Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

1979. november 6., kedd Az ENCI Ollói úti mintaboltjában naponta több száz érdeklődő ismerkedik a szövetkezel márkás termékeivel. Timár Lászlóné, Cseke Istvánné és Boros Zsuzsanna üzletvezető — vendégváráson Fotó: Majorosi Attila Békési üzemek — pesti kirendeltségek Az endrődiek nem panaszkodhatnak... — Az első vevőt — egy középkorú hölgyet — rózsa­csokorral köszöntötte az el­nökünk, id. Sárhegyi And­rás. Azon a napon ötvenezer forint értékű cipőt adtunk el, de nem csökkent az ér­deklődés a második, harma­dik napon sem, csak a kész­let csappant meg ... Az „Old gentleman”,- aki a mai napig ötvennégy (!) esztendőt töltött el a cipő­iparban, már-már elérzéke- nyülten néz ki az ablakon, az október végi esőtől ázó pesti háztetőkre. Hiába, van­nak az ember életében ne­hezen felejthető napok, me­lyekre jó visszaemlékezni, csakhát azt érzékeltetik, hogy bizony múlik az idő ... Földényi Sándor, az Endrődi Cipész Szövetkezet budapesti kirendeltségének szaktanács- adója annak idején, 1970- ben előkészítője volt az el­ső, Üllői úti mintabolt pre­mierjének, Tréfásan-kedélye- sen titulálja magát „öreg úr”-nak, az viszont való igaz, hogy a szakma nagy öregjei közé tartozik — tu­dásával, eleven szellemisé­gével, egész egyéniségével. Harminchat éven át dolgo­zott a Budapesti Bőripari Vállalatnál, aztán nyugdíj­ba vonult, de el sem kezdte a pihenést, az ENCI elnöké­nek felkérésére megkezdte a fővárosi képviselet megszer­vezését. Tehát maholnap tíz éve lesz, hogy a Kálvin tér tő- szomszédságában megnyitot­ták az endrődiek mintabolt­ját. Azóta mérhetetlenül sok víz folyt le a Dunán, sok százezer vásárló fordult meg az üzletben. Ha csak egy szál rózsát kapott volna mindegyikük, az ország egész rózsatermése nem lett volna elég az ajándékozásra ... Mindenesetre virág helyett szép, tetszetős cipővel min­dig szolgálhattak, s ez alatt a tíz év alatt nem panasz­kodhattak: népszerűségük, forgalmuk évről évre nőtt. Ez a központi fekvésű bolt is hozzájárult ahhoz, hogy az ENCI márka világmárka lett, hisz’ ablakot nyitott a nagyvilág felé. Az első napokról és az az­óta történtekről egy Pozso­nyi úti bérház legfelső eme­letén, lakásból átalakított irodában beszélgetünk Föl­dényi Sándorral és a fiatal Czigány Lászlóval. Itt mű­ködik, immár két éve, az ENCI pesti kirendeltsége. Aki keresi őket, nem köny- nyen talál ide, mert a kapu alatt tábla sem hirdeti iro­dájukat, melyet a hatodik emeleten rendeztek be... Azazhogy berendezésről csak csínján beszélhetünk. A talp­alatnyi helyiségben néhány asztal, szék, fotel, szekrény a bútorzat, a falakat nyugati reklámfotókkal dekorálták ki, hogy oldják az egyhan­gúságot. Az egyik asztalon dobozhalmaz, mert nincs polc sem, pedig egy szép svédfalnak bőven lenne hely... Az újságírónak az a benyomása, hogy nem sokba kerülne a fővárosi csapat munkakörülményeinek fej­lesztése, az iroda „csinosítá­sa”, s ezt meg is érdemel­nék az itteniek — hatan —, mert sokat, jól és eredmé­nyesen dolgoznak, rengeteg pénzt hoznak az endrődi „konyhára”... No, de hagyjuk a körül­ményeket, nézzük a munká­jukat. Szigorú szervezettség­gel dolgoznak, mindenkinek meg van a maga „frontja”, amit önállóan szervez, s amiért felelősséggel tarto­zik. Pick Dezső csoportveze­tő fogja össze a kirendeltség tevékenységét, amelyben a nyersanyag-felkutatás, -be­szerzés éppúgy meghatározó fontosságú, mint a kereske­delmi vállalatokkal való kap­csolatszervezés, a hazai és nemzetközi kiállítások, di­vatbemutatók, szakmai ta­nácskozások előkészítése. Bus Gábor a felsőbőr és bélés­bőr, Czigány László a kel­lékanyagok beszerzője, a nyugdíjas Inkovics István bőrátvevő, Dombrádi Zoltán az értékesítés szakértője, Földényi Sándor pedig min­denes, univerzális szakta­nácsadó. mostani állapotodat, azt biz­tosra veheted... Moskovitsba már ezzel a humánus biztatással sem le­hetett lelket verni. Néhány nap múlva elvitte a todt- kommandó. Meztelen csont­váza úgy koppant a kétkere­kű kordén, mint betonon a kődarab. De élete utolsó de­monstrációját még megélte. Akkor élénkült fel kissé — utoljára — ő is, amikor Ke­len Tibor, barakkunk bizal­mija, összekötője — mert a tenniakarás megtalálta az utat a barakkváros illegális irodai központjához, és ez a kapocs tartotta bennünk a lelket — egyik ebédosztás után csöndben gyűjtötte ma­ga köré a magyar politikai foglyokat. — Tudjátok, mi lesz hol­nap? — kérdezte. Tanácstalanul néztünk ösz- sze, a napokat már régen elfelejtettük számolni. Tég­lás Vili bizonytalanul meg­szólalt: — A franciáktól hallottam, valami válogatás lesz a Platzon... — Az is, felelt Kelen Ti­bor. — Kiválogatják az erő­sebbeket és Augsburgba vi-4 szik őket egy Messerschmidt repülőgépgyárba. — Honnan veszed? — A bürótól jött... Tudtuk, az irodában több­nyire a Német Kommunista Párt tagjaiból, s néhány más nemzet irodában \ dolgozó kommunistáiból alakult ille­gális bizottság irányítja a piros parolinosok ügyeit, ad­ja az értesüléseket az össze­kötő csatornákpn keresztül, valamint a keresztülvihető utasításokat is. — Mit csi­náljunk? — kérdeztük... — Az az ukáz, hogy aki csak bír, menjen, jelentkez­zen. És úgy dolgozzon, hogy több legyen a selejt... — Felkoncolnak érte! — Meglehet... Itt pedig a kremóba kerülsz... De más is van, elvtársak. Holnap november hetedike lesz. A szocialista forradalom évfor­dulója ... S míg Kelen beszélt, fá­tyolos tekintetünk ködfüggö­nyén át idéztük magunk elé az Auróra cirkáló ágyúlövé­sét, mely a forradalom fegy­veres katonáinak adta meg a jelt a cári palota ostromára. S ezek az ágyúlövések egy­ben a régi gonosz világ te­metésének vészharangját is megkongatták a földgolyó egyhatod részén. Drága test­véreink! Hol vagytok most, merre harcoltok, mikor ér­tek már hozzánk?! — Ez volt első gondolatunk, és megkérdeztük Kelentől. — Van-e hír arról, hogy hol tart a front? Mit mon­danak? — Elvtársak. Azt mondják, hogy a Vörös Hadsereg egy­ségei túljutottak a Kárpá­tokon, és már hazánk terü­letéről űzik a fasisztákat... Azt mondják, az ország ke­leti része már felszaba­dult ... Nem tudom megfogalmaz­ni azt az érzést, mely akkor mindannyiónkat eltöltött. Mindenki beszélt, többet akart tudni, pontosabbat. Még Moskovits is felkönyö­költ, s lázasan rebegő sze­mekkel figyelt, mintha nem jól hallotta volna. Utána mondtuk a hallottakat, s re­mény ébredhetett benne is, hátha még megéli a szaba­dulást. A hangzavart Kelen csití­totta le. — Figyeljetek. Van más ukáz is. A szocialista forra­dalom évfordulóját mi is megünnepeljük. Azt üzenik az irodából, hogy holnap az Appel Platzon néma tünte­tés legyen. Egy hang ne jöj­jön ki senkinek a száján, akkor se, ha órákig kell vár­ni, akkor se, ha ütlegeket kap. Így készüljetek holnap­ra... És 1944-ben, a szocialista forradalom évfordulójának reggelén a dachaui koncent­rációs tábor politikai foglya­ira gyanúsan, a szokottnál idegesebben meredtek a ká- pók, az elteszterek, az SS- fegyveresek. A vörös három­szöggel megjelölt emberek sorai fegyelmezetten, rend­ben álltak, a provokációkra, üvöltözésekre, ökölcsapások­ra és rúgásokra egy jajszó sem hagyta el egyikük ajkát sem. A magas feszültséggel telített drótkerítés mögött halálra ítélve is a messzibe néztek, a jövőt figyelték. Tisztelegtek a forradalom­nak. Azon a reggelen, valami megmagyarázhatatlan rossz sejtelemmel a szokásosnál jóval hamarabb zavarták be barakkjaikba a heftlingeket kontinensünk történelmének valódi halálra ítéltjei. Varga Dezső — Az export-, import­munkával ki foglalkozik? — A szövetkezet kereske­delmi osztályának vezetője, ifj. Sárhegyi András — mondják felvillanyozva, ami­ből menten kiderül, hogy az endrődi „arany ember”, aki 31 esztendeje áll az EN- Cl-vezetőség élén, fiát is be­oltotta a szakma szereteté- vel. A 32 éves Sárhegyi még beszélni sem tudott, amikor Endrődön létrehozták a szö­vetkezetét, ma viszont vi­lágjáró kereskedő, nagy nem­zetközi kereskedelmi cégek vezetőivel tárgyal, elismert érzékkel és diplomáciai kész­séggel. Most éppen Skandi­náviában „bűvöli” a partne­reket — elmúlt évtizedben vevőnk lett számos nagy tő­kés cég, és csaknem minden szocialista országba expor­tálunk — mondják vendég­látóim, s már sorolják is a nyugati vevőket: partnerük a Quelle, a Neckermann, a Mayer-cég, a svédországi Swexicó, a finn Puttonen konszern, s hosszasan lehet folytatni a sort. — ®$P°zi tunkat a TANNINPEX-nél Varga Károly főosztályvezető és Zádor István osztályveze­tő bonyolítja, ideális kapcso­latban állunk velük, itt dol­goznak a közelben ... Igen, a pesti kirendeltsé­gek előnye kézenfekvő: min­den partnerhez közelebb vannak, mint Endrődről. Ben- geteg utazást, telefont lehet megspórolni azzal, hogy a fővárosban szervezik az EN­CI anyagellátását, az érté­kesítést, a nemzetközi kap­csolatokat. _ Innen villámgyorsan el­érhető, felhívható minden nagykereskedelmi központ vallják egyöntetűen. — Ál­landó „forró drót” köt osz- sze bennünket a Fővárosi Cipőbolt, a Corsó Cipő-nagy­kereskedelmi Vállalat illete- keseivei, az áruházakkal, & mintaboltokkal. Apropó, mintaboltok. Ami­óta az endrődiek belevágtak az „exkluzív programba’, a legkényesebb hazai igények kielégítésének „hadműveleté­be”, azóta a két pesti bolt­ban is érezhető a vásárlók érdeklődésének élénkülése. A BNV-sikerek nyomán egyre többen keresik az impozáns kivitelű lábbeliket, a boka­csizmát, az új modelleket. A pesti (én nem pesti) nők köztudomásúan válogatósak, igényesek, vonzódnak az egyedi, exkluzív cipók után, szívesen keresik fel a min­taboltokat. Gergely Sándorné, a Hege­dűs Gyula utcai mintbolt ve­zetője negyedszázada áll a pult előtt, első és egyetlen dolgozója a picinyke üzlet­nek. 1975, január elseje óta köszönti szíves szóval a ve­vőket ... _ Évente csaknem félmil­liós a forgalmam és na­gyon kevés a reklamáció. Ci­pőink tetszetősek, minden igényt kielégítenek. Törzsve­vőink is vannak, akik szere­tik, ha „megmelegszik” lá­bukon a portéka, hosszasan nézegetik a megvásárlandó termékünket. Néha tanácso­kat is i adnak, amit továbbí­tok az endrődiekhez. Havon­ta 400—500 pár cipő talál itt gazdára, de több is elmenne, ha nagyobb lenne a raktár­terünk ... A bolt amolyan „minima­gazin”, belső berendezését ideje lenne korszerűsíteni, szépíteni és talán az is meg­oldható, hogy a kirakatba, a falakra néhány színes fotót, gyári pillanatképet, vagy szí­nes modellfotót akasszanak. Nyilvánvaló, hogy ez nem dönti anyagi romlásba az ENCI-t, ugyanakkor — a fő­városi kirakatok és boltok „belbecsének” ismeretében — ma már feltétlenül szüksé­ges! A Budapesten dolgozo „endrődi kolónia” becsülete­sen teszi dolgát, s ezért min­den elismerést megérdemel. — Tudja, ezt a fajta mun­kát nagyon kell szeretni, s akkor sokra viheti az em­ber — mondta búcsúzóul Földényi Sándor. — Én már életem végéig fogom csinál­ni, mert nem tudom — egy­szerűen nem tudom — abba­t nyújtott és csillo­szerrse Dnllf.« Dákn.4 II MEZÓGfr-esek a párthatározatért Az igazgató le s fel járkál világ elé léphessen egyedül- az irodában. Az arca piros, álló konstrukciójával majd kicsattan a méregtől. a békésiek az idén hivata- Aztán az íróasztalról felve- losan két bemutatón voltak szí a Mezőgazdasági Tech- Az egyiket Bábolnán a má- nika 1979. októberi számát sikat Újkígyóson tartották és lángoló tekintettel olvas- Megnézte konstrukciójukat sa: „Kukoricaszár rendre Romány Pál, mezőgazdasági vágó. Egy Iowa állambeli és élelmezésügyi miniszter farmer, bizonyos Kent Mii- is. Újkígyóson mint már ler édekes újításáról olvas- említettük a KITE taggazda- hattunk. A vállalkozó kedvű ságaiból kerültek ki az ér- gazdálkodó ugyanis a sze- déklődők. Bozó József ter­mes kukorica betakarításá- melési főmérnök elismerő val egy menetben rendre szavakkal szólt a békésiek vágja a szárat, is az erre a gépéről, mellyel szennyezés­célra átalakított kombájnja- mentesen lehet betakarítani val...” a rendre rakott kukoricaszá­— Miért kell ezen egyal- rat, így beiőle kiváló minő­talán idegeskedni — szólok ségű tömegtakarmány állít- közbe — az információ ható elő. És volt egy bemu- áramlik Amerikából egész tató Balmazújvároson, aho- eddig. Nyilván azért tette va meghívó nélkül állítottak ezt a szerkesztő, hogy lás- be Békésről. A tsz egyik suk, vésődjön a tudatunkba, kombájnjára- felszerelték hogy ott mi van, hogyan speciális szárvágójükat, ter- állnak, illetve haladnak a mészetesen az Orosházán szárbetakarítás világot fog- készült FKA adapter alá. lalkoztató gondjának megöl" Európa mezőgazdasága je- dásával... lenleg ezzel a típusú kuko­— Mindez csak csupa ricabetakarítóval dolgozik, naivság! — nevet fel harsa- a kombájnos, akit egyből a nyan. — Hát az ország és a „mély vízbe” dobtak bizony­világ nem tudhatja, hogy a talankodott, nehezen ment Békéscsabai MEZŐGÉP Val- neki a munka. Dé, amikor lalat békési gyárában két ev az újkígyósról ott levő kom- alatt fejlesztették ki az CKA bájnos látta az egészet, kér- adapterre szerelhető szarbe- te a társát, adja át neki a takarítót. Ebből nem egy volánt, és ez az újkígyósi dolgozik a megyében,^ mint ember Balmazújvároson be- a nagy Amerika mezőgazda- futtatta a békésiek gépét, ságában, hanem huszonkettő. — A kukoricaszár rendre Visszapergetjük a gondo- rakó iránt figyelemre méltó latokat. Október 18-an a érdeklődést tapasztaltunk KITE országos kukoricabeta- Békés megyében — kaprso- karítási tanácskozást és gya- lódik a beszélgetésbe Püski korlati bemutatót szervezett János főmérnök. A Békés- az újkígyósi Aranykalász csabai Állami Gazdaságtól Tsz-ben. Od,a felvonultat- segítséget kértünk: a betaka- ták a világ lehető legkorsze- rítás időszakára engedjék át rűbb kukoricabetakarito Szilágyi István gyulai év technikáját. Sokan csak el- Kardos József csorvási kom- mentek egy FKA Orosházán bájnost. Reggel értük men- készült adapter mellett. Nem tünk, este pedig hazavittük néztek alá, nem vettek őket. Napközben valahol a szemügyre a törőhengerek Békéscsabai Állami Gazda- alá felerősített vágószerkeze sag határában gyötörtük a tét, mely valósággal leborot- gépet meg a magunk idegeit, válja a kukoricaszárat, majd Vitatkoztunk, új szakmai rendre rakja, és erre a rend- megoldásokat munkáltunk ki re a szalmarazó segítségével a helyszínen és azután éj- ráhull a _ takarmányozasra szaka idehaza, Békésen az legmegfelelőbb leveles, csu- átalakításokat megcsináltuk, hés rész. Így lett tulajdonképpen az A szakemberek csak akkor idén a tavalyi ké;t gép he­kapták fel a fejüket, amikor lyett 22, s így lesz a rend- a különböző betakarítási re rakott kukoricaszárból módszerek területem kereszt- több hús és tej. be útba indítottak egy Rába — Ezek a munka igazán Steigert, hatalmas tárcsák- szép -oldalai, de bizonyára kai. Ahol a békési gyár gepe voltak gondjaik is? dolgozott ott szármaradvá- — A feleségem. — foly- nyok nélküli talajt forgatott tatja a főmérnök — még meg a tárcsa. Szép munka tavaly azzal állt elém, ha volt, mert a rendre rakott nem itörődöm a családdal, szármaradványokat földi elválik tőlem, szennyeződés nélkül ep. _ És mit szól most a fe­járva szecskázó a pótkocsiba lesége? fújta, vagy pedig belőle hen- — örül, hogy egy olyan geres alakú óriás bálát so- ^j gépet tudunk néhány hó- dort egy szovjet és egy ame- nap ajatt összehozni, ame­rikai gépcsoda. lyikből máshol nincs egy se. A kukoricaszár hasznosító- Megelőztük a világot és örül sa iránt tehát nemcsak Ame- annak is, hogy a sorozat- rikában nagy az érdeklődés, gyártásra való átállással öt- hanem idehaza is. Az újkí- száz békési embernek biztos, gyósi tsz-ben pontosan a további munkaalkalmat, ke- szárbetakarítás megoldása reseti lehetőséget teremtünk, után a jelenlegi 2500-ről öt- A békésiek által gyártott ezerre növelik a szarvasmar- RR—6-os kukoricaszár rend- ha-állományt. Ebben a vál- re rakó adapter mai árakon lalkozásban nagyon lénye- számolva 60—80 ezer forin- ges, hogy egy kiló marhahús tért vásárolható meg, vagy- előállításának takarmány- is háromszázezer forintból költsége nem haladja túl a kiállítható egy komplett 15 forintot. Mindezt a béké- FKA adapter, ezzel kiegé- siek gépe teszi lehetővé. szítve. Ez így lényegesen Két évvel ezelőtt a nagy- előnyösebb, bármelyik kül- bánhegyesi Zalka Tsz-ben földről behozott gépnél, ahol búzaszalma takarmányozási a dollárérték csaknem két- célra való felhasználására szer annyi, mint a forint, szervezett bemutatót a fü- Az igazgató, Bodzás Lajos zesgyarmati Vörös Csillag arca felderül. Elszáll a mér- Tsz lucerna- és szálastakar- ge és mosolyog, mány-termesztési rendszere. — Az érdem Püski Jáno- Akkor TARRUP típusú gé- séké és a főmérnök köré pet csodált meg a szakem- tömörülő szakembergárdáé, bensereg, miközben a húsz ők az 1977. évi gépfejlesztési forint mázsánkénti értékű kudarcok ellenére sem tettek szalmából 280 forintba ke- le eltökélt szándékukról, a rülő szecskát, illetve a még kukoricaszár-betakarítás ennél is drágább granulátu- megoldásáról. Én személy mot csinált. szerint annak örülök, hogy a A bemutató után a rende- világon ez az egyetlen konst- zők szemére vetettük: Miért mkció hazánkban, a Békés­nem a kukoricaszár betaka- csabai MEZŐGÉP Vállalat rításáf szorgalmazzák? Eb- békési gyárában született ben a tápanyag készen ke- meg. Ez jól tanúsítja mű­iül a jászolba, nem kell szaki felkészültségünket és még külön kémiai anyagok- egy kicsit azt is, hogy az kai feltárni. Akkor azt MSZMP KB 1978. március mondták, hogy erre nincs 15-i határozatának gyakorla- megfelelő gép. (S lám két ti megvalósításán mi igen esztendő elegendő volt ah- aktívan tevékenykedünk, hoz, hogy a mezőgépipar a Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents