Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
o A november 7-i évfordulóra barátságvonat érkezett a Szovjetunióból hazánkba. A Kom- szomol-csoport egyik része megyénkbe látogatott, ismerkedett a nevezetességekkel, részt vettek a november 7-i ünnepségeken. Az elmúlt pénteken Gyulán, az Erkel Művelődési Központban nagy sikerű műsort adtak a komszomolisták a város ifjúságának. A rovnói művelődési ház művészegyüttese: a zenészek, a szólóénekesek és táncosok ukrán és moldovai népdalokat, néptáncokat adtak elő Fotó Béla Ottó országos versenye Tótkomlóson Kézbesítik a nyugdíjkifizetési naptárakat A novemberi járandósággal együtt kell kézbesíteni a jövő évi nyugdíjkifizetési naptárakat — írta elő a posta vezérigazgatója nemrégen kiadott utasításában. A rendelkezés szerint a postahivatalok az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan sorolják be a kézbesítőkörzeteknek megfelelően a nyugdíjasokat, akiknek értesítési lapján januártól decemberig aláhúzzák azokat a napokat, amelyeken a járandóságot viszi a postás. Némi módosításra, az évek óta megszokottól egy-két nappal eltérő «kifizetési időre számíthatnak a nyugdíjasok. Eddig ugyanis a havi járandóságot az országban egységesen 8 nap alatt kézbesítették. Jövőre Budapesten — a nyugdíjasok számát és az összegek változását figyelembe véve — 9 napra bővül, a vidéki postahivatalok többségében marad a 8 napos, a kishivatalokban pedig — részben a szabadnapok kiadása miatt — 6 napra csökken a kifizetési időszak. A postavezérigazgatói utasítás kötelezi a hivatalokat arra, hogy az előre meghatározott ,s a nyugdíjas- naptárakban aláhúzott kézbesítési napokat mindenképpen tartsák be. Molnár C. Pál festőművészt erős szálak kötik me- gyénkhez, különösen Batto- nyához, hiszen ott született a századforduló éveiben. Huszonegy éves, amikor felveszik a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Ezután Svájc, majd Párizs következik. Első kiállítását 1923-ban rendezték meg a fővárosban. Képei akkor újszerűén, szokatlanul hatottak. Jelentős forduló életében 1928, amikor Aba-Novák Vilmossal, Patkó Károllyal, Pátzay Pállal és Szőnyi Istvánnal Rómába költözik, ott ismerkedik hároméves ösztöndíjas ideje alatt a reneszánsz mesterek művészetével. 1929- ben elnyeri a Szinyei Mer- sé Társaság grafikai díját, majd a festészeti nagydíjat, s 1936-ban megkapja a székesfőváros ünnepi aranyérmét. Egy évvel később a párizsi világkiállításon Grand A Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben rendezte meg a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége a szőtteskészítők országos versenyét, az elmúlt hónap végén. A versenyen a békéscsabai, a szentesi, a hevesi, a sárközi és a tótkomlós! szövetkezet dolgozói vettek részt. A legjobbak versenye két részből állt. Előbb szakmai tudásukról kellett számot adniuk a szűkebb hazájuk nép- • művészetét, hagyományait figyelembe véve. A verseny elméleti részében szövetkezetpolitikai, általános politikai, munkavédelmi és szakmai kérdések voltak, s hogy ki szerepelt a legjobban azt a Népi Iparművészeti Tanács képviselőiből álló zsűri döntötte el. Csapatversenyben a Sárközi Népművészeti Szövetkezet vitte el a pálmát, másodikok a tótkomlósiak, harmadikok pedig a hevesiek lettek. Egyéniben Körösi Prix-t kapott kiállított festményére, fametszetére pedig aranyérmet. 1938-tól kezdve egyházművészeti témában kitűnő alkotások egész sora gazdagítja művészetét. Templomi oltár- és faliképeivel Ferencné sárközi, Márton Istvánná hevesi, Asztalos Jó- zsefné tótkomlósi, Heronyá- nyi Györgyné sárközi és Sebestyén Klára tótkomlósi versenyzők szerepeltek a legjobban. A verseny résztvevői pénzjutalomban, illetve a csapatok tárgyjutalomban részesültek, s mindezek mellett szakmai tudásukat, tapasztalataikat gyarapíthatták. Hétfőn, november 12-én kezdődik a főhivatású népművelők egyhetes alapismereti tanfolyama Békésen. A Békés és a Szolnok megyei Művelődési Központ, valamint a békési városi művelődési központ a képzés szervezője. Csaknem 50 kezdő sokfelé találkozhatunk az országban, így Battonyán is. Battonya felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kiállítás nyílt Molnár C. Pál alkotásaiból, amely megérdemelt sikert aratott a szülőföld művészetkedvelő közönsége körében. Most, az elmúlt pénteken Gyulán, a Dürer kiállítóteremben, nagyszámú közönség előtt dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlotta jó szóval a festőművész alkotásainak megtekintését. Elismerő szavakkal méltatta a művész munkásságát, a festészetben kialakított új látásmódját és fiatalos lendületét, amelynek gyümölcseként még most is ereje teljében alkot a művész. Félszáz festménye sorakozik a Dürer teremben, rajzok, festmények, bemutatva Molnár C. Pál sokszínű művészetét, a 19. század tájképstílusában fogant alkotásait, de ízelítőt ad a 20. század legfrissebb stílusirányzataiból is. Együtt ünnepeltek a sznvjet katonákkal A szovjet katonák az idén nagyon sok munkával segítették Battonya lakosságát abban, hogy a községet minél szebbé tegyék. Ennek viszonzásaként a szovjet nép legnagyobb ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak a Szegeden rendezett ünnepi esten a batto- nyai József Attila Művelődési Központ menyecskekórusa, citerazenekara, népi- tánccsoportja és Visi László rádióénekes forró siker mellett adott egész esét betöltő műsort. A sikerre jellemző, hogy a műsor végén előadott szovjet dalokat a nagylétszámú hallgatóság ütemes tapssal kísérte és az előadókkal együtt énekelte. Ketskeméty Lajos Kohán-képek Szófiában A közelmúltban a szófiai Magyar Intézetben Kohán- képekből nyílt kiállítás a Kulturális Kapcsolatok Intézetének rendezésében. Magyar részről Ibos Éva, a gyulai Kohán’ Képtár vezetője nyitotta meg a kiállítást, amelyen részt Vettek a magyar nagykövetség vezetői és munkatársai, a Bolgár—Magyar Baráti Társaság elnöke és sokan Bulgária képzőművészeti életének jeles képviselői közül. A kiállításon 18 Kohán-kép szerepel, ebből 7 viasztempera, a többi olaj. A kiállítás november 30-ig tart nyitva. népművelő részvételére számítanak a rendezők. Ittlétük során ismerkednek a művelődési házak irányításának, működtetésének legfontosabb kérdéseivel, kerek- asztal-beszétgetésen vesznek részt, amelyen a népművelői formákról vitatkoznak. Költségvetés-tervezetet, népművelői terveket készítenek, de más jellegű gyakorlati foglalkozásokat is rendeznek számukra. A tanfolyam november 17-én, szombaton ér véget. Csütertökön: a Szovjet Televízió estje A Szovjet Televízió estjének lesznek vendégei november 15-én, csütörtökön a magyar tv-nézők. Az ötórás program nyitófilmje Moszkváról készült: elsősorban a gyermekeknek szól a „Kócos Robinsonok” című ismeret- terjesztő rövidfilm. Az est játékfilmje, a „Lépés egymás felé” kerettörténet, novellákat fog össze. Szereplői: a csupaszív mozdonyvezető, a megszédült lottónyertes fogorvos, a fur- fanggal asszonyt szerző szakács, és a méla fuvaros. Az est további részében két rövidfilmet sugároz a tv. A „Szibériai dalok” című összeállítás otthoni környezetben, kis faluban, jurtában filmszalagra vett népi hangszereket, különleges, máig élő szertartásokat, játékokat, táncokat mutat be. A mozi hőskorát idézi „A régi és új — ma” című rövidfilm. Ebben Márfa Lapkina, aki Ejzenstfejn nagy sikerű, a Filmmúzeumban évekkel ezelőtt vetített, „Régi és új” című némafilmjében a parasztasszony hősnőt alakította, emlékezik a fogatásra és a neves filmrendezőre. Az est házigazdájaként Galina Ivanovna Dorovszka- ja és Berkes Zsuzsa működik közre. A kiállítást dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg Molnár C. Pál kiállítása Kezdő népművelők tanfolyama Békésen Hz építés főszereplői O z építész két évig dolgozott az egyik neves finnországi tervezőirodában. Felsóhajt és mesélni kezd: — Valamelyik reggel beállít a szomszéd város küldöttsége, élén a polgármesterrel és közlik, hogy az egyik régi negyedet át kívánják építtetni. Az irodavezető nyomban leülteti és körüludvarolja őket, kávét hozat, majd rátér a lényegre: mutassák csak a helyszínrajzot! A polgármester szabadkozik, hogy az még nincs, ők csak azért jöttek, hogy megbeszéljék... Az irodavezető feláll és udvariasan, de határozottan közli: neki most fontos dolga van, de nyugodtan igyák meg a kávéjukat, és ha elkészül a helyszínrajz, akkor szívesen áll a rendelkezésükre. A történet végén újra sóhajtott a magyar tervező, majd belekezdett a honi megrendelések leírásába, amely valahogy így hangzik: nézd tervező, itt van ez a terület, erre tervezz ennyi lakást, ő lesz a kivitelező, azzal a technológiával. Ha azután a talaj csak hat emeletet bír el gazdaságos alapozással tíz emelet helyett, vagy hogy zsúfolt lesz a terület és nem illik a városképbe — mindez másodlagos, sokadlagos szempont. A beruházó vállalat egyik vezetője is a kötöttségekre panaszkodik, igaz más szempontból. — Nálunk a tanács a megrendelő, az ő pénzével gazdálkodunk, az ő kívánsága szerint. De csak egy tervező- intézethez mehetek, és ha drágábban tervezi a lakásokat vagy a kivitelezőnek nem tetszik valami, akkor retteghetek, mivel az áttervezés fél, egy évig is eltart. Tudom, hogy nekik is másfélszer annyi munka' jut egy évre, mint amennyit normálisan el lehet végezni, de tudom azt is, hogy ebből egy nagy hányad értelmetlen. Talán éppen az én módosító kérésem is az, de mit tegyek, ha a kivitelező valamit nem hajlandó megépíteni? Nem mehetek el másikhoz. Ekkor megszólal a telefon. A beruházó felveszi a kagylót, hallgat egy darabig, majd kifakad: — Én már csak azt szeretném tudni, - hogy mikor mondható késznek egy lakóház! Akkor, ha átveszi a tanács is, és két hónap múlva beköltözhetnek a lakók, vagy akkor, amikor kell a pénz a kivitelezőnek és a többi nem számít. Nem, ezt már nem tudom lenyeletni a tanáccsal. Ugorjunk még egyet, és hallgassuk meg a kivitelező monológját: — A tervezők mindig a fellegekben járnak. Kitalálnak olyan dolgokat, hogy az ember haja égnek áll tőlük! Ha kevés a zöldterület, akkor csináljunk tetőkertet, hogy ott napozhassanak az emberek; meg cifrázzuk ki a házat utólag felhegesztett vasbeton elemekkel. Ráadásul még be is csapnának minket, mert a tervezői költségvetés az mindig belül marad a műszaki-gazdasági normatívák határain, de próbálja csak valaki megépíteni ennyiből az ilyen házakat! Azután a fellegjárásban olyan apróságokról feledkeznek meg, mint hogy a kívülről egyforma két épületnek a belseje is ugyanolyan legyen. Pedig menynyivel olcsóbb lenne a tipizálás! Mondjak valamit a beruházásról is? Olyan még nem volt, hogy időben és rendben adta volna az építési területet. Persze azt elvárná, hogy mi határidőre építsünk, és átadáskor ne kelljen felvenni se hiba-, se hiánylistát. Az építkezések három főszereplőjének néhány bemutatkozó mondata után talán tétovázik az olvasó azon, hogy kinek is adjon igazat. A maga módján igaza van a beruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek is, de legvalóságosabbak azok a viszonyok, amelyek nem tudják egy irányba fordítani az érdekeiket, következésképpen cselekvéseiket. Emeljünk fel néhány csomót ebből a szövevényből. A beruházónak — legegyszerűbben fogalmazva — az a feladata, hogy szervezze, koordinálja, gördülékennyé tegye az építést. Ehhez van irodája — benne szellemi munkásokkal — és van pénz, amelyet a megrendelőtől kapott. Viszont nincs egyetlenegy tervezője és építőmunkása sem. Tehát mindent másokkal végeztet. És itt van a dolog nyitja: a beruházó más-más jellegű szervezeteket kapcsol egymáshoz, de ezek a kapcsolatok vagy nem akarnak létrejönni, vagy ridegek, vagy lazák — és még ki tudja hányfélék. Építeni csak akkor lehet, ha van hová építeni. Ha a város másik végén csúszik a lakások befejezése, akkor a tanács nem tudja innen időben kiköltöztetni a szanálandó házakból a lakókat. Nem biztos, hogy a bontást a kivitelező végzi, így az sem, hogy ennek a vállalatnak ez a legsürgősebb munkája. Mire végre ott fekszik a szabad építési terület, addigra úgy elfutott az idő, hogy a kivitelező együtt kénytelen dolgozni a közműépítővel. Dolgozni? Inkább egymás munkáját akadályozni. No, igen, az építéshez terv is kell, meg beruházási program, meg költségvetés és szerződés. A fogadószint már készült, de a költségek, vagy a „cifraság” miatt, a tervező még a felmenő szerkezet módosításán tevékenykedik. Az első tíz ház már áll, de még mindig nincs a lakótelepnek beruházási programja, mert a kívánt lakásszám csak úgy építhető meg, ha két ház 15 emeletes lesz, ehhez pedig külön minisztériumi engedély kell. A kivitelező alacsonynak tartja a tervezői költségvetést, de szorítja az éves lakásátadási terve, így nekifog az építésnek szerződés nélkül. Ö z ilyen huzavonák végeredménye mindig ugyanaz: múlik, múlik az idő, és közben kevesebb készül annál, mint amennyi kellene. Nem tud időben munkához látni az alvállalkozó, de a terv és az év vége az szent: tűzön-vízen át teljesíteni kell. A minőség nem számít, a beruházó maga is érzi, hogy nem állt hivatása magaslatán — jóllehet mások nyomták víz alá —, így karácsony és újév között aláírják az átadási jegyzőkönyvet. Mindenki boldog, a kivitelező januárban befejezi a házat, és ha valakinek van egy kis titkos lel- kiismeret-furdalása, az megnyugtatja magát: amit ő nem végzett el rendesen, azt mások miatt nem tehette. Jövőre azután újra kezdődik elölről; többé-kevésbé azonos módon és eredménnyel. És akiért mindez történik? Az a majdani használó, a lakó. Ö nincs színen, és- súgni is leginkább a sajtó szokott helyette. De amíg improvizált a darab, addig ez is vajmi keveset ér. Németh Géza Sokan voltak kiváncsiak az idős művész különböző irányzatot képviselő képeire - Kép, szöveg: Béla Ottó
