Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
o 1979. november 25., vasárnap JibüUlfíTtl gógusjelöltek között tartják számon. Teheti. Hiszen önmagával szemben is magas mércét állított fel. S ezt nem akarja, vagy talán nem is tudja lejjebb helyezni. Közben belép a szarvasi Filák Marika. Kölcsönös gratuláció, s megkönnyebbült sóhajok követik egymást. Ügy látszik, a Békés megyeiek messzire kerülve otthonuktól is összetartanak. Életem legszebb szakasza Elindulunk a leánykollégiumba. Szeged utcáit beragyogja a kora őszi napsütés. Lassan, ráérősen bandukolunk ... — Hiszek benne, hogy erre a pályára születni kell, s nem szabad megriadni a nyilvánosság előtti szerepléstől. Tudod, a KlSZ-mozga- lomban alapos gyakorlatra tettem szert ebben is — nevet. — Előadásokat, vitákat vezettem. Ott pedig nem lehet tétovázni. Ez év márciuHivatástudatból jeles Találkozás egy pedagógusjelölttel Nemrég kedves hangú levél érkezett szerkesztősé- günbe. Ebben dr. Garami Emőné docens arról értesített bennünket, hogy a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hagyományos „főiskolai napok” háromnapos rendezvénysorozata keretében, november 16-án bemutató tanítások lesznek. „Többek között az Önök megyéjéből, a Körösladány- ból érkezett Marton Ilona IV. éves biológia—mezőgazdasági gyakorlat szakos hallgató tart élővilágból bemutató órát. Tudniuk kell, hogy négyéves munkája, egyéni példamutatása olyan, amelyről valóban lehet, és kell is írni. Büszke lehet rá Békés megye, mert ilyen pedagógusokra van szükségünk.” íme, néhány kiragadott sor a levélből, amelynek nyomán ellátogattunk Szegedre. den válasza után mosolyogva bólogatott. Láthatóan elégedett volt taníványával. Azán dr. Tánczos József docens elemezte a látott órát, s gratulált'a dicsérettől kissé pironkodó tanárjelölteknek. A szakvezető tanárnő, aki talán jobban izgult, mint tanítványa, rövid, dicsérő szavai nyomatékéül egy jutalomkönyvet is átadott Ilonának. S ekkor jött az óraelemzés csúcspontja. Felállt dr. Révész Béla metodikus és javasolta, hogy á megtartott óra sikere, és Marton Ilona egyenletes, jó teljesítménye alapján fogadják el a bemutató órát egyben záró tanításnak is. A jó hír hallatán először láttam „a nap hősét” kicsit tétovának, megrendültnek. Feltűnő fegyelmezettsége felengedett, s a meglepő hírtől bepárásodtak a szemei. sában felvettek a pártba. S ez, úgy érzem, nagyobb odaadásra kötelez. Különben is! Olyan típus vagyok, aki nem tud meglenni munka nélkül. Ha arra gondolok, hogy nyugodt negyedévet terveztem magamnak, nevetnem kell. Most több megbízatásom van, mint valaha. No, és az anyagiak. Sose lesz olyan jó dolgom, mint most. Népköz- társasági ösztöndíjam van. így összejön a havi 1600 forint. A kollégiumban szerencsémre igazán 'jó közösségbe kerültem. A szobánkban csupa Békés megyei lakik. Mindig a hazai történetek járják... Megérkezünk a főiskola Teleki Blanka Leánykollégiumába. Leadom a, személyi igazolványom, s már indulhatunk is fel. Ilonka első dolga, hogy a virágcsokrot vázába tegye. Aztán nagyot szusszan, s titokban — mert egyébként tilos — rágyújtunk az ágyon ülve. Most minden gondolat, amit megfogalmaz, valahogy nagyon mélyről jön. Ügy tűnik, mintha magával folytatna párbeszédet. Nem szakítom félbe. Most értem meg a levél íróját, aki lelkesedik érte. Határozottságát, tiszta A gyakorlóiskola könyvtárszobájában leltünk nyugodt zugra- A nagy nap alkalmából odakészített üdítő italok és kávé társaságában kezdtünk el beszélgetni. — Körösladányban érettségiztem. Négyen vagyunk testvérek, s én vagyok a legkisebb. Édesanyám otthon dolgozik, édesapám pedig karbantartó a vízműtársulásnál. Tudod — gondolkozik el —, a szüleim ránk bízták a pályaválasztást. Utólag látom, helyesen tették. De vajon mi irányította Marton Honát a pedagógus- pálya felé? Pedagógus példaképei. Mihalik Jenő, egykori körösladányi biológia- tanára, s ezt az érzést csak megerősíti a mostani szakvezetője iránt érzett megbecsülése. De említ másokat is. Szavaiból kiderül, a pedagóguspálya iránti hitet csak pedagógus tudja megteremteni. Honát máris a szigorú, keményen követő pedaMeditáció emberségét látva egyre közelebb kerül hozzám. Baráti közeibe. Íme, befejezésül néhány gondolat, amit Ilona ars poeticájának is tekinthetnénk. — Egy pedagógus csak úgy követelhet, ha ad is érte. Tudom, ahhoz, hogy a gyerekek előtt egyáltalán megjelenhessek, szakmailag és erkölcsileg feddhetetlennek kell lennem. Azt hiszem, engem egy állandó belső pedagógiai érzék, vagy talán ösztön irányít. Persze, sokat kell tanulni hozzá. Nagyon fontosnak tartom a hivatásom. Mert értem és érzem, hogy rajtunk múlik az ifjúság, az új generáció milyensége. Kép, szöveg: B. Sajti Emese Az első igazi siker A Tanárképző Főiskola 2- es számú gyakorlóiskolája ezen a napon felbolydult méhkashoz hasonlított. Hiszen a főiskolai napok keretében végre — ha némi harc árán is — sikerült elfogadtatni és megvalósítani a tudományos diákköri, kulturális és sportprogramok mellett azt is, hogy a negyedikes tanárjelöltek legjobbjai bemutató tanításokon bizonyíthassák felkészültségüket. A nap 13 bemutató tanításának osztatlan sikere bizonyította a kezdeményezők igazát. A tanárjelöltek kitettek magukért. S az óra levezetése után még újabb megpróbáltatás is várt rájuk. Hiszen tanáraik, hallgatótársaik előtt kellett számot adni — az óra elemzése során — munkájukról. A zsúfolásig telt élővilágelőadóban Marton Ilona a nagy próbatételtől kipirult arccal, de most már megkönnyebbülve válaszolgatott a hallgatótársai által feltett kérdésekre. A gyors kérdésfelelet után végül az egyik fiú felállt, s csak annyit mondott: — Gratulálok, nemcsak az órád volt jó, de nagyon szépen is beszélsz. Élvezetes volt hallgatni Ilona válaszadását, amely logikus volt, akárcsak tanítása. A hallgatók által is szigorúnak és következetesnek tartott szakvezető tanára, dr. Török Lászlóné Ilona minA terem hamar kiürült. Ilona ott állt a tanári asztal mellett kicsit kábán, s csak lassan jutott el tudatáig: sikerült! Az éjszakákba nyúló kemény munka megteremte gyümölcsét. Lassan reszketni kezdett keze-lába, s kitört rajta a napok óta tartó belső feszültség. Négy lány közül a legkisebb A nevelés, az oktatás az elsőrendű feladatunk Egy beszámoló párttaggyűlés margójára Negyvenhét pártmunkás dolgozik a gyulai 613. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A dolgozók egyharmada párttag, közülük 18-an tanárok, 17-en szakoktatók, fizikai állományúak pedig tizenketten vannak. Ezekben a napokban hallgatták meg mindnyájan a pártvezetőség beszámolóját, együtt értékelték vitatták meg az elmúlt 5 esztendő munkáját. A beszámoló taggyűlés előtt néhá- nyukkal beszélgettünk, emlékeztünk a múltra, hogyan, mikor lettek párttagok? Azt is próbáltuk kutatni, hogyan élnek, tanítanak a mozgalmi munka harcosai? — Nálunk mindenkinek elsőrendű kötelessége, nap mint nap, az oktatás, a nevelés — mondja nagyon határozottan Gsala Mária, a gyakorlati oktatás fiatal vezetője. — Ezen a területen nehéz lenne különbséget tenni párttag és pártonkívüli között. — A közösség nevelő ereje hatással van a másként gondolkozó felnőttekre is — folytatja a gondolatsort Rácz Károly párttitkár, s mindjárt magyaráz is. — Előfordul, hogy valaki kihúzza magát valamilyen munka alól, vagy túlzottan anyagias. Például, régebben a vertikális KISZ- alapszervezet idején (amikor nem egy közös alapszervezethez tartozott az osztály), szinte csak a párttagokra lehetett irányítóként, segítőként támaszkodni. A párttagoknak mindig, mindenhol többet kell dolgozniuk, mint másoknak, ezt mutatja a tapasztalat. A tanárok, nevelők jó kapcsolata az osztály KISZ-alapszervezetekkel fontos része a munkánknak, ezt ma már mindenkivel sikerült megértetni. Kovács István 1971-től párttag, akárcsak Csala Marika. A munkája: csőszerelő szakoktató. Mögötte azonban hosszabb szakmai gyakorlat, több esztendő tapasztalata áll: ' — Nem éreztem magam más embernek, amikor párttag lettem, hiszen mindig nagyon komolyan vettem a dolgomat. Igaz, mondták mások; „Éppen ideje, hogy Kovács István párttag lett, közénk való!” Ez jólesett, no és az is, hogy a gyerekek tiszteletbeli KISZ-tagnak választottak. Van egy kis művészeti csoportom, az iskolai citeraegyüttes. Régebben annyi pénzünk se volt, hogy a citerahúrok költségét fedezzük. Idővel aztán sikerült művészeti csoporttá alakulnunk, sokat próbálunk, fellépünk megyeszerte. Szeretem a fiatalokat, ha köztük vagyok, sohasem számlálom a perceimet. Igénylik, hogy vezessük őket, okosan, jól, észszerűen, példát mutatva. Nagy István asztalos szakoktató az öt jelentkező egyike, aki a párttagfelvételnél sorára vár. Hosszú ideje vezeti az asztalosszakkört, egyedülállóan szép zsúrko- csi-„alkotásukat” sokan megcsodálták az Alkotó Ifjúság pályázat kiállításán. Úgy mondják; „ez a Pista kívülbelül belelkesíti a gyerekeket az asztalos szakmára!” — Keressük a bel- és külföldi szaklapokból a különféle új technológiákat, mintadarabokat, aztán megpróbáljuk megcsinálni. Ilyenkor aztán nem számít se munkaidő, se óra vége, fúrunk-fa- ragunk, amíg elkészül a munkánk. Emberemlékezet ótá párttitkár a szakmunkásképzőben Rácz Károly. Mesélte, hogy az Oktatási Minisztérium nemrégiben lezajlott vizsgálatán megkérdezték a tömegszervezetek vezetőit az itteni munkáról, ök is látták, hogy ebben a kisebbfajta „üzemben”, ahol 130— 140-en dolgoznak, jól kézben kell.tartani az irányítást. Így lehet jó szakmunkás ezekből a gyerekekből, akiknek egy része csak ímmel-ámmal kezdi a tanulást. Az is a jó eredményekhez tartozik, ha felébresztik egyikben-másik- ban a tanulási kedvet, hogy később leérettségizzen, esetleg szakfőiskolára menjen. * * * Hallgattuk a beszámoló taggyűlésen a párttitkárt. A népgazdasági gondokat, az intézet tanítási, termelési, gazdálkodási munkájának nyelvére fordította. Jó érzés volt hallani, hogy a beiskolázási nehézségek mellett is 2139 szakmunkás végzett náluk 5 esztendő alatt, az esti tagozaton pedig 328-an érettségiztek. A pedagógusok sz'akmai képzettségének fejlődésével párhuzamosan korszerűsödik a tanítást segítő eszköztár is. A párttitkár beszélgetésünkkor mondott szavai csengtek vissza fülemben: „sehogy se fogtuk fel józan ésszel, hogy az embereink egyre jobban képzettek, rengeteg audiovizuális eszközünk van, a tanulmányi eredmények mégse jobbak, mint régen. Igaz, akkor hármasnál rosszabb bizonyítvánnyal nem vettünk fel senkit.” Szervezeti változásokkal is számolnia kellett a pártszervezetnek, az intézeti kollektívának: a Munkaügyi Minisztériumtól a megyei tanács művelődésügyi osztályához, végül a gyulai Városi Tanácshoz került az irányításuk. Több olyan munkáskádert neveltek fel ebben a ciklusban is, akik az üzemekben politikai, gazdasági, vagy termelési vezetők lettek. A pártszervezet ellenőrző, irányító munkája érvényesült az intézet életében. Az állami vezetők minden fontos kérdésben meghallgatták az alapszervezet véleményét. Sokrétű munkájuk közül lényeges, hogy rendszeres jó kapcsolatban állnak azokkal az üzemekkel, ahol tanulóik dolgoznak. A gyerekek ideológiai, politikai képzésére nagy gondot fordítanak, ahol hiányosságot látnak, fáradhatatlanul tanítanak. „A Tiszántúl fontos bázisa lett a gyulai szakmunkás- képző intézet” — mondta a taggyűlésen hozzászólásában az igazgató, Banadics Márton. A XI. pártkongresszus is felhívta a figyelmet a szakmunkásképzés korszerűsítésére, a nevelés fontosságára. Mi úgy figyelünk az országos gazdálkodásra, hogy jó szakember- és munkásgárdát nevelünk, akik értékes, hibátlan termékeket állítanak elő. Jönnek hozzánk tanulni érettségizett fiatal munkások, őket is a sorainkba kellene állítani! Az alapszervezetünkben a pártcsoportok munkáját kell még jobbítani, hiszen ők; mi vagyunk a mozgalmi élet alapjai.” A gyulai szakmunkásképzőben tapasztaltakhoz bizonyos, hogy nem kell külön magyarázat. Hátrányos helyzetűek tábora Geszten Tanácskozott a gyulai járási úttörőelnökség Nemrégiben tanácskozott a Magyar Üttörők Szövetsége Gyula járási Elnöksége a cigánytanulók körében folytatott mozgalmi munka tapasztalatairól. Elmondták, hogy a járásban 15 általános iskolában 5017 tanuló tanúi, közülük 441 cigány. Kiemelt jelentőségű feladat, hogy a hátrányos helyzetű cigány- tanulókkal többet foglalkozzanak, megpróbálják felszámolni a hátrányos helyzet okait. Az állami és társadalmi intézkedések, a pedagógusok céltudatos munkája eredményeként már jelentkeznek előre mutató változások. A szülők pedagógiai ismereteinek bővítése, élet- szemléletük alakítása alapvető jelentőségű kérdés. A tankötelezettség időtartama alatt sokan lemorzsolódnak, így a beiratkozottaknak csupán 40 százaléka végzi el a nyolcadik osztályt. Az úttörőcsapatokban jó nevelési eszköz a szakpróbarendszer bevezetése. Az úttörőélet gazdagsága, a változatos tevékenységi formák, a vonzó programok mozgósítják a gyerekeket. A cigány úttörők 90 százalékának van valamilyen úttörőtisztsége. A raj- és őrsi közösségek meghirdették a „Végezzük el együtt a nyolcadik osztályt” és a „Bukásmentes őrs” mozgalmat. A szakköri munkában, a sporttevékenységekben szívesen részt vesznek a cigánygyerekek, de a kulturális élet területép. is aktívak, elsősorban az énekben és a táncban. A járási úttörőelnökség, a járási KISZ-bizottság, valamint a megyei cigányügyi koordinációs bizottság szervezésében három éve működik a hátrányos helyzetű tanulók tábora Geszten. Kezdetben nem talált kellő megértésre ez a gondolat, de a valóság bebizonyította a tábor létjogosultságát. A csapatvezetők, a pedagógusok felelőssége a gyerekek kiválasztása, a szervezők célja pedig az, hogy általuk az otthonmaradottakat is megnyerjék a jövő évi táborozáshoz. A változatos programok megszervezésében sokat segítenek a társszervek, a határőrség, a munkásőrség, a megyei pályaválasztási intézet, a MENCS. A sport- programok, a Ki mit- tud ?-ok kedvenc szórakozásai a gyerekeknek, s mire véget ér a táborozás, a közösségi élet sok területével megismerkednek, kialakul bennük a helyes táplálkozás, a higiéniai szokások betartásának igénye. A táborozás három esztendejének tapasztalata bizonyítja a fáradozás értelmét, hiszen csaknem száz cigány- tanuló élt, pihent, tanult eddig Geszten. Az úttörőelnökség a továbblépés feladatai közé sorolja, hogy az úttörő- csapatok vezetősége és az iskolavezetés elemezze a hátrányos helyzetű cigánygyerekek lehetőségeit, a társadalmi szervek, a közművelődési intézmények a szülőket tájékoztassák, neveljék, a községek párt-, állami és társadalmi vezetői is segítsenek, mozgósítsanak. Befejezésül a megyei úttörőelnökségnek és a cigányügyi koordinációs bizottságnak javasolták, hogy fejlesz- szék megyei táborrá a geszti lehetőségeket. B. Zs. Bede Zsóka
