Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
1979. november 29., csütörtök o A jövő évet alapozzák Termékszerkezet-váltás — libával Gyermek- egészségügy Szeghalmon Szeghalmon csaknem 3 ezer gyermek orvosi ellátását kell dr. Farkas Erzsébet gyermekgyógyásznak biztosítania. Egy hónap alatt átlagosan 1450 gyermek íordul meg a rendelőben. A számok érzékeltetik, hogy egy gyermekre alig jut több idő, mint 6—7 perc. Ezenkívül Füzesgyarmatra, Kertészszigetre, Bucsára, Körösladányba, Ecsegfalvára és Dévaványá- ra is jár az orvosnő, hogy az ottani gyerekek egészségügyi ellátása is megfelelő legyen. A délelőtti 4 órás rendelés mellett igen sok segítséget nyújtanak a körzeti védőnők, akik a megelőző munkában igen tevékeny részt vállalnak. Meghatározza a gyermekegészségügyi ellátást Szeghalmon az is, hogy a lakótelepen csaknem ezer gyermek él. A gyermekorvosi körzethez tartozik a töviske- si, a halasi állami gazdaság is, ahol a központokban több családnak van gyermeke. A járásban megoldásra váró feladatokat hamarosan könnyebbé teszi, hogy a vésztői gyermekorvos szakvizsgára készül. Ez persze csak annyiban könnyítheti a szeghalmi gyermekgyógyász munkáját, hogy a konzultációs lehetőségeket tovább fejlesztik. A végzendő gyermekorvos ugyanis Vésztő gyermek- lakosságának ellátásán kívül Okányt, Zsadáhyt és a környező kisközségeket látogatja majd rendszeresen. IgHillMte------------------------------------M egbetegedések egy munkahelyen Mit tegyenek a dolgozók? A nagyszénást Október 6. Tsz kooperációs üzemében a Szarvasi Vasipari Szövetkezettel közösen világítástechnikai berendezéseket készítenek. A munkákhoz a gépek egy részét a szarvasi szövetkezet adja. A nagyszénási üzemben több mint nyolcvanan dolgoznak, a téli hónapokban további húsz lány és asszony talál munkát az üzemben Fotó: Veress Erzsi Dr. Tóth Mihály megyei üzemegészségügyi szakfőorvos a Gyulai Húskombinát bél-, szalonnázó- és kolbásztöltő üzemében — mint a megye több más helyén, ahol úgynevezett vizes technológiát alkalmaznak — az előforduló kiütéses megbetegedést a gyártási eljárásnak tulajdonítja. — A gépesítés fokozódik, de vannak olyan munkakörök, amelyekben a kézzel végzett munka nem küszöbölhető ki — állapítja meg. Jelenleg mintegy 20-an szenvednek kiütéses betegségben. A szenvedés nem fájdalomban, hanem más kellemetlenségben nyilvánul meg. De beszéljenek erről inkább az érintettek! * Először Csikós Lászlónétól kérdezem: — Mióta vannak a karján kiütések ? — Április óta dolgozom itt, a bélüzemben, egy-két hónap múlva kezdtek látszani a kiütések. — Nem szeretne más munkahelyre kerülni? — Á, dehogy! Van egy 16, 14, 10 és 9 éves fiam. Nem kis gond nevelni, eltartani őket. Kell tehát a pénz. Ebben az üzemben pedig 4 ezer forintnál többet is lehet keresni. — Mit szólnak hozzá otthon? — Ha csúnya a kezem, a férjem nem enged főzni. — Ki helyettesíti? — ö. Már tart az átképzése — tréfálkozik. — Orvosnál volt? — Nem is szándékozom menni. Van kenőcs, használom munkaidő előtt, alatt és után is. A kiütések nem terjednek. Ötvös Györgyné egy éve dolgozik az üzemben. A jó keresetért ő is „elviseli” a kiütéseket. — Orvosnál volt? — kérdezem. — Voltam. Kenőcsöt írt, azt használom. — Otthon nem teszik szóvá? — Két unokám van, őket nem veszem kézbe, nem simogatom meg egyelőre, bár tudom, hogy ez a bőrbetegség nem ragályos. özv. Balázs Ferencné sem akar más munkakörbe kerülni. — Nyugdíj előtt állok, nem mindegy, hogy mennyi a keresetem. Egyébként hamar elmúlik a kiütés, de amikor dolgozom, újra előjön. Az üzemben dolgozók többsége kevésbé érzékeny. Van, akinek soha nem volt kiütéses bőrbetegsége, és várhatóan nem is lesz. * Megelőzhető a baj? — Előbb pontosabban kellene ismerni, hogy mi okozza ezt a bőrbetegséget, és mivel magyarázható egyesek érzékenysége. A vizsgálódás folyamatban van, szükséges azonban átfogóbb intézkedés is. Erről tárgyal Zám András vezérigazgató-helyettes szakemberekkel, Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével, dr. Tóth Mihály szakfőorvossal, dr. Kálmán Emma bőrgyógyász szakfóorvosnővel, dr. Kiss Viktória üzemorvosnővel, Néma Jánossal, a KÖJÁL szak- technikusával, valamint Németh Jánossal, az ÉDOSZ megyei bizottsága munkavédelmi bizottságának vezetőjével. A két orvosnőtől néhány kérdésre választ kérek. Először dr. Kálmán Emma orvosnőhöz fordulok. — Hányféle bőrmegbetegedés fordulhat elő az üzemben? — Bőrgennyesedés, gombásodás és sertésorbánc. Az utóbbi nagyon ritka. — Megelőzhetők? — Igen. A dolgozók rendelkezésére állnak a fertőtlenítő szerek, védőkenőcsök, hintőporok, amelyeket használni kell. A megelőzéshez tartozik még a tisztaság, a zuhanyozás, a testápolás. A következőkben dr. Kiss Viktória válaszol. — Mit tegyenek a dolgozók, ha észreveszik a kiütést? — Azonnal jöjjenek hozzám, az üzemi rendelőbe. — Táppénzes állományba kerülnek? — Csak azok, akiket a bőrgyógyász szakorvos javasol. — Előfordul, hogy egyeseket más munkakörbe kell helyezni? — Csak azokat, akiknél gyakran előfordulnak a kiütések, és emiatt sokszor kerülnek táppénzes állományba. * A vállalat a jövőben előadássorozatokkal, plakátokkal, feliratokkal segíti elő a dolgozók felvilágosítását, hogy megelőzhető legyen a baj. Felhasznál minden olyan új eszközt, amely alkalmas az említett bőrbetegségek elkerülésére. Az előfordulás ugyan nem számottevő, mégis nagyon fontos, hogy a Gyulai Húskombinátnak, ennek a jő hírű és korszerű üzemnek ilyen gondja se legyen. Pásztor Béla Az esztendő utolsó hónapjai nemcsak az adott időszak termelési finisét jelentik, hanem a következő év alapozását, előkészítését is. Különösen így van ez az élelmiszeriparban, ezen belül a baromfiiparban, ahol a feldolgozóüzem és a mező- gazdaság szoros kapcsolatban áll egymással. Ilyenkor kötik le a jövő évi árut, amelyet szerződésekkel szabályoznak. Ulbert Istvánnal, a Békéscsabai Barómfifeldolgozó Vállalat igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan alapozzák a jövő évet, mire törekednek a szerződésekben és hol tartanak ezek kötésében. — Megkezdődött az 1980- as esztendő előkészítése nálunk is. A nagyüzemekkel kötendő szerződések alapozásaként tájkörzeti értekezleteken ismertettük elgondolásainkat, kértük partnereink észrevételeit. javaslatait. Ezek figyelembevételével kötjük majd a megállapodásokat. Jelentős partnerek számunkra az ÁFÉSZ-ek, illetve a szakcsoportok is. Ök elsősorban a fontos exportcikket jelentő májlibát, li- hatollat biztosítják. A velük ' kötendő szerződésekben is az érdekek kölcsönös figyelembevételére törekszünk. Valóban partnereknek tekintjük őket és korrekt kapcsolatra építünk. — Szorítkozzunk tehát a legkeresettebb ég az utóbbi időben legtöbb vihart kavart libára. Mi a megítélés jelenleg a libával kapcsolatban? — Tömören így fogalmazhatok: a libára szükség volt, szükség van és ,a jövőben is szükség lesz, mivel döntő exportcikk, piaci értékítélete azonban változó. A liba négy fő terméket képez: máj, toll, pecsenye- és hízott libatest. A piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás érdekében az ipar, köztük a békéscsabai vállalat is, termékösszetételét ennek szellemében igyekszik alakítani. Mivel a piac minKorszerűen gépesített, a szakszerű tárolást és vegyszerkezelést megoldó műtrágya- és növényvédőszerrak- tár-központokkal kívánják dig igényt közvetít, fontos a gyors reagálás, tehát az, hogy az igény jelzésétől számított legrövidebb időn belül megjelenjünk az áruval. Ez elsősorban a libatermékek összetételének és nagyságrendjének változtatásával érhető el. Ezért hell az alapanyagot, vagy ha úgy tetszik a termékszerkezetet változtatni. — És hogyan változtatták? — Míg 1976-ban 358 vagon libát dolgoztunk fel, addig tavaly 540-et. Ami a döntő, hogy 1976-ban 89 vagon volt a májliba, addig tavaly 210, míg a húsliba 3 évvel ezelőtt 98 vagon, tavaly már 233, s végül az 1976. évi 171 vagon pecsenyelibával szemben tavaly már csak 9^ vagon volt. Változott tehát az összetétel, csökkent a pecsenyeliba és nőtt az exportcikkeket jelentő májliba. Ennek előállítása pedig — és ez a másik módja az előbb említett reagálási idő csökkentésének — a háztáji gazdaságokban történhet, hiszen a gyors előállítás feltételei itt a legkedvezőbbek. . — Döntő szerepük van tehát a háztáji gazdaságoknak, illetve az ÁFÉSZ- szakcsoportoknak. Milyen kapcsolatban áll a vállalat az általa is fontosnak tartott partnerrel? — Mint már említettem, a háztáji gazdaságokban biztosított elsősorban a májliba- termelés. Ezek felkarolására jöttek létre az ÁFÉSZ-ek működésében a tömőszakcsoportok. Részükre a vállalat magas szinten előállított, előnevelt tömőalapanyagot biztosít, az ÁFÉSZ pedig megelőlegezi a forgóeszközöket. A kedvező piaci árak után megfelelő haszonhoz jut a kistermelő. Ennek feltétele viszont a minőség, ennek alapján fizet a vállalat májprémiumot. Különböző kategóriák vannak, amelyekbe mi is besoroljuk a szakcsökkenteni a mezőgazdaságban, a használt vegyszerek helytelen kezeléséből és tárolásából eredő hatóanyagveszteséget, ami nemcsak jaz j érintett nagyüzemnek, hanem az egész népgazdaságnak kárt, felesleges kiadásokat okoz. Ezért hirdetett most országos tervpályázatot a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi" Hivatal. A pályázók feladata, hogy a raktárközpont épületeinek, valamint a vegyszertárolás, kezelés és felhasználás szakszerű és gazdaságosan gépesített megoldásaira egyaránt javaslatot adjanak. ' Valamennyi pályázónak kötelezően el kell készíteni a raktárközpont alapvető változatát, amely az 50 ezer hektáros mezőgazdasági terület talajerő-gazdálkodásához szükséges műtrágya vasúti szerelvényeit fogadja, és a tárolás, kezelés után gépparkjával a vegyszert folyékony halmazállapotban juttatja el a földekre. ^Előirányoztak még két változatot, csoportoktól átvett árut, de ugyanígy besorolja az exportőr is. Célunk természetesen, hogy minél több első osztályú libamájat vegyünk át, és szállítsuk külföldre, hiszen ezért kap az ország több valutát. — Mi okozott gondot a vállalat és a szakcsoportok kapcsolatában, megnyugtatóan rendeződtek-e ezek és érezhetőek lesznek-e a jövő évi szerződésekben? — Mint már említettem, tavaly rekordmennyiségű, 210 vagon volt a májliba, az idén azonban jóval kevesebb lesz. A visszaesésnek több oka van, az egyik, hogy a piac igénye változó, júliusban és augusztusban a tőkés partner például egyáltalán nem kért libamájat. Ebben az időszakban ugyanis az áru gyorsabban romlik, csökken a külföldi feldolgozókapacitás, mert a libamájat nem elsősorban közvetlen fogyasztásra, hanem továbbfeldol- gozásra veszik. Erre az időszakra tehát nem tudunk szállítani és természetesen a termelőktől sem kértünk máj libát. Ez elkedvetlenítette a termelőket, bizonytalanságot szült. A másik ok a helytelen adóztatás volt, amin azóta sikerült változtatni. Alapvetően ez ,a két tényező befolyásolta -a termelői kedvet. Hangsúlyozni szeretném, egyetlen szakcsoport sem szűnt meg a megyében. Nem csupán megnyugtatásul, hanem biztatásul is mondjuk, hogy — mint erről egyébként partnereink már több csatornán értesülhettek — szükség van ,a baromfira, ezen belül a májlibára is. Bizonyítja ezt> hogy felemeltük a májprémiumot, javítottuk a tömőalapanyagot, és minden eszközzel arra törekszünk, hogy megfelelő meny- nyiségű ég kiváló minőségű árut exportáljunk. Ez a szakcsoportok tagjainak, a vállalatnak és nem utolsósorban a népgazdaságnak is érdeke — mondotta befejezésül az igazgató. S. F. amelyből a pályázó választja ki, melyik tervét készíti el. A második változat a 30 ezer hektáros terület raktárközpontja, ahova közúti járművek szállítják a műtrágyát. Az itt tárolt vegyszert szilárd halmazállapotban szórják a földekre. Ugyancsak 50 ezer hektáros terület ellátására szolgál a harmadik változat, amely a vasúton érkező műtrágyát szilárd és folyékony halmazállapotban egyaránt eljuttatja a földekre: A tervezőknek gondoskodni kell a növényvédő és gyomirtó szerek korszerű és biztonságos tárolásáról, kezeléséről és a felhasználásáról, továbbá a raktárközpont segédüzemeinek és szociális épületeinek megtervezéséről is. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az ÉVM műszaki tervezési főosztályán, s a kész terveket legkésőbb jövő év március 8-ig kell postán elküldeni a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium mezőgazdasági főosztályának. A bíráló bizottság jövő év április 10-ig hirdeti ki a tervpályázat eredményét. A Magyar Édesipari Vállalat Budapest Csokoládégyárában az idén ezernyolcszáz tonna szaloncukrot gyártanak (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Országos tervpályázat növényváililraktár-központ létesítésére
