Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

19*79. november ZZ., csütörtök Hogy állunk, fiatalember? Kisdobosok családi házaknál Öcsi Két kis kék füzetet kap­tam a napokban. V. Z. nap­lója, írta rá a címet kis ba­rátom, akivel ugyan ritkán találkozunk, s így az előbbi megjelölés kissé túlzás. De hát születése óta ismerem, s a mamától sűrűn hallok ró­la. Naplóügyben is vele üzentem, még szeptember előtt, mert kiváncsi voltam az iskolai eseményekre, úgy, ahogy azt egy nyolcadikos látja. Az már az öcsi jel­lemerősségét példázza, hogy túlságosan nem hagyta ma­gát befolyásolni, mint az az idézetekből hamarosan kide­rül. Szeptember 3., hétfő. Dél­előtt az egyik barátomnál voltam segíteni bekötni a könyveit. (Én már bekötöt­tem pénteken.) Délben itt­hon ebédeltem Ágival. Ebéd után visszamentem folytatni a könyvkötést, meg beszél­getni. Körülbelül négy óra­kor hazajöttem átöltözni, mert ötkor volt az évnyitó. Még az ünnepély előtt ledik­tálták az órarendet, de csak a keddit. Az évnyitón én is az énekkarban .voltam, és ami azt illeti, nem volt túl szép a dal, amit énekeltünk. A következő három nap nagyon hasonlít egymáshoz. Egyformán hatkor kel föl reggel, ebéd után tanul, majd minden délután focizni megy, és vacsora után tévét néz a családdal együtt. A péntek is így indul, csak az­tán tér el a többitől: Erre a délutánra is meg­volt a programom. Kihasz­náltam, hogy nem kell ta­nulni és elmentem horgász­ni. Hatkor értem haza. Meg­pucoltam a halakat, amiket fogtam, megvacsoráztunk, té­vét néztünk és végül lefe­küdtünk aludni. Szeptember 8., szombat. Ma szabad szombat volt. Délelőtt bevásároltam, taka­rítottam és tévét néztem. Ügy két óra körül elmentem az unokaöcsémékhez, ahon­nan a Békéscsaba—Honvéd meccsre mentünk. Szeptember 9., vasárnap. Ma úgy 7-8 óra körül kel­tünk, aztán kimentünk a kertbe. Ott betakarítottuk a gyümölcsöt és a száraz gazt elégettük. Délben hazamen­tünk ebédelni, és csak két óra felé mentünk vissza a kertbe, hogy téglát pucol­junk. Otthon még tanultam, megvacsoráztunk ... megfü- rödtem, aztán néztük a té­vét, s úgy 9—10 óra között lefeküdtem. Szeptember 10., hétfő. Ma 6.30-kor keltem, megmos­dottam, felöltöztem, megreg­geliztem és elindultam az is­kolába. Ott nem történt kü­lönösebb dolog. Mikor a dél­utáni tanulással kész voltam, hallgattam a lemezjátszót és olvastam. Vacsora után hall­gattuk a rádiót... Mivel most már tudjuk a reggeli, délelőtti és esti prog­ramokat — ébredés hat óra körül, délelőtt iskola, utána ebéd, este tévénézés, hétfőn­ként rádióhallgatás —, csak az ettől eltérőt nézzük meg. Következő héten szerdától szombatig, amikor a leckével már készen van, KRESZT tanul, mert versenyre ké­szül, de közben kétszer ké­zilabdaedzésre is megy az Előrébe. Aztán ... Szeptember 15., szombat. Ma nem mentem az iskolá­ba. Fél 11-ig még tanultam a KRESZT, aztán édes­anyáimmal kimentünk az ál­lomásra és a 11 órási vo­nattal Szegedre indultunk az Autó-Motor * KRESZ-verse- nyére. öt órakor volt az eredményhirdetés, negyedik lettem. Másnap délelőtt édesapámmal kimentünk a kertbe és ott földiepret pa- lántáltunk és locsoltunk. A harmadik hét is moz­galmas volt. Hétfőn kezdő­dött a munka a hűtőházban, és tartott tíz napig. A dél­utánok ekkor is focival meg kézilabdaedzéssel teltek. Szombat—vasárnap pedig: ki a vízre és a kertbe. Szom­baton korán kelt, öt órakor, mert: Horgászni mentünk a ba­rátommal, hat óra után ér­tünk ki Fényesre, ekkor kezdtük el a horgászást és egy órakor fejeztük be. Én eev kárászt és két kecsegét fogtam, ő meg egy kárászt. Délután a kertben sódert hordtunk, és előkészítettük a betonozást. Vasárnap délelőtt hozzá is fogtunk a pincéhez és délután befejeztük a be­tonozását, és még elkezdtük a válaszfal építését is, de azzal sajnos nem lettünk ké­szen. A hónap utolsó hete me­gint a szokott módon telt el, szórakozás és munka tekin­tetében is. Vasárnap azonban a kert helyett „a biciklimet festettem és segítettem édes­anyámnak”, majd délután öcsi tánciskolába megy, igaz még nem tanultak semmit, mert csak beiratkozás volt, de azért négytől hatig a Ba­lassiban töltötte az időt. A napló október 31-ével ér véget. Ez a hónap nagy­jából hasonlít az előzőhöz, csak a heti edzésszám emel­kedett háromra, és egy meccset is lejátszottak. A közbeeső napokon most sem marad el a foci, amihez új labdát is vett öcsi a saját — 650,-— forintos — kerese­téből. A pinceválaszfal is el­készült, de azért kijárnak a kertbe, mert akad még mun­ka. A vasárnap délután azon­ban már a tánciskoláé ez­után, s ez úgy ismétlődik, mint a szombati takarítás, vagy a napi tanulás ritmusa. Rendkívüli csak a cserke- szőlői szüret volt az egyik vasárnap a rokonoknál. * öcsi 13 éves, a négytagú család legkisebbje. Nővére három évvel idősebb, most másodikos gimnazista. Min­dig kitűnő tanuló volt, ma is az, így kéznél a hasonlí- tási alap. öcsi azonban nem csinál presztízskérdést ebből, négyen felül szokott lenni, tavaly 4,4 volt. Azért most egy tizedet ráver, mégiscsak nyolcadikos... De minek erről annyit beszélni? Vass Márta Nemzetközi dzsesszoktatási konferencia A nemzetközi Dzsesszfede- ráció oktatási szekciója no­vember 21—25. között tart­ja soron következő ülését Budapesten. A tanácskozás lebonyolítását a Magyar Ze­neművészek Szövetsége vál­lalta magára. A szekcióülé­sen európai és hazai dzsessz­oktatási szakemberek vesz­nek részt. A több napos ta­nácskozás elnöke a nemzet­közi tekintélynek örvendő Gonda János, a Nemzetközi Dzsesszfederáció alelnöke lesz. A tanácskozáson foglal­koznak az egyes országokban folyó dzsesszoktatás helyze­tével, a dzsesszoktatás szere­pével, a klasszikus zenével foglalkozó intézményekben. Szó lesz többek között a dzsesszoktatás és halláskép­zés modem módszereiről is. A részvevő szakemberek emellett megvitatják a dzsesszoktatási intézmények együttműködésének lehetősé­geit is. Az előadások színhe­lye Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola díszterme lesz. Ez alkalomból hangversenyt is rendeznek november 22-én. csütörtökön este 8 órakor a FÉSZEK Művészklub nagy­termében. A koncerten fel­lép: ,a Dés kvartett, a Binder kvartett és Lakatos Antal kvartettje. Az együttműködés újabb forrása A kezdeti ellenállásnak, értetlenkedésnek már régen vége. A szülők többsége szí­vesen látja otthonában azo­kat az úttörő- vagy kisdobos­őrsöket, amelynek gyermeke is tagja. A szülői ház és az iskola egymáshoz közeledé­sének szép példája ez. Indu­lás előtt Békéscsabán, a 3-as számú általános iskola taná­ri szobájában egész kis ku­paktanács gyűlik össze a kér­dés megvitatására. A csapat- vezető, Janovszky Attiláné szerint ez a — náluk nagy hagyományokra visszatekintő vállalkozás — évente 160 családot is érint. Természe­tesen a szülők egyéb felada­tokra is vállalkoznak. Van­nak, akik múzeumba, tájház­ba vagy kirándulásra viszik a gyerekeket. Sőt, akadt olyan család, amely a hob­bikertbe vitte el az őrs tag­jait, ahol élménydús dél­utánban volt részük. Egyet azonban nem szabad elfelej­teni! Előkészítés, tájékozta­tás nélkül kétes sikerű len­ne az egész mozgalom. Ezért a pedagógusok felelőssége — e tőlük függetlennek tűnő te­vékenységnél is — alapvető. A beszélgetésben részt vevő pedagógus közönség abban is egyetértett, hogy az egy őrs­szülői ház mozgalom kiterje­dése óta megnőtt a szülői ér­tekezletek látogatottsága is. Az iskola igazgatója, dr. Pa- taj Pál egyéb pedagógiai szempontból egészítette ki a képet. Elmondta, hogy az is­kolában folyó családi életre nevelés szerves és igen lé­nyeges részévé vált ez a moz­galom. Hiszen általa a szü­lők betekintést nyerhetnek a pedagógiai műhelymunkába, s együttesen végezhetnek a pedagógusokkal bizonyos fel­adatokat. Lényeges szempont az is, hogy a közösségi ne­velésnek általa új, élmény- gazdagabb színteret tudnak biztosítani. A gyerekek kü­lönböző családokhoz eljutva összehasonlítási alapot nyer­nek saját családmodelljük- höz. Ezenkívül az sem árt, ha ezeken a látogatásokon gyakorolják a helyes visel­kedést. S mint mondotta, van még egy előnye: a csa­ládoknál megtartott őrsi fog­lalkozásokon lényegesen sza­badabb, kötetlenebb a lég­kör. A gyerekek megismer­kedhetnek a fogadó szülők munkájával, pajtásaik élet- körülményeivel. így válik ez a mozgalom sokfajta isme­retszerzés forrásává. A Partizán út 10-es számú házból éktelen „macskazene” árad. Gitárszólók keverednek a játékklarinét és szaxofon hangjaival. A nyitott abla­kon át messzire hallatszik a gyerekzsivaj. Sándor Istvánék ajtaján alig lehet belépni. A benyí­ló tele táskákkal, cipőkkel. A házigazda nem zavartatja magát. Arcán nyugodt mo­sollyal tessékel beljebb ben­nünket. Beszélgetésre egye­lőre gondolni sem lehet. A negyedik b. osztály Nyuszi őrsének fiú tagjai egymás kezéből kapkodják ki a ház két legifjabb tagjának, a he­tedikes Istvánnak, s a negye­dikes Ferinek a hangszereit. A házigazdákon látszik a ru­tin, hiszen évek óta fogad­ják a két fiú őrseit. A gyors bemutatkozás után átballa­gunk a nagyszülők tágas konyhájába. Az őrs két ap­ró lánytagja, a felsős őrsve­zetőkkel egyetemben, nagy buzgalommal készíti a dél­után fő meglepetését: a ra­kott krumplit. Sándor István szakavatott kézzel irányítja a munkálatokat, mert a ki­csik aztán mérték nélkül ön­tenék a tejfölt. A házigazda szakmája szakács, s ő az utasellátó vezetője. Évike, a háziasszony, egyik helyiség­ből a másikba futkos, hol egy meselemezt tesz fel, hol üdítővel kínálja a játékban megizzadt nebulókat, aztán bekapcsolják a diavetítőt. Végre csend telepszik a gyerekszobára. Nemes Laci hangosan olvassa Frakk és a macskák izgalmas történetét, amire a két cserfes szájú kislány, Lázi Andrea és Ga­lambos Izabella is besompo­lyog a konyhából. Eközben tudjuk meg, hogy a házigaz­dák hét esztendeje dolgoznak tevékenyen az iskola szülői munkaközösségében. S mi­kor arról faggatjuk őket, nem jelent-e ez túlzott meg­terhelést számukra, Sándor István egyszerűen válaszol: — Tudja, szeretnék mindent megtenni a gyermekeimért. Vége a vetítésnek. Rédei Robi teljes erőből nekilát a szaxofon gyötrésének, miköz­ben a szája másik sarkában ott lóg a klarinét is. Köz­ben Éva, a ház asszonya megérkezik a közösen készí­tett „műremekkel”. Szólni se nagyon kell, s a 13 gyerek és őrsvezetőik gyorsan körülülik az asztalt. A kés és villák csörgése közepette a sarokba húzódó felnőttek körében szó esik az elmúlt szanazugi ki­rándulásról, meg arról is, hogy bizony ők nem lenné­nek pedagógusok. Ennyi gye­rekkel bajlódni: nehéz mes­terség ... Mikor a házigazda megjelenik az ajtóban a két tálcányi tortával, minden gyerekfej felé fordul. Köz­ben felkerül egy Hofi-lemez, de a gyerekek inkább egy­másra figyelnek. Megtár­gyalják, ki a legrosszabb az osztályban — ezen egy kis vita is kerekedik —, aztán dicsérik a szép bútorokat, a sok-sok játékot. Majd egy­más után elharsogják, ki mi­lyen foglalkozást választana magának. Talán a házigazda vonzerejének tudható be, hogy ketten a szakácsszak­ma mellett döntenek. Az uzsonna végeztével a belső sorban ülők az asztal alatt másznak ki. Ennyi gye­reknek még egy családi ház -is szűkösnek bizonyul... Az­tán irány az udvar! Évike rendre visszazavarja a gye­rekeket, s végre felkerülnek a kabátok, sapkák is. Kovács Attila, Kamenyiczki Robi, Mikó Csaba messzelátót ke­rít, és egymás kezéből kap­kodják ki. Uhrin Feri és Ga- labos István a háziak kiseb­bik fiával már száguldanak is ki a közeli grundra. Négy óra felé jár. Előre sajnálom a háziakat, mert nem lesz könnyű feladat a boldog kis csapatot hazafelé indítani. Másnap a suliban, a Dávid családhoz szintén aznap ellátogató Mókus őrs­sel bizonyára izgalmas be­szélgetés közben cserélik ki e örömteli nap élményeit. B. Sajti Emese Vetítés közben nem jutott mindenkinek hely Készül a „remekmű” Fotó: Császár Lajos Nyelvrokonaink Senki sem csodálkozik azon, ha egy család tagjai csöppet sem hasonlítanak egymásra. Édes testvérek közt is megesik, hogy egyet­len közös vonást sem lehet felfedezni, távolabbi roko­nok pedig jó ha egyeztetni tudják harmad-negyedízig őseiket. A népek rokonságá­nál mégis teljes azonosságot vagy legalábbis feltűnő ha­sonlóságot vár az emberek nagy része. Finn, észt, lapp, mordvin vagy más rokon­nyelvű népet beszédét hall­va bizony csak nagyritkán lehet „elkapni” magyarul is hasonló jelentésű szavakat. Mindez egyáltalán nem teszi kétségessé - a nyelvrokonsá­got, hiszen évezredek teltek el azóta, hogy ,az Urál vidéki közös őshazából megindult a nagy vándorlás, görgetve, hömpölyítve a népeket új, végleges otthont ígérő föl­dek felé. Különböző környe­zetekben más sorsok, más­fajta történelmek íródtak, természetes tehát, hogy más­ként alakultak a nyelvek is. Első írásos emlékeink óta a magyar beszéd is nagyot vál­tozott, hiszen a „Fehérvárra menő hodu utu reá” és az „isa pur és homu vogymuk” megértéséhez már a nyelvé­szek kalauzolása szükséges. S ha jórészt nem is azonos­ságaiban, hanem szabály- szerű eltéréseiben fedezhető fel rokonságunk a finnugor nyelvcsalád más ágaival, mégis jó tudni az egymáshoz tartozásunkról. Jó volt hallani észt roko­nainkról hétfőn, amikor tal- lini napot rendeztek a rá­dióban. A Kossuth és ,a Pe­tőfi adó hullámhosszán szin­te egymást érték a műsorok, amelyek a Balti tenger mel­lett élő nép hétköznapjairól tudósítottak. Egy magyarul is beszélő kórusvezető pél­dákkal bizonyította nyelvro- konságunkat; víz, kéz, hal. méz — ezek mind észtül is ugyanazt jelentik — mond­ta. Timár Máté, az Endrődről elszármazott író emlékezett észtországi élményeire, majd megszólalt az általa is meg­ismert kolhoz elnöke, aki krumpliszedés idején maga is beáll a kétkezi munkások közé. — Ha a földművelő meg­bántja a földet, akkor azért egyszer még visszafizet a föld — mondta a szövetkezet vezetője. Zord éghajlati viszonyok mellett, erdőktől, mocsarak­tól, ekét csorbító kődarabok közül kelj elhódítani az éle­tet biztosító termőterületeket az észt embereknek. Törté­nelmük során német, dán, svéd hódítókkal, valamint a cárok sanyargatásaival kel­lett szembenézniük, mégis kiállták a megpróbáltatáso­kat. Kemény néppé, a nehéz­ségek elől el nem menekülő, nyíltszívű emberekké formá­lódtak. Örömeikben, gondjaikban hozzánk nagyon hasonló né­pet ismerhettünk meg, olyan rokonokat, akikkel a „kap­csolatot tartani” szép köte­lesség. (Andódy) MOZI Békési Bástya: 4-kor: Az ezüst tó kincse, 6 és 8-kor: A leprás nő. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5-kor: Piknik a Sasok hegyén, 7-kor: A szórakozott. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A vasálarcos férfi, dél­után 5 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I., II. rész, 8 órakor: A vasálarcos férfi. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Hatholdas ró­zsákért, fél 8-kor: Gyilkos a te­tőn. Gyulai Erkel: Sógorok, só­gornők. Gyulai Petőfi: 3-kor: Fekete fülű fehér Bim I., II. rész, 7 órakor: A nő illata. Orosházi Béke: Minden szerdán. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Nem fáj a feje a harkálynak, fél 6 és fél 8-kor:: A kétbalke­zes és az örömlány. Szarvasi Táncsics: 6-kor: A márvány em­ber I., II. rész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents