Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

1979. november 23.. péntek A KISZ KB dicsérd oklevelét kapták meg Szocialista ember-e a szocialista brigád tagja? Kitüntetettek Or. Krattinger Márton Néhány évvel ezelőtt a bé- késszentandrási Tessedik Tsz KISZ-szervezetének tevé­kenységére a szétszórtság volt a jellemző. Született azonban egy olyan elhatáro­zás, hogy önkritikus és ak­tív KISZ-szervezetet kell ki­alakítani. Hogyan lehetséges ez egy területileg szétszórt termelési egységben? Miként kell azért dolgozni, hogy egy egységes KISZ-szervezet jöj­jön létre? A KlSZ-alapszer- vezet vezetője, Sindel Imre véleménye szerint sokat vál­tozott a közösség. — Nemcsak a minden ked­di találkozó, a színes tévé, a magnó, a lemezjátszó és a sztereó-rádió vonzza a fiata­lokat, hanem a kéthetenként rendszeresen megtartott ifjú­sági vitakör is. Sikeres volt például dr. Lovász György, a Szarvasi Óvónőképző Inté­zet tanárának előadása is, amelyben a nemzetközi hely­zet került terítékre. — A községben a fiatalok szórakozási lehetősége korlá­tozott. Pótolják ezt a KISZ- rendezvények? — A3 hetenként megtar­tott diszkó, az alkalmanként szervezett kulturális és sport- programok kielégítőek a köz­ségben. Aki azonban igénye­sebb szórakozásra vágyik, rö­vid idő alatt átjut Szarvas­ra, ahol színházi előadásokat is megnézhet — mondja Sin­del Imre. — Kiemelkedő a KISZ- szervezet közösségi tevékeny­sége is? — Társadalmi munkában rendszeresen részt veszünk. Elvünk azonban az: a lehe­tőség és a szükség kölcsönös. Amikor szükség van a ter­melőszövetkezetben, más he­lyi üzemben, vagy a község­ben a társadalmi munkánk­ra, akkor a lehetőségeink szerint mindig ott vagyunk, segítünk. — Kedvelt közösségi szó­rakozás a sport. Bizonyítják ezt a helyi kupák. Melyek ezek? — A helyi Hunyadi Sport­kör mellett a háziipari szö­vetkezet önálló sportkörrel rendelkezik. Az évek alatt a községben három kupa jött létre. A Vértessy Kupa, amelyet tavasszal indítot­tunk, a Hunyadi Kupa, ame­lyet ősszel szervezünk, s most januárban rendezzük meg a Tessedik Kupát. Mind­három kupát a kispályás lab­darúgás eredményessége alapján hoztuk létre. Jól sikerült kocogónap, eredményes November 7. Ku­pa került be a KlSZ-napló- ba. Már szervezi a közösség a Télapó-ünnepet, s a KISZ- szervezet legjobbjai készül­hetnek a jutalomként kapha­tó kirándulásra. Az önkriti­kus hangulat, a rendszeres program és találkozás sike­reket biztosított a Tessedik Tsz KISZ-szervezetének, hi­szen ez évben először el­nyerték a KISZ KB dicsérő oklevelét. S ahogy mondják: tettük a dolgunkat, ahogyan kell. Sz. J. Szavamra mondom, nem volt még alkalmam részt venni olyan izgalmas, aktív brigádértekezleten, mint amelyet a Dr. Csanádi György nevét viselő Volán 8. sz. Vállalatnál dolgozó te- fus brigádnak köszönhetek. Egy KRESZ-verseny végé­re érkeztem, 5 perc volt, még hátra, amit kihasználhattak a vetélkedők. Aztán jött az értékelés. Már azért is na­gyon okos, hasznos dolog volt ez az értekezlet előtti tudásfelmérés, mert a brigád mind a 14 tagja gépkocsi- vezető. Több tonnás teher­autóval járják az országot, sőt külföldet. Észnél kell lenni. Vezetésben, KRESZ- ismeretben egyaránt. öt esztendeje határozták el, hogy brigádot alakítanak. Most Várdai Sándor, a brigádvezető adott számot arról az időszakról, amely- lyel az ez évi I—X. havi munkát értékelte. Ez a találkozó nem csak a „minden nagyon szép” jel­szó alatt zajlott. Bizony, elő­fordultak hibák is. Hol nem? De nem vagyok benne biz­tos, hogy minden brigád ezt önkritikusan értékeli. Energiahiányos idősza­kunkban erősen rossz pont, hogy nem mindegyikünk vi­gyáz arra: legyen üzem­anyag-megtakarítása. Sőt! Ketten erősen túlfogyasztot­tatok. Persze, lehet, hogy a vitánál majd tiltakoztok és műszáki hibára hivatkoztok. Előrp kijelentem, hogy ez gyenge érv. Van műhely, vannak szerelők. Meg kell a kocsit nézetni azonnal, ahogy észreveszitek a túlfo­gyasztást. Szerencsére összes­ségében jól állunk az üzem­anyag-megtakarítással. De a számok még szebbek lenné­nek, ha két társunk jobban odafigyel. Társadalmi tulajdon. Itt a legjobbakat mondhatom. Ez ügyben nincs hiba a Dr. Csa­nádi György brigádnál. A FŰSZERT igazgatónője le­vélben mondott köszönetét munkánkért. Jó érzés ezt kö­zölni most veletek. De sorol­hatnám még, mert sehol sem volt panasz ránk ahová, vagy ahonnan szállítunk. Társadalmi munka. Álta­lában ezzel sincs baj. Volt olyan eset viszont, amikor tízen jelentkeztek és csak 3—4 ember jött el. Jó, ez nem jellemző a brigádra. Ezeket csak azért említem, mert szeretném a szintet tar. tani és az első hibát kiszűr­ni. Egyébként a háromne­gyedéves társadalmi mun­kánk megközelíti az 590 órát. Munkahelyi légkör. Sze­rencsés a tagösszetételünk. Veszekedések nem fordulnak elő. Hibáinkat egymás sze­mébe mondjuk. És ez jó. Nem folyosói pletykákkal fe­cséreljük egymásról alkotott véleményünket. Szeretném, ha brigádunk 20 millió forintos eredmény­bevételt hozna és ezt meg­szavaznánk, mint pótfelaján­lást a kongresszus tiszteleté­re. Aktívak voltatok a vetél­kedőkön, sportrendezvénye­ken. Többségünk rendszere­sen látogatja a Jókai Szín­ház előadását. Végül is azt szeretném, hogy soha rosz- szabbul ne csináljuk! Most pedig tiétek a szó! Elmaradt a felszólaló utá­ni percekig tartó csönd. Az, amikor feszeng mindenki, mert nem tudja, hogy most mit mondjon. Megérett, a hangulat egy nagyon baráti, nagyon meghitt beszélgetés­re, amelyen ki-ki megkísé­relt szembenézni hibáival, mint ezen a brigádértekezle­ten is. Az ember szinte ösz- szenő hibáival és ha bánt­ják azokat, úgy érzi, őt éri sérelem. Kilépni az évek so­rán kialakult egyéniség ha­tárai közül, elfogulatlanul, kívülről szemlélni, tehát máris formálni önmagunkat — nehéz dolog. Nem tartozom azok közé, akik csupán a vállukat vo- nogatják, amikor azt hall­ják, hogy ez vagy az a szo­cialista brigád együtt jár moziba, hangversenyre, po­litikai vitakörre, szórakozni, vagy tanulni. Nem könnyű felnőtt korban tornára fogni az agyat, ránevelni az okos, rendszeres életre a nehéz munka mellett. A munka és az életmód nehezen választ­hatók el egymástól. A vállalatnál szinte min­denki tudja, hogy bármilyen társadalmi munkáról legyen szó, ,a Várdai brigádra min­dig számítani lehet. Még ha a brigádvezető megkritizálta is a „fiúkat”. Hiszen akkor Lakásszövetkezetiek versenye A Békéscsabai Lakásszö­vetkezet kollektívája csatla­kozott a SZÖVOSZ és a KPVDSZ által meghirdetett versenyhez, amelyet a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére indítottak. Vállalásaikkal elősegítik az építési, a felújítási, a kar­bantartási tervek teljesítését, a^,ésszerű gazdálkodást, a ta­karékosságot. Éppen ezért az év utolsó negyedében fel­mérik a szükséges munkát, s ennek megfelelően határidő­re, jó minőségben felújítják az épületeket. Ugyanakkor növelik az egy dolgozóra eső anyagmentes termelési érté­ket, gyorsítják a hibák elhá­rítását. Különösen érdekes ez a világításnál, a felvonók hibáinál, amelyek kijavítását 24 órán belül megkezdik. A fűtés- és melegvíz-szolgálta­tásnál, csőrepedésnél, szenny­vízvezeték dugulásánál pe­dig azonnal hozzákezdenek a hiba elhárításához. Nem vár­ják meg a lakók bejelenté­seit, hanem helyszíni szem­lével segítik a feltáró mun­kát. Csökkentik a fűtés- és me­legvíz-szolgáltatás költségeit. Felülvizsgálják, szabályozzák a berendezéseket. Űj mód­szert dolgoznak ki a liftek gazdaságos üzemeltetésére. Ily módon az év végéig az előző esztendőkhöz képest 20 százalékos költségcsök­kentést érnek el. Az új épít­kezéseknél meggyorsítják az engedélyezést, lerövidítik az átfutási időket, az építésre alkalmas munkaterületeket időben átadják, segítséget nyújtanak az anyagok be­szerzéséhez. Részt vesznek a lomtalanítási akciókban, folyamatosan ellenőrzik a tisztaságot és társadalmi munkában parkosítják a szö­vetkezeti lakások környé­két. is teljesítették a rájuk bí- : zott feladatot és a vállaláso- j kát, csak azon a bizonyos : napon kevesebben tudtak : eljönni. És most a konkrétum. : 1979-ben szerezték meg az : ezüst brigádfokozatot. Ez j évi I—III. negyedéves ered- { ményeik közül talán a leg- j fontosabb a motorolaj-meg- ! takarításuk, 12 ezer liter. (A j vállalásuk 6500 liter volt.) A ! társadalmi munkavállalás j 225 óra. Teljesítve 582 óra. j Ez a két. legfontosabb adat, ■ amit a Dr. Csanádi György • brigád elért az eddigi érté- ■ kelés alapján. ígérték, to- • vábbra sem lazsálnak. Búcsúzóul a brigádvezető • elmondta: — Részt vettünk egy vitán. • Az volt a kérdés, hogy szó- • cialista ember-e a szociális- ■ ta brigád tagja? Magunkra • vonatkoztatva a kérdést, így j válaszoltunk: Talán még ■ nem egészen vagyunk azok, • de az első lépéseket minden- j esetre megtettük. Kép, szöveg: Béla Vali ■ Dr. Krattinger Márton mun­kájának személyes elismeré­sében a megyei pénzügyi dolgozók kollektív munkájá­nak az eredményét látja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmával az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta neki. Hosszú évek óta, 1949-től a pénzügyi szakmában dolgo­zik, s 1953-tól a Magyar Nemzeti Bank Békés me­gyei Igazgatóságának a mun­kása, 1960-tól pedig az igaz­gatóság vezetője. Csak a szakmai munka őt sem elégítette ki. Arra min­dig teremtett időt, szabad idejéből véve el, hogy a köz­élet sodrában éljen. Enélkül szinte féloldalas lenne az élet. Huszonnyolc éve, hogy a marxista párt társadalomfor­máló erejéről meggyőződött, és belépett a kommunisták soraiba. Csaknem két évtize­de már, hogy tagja a Magyar Szocialista Munkáspárt Bé­kés megyei bizottságának, s a megyei tanács végrehajtó bizottságának. A megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­ban viselt társadalmi tisztsé­gében végzett munkája elis­meréseként 1970-ben a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tát kapta, s a szakmájában végzett munkájáért kétszer kapott Kiváló Pénzügyi Dol­gozó elismerést, s 1964-ben a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Ma is, mint ahogy évek óta, társadalmi munkásként részese a megye közéletének, felelősséggel, nyílt szókimon­dással. (Cs. P.) „Rz öregség nem betegség" Az egészségnevelés hírei A kevermesi egészségne­velési hét rendezvénysoroza­tának keretében november 21-én este a községben dr. Jakubecz Sándor szülész- és nőgyógyász főorvos tartott nagy sikerű előadást a csa­ládtervezésről. * * * Tegnap, november 22-én Békéscsabán a megyeszék­hely rendelőintézeti szakdol­Tombolt a nyár. A falu kihalt utcáin forró leheletű szél rezzentette az akácfák leveleit. Betonba zárt, vasvi­rágos kerítések, bazalt alapú, cifra hajlékok hivalkodtak nagy ablakaikkal. A hosszú parasztház ernyedten nyúj­tózkodott, mint az ember karja, ha beleáll a zsibba­dás. A vályogfalon a tapasz- tás itt-ott körülrepedezett, a lepergett mész fehér szem­cséi rátapadtak a járdára. Miért sajnálod a görnyedt gerincet, a szúette gerendá­kat? — kérdeztem magam­tól. Nincs mii siratni rajta, az idő vasfoga mindent és mindenkit kikezd egyszer. És akkor megpillantottam az öregembert. Ott állt az utcára nyíló, fával bélelt ajtószegletben. A rozsdás keresztvas a lá­bainál hevert. Baljában ci­garettát tartott, ráncba gyűrt arcán csodálkozásféle lát­szott. Nem szólt, kopott ka­lapja alól sűrű pillantásokat vetett az idegenre. Aprókoc­kás inge rátapadt a testére. Néhány perce még benn a szoba-műhelyben dolgozott. Kezefején az erek kidagad­tak, nehezen szedte a leve­gőt. Csak nehogy rosszul le­gyen! Mondják, a múltkor innen vitték el a mentők. A feketet kiskutya leheve- redett a fűbe, két lábát elö- renyújtva figyelte a mozdu­latlan embert. Megunták, el­kergették, most társra vá­gyik. A magányos öreg va­jon kinek mesél, kíváncsi-e* valaki a gondjaira vagy az gozóinak dr. König János „Az egészség érték” címmel tartott előadást. Az egészség- nevelés lényegéről, a meg­előzés fontosságáról szóló ismertetőből az is kiderült, hogy melyek az egészségne­velés legfontosabb feladatai 1980-ban rendelőintézeteink­ben. * * * A KÖJÁL egészségnevelési osztálya „Az öregség nem örömeire? Ketten jól meg­lennének egymással. A sa­rokban a rongyokon ké­nyelmesen elférne. De egy- szercsak uccu neki, felkere­kedett és eltűnt a kanyar­ban. Maradtak a tárgyak, a szerszámok odabenn. Azok sohasem hűtlenek hozzá, még beszélgetni is lehet ve­lük. Elmondja nekik 74 év történetét, amire még em­lékszik. Látja tizenegyné- hány éves önmagát, amint az orosházi pusztában őrzi a jószágot, béreskedik a nagy­gazdáknál. A falverő apját, kilenc testvérét. A hatodik osztályt sem fejezte be, ami­kor munkába állt. Aztán kőművesinasnak ment, s huszonnyolcban elhagyta a szülőföldet, ebben a község­ben újabb barátokra tatáit. Tíz év múlva elment az asz- szony, csendesen elsiratta. Gyerek se lett, azóta egye­dül él. Mint az ujjam, mondogat­ja magának, ha elkeseredik, és leönt egy-két kupicával. Ilyenkor lefekszik a sötét­barna ágyra, magára húzza a nagykabátot, és körülnéz a parányi helyiségben. Az ütött-kopott asztalon ketté­vágott főtt tojás, zsebrádió,, kormos üvegű petróleum- lámpa. A stelázsin levert zo­máncedény, fekete serpenyő. A másik sarokban rozoga szekrény, a kihűlt tűzhely mellett egy kupac szén. A gyalupad végében lécek, a falon szerszámok lógnak. betegség” címmel előadás- sorozatot indított a szociális otthonokban gondozott idős korúak számára. A sorozat első előadása ma, november 23-án délután hangzik el Bé­késcsabán, a Csaba utcai szociális otthonban. Ez alka­lommal a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a korszerű táplálkozás és a szabad idő helyes eltöltése kerül szóba. Kalapács, fogó, gyalu, mé­rőléc. Beléjük kapaszkodik a tekintetével, hiszen ezek je­lentik az életet, meg a két keze. Nyugdíja sincs. A har­mincas évkeben váltotta ki az ipart. Mindig nagyon so­kat dolgozott. Még ma is hívják szmtalan helyre. Ke­rítést rakni, ajtót, ablakot fabrikálni. Elszaladtak az esztendők, sose hitte volna, hogy egyszer zsírt éget a lámpában, ha nem kap pet­róleumot. Valóban, elkótya­vetyélte az éveket, szinte semmit sem tud igazolni az sztk-nak. Bérbe vette ezt a szobát, havonta 120 forin­tért, de a tulajdonos kikap­csolta a villanyt, mert el­maradt a bérrel. Már nem rohannak oda hozzá, amikor a szívéhez kap. Legyintenek. Biztosan felöntött a garatra az öreg. A szomszéd a fejét csóválta, miközben sajnálkozott. Kár érte, arany keze van. Ilyen szorgos, kiváló iparos alig­ha lesz egyhamar a környé­ken. Megvetik, csúfolódnak, ha törékeny alakja megje­lenik. Segíteni kellene, öt­lött fel bennem. De hogyan? Ugyan, mi közöm nekem eh­hez a faluhoz, a nyugdíj nélküli idős emberhez? Vég­tére is mindenkinek megvan a saját baja, ki ér rá má­sokkal törődni? Itt a túlol­dalon is terméskövet billent a dömper, amott a betonlép­csőn fiatalasszony billeg. Acsorog az ajtóban. Vár valakit. Aki jön és mondja: munka van a számára. Kell a pénz. Az a négy7ötszáz fo­rint, amit hébe-hóba kap a tanácstól segély címén, ha­mar elkopik. Fogta a szer­számokat, a nagy lakatot, és bezárta az ajtót. Elindult re­ménykedve: valahol hátha kidőlt a kerítés ... Seres Sándor Egyedül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents