Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
o NÉPÚJSÁG 1979. november 29.. csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszoltak az illetékesek Megjegyezzük, hogy a megértés erényével aligha dicsekedhet az a feltehetően egészséges, munkabíró ember, aki a következő levelet írta rovatunknak: „Segítség! kiáltással fordulok Önökhöz. Az egész családommal teljesen ki vagyunk szolgáltatva egy összeférhetetlen, kötekedő maga- tartású idős nőnek, 81 éves. A szerény tapasztalatom, hogy amíg a törvények fogták, addig ideig-óráig meg lehetett fékezni, de most már nincs olyan hatóság, aki ezt végre tudná hajtani. A kétszeri agyvérzésleletei igazolásával, betegségére hivatkozva minden vádat elejtenek. A legutóbbi birtokháborítás címen lett beadva, ezt áttették az egészségügyi osztályra, ott megállapították, hogy nem ön- és köz- veszélyes, így minden folyik tovább. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy csak a vele élő öccse vitetheti el gyógykezelésre. De ő ezt nem akarja. Itt felteszem a kérdést, hogy ha az öccse tűri egy agybeteg rohamos kitöréseit, nekünk is tűrni kell? Nagyon félünk tőle, mivel nem tudjuk, hogy mi jön még rá. A napokban is az utcaajtónkban kezében egy baltával és egy csokor virággal hívogatott ki... Nemcsak velünk kötekszik, hanem a környéken mindenkivel, de mi, hogy tőszomszédok vagyunk, minket érint a legjobban ...” A levélhez bővebb magyarázatot, véleményt fűzni felesleges, a sorok önmagukért beszélnek. Csupán ismétlőnk néhány fontos tényt: a néni 81 éves (!), aki kétszer kapott agyvérzést, és akiről megállapították, hogy nem ön- és közveszélyes. Idős kora és betegsége egyaránt mentség és magyarázat viselkedésére. Feljelentés, felháborodás helyett érdemes elgondolkozni azon, hogy tulajdonképpen ki is a kiszolgáltatott? ... Válasz nincs? Hetvenéves nyugdíjas vagyok. Éveken át nem volt probléma a nyugdíjfolyósítással, most viszont annál inkább. Júniustól kezdve «a havi 1490 forint nyugdíjam helyett csak 1390-et kapok. Nem tudom mi az oka? A korábbi években igénybe vett szénutalványomat ugyanis 1979. március 26- án ajánlott levélben azzal küldtem vissza a Nyugdíj- folyósító Igazgatóságnak, hogy nem kívánom igénybe venni. Erre választ nem kaptam. Ezután július 6-án ismét ajánlott levélben kértem az igazgatóságot, hogy értesítsenek, minek alapján vonnak le 100 forintot a nyugdíjamból? De választ a mai napig sem kaptam. Nyugdí jtörzsszámom: 606— 13481. Germán Józsefné, Gyula Valóban érthetetlen, miért nem kap választ idős olvasónk a számára nagyon is fontos kérdésre! Garancia - papíron Csorvásról érkezett a következő panaszos levél: November 21-én bementem a RAMOVILL-szerviz irodájába, és kértem, hogy garanciális tévékészülékemet a lakásomon szíveskedjenek megjavítani. Azt a választ kaptam, hogy azok a szakemberek, akik eddig kijártak házhoz, itthagyták a vállalatot. Így sajnos, csak a szervizben javítják meg a készüléket. S hogy mikor? Amikor lesz kocsi, érte jönnek, aztán hamarosan vissza is hozzák. Most már csak azt szeretném tudni, miért szerepel az a garancialevélben, hogy helyben javítják? • „Vásároltam ez év október 8-án, Békéscsabán, a Centrum Áruházban egy pár férfifélcipőt, 640 forintos áron — írta Kubicza Béla, gyulai olvasónk. — Nem sokáig örülhettem néki, mert alig egy hónapi használat után levált a talpa. Visszavittem az áruházba, hogy kicseréltessem, vagy esetleg az árát visszakérjem, de meglepetésemre egyikre sem voltak hajlandók, hanem javíttatásra átvették tőlem.” A panaszos levelet elküldtük a békéscsabai Centrum Áruháznak, ahonnan a következő válasz érkezett: „A Belkereskedelmi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium által 1979 májusában kiadott irányelv végrehajtásával kapcsolatban 1979. június 1-től Békés megyében az elsők között lett megszervezve a minőségi kifogások javítással történő rendezése... A szervizhálózat azért lett létrehozva, mert országosan nagy mennyiségű volt az olyan ciII Táncsics gimnazisták dicsérete Orosházáról, a városi kertészet vezetőjétől, Soós Bélától érkeztek a következő hírek: a Győri Vilmos téren, a város műemléktemplomának környékét társadalmi összefogással szépítik, csinosítják a szakemberek és az orosházi Táncsics Gimnázium és Szakközépiskola diákjai. Az Evangélikus Egyházi Hivatal anyagiakkal járult hozzá a kertrendezéshez, a munkálatokat a kertészet szakemberei és a diákok végzik. A kezdeményező a Táncsics gimnázium volt, melynek tanulói élenjárnak az ilyen, és ehhez hasonló közhasznú munkákban. Minden évben jelentős értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a város parkjainak, zöldfelületeinek karbantartásához, ápolásához. * * * A másik orosházi hír: elkészült az alvégi temető fásítási terve, amelynek alapján az erdőrendezőség segítségével a jövő tavasszal kezdi meg a városi kertészet a tervek kivitelezését. A temető Bátori utcai oldalán, valamint a szovjet hősi temető és a városi tanács által adományozott sírhelyek környékén, összesen másfél hektár területet fásítanak a szakemberek. A „Kerékpáros” brigád A Mezőkovácsházi Járási Közlekedésbiztonsági Tanács az elmúlt hetet Végegyháza községben „kerékpáros hét”-nek nyilvánította. Ebből az alkalomból a helyi Szabadság Tsz gépműhelyének szocialista brigádja vállalta, hogy a kijelölt helyen megvásárolt kerékpárvilágítási alkatrészeket munkaidőn túl, szombaton és vasárnap, a helyszínen, ingyen felszereli. Többen is éltünk a lehetőséggel. Jól- esően tapasztaltuk, hogy az említett vállalás mellett, a meghibásodott kerékpárokon (kérés nélkül) egyéb javításokat is elvégeztek, például fékjavítás stb. önzetlen, becsületes munkájukkal nemcsak hozzájárultak közlekedésünk biztosabbá tételéhez, de ezen túlmenően községünk lakói körében erősbítették a szocialista brigádmozgalom elismerését is. Baráth Mihályné, Végegyháza pók kártalanítása, amelyet javítással is» rendezni lehetett volna... A megállapodás alapján június 1-től minden olyan cipőminőségi kifogás, amely javítható (lista szerint), ezen rendelkezéssel történik. Levélírónk esetében a talpleválás az egyik legkönnyebben és jól javítható minőségi hiba, ezért cipőosztályunk dolgozója Illyésén járt el, amikor azt javításra vette át. Egyébként a rendelet is az alábbi sorrendben írja elő a minőségi kifogások rendezését: 1. javítás, 2'. ár- leszállítás, 3. csere, 4. vételár-visszatérítés.” * * * Kovács Lajos, gyomai olvasónk kérdezte: mi az oka annak, hogy egy hónapja nem lehet étolajat kapni? A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ-től a következő válasz érkezett: „Az észrevételre, mint az ellátásért felelős szervezet, a következőket tudjuk válaszolni: étolajat az elmúlt időszakban a nagykereskedelmi vállalatok nem szállítottak folyamatosan. Területileg a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyi- áru-Nagy kereskedelmi Vállalat békéscsabai fiókjához tartozunk, amely az ellátást hivatott biztosítani. Az étolaj hiányát az illetékes nagykereskedelmi vállalatnak rendszeresen jeleztük. A vállalat képviselői 'arra hivatkoztak, hogy az igénynek csak egy részét tudják kielégíteni. Szövetkezetünk igyekezett az ellátást biztosítani úgy is, hogy más FÜ- SZÉRT-vállalattól szerzett be korlátozott mennyiségben étolajat. Sajnos, ennek ellenére az ellátás nem volt folyamatos. Az az egy-kétszáz liter étolaj, ami esetenként megérkezett, órák alatt elfogyott, valóban előfordulhatott, hogy Kovács Lajos, gyomai olvasónk hosszú ideig nem jutott étolajhoz. Tájékoztatásul közöljük még, hogy az elmúlt időszakban az étolajellátás javult, kisebb zökkenőktől eltekintve folyamatos.” Az újkígyósi nőbizottság kézimunkaszakkörének autóbuszt rendeltünk a Volán 8. sz. Vállalatnál. Május 23-án megkaptuk a visszaigazolást, és a részvételi jegyet, amely 45x215, azaz 9675 forintba került. Augusztus 5-én valóban kellemes volt az egynapos kirándulásunk. Megnéztük Szegedet, este pedig a szabadtéri előadást, amelyre tavaly is készültünk, de már februárban nem kaptunk jegyet. Ezután következett, amire nem számítottunk: szeptember 17-én számlát kaptunk, amely szerint 1444 forinttal még tartozunk. Ez szorzási hibából adódik. Egy telefon az irodának, majd levél a Se le, se föl Apróság, ám az autóbusz- szal utazók számára mindennapi bosszúság, amit levelében egy békéscsabai olvasónk szóvá tesz: A megállókban a felszállásra váróktól alig lehet lejutni a járműről. Azt talán túlzás elvárni, hogy egyesével sorba álljanak a felszállók, de az talán nem teljesíthetetlen kívánság, hogy legalább addig hagyják szabadon a járművek ajtajait, amíg leszáll- nak az utasok. Ideje lenne megtanulni, megszokni a kulturált közlekedést. Ezzel még a menetidő is csökkenne, gyorsabban, kevesebb bosszúsággal utazhatnánk! Szerkesztői üzenetek Volfarth Antalné, Újkígyós: Ha munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, valóban kérheti a rokkantsági nyugdíjat. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 35 éves életkor betöltése után 10 év. Ha korkedvezményes munkakörben dolgozott, akkor 8 év szolgálati idő után is kaphat rokkantsági nyugdíjat. * * * P. Antalné, Elek: Ha nincs tartásra kötelezett hozzátartozója és munkaképtelen beteg, valóban kérhet szociális segélyt. A környezettanulmány után ebben a kérdésben a helyi tanács dönt. * * * Dombi Józsefné, Békéscsaba: Mivel ismerőse nem mutat hajlandóságot, hogy a kölcsönvett 15 ezer forintot visszafizesse, forduljon a bírósághoz, és kérje fizetés- meghagyás kibocsátását. Amennyiben ismerőse dolgozik, a bíróság kötelezni fogja, hogy keresetéből tör- lessze a kölcsönt. Természetesen a kamatot is meg kell térítenie. * * * Zacsok András, Mezőko- vácsháza: Kérjük olvasónkat, írja meg rovatunknak, hogy pontosan melyik üzletben vásárolta az elküldött kenyeret. Köszöntjük István bácsiékat Ecsegfalván, a Vasút utcában lakik Faragó István bácsi és felesége, akik nem régen ünnepelték házasság- kötésük 60. évfordulóját. Hosszú életük becsületes, szorgos munkával telt el. Pista bácsi és felesége a raj jó barátja. Sokat meséltek őrsünknek a szegény emberek felszabadulás előtti nehéz életéről, a régi gyermeksorsról, szülőfalunk felszabadulásáról. Az általuk készített gyermekjátékok a csapat gyűjteményébe kerültek. A neves évforduló alkalmából mi is szeretettel köszöntjük István bácsit és feleségét. Jó egészséget, és nagyon sok mesélő kedvet kívánunk mindkettőjüknek! A 2633. sz. Kállai Éva Üttörőcsapat Radnóti-raja vállalatnak: hol és mit szoroztak rosszul? Válasz: más típusú autóbusz díjtételét számolta az irodai szervező. Üjabb levélváltás, majd egy harmadik is: részletes elszámolást kérek, mert szerintem a másik buszt is fedezte a befizetett összeg. A fejenkénti plusz 32 forintot pedig igen nehéz összeszednem, mert két községből, Újkígyósról és Szabadkígyósról jött össze a 45 résztvevő. Pedagógus lévén, nincs időm mindenkit felkeresni. A válasz; mégis én szedjem a pénzt. A részletes elszámolásuk is érthető, kivéve a vállalat szerint „érthető okokból” nem részletezhető „egyéb” rovat 1840 forint 50 fillérjét... A szabadtéri jegyeket is személyes közbenjárásomra sikerült megszerezni, miután telefonálásomra márciusban a Volán nemleges választ adott. Ha tehát az ő szervezőjükön múlik, az idén sem láthattunk —volna szabadtéri előadást. De azért a 60 forintos szabadtéri jegyekre is rátette a 2 forint 60 fillért az elszámolás szerint. E részletes elszámolás október 23-án kelt, iktatószáma 105. 347/1979. Vajon jogos-e a Volán követelése, és kötelezhet-e engem arra, hogy a különbözetet én szedjem össze? Szántó Béláné, nőbizottsági elnök, Újkígyós A választ a legilletékesebbtől, a Volántól várjuk levél- 1 írónkkal együtt. Kirándulás pátdíjjal MIT MOND fl JOGSZABÁLY? özv. Szekeres Józsefné, Orosháza: Helytelenül tájékoztatták. Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, mélyet elhunyt férje kapott. Tehát nem az egész nyugdíj. T. Istvánná, Békéscsaba: Levelében azt írja, hogy beteg édesanyja a háztartásában él, és gondoskodik róla. Van még két testvére, akik sokkal jobban keresnek, mint levélírónk, de édesanyjuk eltartásához nem járulnak hozzá. Többször javasolták már, hogy édesanyjukat szociális otthonba kell elhelyezni. Arra is hivatkoznak, hogy levélírónk édesanyjától megkapta a szülői örökség felét. Egy szoba-konyhás kis lakásról van szó, amelyet levélírónk még évekkel ezelőtt férjével együtt kibővített. Levelében arról is szól, hogy férje is sokat betegeskedik, és édesanyján kívül 3 kiskorú gyermekről is gondoskodni kell. A szülőtartás jogosultságának alapfeltétele a szülő rászorultsága. A rászorultság körében gondosan vizsgálni kell a szülő egészségi állapotát, családi viszonyait és élet- körülményeit. A nyugdíjkorhatár elérése egymagában még nem ad alapot a szülőtartás követelésére, szükséges a szülő vagyoni és jövedelmi viszonyainak tisztázása is. Ha a szülő olyan vagyontárgyat ajándékozott el, amiből biztosítaná eltartását, ez általában nem zárja ki, hogy szülőtartást követelhessen. Nem jár viszont szülőtartás akkor, ha azért ajándékozott, hogy tartást követelhessen. Különösen, ha olyan időben tette meg az ajándékozást, amikor számolnia kellett volna azzal, hogy tartásra fog szorulni. Leveléből azonban egyértelműen kitűnik, hogy amikor megkapták az örökrészüket, az édesanya még egészséges volt. Szabály az is, hogy nem szorul tartásra az a szülő, akinek megélhetését megfelelően biztosítja tartásdíj vagy életjáradéki szerződés. Ha azonban a tartási vagy életjáradéki szerződés megszűnik, vagy nemJeljes mértékben fedezi a megélhetést, megállapítható a teljes, vagy részleges rászorultság. Olyan jogszabály nincs, amely meghatározná a szülőtartási díj nagyságát. Úgy rendelkezik a jogszabály, hogy nem köteles más eltartani azt, aki ezzel saját maga szükséges megélhetését veszélyeztetné. Ebből pedig az következik, hogy a gyermek csak ilyen korlátok közt kötelezhető tartásdíjra, vagy tartásdíj kiegészítésére. Ez a kötelezettség pedig nemcsak egy gyerekre, hanem valamennyire kiterjed. Kötelesek gondoskodni édesanyjukról, és mindazzal ellátni, ami megélhetéséhez szükséges. Ezt az igényét édesanyja minden gyermekével szemben érvényesítheti. A szülőtartásdíj elbírálásakor a gyermekek kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyait kell alapul venni. A rájuk eső arányban kell megállapítani a tartás mértékét. Akinek azonos családi és egyéb körülmények között kétszer annyi a jövedelme, mint testvérének, a szülő tartásához kétszer akkora részt kell vállalni, min^ a testvérének. Levélírónk, mint szülőtartó gyermek, felléphet a többi testvérrel szemben. Kérheti, hogy fizessék meg a tartási kötelezettség rájuk eső részét. Dr. Serédi János Tizenkét búzaszem Megvettem a Rendkívüli Fülest, s találtam is benne pályázati rejtvényt. Előkészítettem a kellékeket, lexikonokat, szótárakat, miegyebeket. Alig egy óra alatt elkészültem, s megírtam a levelezőlapot. Ekkor döbbentem rá, hogy ezt kivételesen borítékban kell beküldeni, mellékelve annyi búzaszemet, ahányszor előfordul a búza szó. Rohanok fel a padlásra, de meglepetésemre egy szem sincs. Átnézem a nyulak és a csirkék eledelét, de csak kukoricát és cirokmagot találok. Igazán szégyenlem magam, hiszen parasztcsalád vagyunk, és egy szem búzánk sincs. A konyhában kiborítom a lisztesdobozt, abban a reményben, hogy mint máskor, most is belekeveredett néhány szem búza, de úgy látszik javult a minőség. A malomipar kitett magáért. A szomszédok sem kecsegtetnek semmi jóval, az ő padlásukon sem termett egyetlen sem búza sem. Levelet írok nagyapámnak, aki postafordultával válaszol; egy kevés árpája van ugyan a padláson, de búzával ő sem szolgálhat. Ekkor jut eszembe Molnár Pali bácsi, a tsz magtárosa. Kibiciklizek hozzá, és örömmel látom a búzahegyet. Örömöm nem tarthat sokáig, mert az öreg ugyan szívesen adna akár két zsákkal is, csak vigyek neki írást, mert anélkül egv szemet sem adhat ki. „Rendes az öreg” nyugtázom, nem véletlenül magtáros már húsz éve, közben bekerekezek a tsz-iroda felé. Egyenesen az elnököt keresem, s mondom, mi járatban vagyok: „Tizenkét búzaszemre lenne szükségem”. Először úgy néz rám, mint valami eszelősre, majd közli, legkisebb tételben 10 kg-ot adhat, de azt is csak tagoknak. Márpedig én nem vagyok tsz-tag. De van egy javaslata, pár szemet akár a tarlón is böngészhetek. Igazat adok neki, s már indulok is. Alig tíz perc múlva megtalálom a búzatáblát, de meglátom a traktort is, amely már az utolsó barázdát fordítja. Egész éjjel azon töröm a fejem, honnan veszek 12 búzaszemet, mert úgy csábít a nyeremény, a 10 cipó egyike, nem beszélve arról, amelyikbe 6000 Ft-ot sütnek bele. Már csak az a remény marad, hátha valaki megszán, és küld 12 búzaszemet. És itt ünnepélyesen megígérem, testvériesen megosztom vele a nyert cipót... Kurunczi Mária Tótkomlós VISSZHANG Lapunk szeptember 16-i számában, a 3. oldalon jelentv meg a „Telefonkönyv” című jegyzet, melynek írója azt teszi szóvá, hogy csak a békéscsabai főpostán kapott új telefonkönyvet. Az írásra a Szegedi Postaigazgatóság reagált: „A vonatkozó rendelkezések szerint a megyei telefonkönyvet állandó jelleggel kötelezően csak a megyeszékhelyen levő 1-es számú postahivatalok árusíthatják. Átmenetileg azonban a könyv megjelenését követően más helységekben levő, vagy a helyi sajátosságok figyelembe vételével a megyei székhelyen működő más postahivatalok is kijelölhetők árusításra. Szállítási nehézségek miatt a békéscsabai 1-es számú posta- hivatal szeptember 13-án, a 2-es és a 4-es sz. hivatal 14-én kezdte meg a telefonkönyvek árusítását ... a kijelölt postaszervek a telefonkönyveket csak november végéig árusítják. Azt követően az igazgatóság területén a megyei székhelyeken levő 1-es sz. hivataloknál vásárolható a saját megyére illetékes telefonkönyv.”
