Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
1979. november 23., péntek A Nem görgőseké Ha egy gazdaság hibrid kukoricát termeszt, eleve számolnia kell azzail, hogy csupán a kijelölt terület kétharmada hoz majd vetőmagot. A technológia szerint tudniillik — leegyszerűsítve — hat vagy nyolc sor anyanövény, azaz termő kukorica mellé három, vagy négy sor beporzó, apanövény kerül, majd megint 6—8 anyasor. A kutatók már régóta keresik az előbbiekben ismertetettnél jobb megoldást, azt, hogy miképp teremhetne az egész terület hibrid kukoricát. Elvileg az lenne a legjobb, ha az egész táblát anyasorok borítanák és az apasorok a beporzás idejéig két-két anyasor között húzódnának. így még a beporzás is biztonságosabb lenne, viszont az apasorokat a por- zásidő után ki kellene vágni az anyasorok közül, hogy azok előírásszerűén fejlődhessenek. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés az idén háromnegyedmillió forintért vásárolt francia gyártmányú apasorkivágó géppel kísérelte megoldani a nagy dilemmát, de igazán meggyőző eredményeket ez a szerkezet nem hozott. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a Hidasháti Állami Gazdaság hibridjeiben megjelent egy négykerékmeghaj- tású hidromotoros hidastraktor, és július 25-től augusztus 27-ig 446 üzemórában bebizonyította: nyolcszor akkora teljesítménnyel vágja ki az apasorokat, mint francia társa. Ez a gép magyar gép, ezt a gépet egy hidasháti újító csapat konstruálta. Miként arról lapunk július 15-i számának riportjában tudósítottunk, az állami gazdaság főmérnökének, Csatári Bélának vezetésével a lelkes kis kollektíva: Nánási Mihály, Lázár Károly és Nemes Miklós lakatosok, valamint Székely Lajos szerelő új címerezőgépet alkotott. Mert ez a gép nemcsak az apasorokat vágja ki, hanem a jelentős kézi erőt igénylő címe- rezés munkáját is elvégzi. Csatári Béla, a konstruktőr, a gép minden percéről feljegyzéseket készített. Pontos adatokkal tudja igazolni, hogy azon a 492 hektáron, amelyen ezen a nyáron dolgozott a gazdaság műhelyében készült gép, 30 százalékkal több vetőmag termett, mint a kontroll táblákon, nem beszélve arról, hogy csak az apasorkivágásnál több mint 200 ezer forint munkabért takarított meg. Vegyük ehhez még hozzá azt, hogy e gép nélkül a címere- zés munkadíja hektáronként ezer forint. Mindent egybevetve egy gép ára két év alatt csak a munkád íjmegtakarításból is megtérül, a lehetségessé váló többlettermés értékét az alkotó ma még ki sem meri mondani. Nem csoda ezek után, hogy az érdeklődés igen nagy, s igazán jó dolog, hogy a Csatári-féle címerező- és apasorkivágó gépnek nem kell a görgőseke sorsára jutnia. A Békéscsabai MEZŐGÉP tudniillik az egyeztető tárgyalásokat követően vállalkozik a gép gyártására. Az alkotók időközben alkotmányukkal a MTESZ és az SZMT pályázatát is megnyerték, benyújtották a MEM-nek az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra is. Most már, hogy a MEZŐGÉP a gépnek kizárólagos gyártója lett, egy dolog van csak hátra: a szabadalmaztatás. A történet röviden ennyi. Más kérdés az, hogy sok minden idekívánkozik még. Mert jó, hogy a Hidasháti Állami Gazdaság, a megye egyik legnagyobb hibridkuko- ricavetőmag-termesztője, új utakat keres a hibridkukorica-termesztésben. Jó, hogy anyagilag és erkölcsileg minden támogatást megad — a kockázatot is vállalva — újítóinak. Jó, hogy abban a gépműhelyben ez a csapat ösz- szejött, s jó az is, hogy erre a hazai újdonságra rövid idő alatt hazai gyártó találtatott. Ennyi jó után természetesen nagyon nem jó lenne az, ha az ügy bármin is megfe- neklene. Mezőgazdaságunk, s még tovább: népgazdaságunk látná kárát. (kőváry) Háztáji táp Kondorosról A kondorosi keverőüzemet 1971-ben alapította 7 termelőszövetkezet, s a hat éve működő fiatal üzem az idén 72 ezer tonna takarmányt bocsát a felhasználók rendelkezésére. Ez a meny- nyiség három éve szinte átlagosnak tekinthető, mivel a gépek kapacitását a lehetőségek felső határáig már kiaknázták. Az üzem drága anyagokkal — a kívánt tápértékét biztosító fehérjeforrással, vitaminokkal, ízesítőkkel stb. — dolgozik és nagy forgalmat bonyolít le, tavalyi árbevétele 43 millió forint volt. Az idén rekordnak számító mennyiséget, 48 ezer tonnát vásároltak fel kukoricából, s a többletet a búza pótlására szánják, melyből az ez évi közepes termésátlag miatti központi rendelkezésre a takarmányokba maximálisan csak 15 százalékot keverhetnek be. Az üzemnek 147 szállítója és 101 vevője van, kevert takarmányokat csak Békés megyébe, szemest a megye határain kívül is forgalmaznak. Az idei év sok új próbálkozás elindítója a kondorosi keverőüzemben. A gyártmányszerkezet leegyszerűsítésére a 85 százalékban gyártott sertéstápokat — az eddigi FILAXIA helyett — a mutatóiban eredményesebb, olcsóbb és a fehérjetakarékossághoz jobban alkalmazkodó agárdi „Centrál soya” készítményekre alapozzák. Ezzel a váltással az eddig kibocsátott termékek számát 107-ről szinte a felére csökkentik. Üj, kipróbált és lényegesen szerényebb árú a „Kondorosi háztáji sor”, amelyben a fehérjét hazai forrásból lucemaliszt fel- használásával biztosítják, s végleges összetételében január elsejétől hozzák forgalomba. A 15 százalékban gyártott csibetáp — az eddig hazánkban ismert legjobb — a bábolnai receptúra szerint készül. A kondorosi keverőüzem takarmánykeverékei az országos felmérések és vizsgálatok alapján igen jó minősítést kapnak, ennek egyik oka a megye természeti viszonyaiból következik, mivel az itt termelt és felhasználásra kerülő kukorica, búza — s így a táp is — magasabb fehérjetartalmú, ennek pedig főleg a felhasználók örülnek. II hazai élelmiszer-termelés versenyképességének növeléséről nyilatkozik az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese — A munkamegosztás állandó fejlődése az élelmiszer-termelés egybefüggő láncolatát mind jobban felszabdalja. Enélkül nem is képzelhető el nagy sorozatú, és szalagszerű termelés a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban. Most az . a feladat, hogy átfogó koordinációval bizonyos fokig szétszabdalt, de egyébként szervesen összefüggő tevékenységeket még egységesebb szempontok alapján szervezzék meg az élelmiszer-termelés legkülönbözőbb területein — mondotta Marillái Vilmos, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese az MTI munkatársának arra a kérdésére, hogy az élelmiszer-termelés növekvő feladatai a következő időszakban várhatóan milyen belső vállalatközi mozgást hoznak létre, és, hogy a nagyobb követelmények hogyan jutnak érvényre az erősödő piaci versenyben. — Az intézeti kutatások szerint nem a vállalatok további összevonására, és a sokszor csak körülményesen irányítható nagyobb szervezetek létrehozására van szükség a magyar élelmiszer-termelés tartalékainak felszínre hozásához, hanem az önmagukban is életképes, specializált vállalatok termelési és gazdasági koordinációját kell előtérbe helyezni. Mégpedig minden esetben a kölcsönös anyagi érdekeltség alapján. Az élelmiszergazdaság vállalatainak életét' és fejlődését sok tekintetben az határozza majd meg, hogy mennyire lesznek képesek a piaci igények nyomon követésére, „befogadására”, továbbá a gazdasági élet nyíltabbá válásához való alkalmazkodásra. Erre csakis akkor van esélyük, ha a piaci hatásokat nemcsak „eltűrik”, hanem az olajozottan működő szervezeti keretek között, a kölcsönös előnyöket figyelembe véve, tevékenyen választ is adnak a piac „kihívásaira”. Az a kérdés, hogy miből mennyit lehet eladni a jövőben, egyre inkább a minőségtől függ. A magyar élelmiszeripari termékeknek élesedő konkurrenciaharcban, és jól felkészült versenytársakkal szemben kell helytállniuk. Az áru külső megjelenése, az élenjáró nemzetközi színvonalat jelentő belső érték állandósága, egyre inkább olyan követelmény, amelynek a szabályozó rendszerben is kifejezésre kell jutnia. Az agrárgazdasági kutatások a versenyképesség fokozásának új követelményeit részben a szabályozó rendszer oldaláról vizsgálták. Arra a megállapításra jutottunk az élelmezésekkel, hogy a szabályozó rendszernek az össztársadalmi érdeket mindinkább közös sávba kell terelnie a vállalati érdekkel azért, hogy a piaci igényeket a mező- gazdasági és az élelmiszer- ipari üzemek közvetlenebbül, szinte mindennapos munkájukban is érzékelhessék. Versenyképességünk fokozásánál alapvető még a műszaki fejlesztés, a műszaki színvonal folyamatos emelése. A következő időszakban itt is hangsúlyozot- tabb lesz a követelmény: nem ágazatonként kell bő- vítenti a lehetőségeket, hanem összehangolt, együttes előrelépésre van szükség. Más kérdés, hogy a műszaki fejlesztés gyártó és szállító bázisa — a jelenlegi beszerzési lehetőségek ismeretében — zömmel sajnos nem a hazai ipar lesz. Az élenjáró külföldi technika befogadására kell felkészülni úgy, hogy ezeket a vásárlásokat a további jó élelmiszer-gazdasági exportteljesítmények is megalapozzák — mondotta befejezésül az igazgatóhelyettes. Jól sikerült a „próbaházasság »» Egyesül a nagybánhegyesi Zalka Máté és a kaszaperi Lenin Tsz A Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címmel többszörösen kitüntetett nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet évek óta jó eredménnyel gazdálkodik. A szomszédos kaszaper! Lenin Termelőszövetkezet viszont jelentős veszteséggel zárta az 1978-as esztendőt elsősorban a kedvezőtlen természeti adottságok miatt. Lapunk hasábjain korábban hírt adtunk már arról, hogy a nagybánhegyesi Zalka Máté és a kaszaperi Lenin Tsz 1979-ben úgynevezett „próbaházasságot” kötött, vagyis közösen művelték meg a két község határát, egyesítették a szellemi és anyagi erőforrásokat, gazdaságosabb volt a gépek, technikai berendezések kihasználása. Arról nem is szólva, hogy Kaszaper és Nagybánhegyes termelőszövetkezeti tagsága közelebb került egymáshoz, kölcsönösen megismerték egymás örömeit, gondjait. Időközben bebizonyosodott, hogy a két termelőszövetkezet egyesülése a tagságnak és a népgazdaságnak hasznára válik. Már a „próbaházasság” éve sok sikert hozott. Sikerül kigazdálkodni a kaszaperi Lenin Tsz korábbi veszteségét, a Zalka Máté Tsz pedig teljesíti a tervezett 25 millió forint nyereséget. A jó eredmények láttán 1979. november 19-én a nagybánhegyesi Zalka Máté és a kaszapert Lenin Tsz- ben közgyűlést tartottak. Mindkét közgyűlésen Horváth Endre, az egyesülést előkészitő bizottság elnöke köszöntötte a részvevőket és az 1979. évi tapasztalatok alapján ismertette az egyesülés előnyeit, gondjait, problémáit. Ott volt Szabó István, az MSZMP mezőkovácsházi Járási Bizottságának első titkára, Antal József, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, a Dél- Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét pedig dr. Kovácsy István titkárhelyettes képviselte. A küldöttgyűléseken Horváth Endre, a nagybánhegye. si Zalka Máté Tsz elnöke mondott beszédet. Ezután titkos szavazásra került sor: mind Nagybánhegyesen, mind Kaszaperen az egyesülésre szavaztak a termelő- szövetkezetek tagjai. Így jogilag 1980. január 1-től hivatalosan is együttműködik a nagybánhegyesi Zalka és a kaszaperi Lenin Tsz. A Zalka Máté Tsz név megmaradt, hiszen nemcsak haMiről ír a Magyar Mezőgazdaság? Elöljáróban néhány címszó: Erdőgazdálkodásunk helyzete és fejlesztése; Információk a búza minőség szerinti átvételéről; Újdonságok a világ mezőgazdaságából; Növelhető a lódi here magtermése; Védekezés a mezei pocok ellen. És most néhány érdekesebb téma a Magyar Mező- gazdaság e számából kicsit részletesebben. A MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának vezetője, dr. Királyi Ernő nemrégiben sajtótájékoztatót tartott, amelyben elmondta, hogy iparifa-szük- ségletünknek mintegy 80 százalékát importból kell fedeznünk, mert erdeink állományösszetétele nem felel meg a felhasználás kialakult szokásainak és igényeinek. Nagyon sok fenyőfát importálunk, jóllehet, világpiaci ára idén átlagosan 30 százalékkal növekedett. A következtetés : maximálisan ki kell használnunk fatermesztési lehetőségeinket, nagyok a tartalékaink, hiszen földrészünk átlagos erdősűrűsége 32 százalékos, míg Magyar- országnak mindössze 17 százaléka erdő. A jövő évtől új átvételi rendszer lép életbe a búza- felvásárlásban. Mint Kovács István, a MÉM mezőgazda- sági főosztályának vezetője tájékoztatta a lapot: három kategória lép életbe a jövő évben; a takarmány, a malmi, vagyis szokványos étkezési és mint új csoport, a javító étkezési minőség, amelyekért differenciált árat kapnak a termelők. A termelőszövetkezetek adminisztrációjának és ügyvitelfejlesztésének helyzetét, illetve lehetőségeit tárgyalta a közelmúltban a TOT elnöksége. A fejlesztés e téren is' nélkülözhetetlen, hiszen a termelési folyamatok legcsekélyebb lazasága, a fölösleges ráfordítások legkisebb mértéke is veszélyeztetheti az eredményes gazdálkodást. Márpedig ilyen körülmények között csak a magas színvonalú és naprakész költségelemző munka teszi lehetővé a termelés kézben tartását. A mai helyzetben azonban a pénzügyi, számviteli munka színvonala egyre inkább elmarad az ütemesen fejlődő, agronómiái technikáktól. Még mindig sok a fölösleges bürokratikus adatszolgáltatási igény és a túlterhelt adminisztratív apparátus számos alapvető elszámolási hibát vét. A megoldás a gépesítés volna, de ez csak a MÉM, a TOT és a Pénzügyminisztérium együttműködésével és jelentős anyagi ráfordítások árán valósítható meg. Kumik Ernő akadémikussal készített interjút Avar László, s mint a neves tudóssal készült beszélgetés során kiderült; hamarosan lesz hazai nemesítésű hibrid napraforgó. Jövőre már üzemi kísérleteket állítanák be, s valószínű, hogy hamarosan széles körben elterjedhetnek a kitűnő termőképességű hazai hibridek. zánk minden táján, hanem külföldön is jó hírnévnek örvend a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz. Az egyesülés után a Zalka Máté Tsz földje 6576 hek- tárr,a gyarapszik, a tagok létszáma pedig eléri a kétezer 67-et. Az új gazdasági év tervét természetesen a megnövekedett területre, gazdasági eszközökre, munkaerő figyelembe vételével készítik. Együtt sírnak és nevetnek ezentúl Kaszaper és Nagybánhegyes lakói, együtt dolgoznak fiatalok, középkorúak és idősek. Közös lesz a háztáji gond, a tagság élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, a termelékenység fokozása. Mindkét közgyűlésen kiderült: hogy jó ötlet volt a „próbaházasság”. Jóhan, rosszban együtt volt a két község munkabíró lakossága. Tudják, „hol szorít a cipő”, milyen erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy Kaszaper és Nagybánhegyes minden eddiginél többet, jobbat termeljen saját maga és a népgazdaság javára. Egyesült erővel nagyobb lesz az energiamegtakarítás, a gépek, gépsorok, technikai berendezések kihasználása, és még gyorsabb ütemben fejlődhet ez a jó hírű kollektív gazdaság. Az egyesülés után a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz- ben 1980-ban a tervek szerint túlhaladják a félmilli- árd forintos termelést, sokat javul a tagság szociális helyzete, jelentősen növekszik a közösből és a háztájiból származó jövedelem. A jól sikerült közgyűléseket ünnepség zárta: este a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben az 1975. óta működő Zrínyi Ilona Szocialista Brigád díszünnepséget tartott, amelyen részt vettek a családtagok is, a szövetkezet vezetősége ugyancsak képviseltette magát. A Zrínyi Ilona Szocialista Brigád a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozik kimagasló jó eredménnyel. A Zalka Máté Tsz-nek egyik legfontosabb ágazata a szarvasmarhatenyésztés. A szocialista brigád 1979-ben eléri tehenenként a 6700 liter tejtermelési átlagot, ami országosan is kimagasló ered- mánynek számít. A brigád tagjai és családjai kellemes órákat töltöttek együtt. A sok fárasztó munka után most pihentek, szórakoztak, ismerkedtek a családtagokkal, a vendégekkel. Ez a baráti összejövetel méltó befejezése volt a sikeres egyesülési közgyűléseknek. Ary Róza Az Állatforgalmi Vállalat Örkényi leadóhelyén ősszel és tavasszal átveszik a környező falvakban nevelt háztáji birkákat. A most átvett fiatal birkákat a bugaci Petőfi Tsz-ben tovább nevelik, hizlalják, és ha elérték a megfelelő súlyt, exportálják (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS)
