Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-28 / 278. szám

1979. november 28., szerda Termékkiállítás csinál kedvet a sarkadi fiataloknak a tex- tiles szakmához a BÉKÖT új telephelyének modern szociá- lis létesítményében. A több tucatnyi, általuk gyártott termé- kékből rendezett kiállítást inézményesen is megtekintik a község diákjai, valamint az érdeklődő dolgozók Fotó: Gál Edit jj A cigánylakosság életkörülményeinek javításáért A megyében épülő 9500 cigánylakos életkörülmé­nyeinek javítása nem szűkít- - hető a' lakáskérdés megol­dására. A rendszeres mun­kavállalás éppúgy idetartozó feladat, mint a kulturálódás. Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront békéscsabai városi székházában a megyei ci­gányügyi koordinációs bi­zottság aktívaértekezletén is erről tanácskoztak. Az álta­lános tájékoztató után a ci­gányság képviselői, köztük segédmunkások, közéleti emberek mondták el véle­ményüket. A legfontosabb kérdés az állandó munkaviszony, a gyermekek iskoláztatása. A társadalmi együttélés kérdé­sében pedig az igény felkel­tése a döntő. A hozzászólá­sok azt is tükrözték, hogy a megítélés még nem mindig egységes a munkahelyek, intézmények részéről. A ta­nácskozáson a cigányügyi koordinációs bizottság mel­lett tevékenykedő^ aktívák vettek részt a megye min­den területéről. linkét a Vérfürdő fejlesztéséről. Közismert, hogy Gyula la­kossága mennyire szívügyé­nek tekinti településének fejlődését. A város vezetői széles fórumot biztosítanak az ezzel kapcsolatos véle­ménycserének. Most ismét egy fontos, az egész város lakosságát érintő téma meg­vitatására került sor tegnap, kedden a vízművek székhá­zában. Ezúttal a Várfürdő fejlesztése volt a napirend. Szóba került a Csigákertnek a fürdőhöz való kapcsolása, valamint a már korábban felmerült kisökörjárási für­dő kettős ütemének megva­lósítása. Olyan javaslat is elhangzott, hogy még szé­lesebb körben tájékoztassák a lakosságot a jelenlegi el­képzelésekről. Ismét érettségi tárgy lesz a történelem A középiskolákban 1981- től ismét érettségi tárgy lesz a történelem, erről in­tézkedett az oktatási mi­niszter. A jelenlegi negye­dikesek számára még a ko­rábbi jogszabály érvényes, ők tehát választhatják érett­ségi tárgyként a történel­met, a mostani harmadikosok — és az alsóbb évesek — számára azonban megszűnt ez a lehetőség. A bevezetés 1981. évi határideje éppen azt a célt szolgálja, hogy azoknak a diákoknak is módjuk légyen kellően fel­készülni, akik eddig netán „könnyebben” vették e tárgy tanulását. A miniszteri utasítás ér­telmében tehát 1981-től a gimnazistáknak magyar nyelv és irodalomból — a nemzetiségi gimnáziumok­ban a nemzetiségi nyelv és irodalomból- is —, valamint történelemből és matemati­kából kell érettségizniük. Magyar nyelv és irodalom­ból, illetve nemzetiségi nyelvből és irodalomból szó­ban és írásban, történelem­ből szóban, matematikából pedig írásban vagy szóban adnak számot ismereteikről. Eredménytelen matematikai írásbeli vizsga esetén köte­lező a szóbeli is. Ezenkívül a gimnazisták­nak az idegen nyelv, a fi­zika, a kémia, a biológia és a földrajz közül még kettőt választaniuk kell. A szakközépiskolások 1981- től a történelmen kívül magyar nyelv és irodalom­ból, szakmai elméletből és szakmai gyakorlatból érett­ségiznek, s további egy tan­tárgyat kell választaniuk a közismereti tárgyak közül. Bár eddig választható tárgy volt a történelem, a közép­iskolákban, az érettségizők viszonylag kis százaléka élt a lehetőséggel. A diákok ugyanis jobbára a későbbi továbbtanulásukhoz közvet­lenül szükséges tárgyakra összpontosították a figyel­müket, s így háttérbe szo­rult az általános műveltség­hez nélkülözhetetlen törté­nelem. lubilál a Körös együttes Jövőre lesz 30 éve, hogy Gyulán megalakult a Körös népitánc-együttes. Az eltelt 3 évtized alatt a gyulai tán­cosok nemcsak a megyében, az országban, de a határo­kon túl is jó hírnevet vív­tak ki. Tegnap délután az Erkel Művelődési Központban a jubileumi programot beszél­ték meg. Azt tervezik, hogy 1980. március 14—15—16-án kerül sor a 30 éves évfor­duló megünneplésére. Már­cius 14-én kiállítás nyílik az együttes díjaiból, emléktár­gyaiból, ajándéktárgyaiból. Másnap, 15-én ajándékmű­sort ad az együttes, amelyen részt vesznek az alapító ta­gok, és azok a táncosok, akik valamikor szerepeltek az együttesben. Március 16- án nagyszabású gálaműsort adnak, ahol az úttörők és a jelenlegi együttes mellett azok is fellépnek, akik a kö­zelmúltban fejezték be sike­res pályafutásukat. Ugyancsak a jövő eszten­dőben, április 26—27-én, az évforduló kapcsán rendezik meg a szövetkezeti tánc- együttesek egyik országos területi döntőjét. Ezen a négy szomszédos megye 15 együttese lép fel. Júniusban Gyulán vendégszerepei egy olasz népi együttes. A jubi­leumi programban és a kü­lönböző versenyeken mu­tatják be azt a palóc táncot, amelyet most tanít be Sajti Sándor, Liszt-díjas táncos, koreográfus. Sajtótájékoztató a téli könyvvásárról Gödör (Első nap.) Négyen voltak, meg a gép. Az egyik ember megmarkolta a vibrátort, a másik befogta a fülét, a harmadik az óráját igazította, a negyedik elballagott telefonálni. Repedezett az aszfalt. Az első a homlokát törölte, a másik a garázsajtóban toporgó nőt figyelte, a harmadik segített beindítani a Traban­tot, az utolsó leült a közeli padra. Ketten ásni kezdtek. A harmadik tanácsot adott: hogyan fogják a lapátot, a negyedik állást keresett az újságban. (Tizedik nap.) A gödör nehezen mélyült. A repedt csövön bugyogott a víz. Az első a fejét csóválta, a második káromkodott, a har­madik elégedetten csettintett, a negyedik az eget kémlelte. Megálltak. Nem tudták, hogyan tovább. Azaz, a harmadik tudott valamit, de nem volt benne biztos. A negyedik az ötö­dikre hivatkozott, aki ott sem volt. (Huszadik nap.) A lyukat körülkerítették, szép, piros csíkos deszkákkal. A két ember letette a lapátot. Vártak. A harmadik elment a boltba, a negyedik elkísérte. Az első dühösen a gumicsizmá­jára csapott és elhatározta: abba kell hagyni a munkát. A második helyeselt, a harmadik nem értett egyet, a negyedik jóízűen falatozott. (Sokadik nap.) Odamentek az árokhoz és belenéztek. Sárgásán, zavarosan hullámzott a víz. Az első. megvakarta a fületövét, a második beült a gépkocsiba és meghallgatta az időjárásjelentést,'a har­madik motorra pattant, hogy megkeresse az ötödiket, a ne­gyedik egy pohár sörre invitálta a társaságot. A negyedik széttárta a karját: nem találta az ötödiket. A harmadik arca felderült, s egy pöttyös labdát gurított ki a zsákjából. A má­sodik a cipőjét igazította, az első futtában örvendezett: én leszek a vészkapus! Mindnyájan elmentek futballozni. Vajon, mennyi lehet az eredmény? ... —seres— Kilencvenöt mű több mil­lió példányban kerül a téli könyvvásárra, a fővárosi és vidéki könyvesboltokba. A karácsonyfa alá kínált köte­tek közül mintegy 40 a má­sodik országos gyermek­könyvhét kiadványa, a fia­tal olvasók könyvákcióját a téli könyvvásárhoz kapcso­lódva december 3. és 8. kö­zött rendezik meg ország­szerte. A központi megnyitó ezúttal Egerben lesz decem­ber 3-án. A téli könyvvásár ajánló­listáján 14 magyar szerző és négy klasszikus alkotó műve szerepel. A gazdag szépiro­dalmi kínálatból kiemelkedik r Móricz Zsigmond születé­sének 100. évfordulója alkal­mából közreadott, 1940-ben először megjelent, a klasszi­kus író által szerkesztett Magvető-antológia fakszimile kiadása. A téli könyvvásáron több millió példányban, 95 újdon­sággal jelentkeznek a ki­adók. Bár az idén nincs hi­vatalos listája az ajándéko­zásra javasolt könyveknek, a kiadók mégis több figyelem­re méltó mű megjelentetését ez alkalomra tartogatták — mondotta a keddi sajtótájé­koztatón Bemát György, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek elnöke. A művek .közül Lázár Ist­ván újságíró ajánlott néhá­nyat az olvasók figyelmébe. Elmondta, hogy a csaknem 100 könyvújdonság közül még csupán kettő nincs a boltokban, de ezek a művek is hamarosan elhagyják a nyomdát. Változik a szarvasmarhák minősítése A vágásra és élőexportra szánt szarvasmarhák minőségi osztályba sorolásának feltételeit tartalmazó szabvány 1980. janu­ár 1-től megváltozik. Az új szabvány figyelembe veszi a szarvasmarha-hizlalásban az utóbbi évtizedben bekövetkezett változásokat és — mindenekelőtt — a módosult piaci igényeket. A termelők számára lényeges változás: az eddig érvényes 7 minőségi osztály helyett mind­össze 4-be sorolják majd az ál­latokat. Megszüntetik a vágómarbák minősítésénél az úgynevezett küllemi bírálatot is, amikor az állatot külső „megjelenése” alapján értékelték. Az új szab­vány ilyen feltételt már nem tartalmaz. A minőséget ezentúl kizárólag a hús-tartalom száza­lékos aránya — az úgynevezett húskihozatal — és a vesefaggyú mennyisége határozza meg. A szabvány ezentúl erőtelje­sen ösztönöz a nagyobb meúy- nyiségű és jobb minőségű hús termelésére. Továbbá arra, hogy olyan állatokat adjon a mező- gazdaság, amelyeknek testében kevesebb a faggyú. Ebből következik: az a ter­melő jut magasabb árbevétel­hez, aki a- hizlalást ezeknek a szempontoknak megfelelően irányítja. Korszakváltás I I udni már tudjuk, 1 hogy nehéz idők elé­I be nézünk. Ebben- abban már érezzük - is. Ért­jük is, hogy az eddigiekhez képest új, más gyakorlatra van szükség. Csakhogy, az eddigiek túl mélyen rakód­tak már le tudatunkban. Termelj ma többet, mint tegnap — mozgósító erejű jelszó volt ez. A száz száza­lékos tervteljesítés pedig ho­vatovább inkább számított szégyennek, mint dicséretes­nek. Ez a korszak szült egy új fogalmat is, amely „elvá­rás” néven vonult be a köz­tudatba, s az elvárás egyet jelentett a túlteljesítéssel. Szándékosan említek kor­szakot, mert ma már min­denképp külön korszaknak kell tekintenünk gazdaság­építő munkánkban azokat az éveket, amelyekben a tel­jes foglalkoztatás megterem­tése, ebből következőleg az üzemek vidéki telephelyei­nek szaporítása állt a gazda­ságpolitika homlokterében. Megtehettük, mert volt mun­kaerő, amennyi kellett, s a termeléshez könnyen szerez­hettünk olcsó energiát, nyersanyagot — a szovjet import szinte kemeríthetet- lennek tűnt. Áz előbbiekhez tegyük még hozzá azt, hogy export- termékeink értékesítése sem ütközött különösebb nehézsé­gekbe, hiszen a tőkés világ­piacon még szelét sem lehe­tett érezni a később robba­násszerűen kitörő válságnak. Ez az időszak az, amely Bé­kés megyében is gyorsítja az iparosítást, megteremti a nagyüzemi mezőgazdaság korszerű, műszaki, technikai és technológiai alapjait. Ezek azok az évek, amelyekben megerősödik, bővül me­gyénkben az élelmiszeripar, a könnyűipar és terjeszkedik a gép- valamint az építőipar. Az említett korszakváltás tulajdonképpen a negyedik ötéves terv utolsó két esz­tendejében következett be, s bár gazdasági rendszerünk, méginkább árrendszerünk sajátosságai falként fogták föl a világgazdasági korszak- váltás káros következmé­nyeit termelőegységeink előtt, itthon is látnunk, érez- nünk, tapasztalnunk kellett, hogy váltanunk kell. Követ­kezett ez abból, hogy szabad munkaerő-tartalékaink ki­merültek. A fejlesztésekben nem szá­míthattunk tovább arra, hogy pusztán a munkahelyek számának növelésével is bő­víteni tudjuk a termelést. Alapvetővé és döntővé vál­tak a hatékonyság, termelé­kenység, gazdaságosság kér­dései. E belső vátozásokból faka­dó gazdasági nehézségeinket csak fokozta, hogy a világ- gazdasági korszakváltást kö­vető esztendőkben az a bi­zonyos védőfal — az ország tartalékainak kimerülésével — szép lassan leomlott, és szembe kellett néznünk a gyorsan dráguló nyersanyag- és energiaárakkal éppen ak­kor, amikor külföldön az ér­tékesítés, tehát a nyers-. anyag- és energiaimport el­lentételezése is egyre keser­vesebbé vált. Az ötödik ötéves terv in­dításakor tehát a korszak- váltás nem a küszöbön állt, nem kopogtatott, hanem itt volt, átitatta mindennapjain­kat. Ezt tükrözték a párt központi bizottságának nap­világot látó határozatai is,. amelyek a termékszerkezet- váltást, a hatékonyságot, a termelékenység növelését, a munkaidőalap jobb kihasz­nálását, s egyáltalán a tar­talékok feltárását — köztük például a munka- és üzem- szervezés korszerűsítését — sürgették. A gyakorlat azonban — valljuk be — nagyon keve­set és nagyon lassan válto­zott. Továbbra is a nagy számok bűvöletében, s időn­ként a tervtúlteljesítés má­morában éltünk, amikor pe­dig már mindinkább a „mi mennyibe kerül, mi mennyi hasznot hoz?” kérdésekre kellett a választ megtalál­nunk. A késlekedés okát ku­tatva, aligha lenne célrave­zető ludasok, felelősök után kiáltanunk. Legfeljebb, ha egymásra mutogathatnánk. A korszakváltás megtörtént. Ám, ami volt, túl mélyen rakódott le a gyakorlat után baktató tudatunkban. Ez utóbbit egyébként sok minden erősítette még. Jele­sen az, hogy ideig-őráig a régi gyakorlat is fel tudott még mutatni kérész életű si­kereket, eredményeket. Me­gyénkben ez még hatványo­zottan is jelentkezett, hiszen itt az országos átlaghoz ké­pest lépéshátrányban volt még az iparosítás, nem feje­ződött be a mezőgazdaság­ban a technikaváltást köve­tő mezőgazdasági mynkaerő átáramlása az iparba, vagyis az extenzív fejlődésnek is maradtak még tartalékai. Gondoljunk csak vissza bu­dapesti központú nagyüze­mek legújabb kori térnyeré­sére megyénkben. Ez a korszak azonban Bé­kés megyében is lezárult immár. Más kérdés az, hogy valóban helyes irányú dönté­sekre, cselekedetekre ösztön­zőn tudatosodott-e ez ben­nünk? Olvasói ankéton tette föl a kérdést az elmúlt hé­ten az egyik vidéki telephely vezetője: miért nem írja meg lapunk azt, hogy náluk mi­lyen laza a tervezés, tudniil­lik, a központ által kiadott előirányzatokat már szep­temberre teljesítették. Vitába bonyolódtunk a fel­szólalóval, és eszmecserénk során az derült ki: a tervet szeptemberre teljesítő telep­hely a tavalyinál kevesebb dolgozóval háromszor akkora értéket állított elő az idén, mint az elmúlt esztendőben. Olyan új terméket gyártanak most, amelyből minden dara­bot el is adtak már tőkés piacon, míg tavaly, amikor a tervet csak évvégi hajrá­val tudták „hozni”, gyárt­mányaik nagy része raktá­ron maradt. Akkor ezt a tényt a telepiek nem kérték számon a központtól, most, az állítólagos laza tervezést, igen. □ korszakok változását a szemléletátalaku­lás rendszerint fázis­késéssel követi. Nagyon sok múlik ezek után — gazda­sági helyzetünk jobbításában is — azon: ez a fázis meny­nyire nyúlik el. Mikorra érik meghatározóvá, természetes­sé tetteinkben, gondolkodá­sunkban mindaz, ami néha még most is — konkrét tar­talom híján — üresen cseng fülünkben: a minőségi mun­ka, a minden piacon haszon­nal értékesíthető termék, a teljesítmény és a bér szoros összefüggése, anyag- és ener­giatakarékos termelés —, vagyis, mindaz, ami az új korszakot jellemzi. Amely nemcsak a személetünket formálja át, hanem jövőnket is alapozza. Kőváry E. Péter Megyei közúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő szabályozásról, munkáról. A Békés—Gerla összekötő út 13—14. km-szelvények kö­zötti szakaszán levő Békés III. szivattyútelep tápcsator- nahídjának építése miatt 40 km sebességkorlátozás van érvényben a hídépítés miatt épült terelőútpn. 1979. november 28-án reg­gel 7.30—10 óra között lesz a 47. számú úton épülő körös- ladányi Sebes-Körös-híd pró­baterhelése. A próbaterhelés ideje alatt a Köröstarcsa fe­lőli hídfőnél nehéz gépjár­művek fokozott mozgásával kell számolni.

Next

/
Thumbnails
Contents