — idézi fel Baczovszki Kati — soha sem fogom el­felejteni. Hatezren együtt. Ennek fele 103 ország úttö­rője. — A soproni fesztiválon nyertük el a részvétel jogát — veszi át a szót Zelman Zsolt —, és ez a 35 napos arteki tartózkodást jelentet­te. Hatalmas tábor volt, és nagy kitüntetés, hiszen raj­tunk kívül az országból csak a Rajkó-zenekar, és egy báb­együttes vett részt... — És a repülőút? — vág szavába Kruzslicz Feri. — Emlékeztek? Nem tudtunk betelni a gyönyörűséggel. Meg aztán a tenger... Mind­nyájan először láttuk, kom- lósiak. És a barátkozások ... Ma is levelezünk. Kati Moszkvába és Leningrádba, Zsolt Penzába és Csemigov- ba, én meg egy kraszno- jarszki kislánnyal. Kati, Feri és Zsolt nyolcas dikosok. Kati postaforgalmi szakközépbe készül, a két fiú meg gimnáziumba, mert őket legjobban a matemati­ka érdekli, életpályának is ezt szeretnék. Hosszú idő áll még előttük ehhez, esz­tendők, teli tanulással. És zenével is, mert hasonlóan az öt alapítóhoz, ők is hűsé­gesek maradnak, visszajár­nak majd Komlósra muzsi­kálni. Vass Márta törekvéseiket, s hogy írja­nak számukra színdarabokat is. A közvetlen kapcsolat a színházi élettel, a színművé­szettel várhatóan az új év-, adban is serkenti majd a fiatal szerzők, drámaírók am­bícióit, amelyet a Kulturális Minisztérium 10 hónapon át, havi 3 ezer forint szerzői díjjal is ösztönöz. MOZI Fekete fülű fehér Bim Bár kétségtelenül a vé­letlen játéka lehet, mégis érdekes, hogy a békéscsabai Szabadság moziban ezekben a napokban két olyan fil­met is vetítenek, amelynek főszereplőjét a televízió egy- egy monstre sorozatából, mint rendíthetetlen hőst is­mertük meg. A gyilkos a házban van című magyar bűnügyi film Tímár száza­dosát ugyanis Stanislaw Mi- kulski, alias Kloss kapitány, a Fekete fülű fehér Bim cí­mű kétrészes szovjet ifjúsá­gi filmjéét pedig Vjacsesz- lav Tyihonov, alias Stirlitz alakítja. De amíg a kicsit bugyuta, s most felújított magyar krimiben újfent a rendíthetetlen kapitányt lát­juk viszont, addig a színes szovjet alkotásban Tyihonov egy kedves, szeretetre méltó öregembert alakít. Dehát az első, az ismerkedő találko­zás sokat számít... A címszereplő a rendha­gyó színezetű kiskutya. Vég­eredményben az ő — mert már-már emberi tulajdonsá­gokkal ruházta fel az azonos című, hazánkban is megje­lent regény írója, Gavril Trojepolszkij és a filmren­dező, Sztanyiszlav Rosztoc- kij — élettörténetét meséli el ez a kedvesen szép, szo­morkás hangulatú film. A fekete fülü fehér Bim- re jegyet kapni is nehéz. Leginkább csoportosan láto­gatják a vetítésekét a kisis­kolások. Igen, nekik készült, nekik szól. Bár néha nem­igen értik a srácok ezt, vagy azt a -jelenetet. Ennek oka az, hogy a sajátságos szov­jet népi és köznapi viselke­dési formákat, megnyilat­kozási módokat is beleötvöz­ték a film készítői alkotá­sukba. Persze, ettől szovjet és ettől jó a film. Ezáltal is talán többet tudnak meg a magyar gyerekek a szovjet ember életéről, viselkedésé­ről, érzésvilágáról. Miköz­ben nagyszerűen fényképe­zett tájakat, humoros jelene­teket, erdei állatokat, meg­annyi új dolgot is elébük varázsol a szovjet filmalko­tás. Sokszor elhangzott már, hogy kevés az olyan mozi­film, (bár a tévé sem dicse­kedhet ...), amely igazán a gyermekeknek készült. Mert a nekik szánt alkotások je­lentős része is vagy törté­netében, vagy rendezésében a felnőtt észjárás rafináltsá- gával, manipuláltságával terhes. S az egyszerűséget a tartalmas művészi kifejezés­sel a filmben oly ritkán tud­ják a rendezők összeegyez­tetni. Az egyszerűség sok­szor a primitívség, a bugyu- taság kátyújába szakad. A most forgalmazott Fekete fülű fehér Bim mintha ki­kerülte volna ezeket a buk­tatókat: élvezetes, pedagó­giailag is tartalmas, szóra­koztató alkotás született. Akik látták, és látják ezt a filmet, bizonyára örök ba­rátságot kötnek „vele”, a foltos-aranyos kiskutyával, Bimmel. És filmtársaival is. (N. L.) SZÍNHÁZ, mozi 1979. december 15-én, szomba­ton este 19.00 órakor Békéscsa­bán: MANDRAGORA Petőfl-bérlet * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Születésnap, 8 órakor: Félelem a város felett. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A Csendes-óceán kalózai, 7 órakor: Zsarutörténet. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: ördög­csapat, 4 órakor: A fekete fülű fehér Bim I., II. rész, 8 órakor: A kérdés. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A blokád folytatása I., II. rész. Gyulai Erkel. Visszajel­zés. Gyulai Petőfi: 3 és 5 óra­kor: Ajándék ez a nap, 7 óra­kor: Elszakadás. Orosházi Béke: 5 órakor: A fekete kalóz, 7 óra­kor: Zsapi. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Púpos lovacska, fél 6 és fél 8 órakor: Gyilkos a te­tőn. írók, színházak együttműködése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents