Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
1979. november 2()„ kedd o Hírek Hidasbátről A Hidasháti Állami Gazdaság elsősorban vetőmag- termesztéséről nevezetes. Ebben az esztendőben 1600 hektárról takarítottak be hibridkukorica-vetőmagot, amelynek termesztésében nagy előrelépést jelentett a gazdaság főmérnöke és műhelyi kollektívája által szerkesztett címerező és apasor- kivágó gép. A hibrid mellett mintegy 900 hektáron takarmánykukoricát is termesztettek, ennek törését november 5-én fejezték be. A termést pedig a nyáron, négy hónap alatt felépített új szárítóba hordhatták már. Az idei ősz másik nagy munkája a búzavetés volt Hidasháton, minekutána október 30-ig 2300 hektáron juttatták földbe a kenyérnek- való magját. A szántásból mindössze egyheti adag maradt hátra még. Sikereket könyvelhetnek el az állattenyésztésben is: befejeződött a 800 férőhelyes növendékmarha-telep építése. A legelőre telepített vasvázas épületeket egyszerű szélfogókkal szerelték fel, így a beruházás költsége a 12 millió forintot sem haladta meg. A termelőszövetkezetekben az állatok takarmányozása még nem mindenütt gépesített Az állattenyésztési telepek környékén a takarmányt lovaskocsikkal szállítják, így a gyomai Győzelem Tsz tehenészeti telepén is, ahol a lucernaszénát rakják a kocsira, s viszik az istállókba Fotó: Veress Erzsi Körösök Vidéke Tsz-Szövetség flz ellenőrzés a tsz-ek és társulásaik gazdálkodását segíti A közelmúltban készült el a Körösök Vidéke Tsz-Szö- vetség ellenőrzési irodájának jelentése a termelőszövetkezetekben és társulásaikban folytatott ellenőrzések tapasztalatairól. A szövetség elnöksége még a múlt évben jóváhagyta az iroda általános ellenőrzési programját. Ennek megfelelően vizsgálták a termelőszövetkezetekben és a társulásoknál a munka-termelékenységet, a kiegészítő tevékenység személyi, anyagi és műszaki feltételeit, a meliorációs beruházások előkészítését, lebonyolítását, továbbá a takarmánygazdálkodást. A gazdálkodás alapvető mutatóinak változását 25 termelőszövetkezetben elemezték. Az összehasonlító adatokból megállapították, hogy a közös gazdaságok 1978-ban, 1977-hez képest növelték termelésüket, az árbe. vétel 11 százalékkal, a termelési érték 6 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A költségek növekedésének üteme azonban meghaladta az árbevétel és az üzemi termelési érték növekedésének ütemét. Így végül is nemcsak a mérleg szerinti nyereség csökkent, hanem a fejlesztésre fordítható pénz is kevesebb lett. Ez a fejlesztések ütemének mérséklését vonta maga után. A mérleg szerinti nyereség csökkenésének okai közül kiemelten vizsgálták a fel nem osztott költségek növekedésének és a tejtermelési prémium „apadásának” hatását. Megállapították, hogy a két tényező jelentősen befolyásolta a nyereséget. A nyereség csökkenése már önmagában is jelzi, hogy az előző évhez képest az eszközhatékonyság is romlott. Hiába nőtt tehát az egy főre jutó termelési érték 3 százalékkal, ha ugyancsak egy főre vetítve 4 százalékkal csökkent a mérleg szerinti nyereség. Ezzel összefüggésben nem érdektelen arról szólni, hogy a gazdaságok mekkora figyelmet fordítanak a költségek elemzésére. Az ellenőrzési iroda tíz szövetkezetben vizsgálta a termőfölddel való ésszerű gazdálkodóst. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy különösen a gyengébb természeti adottságokkal rendelkező közös gazdaságokban a biztonságos gazdálkodás megteremtésének alapja a melioráció lenne. Több tsz-ben, így például a bélmegyeri Üj Barázda Termelő- szövetkezetben kimutatták; a már korábban végrehajtott komplex melioráció az átlagtermések jelentős növekedéséhez vezet, miközben a költségek alig változnak. A termőföld rendeltetés- szerű használatának hiánya tovább nehezíti a helyzetet. Bebizonyosodott, hogy a legelők szántóként történő hasznosítása nem hozza meg a kivánt eredményt. Márpedig korábban igen jelentős területeken törték fel a legelőket, például Biharugrán, Bélmegyeren és Zsadányban. Nem jellemző ugyan, de egy-két termelőszövetkezetben ,a műtrágyázáskor nem mérlegelik azt, hogy a terület gyakran kerül víz alá. A nagy adagú műtrágyák, hatóanyagok megtérülése ilyen körülmények között nem biztosított. A jobb termelési adottságú szövetkezeteknél megállapították, hogy a földterület egy részét nem eléggé intenzíven használják ki, a szövetkezetek nem vették figyelembe, hogy a jó minőségű föld jövedelmezőbb ágazatok létrehozását is lehetővé tette volna. Az ellenőrzések során a tsz-szövetség szakemberei nagy figyelmet fordítottak a műtrágyák és növényvédő szerek hasznosítására. Ebből a szempontból a termelőszövetkezeteket két csoportra lehet osztani. Az egyikbe azok a közös gazdaságok tartoznak, amelyek pénzügyi lehetőségei megengedik a kijuttatott műtrágya mennyiségének növelését, a másik csoportba tartozók pénzügyi lehetőségei miatt viszont a műtrágya-felhasználós csak igen korlátozott. Néhány helyen indokolatlanul nőtt a műtrágya-felhasználás, ami jelentős mértékben növelte a költségeket. Változatlanul gondot okoz a műtrágya tárolása, hiszen csak kevés üzem rendelkezik betonozott tárolótérrel. Nem megoldott tehát a veszteségmentes tárolás. * Az energiagazdálkodás ellenőrzése a múlt évben fontos helyet foglalt el a vizsgálatok sorában. Kiderült, hogy a szövetkezetekben igen eltérő a fajlagos üzemanyagfogyasztás. Ennek fő oka, hogy sok helyen üzemeltetnek nullára leírt, vagy leírás előtt álló gépeket, járműveket, amelyek fogyasztása jóval nagyobb az átlagosnál. Az ellenőrzési iroda munkatársai javasolták, hogy a gazdaságok szervezzék meg a gépek, járművek fogyasztásának mérését. A szövetkezetek többségében azonban hiányoznak az energiagazdálkodás elemzésének feltételei is. Sok kívánnivalót hagy maga után a menetlevelek kitöltése. Az üzemanyag-felhasználást folyamatosan ellenőrzik a vizsgált üzemek közül a bé- késszentandrási Zalka Máté Tsz-ben. A takarmányfelhasználást és bizonylati rendszerét 25 közös gazdaságban vizsgálták. Visszatérő hiányosság volt, hogy a takarmányozási naplókat nem megfelelően töltötték ki. Megállapítható az is, hogy a takarmányozás költségei jelentősen befolyásolják az állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségét. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani ,a gazdaságosabb takarmányfelhasználásra. Mint látható, a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség vizsgálatai átfogó képet adnak a gazdálkodás egyes területeiről. Ahol a belső ellenőrzés is megfelelően funkcionált, ott a belső ellenőrök megállapításai nemcsak a vizsgálatot végzők munkáját köny- nyítették meg, hanem sok segítséget adtak a termelő- szövetkezeteknek ahhoz, hogy azok hasznosításával tevékenységüket a jogszabályoknak megfelelően folytassák. Kepenyes János Szabályozók —1980 Mindenekelőtt le kell szögeznünk: 1968 óta hazánkban a tervszerűen fejlődő szocialista gazdaságot elsősorban közvetett, közgazdasági eszközökkel irányítjuk. Gazdaságirányítási rendszerünk — ahogy ezt a XI. kongresszus megállapította — alapelvei beváltak, működésük jól szolgálta a szocialista tervgazdálkodás céljait. Emellett igaz az is, hogy az elmúlt tíz esztendőben a szabályozásnak nem minden eleme állta ki az idő próbáját — az árrendszer ellentmondásossá vált, a támogatások, egyedi pénzügyi hidak nehezítették, esetenként áttekinthetetlenné tették a gazdálkodás folyamatait; nem lehetett megállapítani, hogy hol képződik valójában nemzeti jövedelem és hol nem. Miért változnak? Az elmúlt évek során párt- határozatok sora jelölte ki a szabályozórendszer korszerűsítésének irányát, ezek közül most csak néhányra utalunk. A hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesztéséről szóló 1977. október 20-i KB-határozat megállapította: „A tervekben foglalt célokat és az eszköz- rendszert jobban össze, kell hangolni. A gazdasági szabályozás határozottabban orientáljon és ösztönözzön a hatékonyság növelésére, a termékszerkezet szelektív fejlesztésére ... Árrendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a termelői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása érdekében közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő árarányokhoz.” Az MSZMP 1978. decemberi és 1979. márciusi határozatai egyöntetűen aláhúzták: a gazdasági szabályozókat úgy kell módosítani, hogy azok fokozottabban késztessenek a gazdasági és pénzügyi egyensúly javítására, a hatékonyság gyorsabb növelésére, a takarékosságra, a tartalékok feltárására és hasznosítására. A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel kerüljenek jobban összhangba. A határozatok nyomán évről évre módosult is a szabályozó rendszer — emlékezzünk a beruházásokkal, a jövedelemelosztással, az árak alkalmazásával kapcsolatos változtatásokra. Azonban átfogó — jelentőségében csak az 1968-as új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez fogható — újrarendezésre nem került sor. Ennek most jött el az ideje. Ám érdemes megállapítani: a módosítások nem tartalmaznak vadonatúj törekvéseket, célokat, azokat inkább az évek óta tartó folyamat betetőzésének tekinthetjük. Dönti) a hatékonyság Melyek hát a változások fő elvei? A legfontosabb: az új szabályozás rövidebbre zárja a hazai és a világgazdaság kapcsolatát azzal, hogy erőteljesebben (egyes területen egyenesben) közvetíti a világpiaci ár- és minőségi követelményeket. Erősíti az irányítás állandó elemeit, a szabályok mindenkire egyaránt kötelező jellegét, és megköveteli a vállalatok rugalmas alkalmazkodását. A világpiaci hatásokat folyamatosan közvetítő árak és normatív, általánosan érvényes szabályozók az eddigieknél sokkal szélesebb határok között engedik érvényesülni a differenciálódást: a jövedelmekben, a fejlesztésben. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalati gazdálkodás minősége egyértelműbben megítélhető legyen — a hatékonyan dolgozó vállalatok előtt nagyobb perspektíva nyílik, ugyanakkor a nem hatékonyan dolgozók keményebb ösztönzést kapnak tevékenységük jobbítására, esetleg felszámolására is. Ebben a rendszerben a szabályozás állandó (stabil) elemei az árképzés szabályai, a nyereségadózás rendszere, az érdekeltségi rendszer. A szabályozás rugalmas elemei maguk az árak, amelyeknek feladata a világpiaci hatások gyors, megbízható közvetítése. Termelői ár = versenyár A módosuló szabályozó- rendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai tehát a termelői árak körében lépnek életbe. Méghozzá úgy, hogy alapjaiban átalakul az árképzés módja, s az ármechanizmus. Ma már talán elég utalni a közismert ellentmondásra: termelői áraink sok esetben fölülmúlták a fogyasztói árakat, a termelőtevékenység fönntartása ezért csak támogatásokkal volt lehetséges. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciója, nem közvetítette a világpiaci folyamatokat és értékítéleteket a vállalatok irányába. Az 1980. január elsején az iparban alkalmazott termelői árak többsége — amelyek összemérhetők a nemzetközi piacon is — versenyár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét, másrészt azt, hogy az alapvető energiahordozók, nyers- és alapanyagok, fél-> termékek termelői ára szorosan a világpiaci árak szerint alakul. Az Országos Anyag-és Ár - hivatal elnökének 6/1979. számú rendelete például félreérthetetlenül kimondja, mellékelve a részletes termék- jegyzéket is, hogy „... a felsorolt alapanyagot, vagy félkészterméket forgalomba hozó vállalat a terfnék árát — függetlenül attól, hogy az hazai előállítású, vagy milyen viszonylatból importálják — az 1. számú mellékletben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámolású tartós import-, illetve exportárak — ideértve azok emelkedését, illetőleg csökkenését — és a belföldi piaci viszonyok figyelembevételével alakítja ki.” Némi egyszerűsítéssel —az energiahordozó- és alap- anyagárak lényegében annyiba kerülnek a vállalatnak, mint a népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpiacon kaphatók. Tehát a termelő nem kap külön támogatást azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk — a villamos áram, vagy a szénhidrogén, a kőolaj. Másik oldalon a versenyár hatása így érvényesül: a termelő nem háríthatja át indokolatlan költségeit a vevőire, mert árainak alapja a exportár. Az árak folyamatosan alakulnak, változnak a vállalatok számára a jövőben — ahogy alakulnak — változnak a világpiacon. Tehát emelkednek és csökkennek. Ugyanakkor az új szabályozó rendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának ezt a káros hatását. Kivétel a mezőgazdaság Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így például kivétel a mezőgazdasági termelés, ahol a versenyár-elvet nem lehet érvényre juttatni. Ugyanígy kivételt képeznek ez alól a szolgáltatások, vagy az építőipar területei. Ám az árképzést e szektorokban is szigorúbban vizsgálja az új szabályozó- rendszer, s csak azokat a költségeket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak. Azaz: irányadóak lesznek a jól dolgozó, hatékony termelők árai. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. Az árképzés szempontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához igazítják. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. Fölmerül a kérdés a termelői árakkal kapcsolatban: hogyan érinti ez az árszabályozás a vállalatok munkáját, nyereségét? Mit jelent a normativitás, s miként differenciálódnak versenyár hatására a jövedelmek? E kérdésekre a következő folytatásban visszatérünk. Matkó István (Folytatjuk) + * * * * * \ A battonyai ostyaüzemben új, nagy teljesítményű automata fagylalttölcsér-készítő berende- ' zést szereltek fel. a nijevből érkezett gépet Vazband Alekszej Boriszovics mérnök készíti i elő az üzemeltetésre Fotó: Béla Ottó
