Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

1979. november 6.. kedd rcrcm-fiM A Tanácsköztársaság gazdaságpolitikusa Száz éve született Varga Jené udapest huszonkette­dik kerületének szép központi tere viseli Varga Jenőnek, aki hosszúi utat tett meg a nagytétényi szegény tanító — édesapja — házától a vi­lághírig, az akadémiai tag­ságig, a Lenin-rendekig, dí­jakig. Nyolcán voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Apja nem tudta taníttatni gyermekeit, így ők korán, gyerekfejjel megismerték a kenyérkere­set kemény munkáját. Alig volt tízéves, amikor egy gaz­dálkodóhoz adták dolgozni. Felnőttként 32 éves korában, a napi munka mellett és ki­tartó szorgalommal, rendít­hetetlen akarással középisko­lai tanári történelem-föld­rajzszakos diplomát szerzett. Tanári munkája mellett közgazdasági tanulmányokat folytatott és maga is cikke­ket, tanulmányokat írt a Népszavába, a Szocializmus­ba és más lapokba. A szo­ciáldemokrata párt tagjaként a Népszava szerkesztőjeként hamarosan a baloldal egyik jelentős alakja lett. Egyben a kor értelmiségének reprezen­táns szervezeteiben, a Gali- lei-körben és a Társadalom- tudományi Társaságban is szerepet vállalt. Közgazda- sági munkásságának első klasszikussá vált művét 1912-ben adták ki: „A ma­gyar kartellek” címmel. A forradalmak korában már országosan ismert gaz­dasági szaktekintély, a pol­gári demokratikus forrada­lom győzelme után egyetemi tanári katedrát kapott a Budapesti Tudományegyete­men. Ekkor letf tagja az MSZDP pártvezetőségének is. Tanulmányai, cikkei sorra jelentek meg. Egyik ismert munkája 1918-ból: „A pénz: uralma a békében, bukása a háborúban”. A lakáshelyzet­tel, a munkanélküliséggel, a nemzetiségi kérdéssel vagy az adórendszerrel, államosí­tással foglalkozó írásai mind­mind égetően időszerű kér­déseket tárgyaltak és a ha­talmas adattömeg statiszti­kai, szociológiai, társadalom- politikai vizsgálódásainak eredményét tükrözi. Varga Jenő a Tanácsköz­társaság idején először pénz­ügyi népbiztos, majd a szo­ciális termelés népbiztosa lett. A forradalmi kormány­zótanács júliusban kinevezte a proletárállam gazdasági szervének élére, a Legfel­sőbb Népgazdasági Tanács elnökének.' A proletárdiktatúra leve­rését követően ausztriai fog­ságában vetette papírra a Tanácsköztársaság gazdaság- politikájának elemzését „A proletárdiktatúra gazdaság- politikájának problémái” címmel. A tizenhárom feje­zetből álló tanulmány ösz- szefoglalásában olvasható: „Marx tanítását a tőkés ter­melési mód elkerülhetetlen pusztulásáról és a szocializ­mus eljövetelének gazdasági megalapozottságáról helyte­lenül értelmezték úgy, hogy a kapitalizmus pusztulása automatikusan, a proletariá­tus forradalmi küzdelme nél­kül bekövetkezhet. Ez végze­tes hiba. A kapitalizmus bu- bákást előidéző tényezők kö­zött Marx első helyre a for­radalmi proletariátust tette, önmagában sem a termelési anarchia, sem a válságok, sem a profitráta süllyedése, sem a tömegek elnyomorodá- sa nem eredményeznék a tőkés társadalom bukását. Ezt csak a munkásosztály tudatos forradalmi harca hozhatja meg... A Ta­nácsköztársaság hibái ellené­re dicsőséges fejezetet je­lent a világforradalom győ­zelméért vívott harc törté­netében.” Emigrációs éveit is, ame­lyeket Ausztriában, _ Német­országban, majd a Szovjet­unióban töltött, szintén a szüntelen tanulás, önképzés jellemezte. Máig a példa ere­jével hatnak a berlini évei­ben szerkesztett negyedéves világgazdasági elemzései, ér­tékelései, amelyeket több nyelven is kiadtak. Részt vett a kommunista intema- cionálé mukájában, mint a végrehajtó bizottság tagja, ahol elismert gazdasági szak­értőként tartották számon. Húsz évig állt a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ja Világgazdasági és Világ- politikai Intézetének élén. Ezt a tudományos intéz­ményt egyébként ő szervezte meg. Szovjetunióbeli mun­kásságát a szovjet kormány több más kitüntetés mellett a legmagasabb elismeréssel jutalmazta: 1959-ben Lenin- rendet, 1963-ban Lenin-dí- jat kapott. Moszkvából is állandóan figyelemmel kísérte a hazai eseményeket. A felszabadu­lást követően azonnal ele­get tett a párt meghívásá­nak, hogy vegyen részt a bonyolult gazdasági felada­tok megoldásának segítésé­ben. 1945. október 1-én a párt Politikai Bizottságának ülésén elmondta vélemé­nyét a gazdasági élet prob­lémáiról és a tennivalókról. 1946 nyarán ismét Buda­pesten tartózkodott. Részt vett és felszólalt a Politikai Bizottság és a titkárság ülé­sein. Cikkeket írt. a pártsaj­tóba, előadója volt a szak- szervezeti vezetők és az üzemi bizottságok képviselői­nek augusztus 15-i értekezle­tén. Visszatérve a Szovjetunió­ba, továbbra is figyelemmel kísérte a fiatal magyar népi demokrácia sorsát. A jó forint megteremtéséhez ő is hozzájárult, és féltőn óvta azt a távolból is. 1948-ban megjegyzéseket fűzött az ötéves terv első vázlatához. Napjainkhoz is szól akkori észrevétele: „Föl akarnám hívni a figyelmet a tervezett beruházások üte­mének a kérdésére: attól tartok, hogy az ötéves terv első felében túl sok befekte­tést kezdenek meg egyszer­re, amelyek mind csak az ötéves terv végén nyernek befejezést. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti termelésnek egy igen nagy része egyelőre improduktív formában le lesz kötve, és nem ad áru­többletet, ami inflációs ár­emelkedést okozhat. A rész­letesebb kidolgozásnál erre tekintettel kell lenni: oko­sabb kevesebb befektetést kezdeni és ezeket gyorsabb tempóban befejezni és üzem­be hozni, mint sokat kezdeni és valamennyit az ötéves terv végére befejezni”. Szemlélete és elemzési módszere kortársaira rend­kívüli hatást gyakorolt. Szá­mos országban tanulmányoz­ták állásfoglalásait és a konkrét elmzésre irányuló tudományos eljárását, ö vilá­gított rá először az állam szerepére korunk monopol­kapitalizmusában és a mo­dem kapitalizmus új jelensé­geire. Az általa felismert igazságokat következetesen védte a dogmatikusokkal szemben, amiért számos eset­ben volt éles viták és tá­madások célpontja is. Nyolcvanadik születésnap­ján a sok ezer távirat kö­zött volt egy, amelyet 24 japán egyetemi tanár írt, hi­tet téve arról, hogy Varga Jenőtől tanulták meg a japán valóság mélyebb tanulmá­nyozásának módszereit. özei 500 tanulmányt, cikket és 75 könyvet, brossúrát írt. A szov­jet és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia is tagjává választottá. 1964. október 8- án halt meg Moszkvában, 85 éves korában. Vida Sándor LBJ nevét Javult a szolgáltatások A háztartási gépek meg­könnyítik mindennapjainkat A rádió és a televízió immár hozzátartozik életünkhöz. A gépesítés a kisegítő gazdasá­gokban is egyre nagyobb szerepet tölt be. Az a segít­ség, amit ,a gép jelent, oly­kor-olykor bosszúsággal is párosul. A javítások nem ép­pen zökkenőmentesek. Jólle­het az utóbbi években jelen­tősen javult a szolgáltatások színvonala. A megyei tanács és a helyi tanácsok nagy fi­gyelmet fordítottak ezekre a feladatokra. Az elért ered­ményeket és a meglevő gon­dokat jól tükrözi az a vizs­gálat, melyet a közelmúltban fejezett, be a békéscsabai Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság. I diktafon! kikapcsolták A GELKA megyei kiren­deltsége a lakossági szolgál­tatások több mint 33 száza­lékát Békéscsabán látja el. Ez az arány tovább emelke­dik. A József Attila-lakóte- lepen ugyanis mintegy 200 négyzetméter területű szer­viz kezdi meg működését. A lakossági szolgáltatások fej­lesztésére a kirendeltség évente intézkedési tervet készít. Sor került az újtípu­sú készülékek javításához szükséges feltételék megter­vezésére is. Így a Lehel- Bosch hűtőgép aggregátor javításának megoldására, s az átalánydíjas javítások ki- szélesítésére. A kirendeltség nagy gondot fordít az intéz­kedési terv megvalósítására. A mostani tervidőszakban vezették be a színes televí­ziók, a Bosch-rendszerű hű­tőgépek, valamint a hőtáro­lós kályhák javítását. A szakembereket különböző tanfolyamokon készítették fel ezekre az új teendőkre. Az átalánydíjas rendszer is jól bevált. A 10 évesnél nem idősebb belföldi típusú tv, automata mosógép, hűtőgép, porszívó és centrifuga ké­szülékekre kötnek ilyen szer­ződéseket. A megyeszékhelyen a GELKA-szerviz műszere­zettsége elég jó. Az anya­gok tárolása a zsúfoltság el­lenére is kielégítő, azonban gondok is akadnak. A NEB- vizsgálat idején 40 meghibá­sodott készüléket anyaghiány miatt nem tudtak kijavítani. Az István király téren levő színvonala szerviz megközelítése körül­ményes. Különösen a nagy járműforgalom miatt. A la­kosság igényeinék jobb ki­elégítése végett ünnepnapo­kon vevőszolgálati ügyeletet tartanak. 1978-ban diktafont is beszereltek, amely a tele­fonhívásokat rögzítette. Így lehetővé vált, hogy a javítá­sokat a lakosság bármely időpontban bejelentse a GELKÁ-nak. A diktafont azonban nem sokáig üzemel­tették. A népi ellenőrök vé­leménye szerint célszerű volna ismét bekapcsolni. Mi van a kölcsönkészülékkel Az utóbbi években sokat javult a szolgáltatások szín­vonala a GELKÁ-ban. A javítások átfutási ideje 5—8 nap között ingadozott. A megrendelők kiszállítási igé­nyeit nyilvántartási füzetek­be jegyzik föl. Panaszok is előfordulnak. A múlt évben 74 érkezett a kirendeltséghez. Többségük a javítások elhú­zódását tette szóvá. Mindez elsősorban anyaghiányra volt visszavezethető. Jóllehet a GELKA 30 gyártóüzemmel áll kapcsolatban, a nehézsé­gek azonban elég gyakoriak Legfontosabb partnere a Videoton, az Orion, a Lehel. Sajnos, valamennyi nagyobb gyártóüzemnél előfordul anyaghiány. Elsősorban ezt is figyelembe vette az a ren­delet, amely kimondja, hogy­ha a készülék javítási ideje a 15 napot meghaladja, köl­csönkészüléket kell biztosíta­ni. A kirendeltség rendelke­zik cserekészülékekkel. Köl­csönzésre azonban nagyon ritkán kerül sor. A kiren­deltség vezetőinek vélemé­nye szerint azért, mért erre a lakosság nem tart igényt. Bizonyára, ha nagyobb gon­dot fordítanának a lakosság tájékoztatására, akkor más lenne a helyzet. Sokkal gyakrabban kerül sor készü­lékek kicserélésére. A múlt évben 12 készüléket azért cserélte^ ki, mert nem ren­delkeztek megfelelő anyag­gal. Ebben ,az évben 14 eset­ben került erre sor. Ki állapítja meg a határidőt A Generál Ipari Szolgálta­tó Szövetkezet a megyei ta­nácstól 15 millió forintot ka­pott. Ebből fejlesztette ki a háztartási gépek, a bútorok, A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet gyümölcsfaleraka- tot nyitott Gyulán, a 48-as utcában. Több ezer csemete áll a vásárlók rendelkezésére, akik ki is használták az elmúlt he­tek kedvező időjárását és sokat vásároltak a különböző gyü­mölcsfákból. A Ierakatban sokféle rózsatő is kapható Fotó: Béla Ottó a gépkocsik és ,az építőipari javítások szolgáltatását. Ezenkívül egy barkácsmű- hely létesítését is tervezik. A megvalósításra azonban csak a következő 5 éves tervben kerül sor. A távlati célkitűzések kpzött szerepel a lakáskarbantartó részleg szakipari műhelyének és a központi telephelyen a szo­ciális helyiségek kialakítása. A beruházást nem igénylő szolgáltatásokról viszont át­fogó intézkedési tervet nem készített a szövetkezet. A közelmúltban új szolgál­tatásokat vezettek be. Fog­lalkoznak alvázvédelemmel, gépkocsik műszaki vizsgáz­tatásával. Vállalják a kerti gépek javítását is. Általány- díjas javításokat azonban csak a hűtőgépeknél alkal­mazzák. A GELKÁ-tól elté­rően a garanciális készülé­kek hosszabb időt igénylő javítása esetén rendszeresen felhívják a megrendelő fi­gyelmét a kölcsönkészülékek­re. Ezeknek a kiadása az előírásoknak megfelelően történik. Jelenleg a szövet­kezet 3 rádióval, 4 televízió­val, 1 lemezjátszóval, 17 hű­tőszekrénnyel, 2 olajkályhá­val és permetezőgéppel ren­delkezik. A fizető javítások átfutási ideje azonban nem szabályozott. A vállalási ha­táridőket a részlegvezetők állapítják meg, mégpedig a saját belátásuk szerint. A munkalapok kitöltése sem mindig felel meg a tartalmi követelményeknek. A javítá­si idő előre nem tervezhető elhúzódása esetén a megren­delőket nem értesítik. A szolgáltatások zömét a központi telephelyen csinál­ják. Külön felvevő helye van a rádió, a tévé és a ház­tartási gépeket javító rész­legnek. örvendetes, hogy a szövetkezet, a megyeszékhely külső kerületeiről sem fe­ledkezett meg. Jelenleg 8 szakmában I4 gebinest fog­lalkoztatnak, zömmel Békés­csaba peremkerületeiben. A felvevőhelyek nyitva tartási ideje viszont nem igazodik a lakosság szabad idejéhez. * * * Bár a mostani vizsgálat több kisebb-nagyobb hiá­nyosságot és szabálytalansá­got állapított meg az össz­kép azonban megnyugtató, sőt mii több biztató is. A né­pi ellenőrzési bizottság je­lentése a szolgáltatások szín­vonalának javulásáról ad számot. Am ,a lakosság ér­dekét figyelembe véve több ésszerű intézkedés megvaló­sítását is sürgeti egyben. S ezekről nem feledkezhet meg sem a GELKA, sem a Generál. Serédi János Tisztelgés az llppel Platzon A borzalmakat nem lehet soha sem elfelejteni. Évekig elsüllyedhetnek szürke sejt­jeid csont tékájában, rejtet­ten lapulhatnak agykérged memóriamezőin, aztán egy váratlan jelre hirtelen újra és újra felbukkannak, felka­varva szörnyű emlékeket éle­tedből, életünkből, az embe­ri jogoktól megfosztott világ rettenetéiből, amelyről ezt hagyta ránk a bori koncent­rációs táborban mártírhalált halt nagy költőnk, Radnóti Miklós: ......Oly korban él­t em én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt... ” A húszezres lágerváros, Dachau fabarakkjaiból har­sány vezényszavak, sűrű üt­legelések zavarták ki a heft- lingeket az Appel Platzra, a horogkeresztes zászlókkal dí­szített SS-parancsnoki épület elé. — Achtung! Schweine Hunde! — üvöltött a gyű­lölt figyelmeztetés és kiad­ták a parancsot az önszámo­lásra. A kápók jelentették a létszámot a barakkelteszter- nek és sokszor órákig kellett várni, míg a tábor SS-pa- rancsnoka és kísérete előtt beszámolhattak fogyó sora­inkról a barakkelteszterek. A hosszú, kimerítő vára­kozások közben skizofrén feljajdulások bontották meg itt is, ott is a sorban állók rendjét. Ilyenkor az üvöltő­höz rohantak a kápók, rúg­ták, ütötték, s a rendbontás alkalmat adott arra, hogy percekre állandósuljon a moraj,, gazdát cseréljenek a „feketén” szerzett cigaret­ták, a kapcák, a lopott sap­kák, kanalak, egyéb kin­cset érő holmik. E morajlás­ban élte ki lefojtott életét a barakk. De mindig csak né­hány percre, mígnem egye­sült drasztikus erővel ren­det nem teremtettek a főleg kriminalistákból válogatott, két kanállal több levesért ölni is képes kápók. Utána, ha csak az ujja is rezdült valakinek, közénk vágtak botjaikkal, bőrkesztyűbe búj­tatott hatalmas ökleikkel. A várakoztatás egyik mód­ja volt erőnk fogyasztásának addig is, amíg sorra nem ke­rül a 128-as, a 129-es stb. barakk népsége a krematóriu­mok előtt. A már hetek óta tartó bizonytalanság, a napi 12 deka korpás kenyér, az egy darabka wurst, a déli káposztaleves (amiben csak az íz volt káposzta), az esti fekete lötty kávé végtelenül lesoványította testünket, las­sította agyunk járását. Az „előélet” sem segített sokat az éheztetések kibírásához, hiszen a politikai foglyok nagy része egyenesen a ha­zai börtönökből került a fa­siszta koncentrációs lágerek­be, s a börtönkoszt sem ja­vította a kondíciót. Agyunk csak akkor váltott élesre, ha valakit „tetten” értek közülünk, szédelgett, nem úgy állt, mint a cövek. A vékony dongájú Téglás Vilire — műszaki egyetemre járt lebukása előtt — támadt egy ízben a lágerelteszter. Agyba-főbe verte, közben artikulátlanul kiabált: — Mászkálsz a sorban, ro­hadt bolsi! Vili összecsuklott. A pa­rancsnoki szemle hármasá­ban az őrmester rávigyorgott a hadnagyra: „Jó kezekben van ez a barakk!” Nem mer­tük felsegíteni Téglást, de a feldühödött heftlingelöljáró addig rugdosta, míg nagy ne­hezen talpra állt. Vele támo­lyogtunk be a barakkunkba azon a november eleji reg­gelen, mikor a korán bekö­szöntő hideg már dért ha­gyott az Appel Platz beton­ján. Kelen Tibor, nem tudni hogyan megmentett zsebken­dőjével (mert érkezésünk­kor a fürdő előtt le kellett mezteleníteni magunkat civil gönceinktől, s a túloldalon dobták elénk, ahogy jött, a zebrauniformist, a fabakan­csot, melyből az egyik 46-os volt, a másik 39-es), letöröl­te Téglás homlokáról a hi­deg verítéket, ajkáról ácsor­gó vért, és halkan suttogta. — Ne bánd, Vili! Többet is kibírtál már! Téglás bólintott. Mosolyog­ni próbált, ám arcizmait vi­zenyős mozdulatlanság réte­ge fogta satuba. Se sírni, se nevetni nem tudott már. Ügy láttuk, teljesen kikészült. Fa- latnyi ételeinkből gyűjtöt­tünk neki minden alkalom­mal valami pluszt, hogy erő­re kapjon. (Téglás Vilmos je­lenleg tudományos munka­társa az egyik kutatóintéze­tünknek.) Nem vízió a sok fehéren puffadt arc, a mozgató ide­geknek nem engedelmeskedő színtelen ajak, a fátyolos, szinte bamba tekintet: a módszeresen kiéheztetett fog­lyokban megbomló folyadék- háztartás tucatnyi hatása. Embermaradványok, akiknek veséi, belei szakadatlanul ürítették a vizet — tömé­nyebb salak nem volt ben­nük. — Emberek, akiknek csak egyik lába vagy karja dagadt fatörzsvastagságúra. Moskovits Zoltán hordóhasa ellenére eleven csontváz volt, térdei kalácsának for­mátuma úgy hatott a vékony piszkafák kapocsaként, mint a mindkét végükön cukor­spárgán spanolt luftballonok. Szász Károly (az erdélyi mozgalomból bukott le, Nagyváradon volt orvos), Moskovits feldagadt csukló­jába mélyesztette hüvelyk­ujját, hogy kitapogassa Zol­tán pulzusát. Szász doktor ujja helyén gödör maradt. — Oda se neki, Zoltán! — bíztatgatta hozzáfordulva, de mindannyiónknak mondta: — Erős vagy, megmaradsz... de hogy később a nemesebb szerveid megsínylik majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents