Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25., vasárnap

„Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét, s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?”

(Shakespeare: Hamlet)

Véget ért

az egészségnevelési hét Kevermesen

Az öngyilkosságok lélektani magyarázatával foglalkozó egyik kutató, Ringel írja: „Naponta több mint ezer ember hal meg a világon ön- gyilkosság következtében, az öngyilkossági kísérletek száma ennek többszöröse. Nincs ország, melyet ez a jelenség ne érintene, nincs ember, akinek ne kellett volna ezzel szembenéznie. Ebből következik, hogy az öngyilkosság valóban világméretű problémát jelent, és hogy sokkal intenzívebben kell feltenni a kérdést, mit lehet tenni az öngyilkosság hatékony megelőzése érdekében.” * * *

A nyolcéves kislány azért kísérelte meg az öngyilkosságot, mert szülei a válás után ideiglenesen állami gondozásba akarták adni. Mielőtt az intézetbe vitték volna, sok gyógyszert vett be. Szerencsére sikerült megmenteni.

A serdülő lánykát a külseje miatt állandóan gúnyolták — efölötti elkeseredésében akart megválni az élettől.

Egy hasonló korú fiatal lány csalódásában szánta el magát a halálra: a barátnője elszerette az udvarlóját.

„Se az ágyban, se a munkahelyeden nem felelsz meg!” — becsmérelte a férj a feleségét, aki az állandó munkahelyi és otthoni elmarasztalások elől menekülve, nem látott más kiutat, csak az öngyilkosságot.

Az idős néni azért akarta eldobni az életét, mert gyermekei biztatására eladta a tanyáját, és a városba, a családjához költözött. Am lassan elfogyott a pénze, ő pedig kezdett feleslegessé válni, nem lelte a helyét.

* * *

És most lássunk egy konkrét esetet, természetesen név és lakóhely nélkül:

Madárcsotű, kapkodó tekintetű férfi ül vélem szemben. Görcsösen markolássza a klinikai szék szélét, ritkán néz a szemembe. Nincs még 50 éves, de sokkal idősebbnek látszik.

— Miért tette?

Hosszú csend után erőtlen tiltakozás a válasz:

— Nem, nem, én nem akartam öngyilkos , lenni, csak nyugalmat akartam, aludni. — Aztán kirajzolódik görög tragédiák hőseire emlékeztető sorsa. Felesége hirtelen halála után megindult a környéken, a rokonságban a szóbeszéd. Hogy beteg se volt szegény asszony, akkor miért halt meg?... A tudatlanság, a rosszindulat-sugallta fenyegető megjegyzések még otthon se hagyták nyugodni. Egyetlen gyermeke is ellene fordult.

— Az a veszekedés — temeti tenyerébe az arcát — az volt az utolsó csepp a pohárban. Nem akartam engedni, hogy ittasan motorra üljön. Mégis elment. Aztán megütöttem. Azóta nem szól hozzám a saját gyermekem. Senkim sincs...

— És most, mi a jövő? Hallgat. Segélytkérően néz.

— Nem tudom. Mit gondol? Talán, ha ...

Kapaszkodik belém, az idegenbe, akit alig egy órája ismer.

* * *

Mindenekelőtt a „miért”- ről beszélgetünk dr. Baly Hermina megyei elmegyógyász főorvosnővel is.

— A szokottól eltérő halálnem mindig is élénken foglalkoztatta a közvéleményt, amely két szélsőséggel reagál az iszonyatot kiváltó öngyilkossági hírekre: vagy együttérzően megbocsátja azt, vagy mélységesen elítéli — vélekedik a főorvosnő.

— Olvastam olyan véleményt is, amely szerint mindenkinek jogában áll megválasztani saját halálát. Mi erről az ön véleménye?

— Nem értek egyet ezzel! Élet csak egy van! Egocentrikus ez a felfogás, hiszen egy ember halála mélyen érinti a családot, környezetét, gyakran önvád kínozza a hátramaradottakat. Nem egy hozzátartozót tett tönkre az egyre jobban elhatalmasodó bűntudat.

— Melyek az öngyilkosság leggyakoribb okai?

— A Természet Világa című folyóirat 1978. 11. számában jelent meg dr. Ivá- nyi János megyei belgyógyász főorvos kollégámmal közösen készített elemzésünk a megyében történt öngyilkossági kísérletekről. Mint ebben a cikkben megfogalmaztuk: az öngyilkosok mindenben és mindenkiben csalódtak, elvesztették bizalmukat a külvilágban, az emberekben, s ami a legsúlyosabb, önmagukban is. Ezzel a személyiségzavar lelkiállapottal mindig együttjár az életcél, az „érdemes élni” érzés és tudat elvesztése is. Ebben a helyzetben az egyén egyetlen kiutat lát, önmaga megszüntetését. A konkrét okok között* első helyen a családi viszály szerepel. A következő gyakori ok a szerelmi bánat, majd sorrendben az ideg- és elmebetegség, valamint az alkoholizmus következik.

— Milyen előjelei és előzményei vannak az ön- gyilkosságnak, és tehetünk-e valamit az öngyilkosságok megelőzéséért?

— Az esetek túlnyomó többségében vannak előjelei, csak oda kell figyelni. A kutatások kimutatják, hogy az önelpusztítást tervezők legtöbbször jelzik valamilyen módon elhatározásukat. Elejtenek olyan megjegyzéseket például: hogy „fölösleges a világon lennem”. Nem ritkaság, hogy mielőtt megkísérlik az öngyilkosságot, telefonon felhívnak bennünket és elmondják, mire készülnek. Ilyenkor mindent elkövetünk, hogy megakadályozzuk. Az igyekezet nem hiábavaló, sokukat sikerült rábírnunk, hogy személyesen keressenek fel bennünket. Itt aztán kezeltük, és' túljutottak a lelki krízisen.

Tehát tehetünk az öngyilkosság ellen, és nem is keveset. S a legtöbbet talán éppen azzal, ha többet törődünk egymással, nem hagyjuk magukra a láthatóan egyre több gonddal, bajjal küzdő, de azzal megbirkózni nem képes embereket. Ami pedig a megmentett öngyilkosokat illeti, őket gondozásba vesszük. Az első fázisban az élethelyzetéből adódó okok feltárására törekszünk, majd olyan irányba vezetjük a beteg gondolatmenetét, aminek alapján önmaga

mondja ki a megoldást.

* * *

Részletek búcsúlevelekből, melyeket Gergely Mihály Röpirat az öngyilkosságról című könyvéből idézünk: Harmadik öngyilkossági kísérletem ez, remélem sikerül. Az elsőt azért követtem el, mert a hivatalomban hitvány és hazug rágalmakkal tönkretették az életem .. Ennek az egy évig tartó ideg- gyötrő izgalomnak a súlyosságát még fokozta otthoni tragédiám is. Magamhoz vettem unokaöcsémet és családját; ... Másfél -év után kijelentették: négy embernek a lakás kicsi. Én egyedül vagyok, ők hárman vannak — tehát nekem kell elköltözni. És mivel nem mentem el, pokollá tették az életemet.”

„Kedves Joli és Klári! Ezzel a levéllel elbúcsúzom tőletek és az életemtől. Képtelenség ilyen családi körülmények között élni... Örökösen csak tanulni, és semmi mást nem csinálni, ezt nem lehet kibírni... Apa az iskolában azt mondta, hogy én egy pofon miatt szöktem el hazúlról... Egyre többször veszem észre, hogy hazudik.”

„Drága egyetlen jó szüleim! Kérem bocsássanak meg nekem, azért, amit tettem, de önökön kívül egy ember volt még, akit szerettem. Jobban, mint az életemet. Nélküle nem kapok levegőt, nélküle nincsen se éjjel, se nappal, nélküle egy marék pof vagyok. ..”

* * *

Az öngyilkosság — menekülés. Menekülés a felelősség, a megpróbáltatás, a szenvedés elől, menekülés a magányból, sikertelenségből, meghasonlottságból. „öngyilkos lett!” — a megdöbbentő mondatra mindenki felkapja a fejét, aztán a többség szemérmesen hallgat tovább, mintha ez a legbensőbb magánügy lenne — holott az egész társadalmat érinti. Kevés szót ejtünk róla, pedig minden misztikussága ellenére, igenis sokat tehetnénk ezekért a bajba jutott emberekért. Példa és egyben jó tanács is, amit a főorvosnő mondott: ha a döntő órákban valakinek kiönthetik a lelkűket, ez átsegítheti őket a konfliktuson. A konfliktuson, amelybe oly gyakran az emberi, vagy inkább az embertelen rosszindulat, önzés kergeti őket. Tenni értük kötelességünk, hiszen a legtöbbről : emberéletről van szó, amelyért egyénenként és együtt is felelősek vagyunk.

Bevezetőül Shakespeare-t idéztük. Hamlet vívódására befejezésül feleljen Euripidész: „a halál semmi: őrült, aki halni vágy, / még a rút élet is szebb, mint a szép halál...” (Euripidész: Iphi- geneia Auliszban)

Tóth Ibolya

Hét estén keresztül több mint 1500-an hallhattak egészségnevelési előadásokat. Először rendeztek a községben ilyen rendezvénysorozatot. Korábban elbeszélgetések, csoportos előadások voltak a községben. „Fogászati és testápolási hónap”, valamint a „Szív egészsége” című kiállítást is csaknem 700- an látták az egy hét alatt. Az értékelés során az a vélemény született, hogy az előadók igen közvetlen hangot teremtettek és minden részvevő le tudta fordítani a

Békéscsaba, Luther utca 13/1. Csetneki Györgyné hobbi-böngészdéje. A férj éppen három régi évjáratú Rádió- technikát csomagol.

— Kérem szépen, gombostűt szeretnék... — szólalok meg bizonytalanul.

Már nyúl is a csomag után, amikor újabb kívánsággal állok elő:

— Ég rakétát, is, ha lehetne...

A kiskereskedő gyanút fog, és veszi a „lapot”:

— Milyet parancsol?

— Mondjuk a legújabb típusú föld-levegő...

Közbevág:

— Holdbéli űrrakétáról van szó, a kirakatban talál egyet, de az nem eladó. Reklám.

„Csuhé” a zsebben

— Amikor október 2-án megnyitottuk az üzletet, elsősorban a fiatalokra gondoltunk — mondja Csetneki György. — Magnó-, rádió-, tévéalkatrészek árusítására. Aztán bővítettük a profilt. Ruha, Cipő, bútor kivételével

' mindent kínálunk. Legalább

3-4 ezer féle cikket talál ebben a parányi boltban, a modellvasúttól a teáskészletig.

— Megengedi, hogy segítsek a kiszolgálásban? — kérdezem és beállók a pult mögé.

Kuncsaft is akad. A vékony, alacsony ember TT- vasúthoz vezetéktartót keres.

— Százat? — markolok bele a dobozba, de a vevő a fejét rázza:

— Megnézem otthon milyen kell, inkább adjon ebből a telefonzsinórból. Égen, földön nem lehet kapni — dörmögi, és látható örömmel zsebre rakja az értékes portékát.

:— Itt bizony szakemberre van szükség — fordulok a tulajdonoshoz.

— Mit gondol, nem ócskapiac ez! Műszerész vagyok, a feleségem ennyi év alatt megtanulta a szakmát, a fihasznosítani valókat önmaga számára. Az egészségnevelési hét utolsó — pénteki —napján Kárpáti Pál gyógyszerész előadásában hangsúlyozta: ártalmatlan gyógyszer nincs. A megyei Vöröskereszt vezetősége részéről Őz Ferenc, megyei titkár a Kiváló szervező és lebonyolító munkáért Lomsik Jánosné tanácselnöknek, dr. Tóth Zoltán körzeti főorvosnak és Lusz- tig Mártonná községi vöröskeresztes titkárnak a Kiváló vöröskeresztes munkáért oklevelet adományozta.

ban érdekli a fotozas, a Kner Nyomdában ezzel foglalkozik.

Két fiatalember lép be. A szakállas a különböző méretű fúrók között válogat, a társa a könyveket böngészi. Az előbbi a zsebeiben kotorász.

.— Megnézem,' mennyi „csuhé” van nálam — toporog, és kiválasztja a megfelelő alkatrészt.

— Egy húszast megér — jön oda a barátja, s lobogtatja a sárga fedelű könyvet. A címe: A sors ezüstruhában jár.

Szószos tál a kirakatban

A sarokban egy csillagászati távcső áll, rajta a címke: 2600 forint.

— Ezt mikor adja el? — érdeklődöm tamáskodva.

— Majd csak belebotlik valaki — mosolyog az eladó.

— Egyébként bizományba vettem be, az árát a tulajdonos határozta meg. Ráteszek 15 százalékot és várjuk a jó szerencsét.

A szőrme sapkás, szemüveges ember leállítja a diskurzust. Voltmérőre alkuszik. Drágálja a taksát, de látszik rajta, hogy vásárolni szeretne valamit.

— Itt van ez az UNIVÖ- műszer, 450 forintért — ajánlja a kereskedő. — Ilyen még úgy sincs otthon

— viccelődik, s az öreg két motorkerékpár-izzóval távozik.

Egy néni a szatyrában kutat, kicsomagolja az újságpapírba tekert szószostálat és bizalmasan suttogja:

— Gyurikám, megveszi ezeket? A hamutál és csésze hollóházi.

— Mennyit kér érte? <

— Harminc, illetve hatvan forint — mondja reménykedve, s megköszöni, amikor a portékája a kirakatba kerül.

Segítik a kunágotai gyermekintézményeket

A Bercsényi Termelőszövetkezet 100 ezer és a mezőkovácsházi ÁFÉSZ igazgatósága 15 ezer forinttal járul hozzá ebben az évben az óvodai csoportokkal kapcsolatos kiadások fedezéséhez. Ez természetesen az anyagi juttatásoknak csupán egyik része, ugyanis ezenkívül az ifjúsági szervezetek és a gyermekintézmények, a művelődési ház és a sportkör működtetéséhez is jelentős segítséget nyújtanak a gazdasági egységek. A „Két nap az iskoláért” mozgalom eredményességét viszont csak azután lehet megállapítani, ha majd a felajánlott összegeket az érintett üzemi közösségek, magánszemélyek stb. befizetik.

A tanács végrehajtó bizottsága — kellő mérlegelés után — elrendelte, hogy 289 ezer forintot még az idén át kell csoportosítani. Ugyanis a fejlesztési alapból csak így lehetett és lehet felújítani az 1. számú óvodát, a hatósági vágóhidat, valamint kifizetni az ösztöndíjjal, a körzeti egészségügyi szolgálattal, az ifjúsági létesítményekkel és a kommunális feladatok ellátásával összefüggő kiadásokat is. Egyébként a tanács képviselői tapasztalatszerzés céljából a számvizsgáló bizottság, a műszaki, kommunális és a társadalmi munkát szervező bizottság tagjaival közösen megtekintették a már befejezett, valamint a folyamatban levő fejlesztési munkálatokat.

I— Én kérem nem sumáko- lok — világosít fel Csetneki György. — Nézze, itt van ez a könyv, minden egyes vásárlást bejegyzek a személyi igazolvány alapján. Hoznának ide külföldi cuccokat, egyebeket. Ezzel nem foglalkozom, szeretek nyugodtan aludni. Amit árulok az használt, de üzemképes.

Elvitte a gólya

Bekapcsolja a magnót, s a diszkósarokban színesen villognak a lámpák. Két diákfiú Ómega-lemezt keres, majd a prospektusok között turkálnak. Kadett, Audi, Peugeot, Volvo. A fiatalok álma, csodás felvételeken. A magasabb gyerek már a posztereket forgatja. A Status- qvo együttes, Kate Bush táncra hív.

— A nagyobb nyolcvan, a kisebb 40 forintba kerül — közli a kereskedő határozottan.

—■ Megéri ez néked? — akadékoskodom, s érzem: a „tulaj” rosszalló pillantásokat vet rám.

— Persze, már csak ez hiányzik a falról — teszi az asztalra a diplomatatáskát a fiú és legombolja a kért ösz- szeget.

— Nem unja ezt a sok beszédet?

— Kereskedő vagyok uram, enélkül megfagyna körülöttem a levegő. Még azt is megérzem, ha valaki a zsebébe, vagy a kabátja alá akar csúsztatni egy-egy alkatrészt, hanglemezt. Nekem ez a hobbim, az emberekkel való foglalkozás.

Elmúlt dél. Búcsúzni készülök, amikor egy csinos fiatalasszony kipirult arccal kérdezi:

— Nincs meg véletlenül a Gólya hozza című könyv? A könyvesboltokban hiába keresem.

Sajnos, ez még a hobbiböngészdében is hiánycikk.

Seres Sándor

Öz Ferenc adta át Lusztig Mártonnénak a kitüntető oklevelet

Kép, szöveg: Számadó Julianna

Gombostű és rakéta

Egy óra a hobbi-böngészdében

am úgyszintén, csak őt job-