Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1979. november 18.. vasárnap Kétegyháza napjai Szinte minden található az d^BC-áruház gondoláin állományt, kiugró eredmé­nyeket nemigen adhat ez az ágazat. A mezőgazdaságot szolgál­ja, de már az iparhoz, az agráripar szektorához tarto­zik a nagyközség második legnagyobb lélekszámú és je­lentőségű munkahelye, a MEZŐGÉP kétegyházi gyár­egysége. Itt pontosan kettő- százán keresik meg a kenye­rüket. Az idén 54-55 millió forintos termelési értékkel számolnak a MEZÖGÉP- esek. Az itt készített betaka­rító adaptereknek, más gé­peknek több mint felét a belföldi piacon értékesítik. Csóka Vazul tanácselnök: „A legnagyobb gondunk az ok­tatási intézmények állapo­ta...” Harminckettő százalék jut a szocialista országokba, s nyolc százalék az aránya azoknak a termékeknek, amelyeket a tőkés államok vásárolnak meg. Éves tervü­ket ez év harmadik negyed­évére már teljesítették. Az adott létszám híján is eredményesen dolgozik a község harmadik munkahe­lye, az ÉRDÉRT Vállalat kétegyházi telepe. Itt dolgo­zik a legtöbb nő is, közülük most éppen 12-en a gyer­mekgondozási segélyt veszik igénybe. A női dolgozókra is gondoltak akkor, amikor kis bevásárlóközpontot létesítet­tek — a vállalat központjá­ban. A telep elsősorban fű­részárukkal, félkész termé­kek előállításával, illetve ter­mékelőkészítéssel foglalko­zik. A felsorolt három munka­hely azonban a munkaképes korú lakosság csak egy ré­szének ad elfoglaltságot. A Kétegyházárói más települé­sekre eljárók aránya igen magas, közel harmincnyolc százalék. Zömük Békéscsaba és Gyula ipari és közlekedési vállalataihoz, üzemeibe jár be, leginkább naponta, dol­gozni. Az utóbbi időben egy­re többen választják munka­Ahhoz, hogy ezt a közsé­get megismerje, nagyon sok évet kellenp itt eltölteni! — mondta a főtéri buszmegálló­ban egy idős néni. Az ide­gennek kijáró kérdő tekin­tettel figyeltek, mustrálgat- tak. Így kezdődött a rövid, sablonforma beszélgetés, amelyet talán örökre meg­szakított a drapp csíkos busz megérkezése. Utazunk Gyu­lára. Kevés hasonló faluja van ennek a tájnak. Húsz, har­minc, ötven, vagy annál is több lépésnyi széles utcák, valami méla nyugalmat árasztó, az elmúlt évtizedek­ben épült házak. És a repü­lőtér méretű főtér, amely már a megérkezés pillanatá­ban megragadja az ide láto­gató figyelmét. Igazi, csalha­tatlan falusi főtér. Jobbra a tanács, az új postaépület, a gyógyszertár, a vendéglő. Előbbre egy terménybolt, mögötte egy telek, a beton­alap a tavaszt, s a falazást re­méli. Majd a presszó; kicsit talán hivalkodó portállal. Balra szemben a ruházati és a műszaki bolt, az adott kö­rülményekhez képest bősé­ges választékkal, aztán az ugyancsak nemrégiben fel­épített ABC-áruház. Az em­lékművekkel szépen telira­kott tér — benne természete­sen játszótérrel — bal ol­dalán a művelődési ház, és a kis dombra épült, századfor­dulós stílusú templom, amely mintegy lezárja a hatalmas teret. Gyuláról és a szomszédos Elekről autóbusszal, Békés­csabáról pedig döcögő vonat­tal lehet megközelíteni az ötezer-kétszáz lelket számlá­ló nagyközséget. Mint min­den alföldi, kisebb települé­sen, itt is a mezőgazdaság a gazdasági meghatározó. Amely az életformára is ki­hat. A Béke Termelőszövet­kezet, a négy és fél ezer hek­táros földterületével kíván­kozik a felsorolás első helyé­Zöldi László párttitkár: „Termelőüzemeink másfél millió forintos megtakarítást ajánlottak fel a pártkong­resszus tiszteletére” re, hiszen a legtöbben itt dolgoznak; több mint három­százan. Háromezer-három- száz hektár a szántóterület, így természetesen a növény- termesztési ágazat az, amely a jelentősebb a többi közül. Harmadik éve sújtja már a gazdaságot a belvíz. Félezer hektárnál is nagyobb terüle­tet, próbál elhódítani a „hí­vatlan vendég”. S bár az idei időjárás sem volt kegyes a kétegyházi termelőszövetke­zet, tagságához, ismét minden jel arra mutat: a mérleghi­ány veszélye messze elkerüli a szövetkezetét. Sőt: ötven - hatvanmilliós árbevételt ter­veznek, amihez még hozzá­számítódik a háztáji 34—36 milliója is. Az állattenyész­tés gondokkal küzd. Ezt a gondot gümőkómak nevezik. S amíg nem mentesítik az helyükül a Gyulai Húskom­binátot is. De nemcsak eljárnak, ha­nem Kétegyházára is jönnek reggelente dolgozni. Elsősor­ban a MEZÖGÉP-hez; szám szerint 144-en, s elsősorban Elekről és vonattal Lököshá- záról. S még egy, talán jellem­ző munkaügyi adat: ebben az évben hatan — egy férfi és öt nő — jelentkeztek munkára a tanácsnál. A je­lentkezők szakmával nem rendelkeznek, így munkába helyezésük is problémát je­lent. Reggelente azonban nem­csak a hét és fél száz mun­kás, alkalmazott indul el Kétegyházárói, hanem igen sok diák is. A békéscsabai, gyulai és eleki középiskolák­ba, szakmunkásképzőkbe. Persze, jelentősebbik részük ezeken a településeken talál­ható kollégiumok és diákott­honok lakója. Mert a nagy­községben csak általános is­kola van; román és magyar, önálló vezetéssel. No, és a mezőgazdasági szakiskola és továbbképző intézet. Az, amelynek „traktorosiskolá­ját” hazánknak talán vala­mennyi községében, termelő- szövetkezetében ismerik. A mezőgazdasági gépesítés je­lentős, önálló alap- és to­vábbképző intézete, a szak­minisztérium közvetlen irá­nyításával. A szépen hangzó adatok mögött azonban emberek, dolgos kétegyházi emberek vannak. Akiknek közel két­harmada román nemzetisé­gű. S ez itt jelentős, fontos dolog. Elsősorban a példa­mutatóan jó községpolitikai gyakorlat kidolgozásában és megvalósításában. Egy apró, de jellemző példa: a nagy­községi tanács testületének félszáz tagja is a nemzetisé­gi aránynak megfelelően ro­mán, illetve magyar nemze­tiségű. Ahogy mondani szo­kás: több nyelven, de egy akaraton. Ez jellemző itt is. Bár a többnyelvűség sem olyan egyértelmű már. A ro­mánok között alig akad olyan, aki ne beszélné anya­nyelvi szinten a magyart is. Bár a nemzetiségi kultúra ápolásának is megannyi szép és tartalmas példájával lehet találkozni Kétegyházán. A községi könyvtár 17 ezer kö­tete között gyakran forga­tott a közel ezer román nyelvű; az újságtárolóban tucatnál jóval több eredeti román napilap, ismeretter­jesztő, művészeti és tu­dományos folyóirat is he­lyet kapott. Hamarosan — a tervek szerint a jövő tavasszal — megnyílik a román tájház is: alkotóan megőrizve ennek a nemzeti­ségnek hagyományait, eszkö­zeit, viseletéit, tárgyi érté­keit. Ha Kétegyháza vezetőinek három kívánságát valaki megkérdezi, a legelső min­denképpen az iskolával kap­csolatos. A román tanítási nyelvű általános új épületbe költözött, nemrégiben. A magyar iskola, a napközis konyha azonban igen öreg, elhasználódott épületben van. Elnnék a gondnak a mielőb­bi megoldása okozza mostan­ság a legtöbb fejtörést. Na­ponta 300—320 személy ré­szére főznek a napközis konyhában: a gyermekek­nek és a közkedvelt öregek napközi otthona részére. A konyha azonban technikailag egyre kevésbé bírja a „meg­erőltetést” ... Ez lesz tehát a következő ötéves terv legfon­tosabb feladata. De kellene még más is, természetszerűleg. Bár a nagyközség minden utcájá­nak legalább az egyik olda­lán járda van. a közintézmé­nyeket is ellátó törpevízmű megyénkben a legelsők kö­zött épült a hatvanas évek elején, és még ma is jól szolgál, az egészségügyi ellá­tás is megoldott, s a keres­kedelem is megteszi azt, amit lehetőségeihez és az igényekhez mérten megtehet: Kétegyházán is mindenből egy kicsivel több és legfő­képpen jobb kellene. A kereskedelmi ellátás gazdája a gyulai ÁFÉSZ, amellyel néhány évvel ez­előtt egyesült a helyi fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezet. Nagy-nagy csatáro­zásokkal tarkítva a fúziót. Felszabadulási emlékmű a főtéren ra is nagy feladat hárul. Azt mondják: becsülettel dolgoznak. Lakó- és szülőfa­lujukért, szomszédaikért. Jó közérzet, megfelelő han­gulat: a mindennapok de­mokratizmusa. A tanácsi munkájában, a 11 pártalap- szervezet tevékenységének eredményeképpen is. Ennek példázatára említették a részfalugyűlések intézmé­nyét, amelyeket a Hazafias Népfront községi bizottságá­Egy kis mozgás az iskolai órák után, a játszótéren Sokan féltették ,az önállósá­got, s legfőképpen attól tar­tottak, hogy így csak keve­sebb juthat a községnek. A „kevesebb” a már említett ABC-áruház, amelynek áru­készletét akármelyik városi áruház megirigyelhetné. A szövetkezeti egységek mellett — főleg a szolgálta­tások területén — a kisípar­val közösen szerveznek, ami­kor valamilyen nagy terv megvalósítása előtt állnak. Ilyenkor több változatot, is ajánlanak a kétegyházi lako­soknak; a legmegfelelőbbet, a legnagyobb valószínűség­gel beválót választják. A község fejlődése, épülése ér­dekében. (Nemesi) A művelődési ház épülete, amelyben a mozi és a könyvtár is helyet kapott Fotók: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents