Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
19T9tjiovember>^la>^ägäEilä£ KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLEKLET Vidéki tudományos és művelődési szemlék s erkesztőinek országos tanácskozása Sülé István: Portré-vázlat TÉKA Ifjúság és kultúra Néhány nappal ezelőtt zajlott le a vidéki tudományos és művelődési szemlék szerkesztőinek kétnapos találkozása Békéscsabán. A kezdeményező Békés megyei szervek — a megyei művelődésügyi osztály, a TIT megyei szervezete, a Békési Élet szerkesztősége .— meghívására 13 megyei folyóirat és a Valóság szerkesztői jöttek el a konferenciára. A Valóság októberi száma — mintegy vitaindítóként —, Vekerdi László tollából értékes összefoglaló tanulmányt közölt a tanácskozás tiszteletére. Ritka alkalom, hogy a vidék fontos folyóiratainak szerkesztői egy országos hatókörű, fővárosi, de lényegében azonos célú folyóirat irányítóival olyan feladatok megvalósítása érdekében találkozzanak, mint az e típusú szemlék tevékenységének az összehangolása, az országos áramkörbe, figyelembe való reálisabb bevonása. Korábban egy-egy évforduló, jubileum nyújtotta az alkalmat a hasonló jellegű eszmecserére (Nyíregyházán, Szombathelyen), de ezeken — úgy is írhatnánk — belterjes tanácskozás folyt; a regionális szemlék szerkesztői egymás között vitatták meg gondjaikat. Természetesen túlzás lenne azt hinni, hogy a most lebonyolódott tanácskozás is áttörő hatású előrelépést hozott volna. De az, hogy egy rangos szerepű országos folyóirat vállalkozott a szemlék egyfajta szempontú értékelésére, önmagában is határkőnek tekinthető azon az úton, mely a regionális eredményeknek az össznemzeti szintézisébe, az össznépi tudatba alkotó módon történő beépüléséhez vezet. A szellemi és anyagi erőkkel való ésszerű takarékosság időszakában igencsak aktuálissá vált, hogy az ösz- szehangolt, közös tettekkel igazolt együttműködés érdekében szót értsenek a vidék tudományos és kulturális életét az írásbeliség oldaláról így vagy úgy reprezentáló folyóiratok szerkesztői. S hogy ennél a gondolatnál maradjunk, azért is kellett egyeztetniük feladataikat, hogy ne csak így vagy úgy, hanem a szocialista tudományos életünk, a szocialista közművelődés-politika, az MSZMP tudománypolitikai és közművelődési határozatai alapján meghatározott követelményeknek a maguk közigazgatási területén vagy hatókörén belül korszerű módon, hatékonyan tegyenek eleget. Ez pedig valóban az ésszerű takarékosság szerves megnyilvánulása. A tanácskozás igen jelentős gondolata volt a koordinálás, az együttműködés, mind horizontális (egymás között), mind vertikális (országos és regionális fórumok között) szinten. Sajnálatos tény, hogy sokszor nemcsak az egyes vidéki szemlékről alkotott kép hiányos, igen gyakran az sem ismeretes, melyik szemle működik még, melyik halt el, s melyik újult meg. A legnagyobb és legégetőbb gondot az okozza, hogy ezeknek a sajátos típusú, általában a megyei tanács és más megyei szervek által kiadott szemléknek az olvasók tájékoztatása szempontjából nincs hivatalossá téve az országos koordinációja, számbavétele. Mivel megyei szervek a kiadók, nincs országos szintű propagálójuk, gondozójuk. Az irodalmi folyóiratoknak például az írószövetség a patrónusuk, a vidéki tudományos intézetek közleményeinek az MTA és így tovább. Vagy vegyünk más példát: a Magyar Rádió minden reggel felsorolja az országban aznap lezajló kulturális programot. Évente ki tudja, hányszor hangzik el — persze, igen helyesen —, hogy melyik múzeumban milyen kiállítás található. E múzeumi rendezvényeknek az országos köztudatba ilyen módon való beplántálása ugyan szigorúan csak híradásjellegű, de a magyar haza minden állampolgára értesülhet róla. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a vidéki szemlék egy- egy száma nem .kevesebb szakember szellemi erőfeszítését tartalmazza, mint egy kiállítás összeállítása, a mai nyomdai árakat nem is véve figyelembe, mégis csupán alig ezer olvasóhoz jut el, megállapíthatjuk, hogy országosan nem eléggé céltudatosan sáfárkodunk azzal a szellemi anyaggal, amit e szemlék magukba rejtenek. Nem ritka az sem, hogy a köztudatban a hol él? hol jelenik meg? szempont alapján történik az értékelés. A vidéki szemlék körül is lebeg ez a furcsa rangsorolás. Jó lenne, ha nemcsak óhaj lenne, hogy a hol él? szempont helyett a mit tett le az asztalra? milyen az értéke? szempont lenne az elsődleges! Ez a folyamat persze érzékelhető már napjainkban: megfigyelhető, hogy országos szintézist alkotó tudósok, kutatók felhasználják a vidéki szemlék értékeit. A Békési Életből például főként helytörténeti, néprajzi, földrajzi adatok szolgálnak forrásul. Legtöbbször nem is tudják nélkülözni őket. Mégis szükséges az elfogultságtól mentes értékítélet kialakításának az igényét hangoztatni. Megalapozásáért természetesen mindenekelőtt maguk a szemlék tehetnek a legtöbbet: igényes, szakszerű tanulmányok, önelégültségtől mentes írások, a társadalmi szükségleteket kielégítő munkák közzététele révén. A hol? kérdésnek a vidéki folyóiratok sajátos arculatának kialakításakor van lét- jogosultsága. Az e típusú folyóiratok azáltal kapják meg igazi arculatukat, ha megyéjük múltját, jelenét példásan és hitelesen tárják fel. Ez csak úgy történhet meg, ha félreérthetetlenül sugározzák akár egy nagyobb tájegységhez, akár az egész országhoz való szorosabb fű- ződést, minden feltételezhető történelmi, társadalmi, gazdasági és kulturális kölcsönhatással együtt. így válik szélesebb körűvé, ha tetszik, országos jelentőségűvé a bennük található tartalom. Ez nem jelent tartalmi-tematikai körülhatároltságot, sem megkötöttséget a szerzők vonatkozásában — lakóhely szerinti osztályozásuk kiváltképpen nem — csupán a- -folyóiratok funkciójára utal. Természetesen mindig is különbség lesz a tudományos műhelyt teremteni igyekvők és a tudományos műhelyt már megteremtők vagy benne alkotók között. Ez a különbség a tudományos fejlődés belső törvényszerűségéből is fakad, mely napjainkban a csoportos kutatás, az interdiszciplinaritás, s ezzel összefüggésben egyúttal az erőteljes differenciálódás felé is mutat. Emiatt egyre kevésbé valósítható meg modem tudományos kutatómunka, elszigetelt egyének igyekezte révén. De a vidéki folyóiratoknak éppen úgy feladata, kötelessége a szunnyadó tehetségek segítése, mint a csupán részeredményeket, morzsákat produkáló, kutató emberek támogatása. Ezért a tudomány sajátos helyi műhelyei is ők. Ahhoz az aranymosóhoz hasonlíthatók, aki a folyam homokjában aranyat keres, aki végtelen sok homokot szitál át, ámde végső soron aranyat talál. Elveszne az az arany, ha nem lenne ilyen szorgos aranymosó. A tanácskozáson leszögezték, hogy a vidéki szemlék legfőbb feladata annak a megyének, régiónak tudományos, közművelődési szolgálata, mely létrehozta a folyóiratot. E terület, e tájegység szakembereinek ösz- szefogása, az itteni szellemi közélet kialakításában való részvétel, valamint szellemi közéletnek a folyóirat sajátos és lehetséges eszközeivel való rendszeres támogatása, és mindennek a szocialista haza számára való tolmácsolása, azaz mintegy a nagy egész számára a rész munkálkodásának az érzékeltetése, és gyümölcseinek a továbbítása, mindez együtt alkotja a szemlék komplex munkáját. E kettő összefonódott, egységes megvalósítása, működtetése jegyében zárult a vidéki szemlék vezetőinek a tanácskozása. Andrássy Mária és Vitányi Iván a fenti című könyvben több éves tapasztalat- és adatgyűjtés után állapította meg, milyen is ma — illetve az utóbbi években — fiatalságunk kulturális és művészeti magatartása. A művelődés számos lehetősége közül melyiket, hogyan veszik igénybe, mennyire hat rájuk korosztály és rétegek szerint. Először az életmód átalakulását és a kulturális változásokat elemezték, majd az ifjúság és szabad idő viszonyát, hogy aztán rátérhessenek a művelődési intézmények adta alkalom felhasználására. A mozi, a színház, a múzeum, a különböző hangversenyek, a művelődési otthon, az ifjúsági klubmozgalom hatására. És az amatőr művészeti ágak művelésére. Majd ösz- szegezve a tényeket, levonják a következtetéseket, hogy azok segítsék a további köz- művelődési munkát. Mindazt ismertetni, amely- lyel a szerzők foglalkoznak, terjedelmi okból nincs mód. Egyet azonban — mivel mindmáig, s feltehetően a jövőben is a legnépszerűbb művelődési és szórakozási forma — feltétlenül ki kell ragadni. Ez a mozilátogatás és filmízlés. „Minden tanuló, de még a gyermekgondozási szabadságon levők és a háztartásbeliek háromnegyed része is jár moziba”. Ilyen nagy látogatottsági arány egyetlen más területen sem tapasztalható, s ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a 15—19 évesek 75 százaléka legalább hetenként egy filmet megnéz. S általában nem egyedül, hanem barátokkal vagy családtaggal, ami azt mutatja, hogy a mozi manapság is társas szórakozás. Érdekes a rangsor, amelyből kiderül, miért, milyen arányban járnak moziba a fiatalok, mit várnak a filmtől? Legtöbben a vidám szórakozást, kikapcsolódást keresik; nem sokkal kevesebben az izgalmat, kalandot kedvelik, de nem kevés azok száma sem, akik a maradandó művészi élményre vágynak. Ez utóbbiakat megközelíti az emberi, társadalmi problémák iránt érdeklődők száma; ennél kisebb, de még mindig elég nagy az érzelmes, szerelmes történetek élvezőinek tábora. A nézők — fiatalok és felnőttek egyaránt — többféle kategóriába tartoznak a látottak átélése, feldolgozása, s értékelése szempontjából. Van akit kielégít maga az izgalmas, komikus vagy érzelmes cselekmény, amihez egyeseknél bizonyos tanulságok levonása is párosul. A második típus tovább lép ennél: átérzi az emberi és társadalmi dilemmákat; a harmadik pedig át is éli, és gondolja teljesen a filmet. És aztán általánosít. Ha az emberek, így a fiatalok reagálási módját is a zenétől a filmig bármiben három alapvető tényező — a nem, az életkor, és az iskolázottság — szerint csoportosítják, a legnagyobb szerepe az iskolázottságnak van. Ezt a filmre, s egyben rétegekre vonatkozóan így összegzik: „Az első típusú viselkedés képviselői elsősorban a munkás és kisebb beosztásban dolgozó alkalmazotti közegből kerülnek ki. A progra- matikus moziba járók tábora viszont vegyes, nem csupán értelmiségiekből áll. Gerincét természetesen egyetemisták alkotják, de már ezek sem csupán értelmiségi származásúak; szintén vegyes származásúak a csoporthoz tartozó gimnazisták. Ezenkívül jelentős számban találhatók ebben a csoportban érettségizett szakmunkások, és szép számmal más szakmunkásfiatalok, továbbá technikusok; alkalmazottak is.” Elgondolkoztató megállapítás. Tettekre is ösztönző. Vass Márta Szúdy Géza Elmondtam én Elmondtam én Sok mindent elmondtam én De félek A lényeget mégsem sikerült Elmondanom Minden szavam töredékes volt Igazság s tévedés szándéktalan Keveréke Tükre a fénynek és árnynak Chiar-oscuro Ami az életem volt Enyém és mindannyiunké kik Lakói voltunk s vagyunk a Földnek Ó társtalan bolygó Vénséges vén és gyermeki egyben Ki játékos közönnyel Terra ludens Szórod az anyaméh-meleg szelíd tűz Az élet sziporkáit hej Gondba eshetnél az ember miatt és az Emberért mert az maga is Tűzcsináló Pyrophoros a Fordított Prometheus ki Megszerezte isteni lényed titkát S a napnál milliószorta Fényesebb lobbanástól vakon Lóbálja a félelmetes fáklyát Tántorogva Gazdagon rakott osztagok Szűkülő Folyosóin Dr. Krupa András Sülé István: Szlovák ház Békéscsabán
