Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

1979. november 20., kedd NÉPÚJSÁG Az első próbálkozás A Békési Színpártoló Egyesület alakulása Hajlamosak vagyunk arra, hogy a különböző célú tár­sadalmi összefogást valami mai találmánynak tartsuk, olyannak, melynek szálai csak a közeli néhány évti­zedre nyúlnak vissza. Pedig a régi újságokat, dokumen­tumokat lapozgatva rá kell jönnünk, hogy elődeinket is foglalkoztatták hasonló prob­lémák, és igyekeztek is rá megoldást találni. Az elmúlt két esztendőben a száz évvel ezlőtti megyei lapok írásai­nak böngészése nyomán rö­vid helyzetképet adtunk a békéscsabai, gyulai, orosházi és szarvasi színházi életről. Ezek egyikében már szóba került Krecsányi Ignác szín- igazgató Orosházán tett ja­vaslata a pártoló egyletek létrehozására. A békési fióklevéltárban egy vékonyka és hiányos iratcsomag a helyi színpár­toló egyesület háromfelvoná- sosnak nevezhető, de töredé­kes történetét őrzi. A kezde­ményezés több mint har­minc évvel a Krecsányi-féle fölvetés után született, s az 1913. november 14-én kelt felhívás indította el. Eszerint a város szellemi élete megkí­vánja, de nincs rá mód, hogy állandó színtársulatuk legyen. Ezért a színpártoló közönség fogjon össze, ala­kítson egy olyan egyesületet, „amely mindent elkövetne, hogy évenként legalább 20—24 előadásra olyan szín- társulatot szerződtethessünk, amely igényeinknek megfe­lel”. Feltételül szabják, hogy a belépési nyilatkozat három évre kötelez, a tagsági díj évi 4 korona, melyet negyed­évi részletben lehet fizetni. A tag és hozzátartozói sze­mélyenként 24 korona bérle­ti díjért 15 előadásra első­rendű ülőhelyet kapnak. A másodrendű ára 18 korona. Mindkét összeget 12 rész­letre bontva egyenlíthetik ki. A felhívás belső oldalán so­rakoznak az előjegyzések, összesen hatvanegy, ennyien lettek azonnal tagok és egy­ben bérletesek. A névsort Körber Tivadar aláírása nyitja meg, de itt található többek közt Ragettly János, Benedicty Gyula, Mészáros József, Török Béla, dr. Morvay János, Berentés La­jos neve, valamint a Végh, Kürthy, Megyeri és Jantyik családoké. Az egyesület nyomtatott alapszabálya egy hónap múl­va már készen áll, hogy az illetékes hatósághoz jóváha­gyásra benyújthassák. Főbb pontjai közül az első a ve­zetőségre — mint akkor ne­vezték a tisztikarra — vo­natkozik. Ez vezeti, rendezi és intézi az egyesület ügyeit. Tagjai: az elnök, alelnök, titkár, ügyész, jegyző, pénz­táros, három számvizsgáló, tíz választmányi és kót pót­tag. Érdekesség, hogy a tíz választmányi tagból egy a község mindenkori bírája, „aki ekként választás alá nem esik”. Az elnök képviseli az egye­sületet, közgyűlést és tiszt i- kari ülést hív egybe, kifize­téseket utalványoz és szerző­dést ír alá. A titkár „rende­zi és vezeti az egyesület mű­előadásait, azoknak művészi része egyedül őrá van bízva, az anyagiakra nézve pedig a választmány ad neki felha­talmazást esetről esetre, őr­zi az okmányokat, s nyilván­tartja a tagságot”. A tisztikart és a választ­mányt három évre választ­ják, évi rendes közgyűlést minden januárban tartanak, de ha szükséges, a tagok 15 százalékának kívánságára is. A tagok jogai: mindenki egy szavazattal rendelkezik, s bármely tisztségre megvá­lasztható, „kivéve az ügyé­szi állást, amely speciális szaktudományt igényel”. A tagsággal járó kedvezmé­nyek: az előadásokra szóló mérsékelt árú belépőjegyek, elsőbbség az ülőhelyekre, és bármely más egyesületi ren­dezvényre. Az alapszabály foglalkozik még a tagság megszűnésével, a szavazás módjával és az egyesület feloszlásával. A következő dokumentum az 1914. július 20-án kelt kérvény a községi képviselő testülethez, a bérházi nagy­teremhasználat és a segély folyósítása ügyében. (A Bér­ház említése a későbbiekben is előfordul, még a harmin­cas években is igy nevezi a helyi lap is a művelődési központ földrengés által megrongált épületét.) A kért támogatás indokául a célt jelölték meg, vagyis, „hogy azt a jelentékeny összeget, amelyet a község lakossága az évenként megjelenő isme­retlen, (az esetek többségé­ben) kulturális nívón nem álló színtársulatokra áldoz: egyesítve, az egyesülésben, szervezésben rejlő erőt fel­használva olyan színtársulat működését tegye Békés köz­ségben lehetővé, amely a reá rótt feladatoknak meg­felelni tudjon, s működése termékenyítőleg hasson a közönség szellemi fejlődésé­re”. Ezért kérik a fűtött és világított nagytermet a szí­nielőadások tartására, vala­mint az' évi 300 korona anyagi segítséget. Ugyanazon esztendő de­cember 28-án a főgimnázi­um tanári kistermében vá­lasztmányi ülést tartanak. Tudomásul veszik és átad­ják ellenőrzésre a számvizs­gáló bizottságnak a pénztári jelentést, mely szerint a be­vételi tagdíjból 329, bérlet­ből 2538, két adományból 55 és kamatból 21 korona. Mi­vel ezzel szemben csak 158 korona kiadásuk volt, a dif­ferenciát év közben betétre tették a békési népbankban. A választmányi ülés hat na­pirendi pontja közül az elnö­ki bejelentések a legizgalma­sabbak, annak dacára, hogy a jegyzőkönyv röviden és szenvtelenül rögzítette. Még­is kihallani belőle a háború említése nélkül is a vérzi­vataros idők szavát. Az egy­re szomorúbbá váló helyze­tet a tömör mondatok töké­letesen érzékeltetik. „Továb­bi intézkedésig a bérletek 1915. évi részleteinek szedé­sét felfüggeszti, viszont a tagdíjakat továbbra is szed­ni rendeli. Az 1914. évi záró­közgyűlés egybehívását, te­kintettel a tagok nagy részé­nek távollétére, mellőzi, s ezen körülmény a helyi lap­ban is közzéteendő. Az alap­szabályok ez idő szerinti ki­nyomtatását ugyancsak mel­lőzi.” * A Békési Színpártoló Egye­sület később még két ízben — 1925-ben és 1936-ban — alakult újjá, az alapító tagok kezdeményezésére. Vass Márta Az idegen nyelvek oktatásában hazánk az európai rangsorban valahol hátul kullog. Fájdalmas ezt igy ki­mondani, de tény. S különösen az oktatási intézmények­ben folyó idegennyelv-oktatás eredményessége kérdője­lezhető meg. Pedig világszerte, így hazánkban is sokszo­rosára nőtt az idegen nyelvek iránti igény. Ezt már az UNESCO 1965. évi nemzetközi konferenciáján is meg­állapították. Tudományos, gazdasági, kulturális életünk, eredményeink nemzetközi vérkeringésbe áramoltatása, s a más nemzetek eredményeinek gyors átvétele elképzel­hetetlen az idegen nyelveket biztosan birtokló szakembe­rek tízezrei nélkül. Sajnos, kicsit későn ébredtünk fel, bár valami mégis elindult... Ezt bizonyítja a hazánk­ban először Békéscsabán nemrég megrendezett tudo­mányos konferencia, amely a gyerekek idegennyelv-okta- tásának új, eredményesebb útjait próbálta kutatni, egy­ben a már meglevő kísérle­tek tapasztalatainak összeg­zésével. E konferencia sú­lyát, tekintélyét jelzi, hogy a kérdésben érdekelt TIT ide- gennyelv^oktatási választ­mánya, az Országos Pedagó­giai Intézet, az MTA—Okta­tási Minisztérium idegen nyelvi nevelési munkabizott­sága, a TIT Békés megyei szervezete mellett a több mint 200 részvevő között ott voltak az idegen nyelvi tan­könyvek írói és a hazai nyelvoktatással foglalkozó tudományos szakemberek. (Egyedül a felsőfokú intéz­mények képviselői hiányoz­tak, ki tudja, milyen okból?) A több, mint húsz előadás, a bemutató tanítások, az éj­félbe nyúló vita során sok, egyelőre megválaszolatlan kérdés merült fel. Igaz, a bé­késcsabai konferencián több­nyire a kisgyermekek ide- gennyelv-oktatásával foglal­koztak, de óhatatlanul érin­tettek egyéb, ennél szélesebb körű gondokat is. Abban az egyes tudományágak képvi­selői, s a gyakorló pedagó-. gusok is egyetértettek, hogy már négyéves kortól ered­ményesen oktathatók az ide­gen nyelvek. Sőt! A kísér­letek bizonyították, hogy a kisgyerekek rendkívüli fogé­konyságot árulnak el az ide­gen nyelvek elsajátításában. Az már biztos, hogy az ok­tatásban a jelenleginél ko­rábbi életszakaszban kezdik el az idegennyelv-oktatást, sőt, a második idegen nyelvi stúdiumok megkezdésére is — nem csak kísérleti jelleg­gel —, hamarosan szélesebb- körben is lehetőség nyílik az általános iskolákban. A konferenc i lezajlása után engem nejn csak ezek a speciális kérdések foglalkoz tattak. Ugyanis a gyermekek idegennyelv-oktatása úgy tűnik, jó úton halad. S ne­hogy elfelejtsem! Éppen a kisgyermekek nyelvoktatásá­ban értek el kiemelkedő eredményeket a több éves hagyományra visszatekintő, a Békés megyei TIT által szer­vezett szoktató nyelvtanfo­lyamokkal. Valószínű, éppen az ő tekintélyüknek és ered­ményeiknek köszönhette me­gyeszékhelyünk a konferen­cia házigazdajogát. Az eredmények elismerése mellett engem sokkal általá­nosabb, mélyebb gyökerű ké­telyek nem hagynak nyug­ton. Először is: sokat be­szélünk arról, hogy az ide­gen nyelvek birtoklása a fel- szabadulás óta megszűnt a kiváltságosok privilégiuma lenni. Hiszen az általános iskola kötelezővé válásával — s az ott folyó orosz nyel­vi oktatással — már demok­ratizálódott is az idegen­nyelv-oktatás.' Igen ám! Csakhogy az általános isko­la felső tagozatának négy esztendeje alatt nebulóink nem tesznek szert még alap­fokú nyelvtudásra sem! S aztán a nyolc osztályt vég­zett gyermekeink fele olyan iskolatípusban tanul tovább — a szakmunkásképzőkben —, ahol egyáltalán nem fo­lyik idegennyelv-oktatás. Az­tán — kivéve azt a néhány szál céltudatosan tanuló gimnazista és szakközépisko­lás ifjút, aki jövője érdeké­ben teljes erőbedobással tanulja a választott idegen nyelvet — még az ebben az . iskolatípusban végzett fiata­lok sem képesek az érettségi után a tanult két nyelv al­kotó használatára. S a to­vábbiakban egyszerűen a ta­nult nyelv használatának hi­ányzó szüksége, vagy alkal­ma az, ami hamar kitörli emlékezetükből a korábban úgy-ahogy elsajátított keve­set is. Egyrészt arra, hogy nem megfelelő az iskolákban fo­lyó idegennyelv-oktatás, s ugyancsak ide tartozik az is, hogy a nyelvet oktató peda- gógüsok egy része nincs tel­jes birtokában az adott ide­gen nyelvnek. Ez pedig már a felsőfokú képzőintézetek nyelvoktató munkáját, mód­szereit kérdőjelezi meg. Mert lehet, hogy a másodéves orosz szakos egyetemi hall­gató kiválóan tud ószláv nyelvű sírfeliratokat elemez­ni, de a mai beszélt nyelven épp hogy meg tudja értetni magát. Ez pedig kevés. A masjk hiba a forgalom­ban levő tankönyvek, s a nyelvoktatás rossz módsze­reiben kereshető. Tudomásul kell vennünk a magyar nyelv sajátosságából eredő alap­vető nehézségeinket, ami ar­ra kellene kényszerítse ide- gennyelv-oktatásunkat, hogy észrevegye: ezt az akadályt a többi nemzethez képest csak nagyobb erőfeszítéssel hatékonyabb módszerekkel s jobb tárgyi feltételek mellett kuzdhetjük le. Nem dicse­kedhetünk például az ide- gennyelv-oktatásunkban ma honos audiovizuális eszköze­inkkel sem, amelynek fele a tanári leleményen és kéz­ügyességen múlik. A manu­fakturális szemléltetőeszköz­gyártás ideje, úgy hiszem, le­járt. Azt már csak melles­leg jegyzem meg, hogy a rossz minőségű és néha még gyengébb tartalmú diaképek és magnetofonszalagok se só­kat lendítenek a nyelvokta­tás jelenlegi helyzetén. Mi hát a megoldás? Bár nem vagyok szakember, de néhány ötlet mégis fölme­rült bennem. Többek között azoknak a felnőtt ismerőse­imnek a példáját is látva magam előtt, akik már hi­vatásuk gyakorlása közben döbbentek rá egy adott ide- ge.1?. , "yelv birtoklásának szuksegességére. E kis kitérő után nézzük, ‘f lenne a megoldás mód­ja / Eloszor is tudnunk kell káfwnCSak -kevés gyermek készül úgy jövendő hivatásá­ra, hogy előre tudja: annak gyakorlásához milyen tudo­mányokra lesz szüksége. Ép- Pen ezért, az általános és középiskolákban többek ko­zott olyan idegen nyelvi ala­tkíU KnyÚjtanÍ a™fyre felnőtt korban biztosan, ke­vesebb befektetéssel és na­gyobb eredménnyel lehet tá- maszkodni. S talán első he- J1} fellett volna említenem • szükség lenne a hazai ide- nlo7e!V'°ktatás tudomá­taknzn a-?Jaina,k ~ a kibon­akozo uj nyelvoktatás szel­lemeben történő - megte­remtésére, mert csak ezután következhet a helyes mód- saeram ,gyakorIat Wdolgozá- kfilnnK -’ .rernéljük, már a kulonbozo iskolatípusok szer­iéi fgységére, azonos szem­leletere épít. S végül még bfrtTV tZ°knak’ akik már birtokolnak egy vagy több idegen nyelvet, ne hagyjuk veszendő5e menni tudását Hiszen az elet minden terü­f‘é" «ukség van a nemze­káció°Zm fnyelVÍ k°mmuni- , acio megteremtésére Ezt követeli meg tőlünk a kor amelyben élünk. S talán egy kicsit nemzeti érdekeink is m?nH *-KKkeÍnk’ kultúránk ‘ohd szalon futhassa- ak ,s.2et a világban, egyben alkotoan befogadva más nemzetek kultúráját is. B. Sajti Emese Készül „A magyarországi művészet története” Az elmúlt évtized művé­szettörténeti kutató-feltáró munkájának egyik legfőbb eredménye „A Magyarország művészettörténete” című. nyolc kötetre tervezett kézi­könyv munkálatainak jelen­tős előrehaladása. Az első­ként kiadásra szánt hatodik kötet kézirata, amely a szá­zadforduló korszakáról szól, már készen áll. A hazai mű­vészettörténet-tudomány el­ső, igazán reprezentatív mun­kája ez a szintézis, amelynek eredményei, módszertani ta­nulságai hosszú időre befo­lyásolhatják a tudományte­rület további fejlődését — állapította meg egyebek kö­zött a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a mű­vészettörténet-tudomány helyzetét értékelve. Az Akadémia elnökségének megállapítása szerint az utóbbi évtized művészettör­ténet-írásának, a lezajlott vi­táknak közös sajátossága, hogy a hagyományos, a stí­luskorszakok merev egymás­utánjára alapozott művé­szettörténeti kronológiát tár- sadalomtörténetileg megala­pozott, a különféle művésze- u irányzatok egymás mellet ­tiségét tükröző módszerrel egészítették ki. Az eredmények mellett a szakterület egyik gyenge pontja a kritikai ■ munka, ezért korlátozott a szorosan vett szakmai közélet orien­táló szerepe. E jelenség ab ból is fakad, hogy a művé szettörténet-tudomány maga sem tekinti eléggé következe­tesen feladatának, tudomány­ága szerves részének a mű­vészetelmélet fejlesztését, az ezzel kapcsolatos módszerek kutatását, pedig szemléleti megújhodás révén a művé­szettörténetnek és a művé szetelméletnek egységes tu dománnyá: művészettudo mánnyá kell válnia — hang súlyozta az MTA elnöksége. A tudóstestület ezért ha tározatában felhívta a mű vészettörténeti kutatóhelyek figyelmét, hogy a jövőben fokozottan támogassák ; szakmai tudományos és elvi módszertani vitákat, tegyék lehetővé a tudományos ered­mények kritikai értékelését KÉP- „ ERNYŐ Lelkierő Egyszer volt, hol nem volt, egy asszony, öreg már, még­is két nagy elhatározásra szánja magát, s az egyiket a szemünk láttára véghez is viszi. Ebbe az egy mondat­ba is belefér Gyöngyössy Im­re és Kabay Barna Két el­határozás című filmje, me­lyet vasárnap este láthat­tunk. Műfaji meghatározás szerint dokumentum-játék­film, de sokkal közelebb já­runk a valósághoz, ha hős­költeménynek nevezzük. Mert mi más is lenne, mikor va­laki egy hosszú és nehéz élet után, még halála előtt olyas­minek a véghezvitelét tűzi maga elé, ami egy jóval fia­talabb erejét is próbára ten­né? Már maga az elhatározás sem mindennapi. Vera néni a kis nógrádi faluban, Ri- mócon a saját keze munká­jával megkeresett pénzből akar Londonba menni a fiá­hoz, s még mielőtt meghal, kitisztítani és rendbe tenni a régi szőlőt. És hozzáfog mindkettőhöz, az első a kö­zelebbi, a másodikat pedig folytatja amikor megjött a nagy útról. Hogyan? Ezt kí­séri végig a film, úgy, hogy közben a 74 éves asszony éle­tét is megismerjük. S ez az éjét — a nehéz paraszti sor — nagyrészt özvegységben telt el, s még a négy közül három gyermekét is elvesz­tette. Gyakorlatilag az élőt is, hiszen oly messze, idegenben él tőle. öt akarja még egy­szer látni. Nem lenne ebben semmi rendkívüli, hiszen manapság Londonnál távo­labbi útra is könúyen fölke­rekednek még idősebb em­berek is. Küldik nekik a re­pülőjegyet oda-vissza, egy fillérjükbe sem kerül. De Vera néni nem az a fajta ember, aki így indul el. ö a maga erejéből akarja meg­tenni, mint mindent, mióta az eszét tudja. És elkezd új­ra „kenderezni”, mert jó ára van Pesten a háziszőttesnek, s talicskázza a termést is, még a zsákot sem engedi másnak megfogni. A pénz gyűlik a zsebkendőbe, majd a vászon zacskóba, s egyszer eljön az indulás napja. És kisüti a kenyereket, elkészí­tik a rétest az öreg barát- nékkal, akik elbúcsúztatják, útra bocsátják. Majd vissza­jön, és folytatja ármunkát a még öregebb szőlőben, hogy a második elhatározás is meglegyen. Ha futja még az időből... Cél, értelem, munka, töre- delem. És mindehhez olyan hatalmas lelkierő, amely nél­kül nemcsak ezt a mostanit, de az egész nehéz életetnem lett volna képes végigvinni. Ezt filmre áttenni és úgy megvalósítani, hogy a teljes emberi sorsot ábrázolja, az alkotók nagy elhatározása volt. És a munkáját konokul végző, majd célját elérő öreg parasztasszonyból az erköl­csi tartás hőskölteménye szü­letett. Olyan mű, amely a vi­lág egymástól távol eső több pontján sikert ért el, mert az ember szívós kitartása az akadályok leküzdésére, az akarat és az anyai szeretet nincs korlátokhoz kötve, minden nyelven^ egy és ugyanaz, ha művészien tol­mácsolják. V. M. SZÍNHÁZ, mozi 1979. november 20-án, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJÜ BUENOS-AIRESBEN Déryné-bérlet Békési Bástya: 4 és 6-kor: utolsó valcer, 8-kor: A veréb madár. Békéscsabai Szabadsí Allegro Barbaro, Békéscsal Terv: Az ördög menyasszon: Gyulai Erkel: Szép magyar 1 média. Gyulai Petőfi 3-kor: L ka és Bolka a Föld körül, 5 7-kor: Magyarok a prérin. On házi Partizán: Nálunk cse volt. Szarvasi Táncsics: 6-ki Vendégek vadnyugaton, 8-ki Az ártatlan, 22 órakor: Alle sántán. ! Bessenyei Antal festőművész legújabb alkotásaiból nemré­giben nyílt kiállítás Szarvason, a Mezőgazdasági Főiskola aulájában. Képünkön: a megnyitón .bűvésznek « Fotó: Kondacs János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents