Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
1919. november 20-, kedd Mintegy négyszáz gyerek gyűlt össze tegnap, november 19- én Békéscsabán, az ifjúsági ház nagytermében, az ifjúsági bérleti hangversenysorozat második évfolyamos hallgatói. Az Erdélyből érkezett Táltos együttes tartott hangulatos előadást a gyerekeknek. Sokféle műfaj hangzott el a műsoron, az együttes saját számai. A népies hangvételű, valamint a lírai dalok mellett különösen nagy sikere volt a vadnyugati zenének, s a versfeldolgozásoknak Fotó: Gál F.dit Megűjhodik az Éneklő Ifjúság mozgalom Az év kórusa megtisztelő címmel jutalmazzák a jövőben a legkiválóbb középiskolai énekkarokat, azokat, amelyek fellépéseiken különösen tiszta éneklésről, zenei pontosságról, kiemelkedő muzikalitásról adnak tanúbizonyságot. Megújul az Éneklő Ifjúság mozgalom, amely mintegy fél évszázada a „Legyen a zene mindenkié” kodályi gondolat jegyében született. A néhány évvel ezelőtti újjáélesztése és országossá szélesítése a Magyar Rádió nevéhez fűződik. Az Oktatási Minisztérium által napokban közzétett felhívás viszont arról is tanúskodik, hogy a mozgalom továbbfejlesztéséből jelentős részt vállal a KISZ, a Magyar Űttörők Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa is. Újdonság, hogy az éneklő ifjúság kórusszemléjét a jövőben minden tanévben meghirdetik. A jelentkező általános iskolai kórusok az úttörő kulturális szemle részeként mérhetik össze tu-, dásukat, a középfokú iskolai énekkarok számára pedig minősítő hangversenyeket rendeznek. A szakemberek az Éneklő Ifjúság mozgalom megújításakor abból indultak ki: az éneklés szépségeit élvezni tudó és éneklő diáktömegek csak úgy alakulhatnak ki, ha a mozgalom is szerves részévé válik zenei nevelésünknek. Megújítása lényegében egybeesik az iskolai új ének-zenei tantervek bevezetésével, célja is azonos azokéval. Balettiskola Orosházán Huszonhatodik éve, hogy az orosházi Petőfi Művelődési Központban balettiskola működik. Negyedszázadon keresztül Urbán Rózsi balettmester tanította a gyerekeket, s ebben az esztendőben vonult nyugalomba a táncpedagógus. A művelődési központ a Szegedi Nemzeti Színházzal kötött szerződést a balettoktatás folytatására. Így a színház balettművésze, Mu- csi Árpádné Ménesi Gabriella foglalkozik ezentúl 30 tehetséges orosházi növendékkel. A balettiskolai oktatás ebben az esztendőben is megkezdődött hát a művelődési központban. ■ I A buszon ■ ■ Én a nap mint nap utazó munkás-diák ötbenfőnyi tá- ; borához tartoztam, amely rezzenéstelen arccal figyelte a másik ötvenet. Őket a vásárlási igény, a hivatalos ügy, I és a „bemegyek a városba” ösztön hozta össze Békéscsaba buszpályaudvarán. A száz ember vágya közül csak S egy volt közös: mindannyian ugyanarra a buszra szeret- ! tünk volna felszállni. A dörzsöltebbek tudták, hol nyílik ki az ajtó, s ott a lökdösődéstől enyhén hullámzó emberkupacot alkottak. ■ Megérkezett a busz. Egy maximum 45 üléses, a legkisebbek közül az örökké zsúfolásig megtelt egyes kocsi- _ állásra. Az ajtó kinyílt és megjelent a kalauz. Frédi bácsi — suttogták a beavatott kisdiákok, ő volt. S Frédi bácsi letekintett a tömegre, s szortírozni kezdte az embereket. Egyenként szólítgatta, s aki egy órát várt a buszra, ö is megélhette a nagy mellőzést. Az ülőhelyről már nem is álmodtunk, mikor Frédi bácsi új taktikát ■ hirdetett, jelszóra kinyittatta a két ajtót, és a tömeg 2 ; percen belül noszogatására felkerült a buszra. Az emberi hajlékonyság és összehúzódás nagyszerű példájaként ■ kerültünk egymáshoz egyre közelebb, s mikor a körülményekhez képest valahogy elrendeztük tagjainkat, ■ megszólalt Frédi bácsi: ; — Álló utasok! Menetiránnyal szembe, lappal állja• nak! a . .. • , ' . Megdermedtem, s csak amikor rám szólt, hagytam el ■ \ világosságot adó hegyesszögemet a „szabvány” merőle■ gesért. Később az örökké viháncoló diáklányokat terem- I tette le, és utána csak megszeppent susmus zavarta a \ rendet. Egyórás fegyelmezett állás után, amikor leszáll- í tam a buszról „csak” kiszolgáltatottnak éreztem magam, S pedig a közlekedés állítólag szolgáltatás. — cmma — Népújság-ankét Békésszentandráson és Kétegyházán Több hónapos tapasztalat birtokában elmondhatjuk, hogy egyre népszerűbbek az olvasók körében a Népújság-ankétok. Magyarázata — s itt találkozott törekvésünk az olvasók igényeivel —, hogy közelebbről megismerhetünk egy-egy községet eredményeivel, gondjaival, az ott élők érdeklődésével. Ennek alapján azután írásainkban hűbb képet tudunk adni az adott településről, tükrözni tudjuk az olvasók véleményét, s nem utolsósorban növelni lapunk olvasottságát. Ezúttal -ma, kedden délután öt órakor Békésszentandráson a pártbizottság székházában, Kétegyházán pedig este hat órakor, ugyancsak a pártbizottság székházában találkozunk olvasóinkkal. Vezetőségi ülés a Kohán Műhelyben Nemrégiben ülésezett Békéscsabán a Kohán Műhely vezetősége. Találkozójukon a múlt évi tervek megvalósulását értékelték, s beszélgettek a jövőről is. A legtöbb gondolatot, vitát kiváltó téma a közös kiállítás megszervezése, az anyag össze- válogatása volt. A . résztvevők véleménye szerint szigorúbban kell a tárlatra kerülő műveket kiválasztani, hogy még magasabb színvonalú legyen a műhely közös bemutatkozása. Legközelebb 1981-ben terveznek hasonló kiállítást, addig pedig műtermeikben látogatják egymást a művészek, jó tanácsokkal segítik társaik munkáját. A Kohán Műhely tagjai évente többször kirándulnak más megyék képzőművészeihez, s így közelebbről ismerkednek az ország művészeti életével. A vezetőségi ülésen részt vevők hangsúlyozták a szövetségi tagság fontosságát is. Már nemcsak egyéni, hanem közösségi érdek is, hogy az arra érdemesek megyénkben is tagjai legyenek a Képzőművészek Szövetségének. így a megyei tanács művelődésügyi osztályával összefogva elősegíthetnék a vidék képzőművészeti életének gyorsabb fejlődését. A Kohán Műhely vezetőségi ülésén elhangzottakat a közeljövőben a közgyűlés is megvitatja majd. Sorozat a Falurádióban Műszaki fejlesztés a mezőgazdasági Szemekben Műszaki fejlesztés a mezőgazdasági üzemekben címmel közérdekű témáról indít sorozatot november 26-tól a Falurádió. A sorozat többek között az erő- és munkagépek megújításával, váltásával kapcsolatban a beszerzési lehetőségekről, a fejlesztéshez igénybe vehető bankhitelekről, a gazdaságoknak a korszerűsítésre irányuló törekvéseiről tájékoztatja a hallgatókat. Időszerű kiegészítő témákat is ígér a december 1-ig naponta kora reggel, 5,40-től elhangzó műsor, így szó lesz a határban végzendő munkákról, a téli előkészületekről csakúgy, mint a téli tanfolyamokról. Foglalkoznak a műsorban a szakosított szarvasmarhatelepek működésének eredményeivel és a további fejlesztés lehetőségeivel is. Készülnek a nagyothalló készülékek : : Az esztergomi Látszerésze- ti Eszközök Gyárában elkészült az első sorozat abból az új nagyothalló készülékből, amely az NDK-ban is kiválóan vizsgázott. Még az idén 4000, jövőre — az igényeknek megfelelően — 8000— 10 000 darabot gyártanak belőle. Az új nagyothalló berendezést ismét szemüvegszárba építették. A korábbi ugyanilyen készülékkel szemben viszont nagy előnye, hogy egyszerűbb felépítésű, kevesebb a hibalehetőség. Viselőjének az- sem mellékes, hogy sokka} kisebb súlyú a korábbi típusokhál. Második éve vezeti Sarkadkeresztúron a díszítőművész szakkört Papp Mihályné. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a szakkör tevékenysége iránt. Jelenleg több mint harmincán eljárnak a kéthetente, a könyvtárban megrendezésre kerülő szakköri estre. Az elmúlt évben a Békés megyei szűcshímzésekkel, az idén pedig a kalocsai hímzés jellegzetességeivel ismerkednek az asszonyok. A munkákból tavasszal kiállítás is nyílt, s most a napokban az ifjúsági klubban mutatják be munkáikat a fiataloknak. Már csak az utolsó simítások vannak hátra... Fotó: Gál Edit Önkritikus vállalatok O ülönböző vizsgálatok, számítások és elemzések egybehangzóan azt mutatják, a hazai ipar árukibocsátásának egyhar- mada megfelelő hasznot hoz, azaz gazdaságosan állítható elő. A másik egyharmad esetében — részben jelentős, részben nem túl nagy ráfordítások árán — a gyártás gazdaságossá tehető, azaz van jövője ezeknek az áruknak, termékcsoportoknak. A hátralevő egyharmaddal azonban nem lehet mit kezdeni. Sorsa a fölszámolás, a mással történő fölváltás lehet. Ha az lesz ... Mert a szóban forgó mérlegeléseket ágazati és népgazdasági irányító szervezetek végezték, maguknak a termelőknek a véleménye — elsősorban a gazdaságtalanul készített cikkek előállítóé — ennél optimistább. A gond az, hogy meglehetősen ingatag talajon nyugszik ez az optimizmus; gyakran a puszta reménykedésen. Ne hamarkodjuk el az ítélkezést, ami szerint általában hiányoznék a kellő kritika, önkritikái hajlandóság a termelőhelyekből, örvendetesen gyarapodik azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek — igaz, legtöbbször a piaci tapasztalatok kényszerének engedve — következetesen használt módszereik közé sorolták az önkritikus elemzést, termékre, termelési környezetre, vállalati mechanizmusra egyaránt értve azt. Gazdag példatár tanúskodik arról: a vállalatok egy része teljes tárgyilagossággal mérte fel teendőit és lehetőségeit, felsőbb utasítás nélkül csoportosította fejlesztendők és szinten tartandók, illetve megszüntetendők minősítéssel termékeit, rálelt a vállalati szervezet gyenge pontjaira, s nem késlekedett a cselekvéssel sem. Érdekes, de aligha véletlen módon ezeknek a termelőhelyeknek a többsége hitelt igényelt és kapott a negyvenötmilliárd forintos exportfejlesztési keretből, s ami a lényeges: kivételektől eltekintve teljesítik mindazt, amit a hitel fejében kötelezettségként elvállaltak. Szónoki kérdés ugyan, de azért megfogalmazzuk: aki nem kér hitelt, az mellőzheti az önkritikát is? Minden termelőszervezetnek jellemzője a mozgás, a változás igénye. Amennyiben ez az igény nem érvényesül, akkor megreked a haladás, az eredmények egy ideig ugyan még elérhetők, de azután hirtelenül — az érintettek szerint „váratlanul” — bekövetkezik a megtorpanás; a szervezet képtelen a megváltozott feladatok és követelmények teljesítésére. Ennek tudatában már megfogalmazhatjuk azt a kétségtelenül köznapi igazságot, hogy valójában az önkritikus szemlélet sarkköve, nélkülözhetetlen feltétele a folyamatos lépéstartásnak, a színen maradásnak, a piacok — az értékesítési pozíciók — megtartásának. Senki sem tudhatja jobban — s nem tudja — a helyben levőknél, a termelői közösség tagjainál — a vezetőktől a legkisebb tapasztalaté pályakezdőkig, mindenkit beleértve ebbe —, hol vannak, miért vannak a gondok, az ismétlődő akadályok. Ami a meghökkentő: vállalatpszichológiai vizsgálatok — s nem kevésbé: az igénybe vett külföldi szervezőintézetek tapasztalatai! — egyértelműen azt bizonyították, a termelőhelyek túlnyomó többségében a bajokkal tisztában vannak. A következő lépés hiányzik: a bajok okainak elemzése, s a cselekvési készség! Nyersebben szólva: a gondleltár szinte mindenütt készen áll, de nem tudnak — nem akarnak? — mit kezdeni azzal. Várnak. Hátha... A termelésben azonban ez a hátha egyenlő az esélyek föladásával, a lépések megalapozásának mellőzésével, a remény tervvé avatásával. Ezt a buktatót kerülik el az önkritikus vállalatok. S azért, mert időt és lehetőségeket emésztő várakozás helyett pontosan meghúzzák a határvonalat, mi az, ami a teendők nagy halmából reájuk tartozik, s mi az, ami átfogóbb intézkedéseket követel, azaz hatáskörükön kívül áll. S mert tudják, hogy az idő termelési tényező, nem úgy vélekednek, hogy először lépjenek mások, s akkor mi is mozdulunk, hanem amire módjuk nyílik, abban azonnal' cselekednek. Eközben sürgetik — olykor: joggal hangosan — a másoktól elvárható intézkedéseket és tetteket, azaz már eredményeik vannak, s úgy küzdenek kifelé és befelé, a holnapi haladásért. D smét egy elemző vizsgálódásra hivatkozunk: pénzügyminisztériumi és banki szakemberek végezték. Kétszáznál több vállalatnál került mérlegre a termelésnek fejlesztésre érdemes része, s egyebek között megállapíthatták: a cégek jelentős létszámú csoportjánál olyan intézkedések sora késik, amelyben nincs s?ükség lényegesebb befektetésre, amelyek valójában csak tisztánlátást, kockázatot is vállaló helyi döntést és szervezést igényelnek. Sokat mond ez arról, milyen a kritikai, önkritikái hajlandóság, készség a termelőhelyeken, s mert olyJi, amilyen, szinte törvényszem: a vállalatok a szabályozók változására, szigorodására panaszkodnak, de szót sem ejtenek elszalasztott lehetőségeikről, eredményeket kisebbítő tétovaságaikról, stratégiát mellőző tehetetlenkedéseikről. Ez az alapállás erősen fékezi a változások szükségességének fölismerését, s ennek híján magukat a változásokat is. Veress Tamás Árvíz Jugoszláviában Oél-Jugoszláviában tovább pusztít a nagy esőzések okozta árvíz, amely helyenként katasztrofális méreteket ölt. Crna Gorában Kolasin, Ca- tinje, Pluzsine és Savnik városokban és környékükön a hadsereg és a polgári védelem alakulatai vasárnap megfeszített erővel dolgoztak a családok százainak kiköltöztetésén, az anyagi javak mentésén. Közben további gazdasági létesítmények, utak, középületek és lakóházak kerültek víz alá. Több község ivóvíz nélkül maradt. A víz behatolása miatt a többi között leállt a termelés a kolasini cementgyárban, a pluzsinei fűrésztelepen, az ivangradi cellulóz- és papírgyárban stb. A Zeta folyó mentén fekvő falvakban a legsúlyosabb a helyzet. Több száz családot ki kell telepíteni, néhány faluval pedig megszakadt minden szárazföldi ösz- szeköttetés. A belgrád—bari vasútvonalon, Priboj és Bisztrica között vasárnap délelőtt a belgrádi személyvonat ráfutott a pályára omlott földtömegre. Mozdonya leszakadt a szerelvényről és a megáradt tóba repült. A mozdonyvezető és segédje életét vesztette, az utasoknak semmi bajuk sem történt. A szerencsétlenség miatt ezen a vonal- szakaszon szünetel a forgalom. Koszovo autonóm tartományban a Bisztrica és a Béla Drina egész szakaszán válóságos tóvá változott. A kiadós esőzések következtében tovább áradnak a bosznia—hercegovinai folyók is.
