Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-03 / 258. szám
| 1979. november 3.. szombat Miért nem lehet öncélú? Ellentmondások közt születik az új Egy megoldást újításként fogadtak el. Nemcsak a munka- körülmények javultak, de jobb lett az üveg minősége is... Fotó: Veress Erzsi Alkotó Ifjúság pályázat. Nem egyszer késhegyre menő viták közepette mennek ölre életképességét hirdetők azokkal, akik ennek éppen ellenkezőjéről győződtek meg. Dehát* végül is és valójában hogyan állunk az Alkotó Ifjúság pályázattal a termelő üzemekben ? Vajon igaz-e az a megállapítás, hogy a fiatalok alkotókedvének kibontakoztatásához a gazdaságvezetők járulhatnak hozzá leginkább? És ott, ahol többé-kevésbé rendjén mennek a dolgok, ott hoztak-e kézzel fogható hasznot a pályázatra benyújtott munkák ? Megannyi, válaszra váró kérdés. Azt nem tudjuk még, sikerül-e egyáltalán fellibben- teni a kétértelműség fátylát, amely körüllengi ezt az egész témakört. Azt viszont minden bizonnyal már most megfogalmazhatjuk, az Alkotó Ifjúság pályázat nem lehet öncélú magamutogatás, nem ösztönözhet a befelé fordulásra. Az elkészített munkák igazi értékét az adhatja meg, hogy végül is milyen mértékben járulnak ezek hozzá az alkalmazás során az előttünk álló feladatok megoldásához. * Alkotó Ifjúság pályázat. A vizsgálódás helyszíne az Orosházi Üveggyár. Most következő példánk nem egyedülálló, csupán egy a sok, ma már alkalmazott pályamunka közül. Három évvel ezelőtt fogalmazták meg először a gyár vezetői az Alkotó Ifjúság pályázat helyi kiírását. Ezt követően, még ugyanabban az évben, Tóth Sándor, az 1-es huta üzemvezetője és Hosszú Attila a 2-es huta üzemvezető-helyettese két társával együtt az időközben elkészített technológiai módosításokkal foglalkozó pályamunkát nyújtott be. A pályázatban három, az üzembiztonság növelését szolgáló megoldás bevezetésére tettek javaslatot. Az első javaslat: az IS- típusú üveggyártó automata gépeken az 1100 fokos üveg- olvadékcsepp — amelyből az üveg készül — fémcsatornákon csúszva teszi meg az utat az előformázóig. Elengedhetetlen, hogy a fémüveg- olvadék minél kisebb súrlódással, gyűrődésmentesen jusson el rendeltetési helyére. A súrlódás csökkentését állandó olajozással oldották meg. Csakhogy ez a megoldás rendkívül sok hátránnyal járt, mert... A magas hőmérsékleten az olaj párolgóit, esetenként meggyulladt, füst képződött. A leggondosabban beállított porlasztásnál is az aláhulló olajpermet a berendezésekre, és belégzés útján a légutakba került. Az olajgőz a porral keveredve tűzveszélyes vastag bevonatot képezett a gépeken. A lecsepegő olaj egy része a szennyvízrendszerekbe jutott, onnan pedig az élővizekbe. És végül a felhasznált olaj menyisége is hatalmas ösz- szeget tett ki, hiszen így naponta 350 kilogramm olajat használtak fel a termeléshez. Mindez már múlt időben. Az olajekcémás megbetegedések, a tűzesetek, az élővizek szennyezése miatt kifizetett bírságok új megoldás bevezetését sürgették. Tóth Sándor elképzelései alapján műgyanta-grafit keverékkel vonták be a már említett csövek belső felületét. Ezzel az olaj használatát teljesen megszüntették. Ma már a gyár valamenyi berendezésén alkalmazzák ezt a módszert. A második javaslat: Az üveggyártás technológiai folyamatának lényeges eleme a cseppképzés, amelynek egyik alapvetően fontos eszköze az olló. Ahhoz, hogy a vágás biztonságos legyen, az ollópengéket hűteni kell, különben azok felmelegszenek, majd használhatatlanná válnak. Hűtés és kenés nélkül a fémüvegolvadék az ollóhoz ragad, mozgása lassúbb lesz, ami jelentősen befolyásolja a végtermék minőségét. Az új megoldás bevezetése előtt csak a pengék hűtését végezték automatikus berendezésekkel, a kenést pamaccsal, kézi erővel oldották meg. A pályázatban a fiatal szakemberek a hűtés és kenés egy időben történő végzéséhez keverőtároló berendezés elkészítésére tettek javaslatot. Az eljárás alkalmazását követően szinte teljesen megszűntek az erre visszavezethető hibák. A harmadik javaslat. Az úgynevezett duplacseppes gépeken gyártott üvegek között durva előformázás miatt indokolatlanul sok volt a selejt. A rossz előformázás ugyanis nemcsak esztétikai hibát okozott, de kedvezőtlenül befolyásolta az üveg nyomásállóságát. A formázási hiba miatt azután csökkent a berendezések élettartama is. A pályázaton a négy szakember javaslatot tett a formázó kar himbájának módosítására. A pályázat benyújtása óta ezt a módszert is bevezették a gyár valamennyi hasonló berendezésén. Gazdasági hasznáról nem készült ugyan számítás, de a vizsgált öt hónap alatt egyetlen gép megtakarítása 100 ezer forint volt. A megnövekedett üzembiztonság következtében a korábbi minőségi reklamációk töredéke érkezett csak a gyár címére. A pályázat 1977-es értékelését követően azonban annak ellenére, hogy mind a három megoldást alkalmazzák már, csak az írásunkban elsőként említett javaslatot fogadták el újításként. Vajon miért? A választ Hudák István igazgató fogalmazta meg: — A formázó berendezés hibáinak kiküszöbölését feladatként határoztuk meg. Ezért úgy gondolom, nem jár újítási díj. Az ollóhűtést, kisebb jelentősége miatt nem emeltük az újítás rangjára. Mindkettő szépen kidolgozott munka volt, ezért javasoltuk, a harmadik megoldással kiegészítve adják be valamennyit az Alkotó Ifjúság pályázatra. Az első javaslatért a gyár 8000 forint újítási díjat fi- | zetett ki. A mindhárom megoldást tartalmazó pályázattal a négy fiatal szakember második helyezést ért el az országos értékelést követően. Ám a véleményekből az is kitűnt, hogy a fiatalok egy sor kérdést másképpen látnak, mint a gyár vezetői. — Egyik megoldás sem látványos, ez igaz, ennek ellenére jelentős hasznot hoz gyárnak. A kérdést persze úgy is felfoghatjuk, hogy ez munkaköri kötelességünk. Csakhogy az új felfedezéshez nem elég az utasítás... És akkor itt már nem is az Alkotó Ifjúság pályázat hibáiról, hanem egy rosszul beidegződött szemléletről van szó. Mert úgy érezzük, hiányzik az újítások, ész- szerűsítések megalkotásához, kivitelezéséhez elengedhetetlen ösztönző légkör — magyarázza Tóth Sándor, az 1-es huta üzemvezetője. — Hiába van egy kiváló megoldásunk, ha annak megvalósulásáig a sok utánjárás, tortúra miatt a javas- lattevő ezerszer meggondol- 1 ja mikor kezd hasonló vállalkozásba. Miért van az, hogy nálunk Magyarországon az újítások számát tekintve a mezőny második felében kullogunk? — kérdezte mintegy önmagától Hosszú Attila. Sütő Erika, a gyár rövid időn belül harmadik újítási előadója: — Azt hiszem, anyagilag nem eléggé ösztönző az Alkotó Ifjúság pályázat. Azonkívül módosítani, rugalmasabbá kell tenni az elbírálást is. S végül a gyár igazgatója: | — Ha az újítási kedvet nézzük, azt hiszem nem lehetünk elégedettek. Mi pedig ezek után örömmel vennénk, ha valóban igaz lenne Orosházán: ellentmondások közt születik az új. Kepenyes János Vagyonvédelem Olimpiai Kalendárium, grafikák Értékes fali és asztali naptárak 1980-ra Lassan vége az 1979-es esztendőnek, s beköszönt az új év. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy megjelentek a fali- és az asztali naptárak, a határidőnaplók. A választékról érdeklődtünk Békéscsabán, az Univerzál Szabadság téri papír- és írószerboltjában. Az üzletet járva mindjárt szembetűnő: mintegy tízféle falinaptárt kínálnak, amelyeket értékes képzőművészeti alkotások másolataival illusztráltak. A Képző- művészeti Alap gondozásában megjelent falinaptárak közül figyelemre méltó a Zombori Éva, Piros Tibor, Felvidéki András grafikáival díszített kalendárium. Érdekes a gyermekrajzokkal színesített, illetve Rudnay Gyula műveinek illusztrációival ellátott, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő festményekről készült képekkel díszített falinaptár. Megtaláljuk itt Lotz Károly, Csók István, Ferenczy Károly képeinek reprodukcióit. A mai magyar grafikákból is összeállítottak egy csokorra valót. Ezeket József Attila, Berzsenyi Dániel, Radnóti Miklós, Ady Endre versrészletei teszik tartalmassá. A hátlapon Würtz Ádám, Somogyi József alkotásait láthatjuk. Egy másik naptáron megismerhetjük Vaszkóné Dudás Juli népművész galgamácsai festményeit. Ugyancsak lehet válogatni az asztali naptárak között. Különlegesség a Vitray Tamás összeállításában készült, különböző versenyzőket ábrázoló olimpiai kalendárium. Az idén is az üzletekbe került a Szőnyi István képeinek másolatait felvonultató levelezőlap-naptár. Újdonság- a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumot népszerűsítő asztali mini naptár, amely a magyar népi építészet és kultúra gyöngyszemeit, a Felső-Tisza-vidék jellegzetes tájait mutatja be. Lehet kapni még a Magyar Filatéliai Vállalat bélyegsorozattal ellátott naptárait, valamint 10—11-féle kisebb- nagyobb határidőnaplót, noteszt. Milyenek vagyunk: gondos, figyelmes, takarékos emberek-e vagy pedig felületesek és pazarlók, akik saját javaikkal, értékeikkel nem sokat törődnek, s a védelmet másoktól — főként a hatóságoktól — igénylik? A kérdés meglehetősen általános ugyan, felelni többféleképpen lehet rá. Az anyagi javak a munka ellenértékének megtestesítői. Amikor tehát azt vizsgáljuk: hogyan, milyen gondosan és takarékosan bánunk velük, voltaképpen arra is kíváncsiak vagyunk: milyen az önértékelésünk. A vizsgálódásra jó alkalmat adnak azok a számok, amelyeket most állított ösz- sze a Legfőbb Ügyészség. A statisztika ugyan rendszerint csak az átlagosra — a valóban változatlan formában alig-alig létező magatartástípusra — utal, mégis érdemes a tanulságokat levonni. Megállapítható, hogy amíg 1965-ben a magánszemélyek anyagi javaiban bűn- cselekménnyel 52 millió forint kárt okoztak, tavaly, 1978-ban a kár összege ennek csaknem háromszorosa, több mint 14 millió forint volt. Hozzátehetjük persze: közben jelentősen emelkedett az életszínvonal, több új lakóházat, nyaralót építettek, több gépkocsit és egyéb nagy értékű használati tárgyat vásároltak, mint korábban bár* mikor, s hogy gyarapodott a takarékállomány. A statisztikákból azonban más is kiolvasható. Sokan vannak, kiknek magatartási kultúrájuk fejlődése nem tudta követni az anyagi növekedés ütemét. A bűnüldöző hatóságok ismeretei szerint tavaly 45 ezer állampolgárt károsítottak meg. Az ügyek természetéből következik, hogy akadnak felderítetlen-felderíthe- tetlen esetek is. A bűncselekmények többsége lopás — főként betöréses lopás — volt, azaz például: lakás-, nyaraló- és gépkocsifeltörés. De az is feltűnő, milyen sok „gyanútlan” embert fosztottak meg értékeitől például járműveken, boltokban, vendéglátó- helyeken, piacokon, kulturális és sportrendezvényeken, a gyárak, az üzemek öltözőiben, a diákszállókon. Gyakori színterei hasonló bűncselekmények elkövetésének a kertes házak, a tanyák, a borpincék, s a présházak is. Nemcsak a teljesség, de a tárgyilagosság kedvéért is meg kell említeni: a lopásokkal korántsem teljes a magánszemélyek javait károsító bűncselekmények listája. Sokan válnak csalás és rablás áldozatává is. Hogy miért? Mert — a lopások károsultjaihoz hasonlóan — olykor túlságosan jóhiszemű- ek, sőt hanyagok és gondatlanok. Kölcsönöket adnak panaszkodó, különleges, sőt néha fantasztikus történeteket mesélő embereknek, s nem nézik meg: vissza tudja- vagy akarja-e adni az illető a pénzt. Máskor elhiszik — bár semmi alapúk rá —, hogy a lakást, gépkocsit, hiánycikket, különféle javítások, szolgáltatások elvégzését ígérő szélhámos jó pénzért teljesíti kívánságukat. A bűncselekményfajtákat, az elkövetés helyszíneit, mó dozatait, s okait egyaránt felsoroló statisztikák elemzésekor szükségképpen felmerül a kérdés: hol húzódik a határvonal az óvatosság és a bizalmatlanság között. Hiszen könnyen rásüthetik bárkire: nem segít pillanatnyilag rászoruló embertársain. Nem közösségi érzelmű, mert elzárkózik mások elől. Egyszóval közömbös. S olykor valóban nem könnyű dönteni: melyik a helyes magatartás. Tény ugyanis, hogy közösségi társadalomban a segítőkészségnek alapvető erkölcsi sajátosságnak kell lennie. De az is követelmény — s nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is —, hogy a javakat, a munka ellenértékeit, ésszerűen, gondosan, takarékosan használjuk fel; a pazarlás, a a hanyagság, a nemtörődömség nemcsak az állami, s a gazdasági szervezetek, intézmények munkájában, a családok háztartásában is káros. S nem csupán azért, mert a kidobott pénz, az elherdált érték veszendőbe megy — az ügyészség adatai szerint például a bűncselekménnyel okozott károknak csak alig több mint 20 százalékát térítik meg a tettesek. Hanem azért is, mert az anyagiakon túl, a legtöbbször erkölcsi kár, veszteség is kimutatható. A nagyvonalúság, a könnyelműség magatartásformává, szemlélet- móddá válhat, pedig tapasztalható, hogy, aki saját javaival sem tud ésszerűen bánni, az esetleg a köz értékeit sem becsüli kellőképpen. Kulcsár Anna aa«aaaaanaaaaaaaaeaaaBaaseaaaaaaaaaBBBBaaaaaBaa*BaaaBaaaaBaBaaaaaaaaaaa«aaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaBaaBaatBaBBaaa Negyedszázada törvény biztosítja hazánkban a nemzetiségi óvodák működését. Azóta országszerte sok száz ilyen óvodát létesítettek. Baranyában kétszáznegyvenhárom. működik. Ezek nyelvoktató óvodák, de az idei ősztől — Felsőszentmártonban és Ófalun — létrehoztak olyan óvodát is, ahol a foglalkozások túlnyomórészt anyanyelven — szerb, horvát, illetve német nyelven — folynak ... „ _ ...... „„ (MTI-fotó: Bajkor József felvetele — KS)
