Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25., vasárnap Olimpiai hajrá Békéscsabán Az idén júniusban jelent­kezett a moszkvai olimpia szervező bizottságának egyik tagja azzal, hogy az olimpiai falu szobáinak berendezésé­hez rendelnének bútorzato­kat a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezettől. A megtiszte­lő ajánlatnak természetesen mindenki örült a szövetke­zetben, csak akkor esett le az álluk, amikor meghallot­ták a határidőt: ez év no­vember 30-ra az utolsó da­rabnak is el kell hagynia az országot. Komoly mennyiségről volt szó. Mintegy 350 szoba be­rendezéséről, az ehhez szük­séges ágyakról, asztalokról, szekrényekről és kiegészítő bútorzatokról. Mindezeket természetesen az alkalomhoz és a célhoz illő különleges minőségben kell legyártani. Rövid töprengés után igent mondott a szövetkezet az ajánlatra, mert nyilvánvaló volt: az előnyös üzlet hasz­nán kívül pénzben ki nem fejezhető mértékben növeli egy ilyen szállítás sikeres teljesítése a szövetkezet jó hírnevét. Ennek igaz az el­lenkezője is. Ha nem telje­sítik a vállalást, olyan folt esik a becsületen, ami na­gyon nehezen mosható majd le. Most már világosan lát­szik, hogy az utóbbitól nem kell félni, de míg eddig el­jutottak, igazi olimpiai haj­rát vágtak ki. A június eleji rendelés után kapták meg a terveket, mintegy három hét alatt készültek el a minta­darabok, ezt hagyták jóvá az Hófehér kócsagsereg, több mint ötven védett madár ütött tanyát a Székesfehér­vár határában levő halasta­vakon. A vizeket szegélyező nádasokban kitűnő menedék­helyet találtak, s a jelek sze­rint táplálékokban sem szűkölködnek. Ottlétük még a szakemberek számára is meglepetést jelent: a forgal­mas főútvonaltól alig né­hány száz méterre levő tava­kon ugyanis november vé­gén még sohasem láttak egy­szerre ilyen nagy csapatot a kecses madarakból. A kócsa­gok egyébként csak ritkán telelnek át hazánkban, októ­Kiforrt a must Kiforrtak a szeptember­ben szűrt mustok Tokaj - Hegyalján,-és ezekben a na­pokban megkezdődött az idei borok első fejtése. A vi­lághírű borvidéken az idén az elmúlt két évtized leg­jobb minőségű mustjai ke­rültek az erjesztőpincékbe. A hárslevelű és a muskotály húsz foknál magasabb cu­kortartalmú mustokat adott, s jól aszúsodott a furmint. olimpiai bizottság képviselői, majd megindulhatott a so­rozatgyártás. Alig egy hó­napjuk volt arra, hogy üte­mezzék a szériákat, besze­rezzék a szükséges anyago­kat és átcsoportosítsák a fo­lyamatban levő munkákat. Mert az szinte természetes, hogy a júniust követő né­hány hónapban szinte csak az olimpiával foglalkoznak. Még egy hét van hátra a vállalt határidőből, de már csaknem az összes olimpiai bútorral elkészültek a szö­vetkezetben. Néhány napon belül becsomagolják az utol­só darabokat is a konténe­rekbe és utána visszatérnek a mindennapi teendőkhöz. Ez a munka is szorosan kap­csolódik a Szovjetunióhoz, mert ebbe az országba irá­nyul az export jelentős ré­sze. Ebben az évben 350 Csaba stílbútor-garnitúrát szállítanak az EXPORTLES Külkereskedelmi Vállalat­nak, de jövőre még nagyob­bak az igények. Ezenkívül új bútorokból, a Csaba ebédlő- garnitúrából is szállítanak ötvenet a Szovjetunióba. Tőkés exportját is fokozni kívánja a szövetkezet a jö­vőben. A különféle sztereó- és tévészekrények új típusa­it készítették el, és ezeket az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat még olyan távoli or­szágba is elküldte, mint Ja­pán. • Ezen túlmenően több­féle kárpitos garnitúra min­tadarabjai is elkészültek, to­vábbi sorsuk a kereskedelem igényétől függ. Der végén, novemoer eiejen már melegebb tájakra köl­töznek, s így valószínűleg a népes csapat is útra kel a keményebb idő beköszöntő­vel. Kooperációban lakás és gázkazánváz A Gyomai Építőipari Szö­vetkezet idei tervében 80 millió forintos termelési ér­ték elérése szerepéi. Mindezt a szövetkezet ipari és az épí­tőipari ágazata adja. Az előbbi, vagyis az ipari tevékenység meglehetősen sokrétű munkájában mint­egy 55 millió forint termelési értéket tartalmaz. A már ha­gyományos, s az ország min­den táján jól ismert kiegészí­tő és olcsó árfekvésű bútoro­kat gyártják, főként a kis- és a házgyári lakásokhoz. A változatos szekrénysorok mellett ízléses ülőgarnitúrá­kat is szállítanak a hazai ke­reskedelemnek. A fatömeg­cikk gyártásában kiemelke­dik a hazai cipőiparnak ké­szített fasarok: ebből mint­egy 600 ezer párat adnak a cipőgyáraknak, szövetkeze­teknek. Az utóbbi évektől igen jó kooperációs kapcso­latot építettek ki a Csepel Autógyárral. Ez évben az exportra kerülő tehergépko­csikhoz mintegy 500 platót készítenek Gyomán, s ezen­kívül részt vesznek a világ­hírű Volvo és Csepel Autó­gyár kooperációjában: a gyomai szövetkezet — főként vadász és mezőgazdasági te­repjáró — kisgépkocsikhoz készít üléseket. A vasipari részleg terme­lésének nagyobb hányadát a Békés megyei Vegyesipari Vállalattal együtt gyártott gázkazánok adják: a szövet­kezet készíti a gázkazánok vázszerkezetét és lemezborí-’ tását. Ezenkívül, ugyancsak ez az üzem a hazai cipőipar­nak 600 ezer fémbetétet ké­szít. Az építőipari részleg ter­vében 25 millió forint terme­lési érték elérése szerepel. Az idén kiemelt feladat az end- rődi 8 tantermes általános iskola építése, aminek kivi­telezését szeretnék 1980. jú­nius 30-ra befejezni. Egyéb­ként a téliesítés során ehhez a munkához koncentrálják a legnagyobb létszámot, amely­nél a helyi költségvetési üzemtől és a Körösi Állami Gazdaságtól egy-egy brigá­dot foglalkoztatnak. A téli hónapokban minden bizony­nyal meggyorsul a belső épí­tőmesteri, a szak- és szerelő- ipari munkák üteme. A szövetkezet építői End- rődön befejezték a 80 laká­sos November 7. lakótelep építését, melynek utolsó 12 lakását a közelmúltban ad­ták át. A jövő év első nap­jaiban a két nagyközség, Gyoma és Endrőd között hozzálátnak az új, 65 lakásos lakótelep építéséhez, amely elkészültével kapocsszerepet tölt be a két település életé­ben. Az alapozást március végére szeretnék befejezni, hogy azután a munkaterüle­tet átadhassák a Békés me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnak, ugyanis az ÁÉV szereli össze az épületeket. Az év végéhez közeledve már látszik, hogy a Gyomai Építőipari Szövetkezet tervét mintegy 2,5 millió forinttal túlteljesíti, s a nyereség is kedvezőbben alakul a terve­zettnél. — Úgy mondják: Békés megye az ország egyik leg­nagyobb téglagyártó vidéke, ennek ellenére a megyében szinte sehol nem lehet fala­zó- és tetőfedőanyagot kap­ni... — Amit mi legyártunk, azt a hazai kereskedelemnek ad­juk. Ezek szerint a terítéssel vannak gondok. — Hírlik, hogy az utóbbi hónapokban a vállalat ter­mékeinek minőségével is gondok vannak. — Attól függ, honnan néz­zük. Ha a gyárkapun kívül­ről, akkor nem igaz, ha vi­szont a gyárkapun belülről, akkor a szóbeszédnek van alapja — kezdtük a beszél­getést a napokban a Békés— Csongrád megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazga­tójánál, Baukó Mihálynál. Elöljáróban csak annyit: a vállalat Békés és Csongrád megyében levő, öt korszerű­nek mondott és 14 hagyomá­nyos gyárában az idői 205 millió kisméretű téglaegy­ségnyi falazóanyagot és mintegy 71 millió tetőfedő­„Kezdetben azt hittük, hogy mi követtünk el mulasztást” cserepet gyárt. E termékek zömét főként a Tiszántúlon, a Duna—Tisza közén, Észak- Magyarországon és elvétve a Dunántúl TÜZÉP-telepein értékesítik. A hazai tetőfedő- cserép-szükséglet 97-98 szá­zalékát három vállalat gyá­ra, a bátaszéki, a tatai és a békéscsabai cserépgyár állít­ja elő, az utóbbi ebből 70 százalékos részarányt képvi­sel. *8* S mielőtt tovább mennénk, a tégla- és cserépipari vál­lalat termékeit ketté kell vá­lasztani: falazóanyagra és cserépre. — Az értékesítésre kerülő 15-féle falazóanyagból mint­egy 167 millió téglaegységnyi kerül a belkereskedelmi for­galomba, vagyis a lakosság ellátására. Ez a szám csak­nem tízmillióval kisebb a ko­rábbi időszaknál — magya­rázza az igazgató. És a minőség is ... — Téglából minőségrom­lást a vevők nem tapasztal­tak. Az elmúlt évben a rek­lamálások száma csökkent, minden egyes tégla a beso­rolt osztály árában kelt el, az értékesítésre került fala­zóanyagaink 75,1 százaléka elérte az első osztályú minő­sítést. A régebbi, az úgyne­vezett hagyományos gyára­ink közül jó néhány a kor­szerűtlen technikai felszere­lés és az időjárás, valamint a növekvő munkaerőgondok miatt szinte alkalmatlan az első osztályú termékek előál­lítására. Az elmúlt tíz hónapról szóló kimutatásból egyértel­műen leolvasható: a Békés megyei gyárak közül a bat- tonyainál 9,7 százalékos, az elekinél 30 százalékos, a dé- vaványainál 38 százalékos, a körösladányinál pedig 39 százalékos az első osztályú termékek részaránya. — Innen a 10 millió fo­rintos lemaradásunk, folytat­ja most már Peity Frigyes műszaki igazgatóhelyettes. De nemcsak ebből adód­nak a feszültségek, amiket csak tetéz, hogy a lakossági igények messze megelőzték a téglagyárak lehetőségeit. Ez a kérdés másként is megfo­galmazható : a korszerűsíté­sekhez pénz híján későn fog­tak hozzá, a megkezdett be­ruházások sem valósulhatnak meg egyik napról a másikra. Az elmúlt három—négy hónapban a vállalat korsze­rű békéscsabai cserépgyárá­ban is robbanásszerűen je­lentkezett a gyengébb minő­ség — igaz, csak kerítésen belül. Volt olyan műszak, amikor is a gyártott termé­kek 60 százaléka eladhatat­lannak, magyarul selejtnek bizonyult. Az idén a selejt aránya itt 17 százalékos, 11—12 százalékkal magasabb a tavalyinál. Sárközi Zoltán, a cserép­gyár vezetője mondja: — A minőségi problémák május végén jelentkeztek, és fokozatosan erősödtek. Gyá­ron belül, a gyártósoroknál, a szállítóknál, a kemencék­nél kerestük először a hibá­kat. A selejt forrásait aztán az agyagbányánál fedeztük fel: 13—14 méteres mélység­ben egy kedvezőtlen, tőze- ges, sárgaföldes, duzzadó agyagot tartalmazó réteg hú­zódik, melyet a bányák fel­tárásánál nem észleltek a kutatók. E rétegből beke­rült anyagok a nyers cse­répnél nem láthatók, viszont égetés után a termék hasz­nálhatatlan. A vizsgálathoz felkértük a Szilikátipari Köz­ponti Kutató Intézetet, s három hete megkaptuk a vizsgálat végleges eredmé­nyét is. — Az elmúlt hónapok vesztesége? — Késztermékben a kiesés 6—7 millió forint, s ekkor még nem szóltunk a többlet- költségekről, a többletmun­káról, a sok bosszúságról, kellemetlenségről. Egyszóval nyers cserépből többet gyár­tottunk, mint bármikor, s ezzel szemben kevesebb készterméket adtunk el. Hogy mi lett a Csabán gyártott, s a meó által ki­fogásolt cserép sorsa? A jó minőségű késztermék ezrét 3740 forintért vásárolhatják meg a TÜZÉP-telepeken, ez esetben viszont 120 forintért adták el, s töltéshez szállí­tották. Így aztán Békéscsa­bán épült az ország talán legdrágább töltése — cse­répgyári termékből. De nemcsak mi, fogyasztók éreztük meg mindezt, ha­nem a cserépgyárban dolgo­zók is: a munkások fizetésü­ket a jó cserép után kap­ják, a selejtért nem fizetnek. Balázs Jánosné 1973-tól cseréposztályozó, egy-egy műszakban mintegy 6500 cserepet válogat át. Ö így fogalmaz: — Nem könnyű munka ez, hiszen egy-egy cserép súlya 2,5—2,7 kilogramm között mozog. A selejt hogyan érint ? őszintén megmon­dom, nagyon rosszul! Ami­kor a minőséggel nem volt problémánk, 4700—4800 fo­rintot kerestem havonta, most pedig 1100—1200 fo­rinttal kevesebbet viszek haza, holott ugyanannyit dolgozom, mint korábban. Mostanában bizony gyakran előfordult, hogy minden második darabot félre kel­lett dobnunk, mert selejt volt. — Az utóbbi napokban is­mét a régi minőségű agya­got hordják a szállítószala­gok — sorolja Babin Sán­dor gépkezelő, aki három sajtológépet dirigál. — Min­denki megérezte és megérzi a töméntelen selejtet. Mást sem csináltunk: leálltunk, indultunk és szaladgáltunk. — Kezdetben azt hittük, hogy mi követtünk el mu­lasztást — magyarázza Piat- kó György formacserélő és -javító. — Ha a fóliagumi kiszakad, vagy ha lötyög a forma, akkor már nyers­gyártásnál sérül a cserép. Rajtunk is múlik a készter­mék minősége. *8* A szállítószalagoknál egy hattagú brigád dolgozik. A száraz cserepet rakják a ke­mencekocsira. — A selejtért nem fizet­nek — summázza Novák György. — Jó cserepet, téglát aka­runk gyártani, s eladni, azt fizeti meg a vásárló — foly­tatja a műszaki igazgatóhe­lyettes. — Az állandó fej­lesztéssel elértük, hogy az értékesítésre kerülő terméke­ink többszörösen megfelel­nek a szabványban előírtak­nak. „Mi tehetünk arról, hogy rossz az alapanyag?” Fotó: Veress Erzsi Az elmúlt négy hónapban nehéz időszakot élt át a tég­la- és cserépipari vállalat. Azt ugyanis semmiképpen nem engedhette meg magá­nak, hogy a kikerült termé­kek minősége ne feleljen meg az előírtaknak, a gyár hírnevének. Hogy ez mit je­lent? A vállalatnak év vé­gére 10 millió forint nagy­ságú veszteséget. Szekerés András Egyelőre még csak fényképen tudjuk bemutatni, de a for­galmazó vállalat, az Autóker szerint a közeljövőben már kapható lesz a hazai gyártmányú teherszállító utánfutó több típusa. Az autósok által keresett termékeket az érdeklődők a Népköztársaság útja 14. szám alatti bemutatóteremben tekinthetik meg (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Csomagolás előtti utolsó fényesítés az olimpiára induló asz­talokon Lónyai László Kócsagsereg a tavakon

Next

/
Thumbnails
Contents