Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

IliI 1979. november 22., csütörtök A w Nyugdíjas lett a Kossuth-díjas fejőgulyás Márciusban volt huszonöt éve, hogy a Viharsarok Népe hírül adta: a Kossuth-díj bronz fokozatával és a vele járó tízezer forinttal jutalmazták Kiss István, a Mező- hegyesi Állami Gazdaság fejőgulyását „a fejlett zootech- nikai módszerek alkalmazásával az állattenyésztésben elért eredményeiért”. Szabályozók —1980 Aztán ma egy hete elbú­csúztatta az Újhelyi Szocia­lista Brigád Gyulai Feren­cet és Kiss Istvánt. Már egy hete nyugdíjas a Kossuth- díjas fejőgulyás, akinek a beosztása, emberi tartása, megbízhatósága ugyanaz ma­radt, mint volt, szakmailag viszont több, gazdagabb lett: három évig tartó tanfolya­mon szerzett szakmunkás­bizonyítványt. Hetente két­szer, délelőtt 10—12-ig járt tanfolyamra, figyelt, jegyze­telt ceruzához nem szokott ujjakkal. A gazdaság ó-mezőhegyesi kerületének éttermében egy szál tangóharmonika szól, amíg gyülekeznek a brigád tagjai, s várják a kerüld, a gazdaság, a MEDOSZ orszá­gos központjának meghívott vendégeit. Este nyolcra szól az invitálás, mert akkorra . végez a brigád a napi mun-' kával. Kiss István és Gyulai Ferenc is bevégzi feladatát, ellátja az állatokat, fej, az­tán indul haza fürödni, át­öltözni. A tehenészek ünnepeit a munka szabályozza, az élet — Egész délután játszunk, vetélkedünk! — hurráznak a kevermesi általános iskola tanulói. — Mi a bátyámmal ketten készültünk — meséli Tóth Józsi az 5. b-ből. — Hogyan készültetek? — Elolvastuk a fogászati hónap alkalmából kiadott prospektusokat, meg köny­vekben is láthattunk ábrá­kat, rajzokat a helyes fog­mosásról, tisztálkodásról. * * * — Vajon a felnőttek ho­gyan készültek a gyerekek délutánjára — kérdeztük meg Domsik Jánosné tanács­elnöknőt. minduntalan beleszól leg­személyesebb dolgaikba. Most is, már vidámodna a han­gulat, amikor híre jön, hogy Bányai Józsefnek, a brigád vezetőjének háza tetején lángok csaptak fel, nosza, rohanás haza, és nemsokára megérkeznek a szirénázva robogó tűzoltók. Megérkezik Hunya István, a MEDOSZ elnöke, Miskucza Péter, a gazdaság párttitká­ra, Resetár József vszb-tit- kár. Baranyai Ferenc, az ó-mezőhegyesi kerület üszb- titkára üdvözli-köszönti a találkozóra érkezetteket, az­tán Flender János kerületve- zető beszél. Elsősorban ar­ról, hogy valóban várják, visszavárják a most nyug­díjba vonulókat. Hunya Ist­ván ehhez a gondolathoz fű­zi mondandóját: szükség van az idősek, még a nyugdíja­sok munkájára is, hiszen alig van fiatal a brigádban. Átadja a MEDOSZ-központ ajándékát Kiss Istvánnak, a kerületvezető a gazdaság ajándékcsomagját Gyulai Fe­rencnek. Becsei Mihály brú- gádtag következik, a brigád — A kevermesi egészség- ügyi nevelési hét program­jába építettük ezt a dél­utánt. A megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya ve­télkedőt állított össze gyere­keknek. A szervezésben az iskola pedagógusai segítet­tek. A megyei vendéglátó­ipari vállalat gyulai egysége süteményekkel, üdítőkkel, a nagybánhegyesi Zalka Tsz tejtermékkóstolóval, sonka­sajttal és paranyicával aján­dékozta meg a „hét” részve­vőit. A beszélgetés közben neve­tésre lettünk figyelmesek. Dr. Tabi László, a községi fogorvos a fogbetegségekről meglepetésével, majd hívá­sával : — Két baráttól, kollégától búcsúzunk, vagyis inkább csak elköszönünk, de ezután is várjuk, hogy megkeresnek bennünket, szaktanácsaikkal segítsék munkánkat. Erre és az egészségre koc­cintunk, majd újabb megle­petés következik: a remek birkapörkölt, amire csúszik a fehér és vörös bor, a sör, kinek mire van gusztusa. Az eddig is családias hangulat vacsora után vidám nótázás- sal lesz még emelkedettebb, együtt fújja a kerületvezető, a párttitkár, a szakszerveze­ti vezető, az egykori főnök, dr. Hajtman Pál és a mos­tani felettes, Müller Lajos, akinek a munkakönyvében egyetlen bejegyzés szerepel munkahelyként, a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság. — Ezek az emberek soha nem hagytak cserben, tettre- készségük, állatszeretetük felbecsülhetetlen — vallja. — Gyulai Ferencet, Kiss Ist­vánt amióta ismerem, nem láttam ittasan. A megteste­sült megbízhatóság mind a két ember... Az ilyen embereket ritkán veszik észre. Természetes, hogy vannak, természetes, hogy megbízhatóan dolgoz­nak, mindig számíthatnak rájuk. Valóban csak természe­tes.. ? tartott előadást, ötletesen megszerkesztett történeti ér­dekességeket tartalmazó kis­előadásában éppen azt szá­molta, hány gyereknek van otthon is és az iskolában is fogkeféje. A fogápolás he­lyes módszereit is ismertet­te, majd ezek után elkez­dődhetett a játék. — A totók alapján — kezdte a játékvezető — öt csapatban 25 kisdiák fog ver­senyezni. A Csipolinó 1, a Csipolinó 2, az Omikron, a Ságvári és a Delfin őrsök válasszanak ki öt képviselőt, és a színpadon máris ké­szülhetnek az első feladat­ra. Az első feladat az alma­evés. Rágják. Ki gyorsan, ki lassan. A gyerekek siettetik a csapattársaikat, de néme­lyikük nem tud mit kezdeni az összegyűjtött feladatok­kal. — Siess! Te leszel az első — biztatják a gyerekek az egyik versenyzőt. — Letelt az idő! Lányok, fiúk mutassátok meg a meg­maradt almát a zsűrinek. A 4-es csapat lett az első. Azért, mert minden falatot alaposan megrágott, s a csa­lafinta feladatnak ez volt a célja. A következő feladat egy összedarabolt plakát összeál­lítása volt, amely a helyes fogápolásról, tisztálkodásról szólt. Ügyesen megoldották a feladatot. Közben a közön­ség soraiban ülő gyerekek villámkérdésekre válaszol­tak. A következő szünetben vidám tornára invitálta a ta­nító bácsi a gyerekeket. — Csípőfogás, jobb kar a magasba, egyszerre kezdjük! Egy, kettő, vissza, most bal­ra, egy, kettő. A verseny újabb feladatá­nak megoldása után kide­rült, hogy két legjobb csa­pat van az öt közül: a Csi­polinó 2 és az Omikron őrs. Ök jutalomként ajándékcso­magot kaptak, valamint egy könyvet. A harmadik lett a Ságvári, a negyedik a Del­fin és ötödik a Csipolinó 1. Fél háromkor kezdődött és fél ötig tartott a vidám gye­rekdélután. Még sokan sze­rettek volna apró ajándékot nyerni, a játék öröme azon­ban bizonyos, hogy ezt kár­pótolta. Az új szabályozórendszer a bérszabályozás módszereit jelentősen továbbfejlesztette, annak az elvnek gyakorlati megvalósítása érdekében, hogy a teljesítményekhez jobban igazodnia szükséges a béreknek, személyi jöve­delmeknek is. A napvilágra került sza­bályozók e területen sok mindent újrarendeztek, rend­kívül szerteágazó az a ren­deletanyag, amely a bérek alakulását befolyásolja. Ám a rendező elv jól kivehető: a teljesítmények különbsé­geinek határozottabban kife­jezésre kell jutni a kereseti viszonyokban. Törekedni kell arra, hogy a részesedési alapból fizetett prémiumok, jutalma^ és az év végi ré­szesedés növekedjék a kere­seten belül, s ez is fejezze ki a valódi teljesítménykü­lönbségeket. Teljesítménytől függ a bér A népgazdaság minden* olyan területén (szakágazat­ban), ahol a nyereségérde­keltség van, a vállalati bé­rek a teljesítménykövetel­ménytől függően növelhetők. Egyes szűkebb területeken, ahol az ágazati sajátosságok is indokolják, központi bér- szabályozás alkalmazható. A vállalati teljesítményekhez kapcsolt és a központi bér- szabályozás elsősorban a bé­rek tömegére irányul. A szabályozás változásaiból az is kiderül tehát, hogy előny­ben van a bértömeg-szabá­lyozás minden olyan szak­mában, ahol a nyereség- érdekeltség a jellemző. Ami a lényeget illeti: a jól gaz­dálkodó vállalatok számára növekszik a (külön befizetés nélküli) béremelés lehetősé­ge — azaz, a fő elv megva­lósul — a fejlődőképes vál­lalatok jobban megfizethetik dolgozóikat a jövőben. A bérszabályozás körén belül meg kell említeni, hogy a differenciálás igénye az egyes vállalatoknál is érvé­nyesül. Gondoljunk azoknak a helyzetére, ahol — éppen a nyereség alacsony színvo­nala miatt —, kevés pénz áll rendelkezésre keresetnö­velésre, bérjavításra. Az új szabályozás logikája azt dik­tálja, hogy a vállalaton be­lül is száműzzék az elvtelen égyenlősdi gyakorlatát és szemléletét, mivel a többet vállalóknak, a „legjobban húzó” embereknek, brigá­doknak érdemes a rendelke­zésre álló összegekből ,a leg­nagyobb részt adni, s így ösztönözni a nagyobb telje­sítményeket. Azt is érdemes hangsúlyozni: a szabályozó- rendszer normativitása szi­gorúbb követelményrendszert támaszt, de biztosítja a fel­zárkózás, a pillanatnyilag nehezebb helyzetben levők fejlődését is — amennyiben a vállalat önerőből javítja gazdálkodását, s megteremti előrehaladásának feltételeit. Ezért igen fontos a válla­latok számára a belső érde­keltségi rendszerüknek, egyéni ösztönzésüknek to­vábbfejlesztése — amelyet az új szabályozórendszer változatlanul vállalati tevé­kenységi körbe utal. A kül­ső feltételek, az új rendele­tek jó támpontul szolgálnak ehhez, s érdemi intézkedésre ad lehetőséget,' hogy meg­szűnt az Országos Szakmai Bértáblázat merev rendszere. Rugalmas valutaárfolyam Befejezésként a fejlesztési tevékenység, illetve a kül­gazdasági kapcsolatok, a kül­kereskedelmi tevékenység szabályairól szólunk soroza­tunkban. Ha tudjuk, hogy minden második forintunk lényegében valamiféle kül­kereskedelmi akcióval — termeléssel, exporttal, im­porttal — áll összefüggésben, elismerjük azt is, hogy fej­lődésünk meghatározója: si­kerül-e hatékonyabban le­bonyolítani a külkereskedel­mi cserét? Azaz: megjavítani cserearányainkat, exportké­pességünket. Ezért is természetes, hogy a külkereskedelemnek iga­zodnia kell az új feltételek­hez, követelményekhez — módosulnak a külkereskede­lem szabályzói is. A fő cél az egyensúly javításának elősegítése, az exportgazdasá­gosság javítása, a devizaho­zam növelése, az importtal való takarékosság. A célok valóra váltását a normatív jellegű egységes adóvisszaté­rítés és a termelést fejlesz­tő állami támogatás szolgál­ja — ez utóbbi persze szűk- körben átmeneti időtartamra szólhat, s arra való, hogy hozzájáruljon a szerkezetát­alakításhoz, ,a külső feltéte­lekhez való jobb igazodás­hoz. A gazdálkodás biztonságát ezután is megfelelő vám­rendszerrel védi — összhang­ban nemzetközi kötelezettsé­geinkkel és vállalj szerződé­seinkkel. A valutaárfolyamok a jövőben rugalmasan mó­dosulnak a népgazdaság ér­dekei szerint, illetve köve­tik a konvertibilis valuták egymás közötti értékváltozá­sait. A gazdaságosság követel­ménye érvényesül a fejlesz­tési tevékenységet érintő új szabályokban is. Mivel az erőket koncentrálni szüksé­ges a hatékonyabb termelé­si szerkezet kifejlesztésére, ezért szűkítik az állami tá­mogatások körét. Megemlí­tendő a fejlesztési tevékeny­ség — a szabályozórendszer módosításának fő vonalába vágó — új eleme: azok a di­namikusan fejlődő vállala­tok, amelyek jövedelmező beruházásba fogtak, fognak, de nem rendelkeznek elég pénzzel ehhez — kiegészítő alapjuttatást kaphatnak. Ezt a vállalatnak vissza kell majd fizetni könnyítéssel, hiszen adózás előtti nyeresé­géből hosszabb időn át tör­leszthet. Üj vonás továbbá, hogy csökken a hitelkeretek ága­zatközi meghatározottsága, s az ezekhez fűződő kedvez­mények köre, mértéke. A hitel teljes összegén belül növekszik a konvertibilis exportot bővítő előirányzat aránya. Fontos szabály: ki­zárólag állami támogatással nem finanszírozható vállala­ti beruházás. Csodát nem művelhet Sorozatunkban vázlatosan áttekintettük az 1980. január 1-én életbe lépő új szabályo­zórendszer főbb változáso­kat hozó elveit, rendelkezé­seit. Mint láttuk — ezek vi­lágos gazdaságpolitikai esz­közrendszert alkotnak, iga­zodva azokhoz a feladatok­hoz, amelyek népgazdasá­gunk előtt állnak a VI. öt­éves tervben, de az V. ötéves terv befejező évében is. Erre nem véletlenül emlé­keztetünk : igen értékes eredmény, hogy 1981-ben, a VI. ötéves terv indulásakor már a kipróbált, begyakorolt szabályozórendszer segítségé, vei folytathatjuk a gazdasá­gi munkát. De az is kivilág­lik ,a szabályozás megújítását eredményező szándékból, hogy a gazdaság egész terü­letén a minőségi követelmé­nyek, a hatékonyság egysé­ges követelményeit kell ér­vényesíteni. Ettől várhatjuk külgazdasági helyzetünk ja­vulását, az egyensúlyi igé­nyek jobb kielégítését. A szabályozásban — szük­ségszerűen — keverednek a rövidebb és hosszabb távra ható igények, ám nem lehet elfelejteni: elsősorban a gazdálkodás tartós irányát, követelményeit tükrözik. Ezért is van fokozott szük­ség és egyetértés abban: az új szabályozórendszer akkor váltj,a be igazán a hozzá­fűzött reményeket, s újítja meg sikeresen gazdálkodá­sunkat, ha mindent megte­szünk — fent és lent egy­aránt — értő alkalmazására, befogadására. Nem hisszük azt, hogy önmagától „csodát fog művelni” — de tudjuk, hogy alkalmas céljaink meg­valósítására. Értekezlet a társadalombiztosításról Tegnap, november 21-én a társadalombiztosítás Békés megyei igazgatósága értekez­letet tartott Békéscsabán, az úttörő- és ifjúsági házban, amelyen megyénk vállalatai­nak, ipari és mezőgazdasági szövetkezeteinek mintegy 500 munkaügyi, bérügyi vezetője és belső ellenőre vett részt. A tanácskozást dr. Pankotai István igazgató nyitotta meg. Tájékoztatta a részvevőket a társadalombiztosítás eredmé­nyeiről és a fejlesztés lehe­tőségeiről. Ezt követően Nagy Zoltán, az igazgatóság el­lenőrzési osztályának vezető- . je a társadalombiztosítási ügyintézés belső ellenőrzését ismertette. Széles Lajos cso­portvezető pedig a rehabili­tációval kapcsolatos rendel­kezések végrehajtásáról adott tájékoztatót. (Vége) Matkó István \v\xxx)űűO[xxxxxxxxxx)űűooüOű00ocwxxxxxxxx)oooooű(xxx»aaaaxxmx A Budapesti Vegyipari Gépgyár az idén több mint kétszázötven millió forint értékben szál­lít a Szovjetunióba különböző festékgyári berendezéseket. A gyár négy szocialista brigádja vállalta, hogy a festékalapanyag gyártására szolgáló 2 darab harminckét köbméteres induk­ciós autokláv és két nyolcvan köbméteres keverős készülék szerelését határidő előtt befejezi Képünkön: kiszállítás előtt a tervrajz alapján is ellenőrzik az autoklávot 1 (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Szabó Zsigmond Kevermesi gyerekdélután Mindenki balra hajoljon! — irányítja a tornát a tanító Kép, szöveg: Számadó Julianna

Next

/
Thumbnails
Contents