Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

o 1979. november 17., szombat délegyházán, a meliorációra várva Ellenőrző körúton Ott, ahol a Körös vize kanyarog... Fotó: Veress Erzsi — A csuda érti, hogy van ez? — mondja Csanádi György, a kétegyházi Béke Tsz párttitkára szemüvegét igazgatva, és így folytatja: — Akinek volt alkalma az utóbbi 20 évben itt Kétegy- házán megfigyelni a dolgok alakulását, márpedig én 1960 óta vagyok a tsz-ben, az ugyancsak értetlenül áll a változások előtt. Kérem, itt azelőtt olyan időjárás ural­kodott, hogy annál jobbat tán még kívánni sem lehet. De, hogy mi van itt 1974-től kezdődően? — az maga az érthetetlenség. S hogy várakozva figyelek, a főagronómus, Szántó György veszi át a szót. — Hat éve nem tudunk megszabadulni a víztől. Vagy tavasszal, vagy ősszel, de mindig meglep bennünket. Most is 200 hektár búzánkat vitte ki az 1200-ból. Az őszi káposztarepcéről nem i$ be­szélek, mert azt meg a fagy vitte el, utána meg az aszály. Még körül se nézhettünk, máris 5 millió forint bevé­telkieséssel kellett számol­nunk a növénytermesztés­ben. — Hagyni azért nem hagy­juk magunkat — folytatja is­mét a párttitkár, majd hoz­záteszi : — Százhuszonhatan dol­goznak a 13 szocialista bri­gádban, ők egymilliót vállal­tak költségben megtakaríta­ni. Ezzel is lehet faragni azon az ötmillión. Kevés a munkáskéz A költségek megtakarítása sem utolsó dolog, ez azon­ban önmagában még nem­igen növeli az árbevételeket. Szerencsére a 920 hektáron vetett kukorica, amiből már alig maradt betakarítanivaló a kétegyházi közösben, 7 má­zsával termett többet hektá­ronként a tervezettnél, s ez további két, két és fél mil- miló forinttal egyenlíti a bú­zát ért károsodásból eredő veszteségeket. Sajnos, ezzel a gondoknak még koránt sincs vége. Ha 10—15 évvel ezelőtt még majd ezer ember kért itt munkát, hát most 300-at is alig tudnak összeszámlálni a szövetkezet munkahelyein. Sokan járnak el a Gyulai Húskombinátba dolgozni, mások meg a megyeszék­helyre, aztán van itt a köz­ségben az ÉRDÉRT-nek, meg a békéscsabai MEZÖGÉP- nek is egy-egy üzeme, a ket­tőben együtt több a munka- vállaló ma már, mint a tsz­Orosháza vasútállomás dolgozói is az elsők között csatlakoztak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordu­lója tiszteletére kibontako­zott munkaversenyhez. Az orosházi vasutasok felaján­lásaikat a „Kiváló Főnök­ség” cím elnyerése mellett, a minőségi munka további ja­vítására tették meg. Ezek­ben a hetekben brigádgyűlé­seken, munkaértekezleteken egyre többször kerül napi­rendre: mi az, amit a kol­lektíva már megvalósított? Az eddigi eredményekre ala­pozva megállapítható, hogy a munkában elért sikerek biz­tosítékát adják annak, hogy a felajánlások nem marad­nak teljesítetlenül. Az első háromnegyed év adatai arra utalnak, hogy az áruszállítási teljesítményeik­ben, ahol a foglalkoztatottak számát csak a nyugdíjasoké haladja meg. Szántó György magyaráz­za: — Tavaly még 200 hektá­ron tudtunk kendert ter­meszteni, de hiába van gé­pünk a vágáshoz, meg a bá­lázáshoz is, mégis annyi embert kell a betakarításba beállítanunk, mintha hagyo­mányosan termesztenénk ezt a növényt. Ezért az idén már csak 150 hektáron volt kenderünk, ami egyébként terv szerint termett. A cu­korrépánk, az alig száz hek­tárnyi. Nem adott valami fé­nyesen, de a cukortartalma majd megközelítette a 18 százalékot. Hát van még mit szedni belőle, lehet, hogy egy kis segítség is kell hozzá. Ta­valy a gyulai Munkácsy Tsz gépei voltak itt, mi meg cse­rébe a szóját és a naprafor­gót szárítottuk nekik. A fagy, a víz elvitte ugyan a repcét tavasszal, most még­is vetettek belőle újabb 260 hektárt, a szomszédok dicsé­rik is, hogy szépen kel, min­denképpen jó elővetemény, fizet is, csakhogy rendkívül kényes növény. Elvetették a búzát is. Október 23-ra mind az 1200 hektáron földben volt a mag. Most azt latolgatják, bevessenek-e búzával még száz, vagy százötven hektárt. Megrezdült a léc Ügy van ez itt Kétegyhá- zán, hogy alaposan meg kell gondolni mindent. A közös pénztárca az bizony nincs degeszre tömve. Lehetőség sincs túl sok. Még az a sze­rencse, hogy a géppark, az úgy, ahogy van, elmegy, nem öregedtek el még az eszkö­zök. Az öt évvel ezelőtt ér­kezett John Deere a legöre­gebb. A baj csak az, hogy amire nagyon kellene, ami­től a megváltást várja min­denki, a teljes körű melio­ráció az, amire most nem futja. Talán a VI. ötéves terv vége felé. Addig azonban még ki kell tartani. S ez bizony ilyen feltételek között évről évre nehezebb. Mert az igaz, hogy a Béke Termelőszövetkezet eddig derekasan állta a he­lyét, nem került a mérleg-, illetve alaphiányos termelő- szövetkezetek listájára, nem szorult szanálásra. De emel­lett igaz az is, hogy a léc — ahogy mondani szokták — minden zárszámadáskor meg­rezdült, mert ezen a tájon már azt is munkasikerként, nél mutatkozó korábbi le­maradásukat behozták. Ered­ményeikre jó hatással volt a cukorrépakampány beindu­lása, ami naponta 450—500 tonna répa feladását jelen­tette. Szeptemberben már 107,77 százalékra teljesítették árufeladási tervüket, s az év elejétől pedig 241 ezer ton­na árut indítottak útnak. Az áruk egy részét irányvonat­tal továbbították. A kocsik megrakásánál ügyeltek azok kihasználtságára. Jelentősen csökkentették a teherkocsik tartózkodási idejét. Amíg ta­valy egy kocsi átlagosan 23,22 órát tartózkodott Oros­házán, addig ez évben már csak 20,88 órát. Az idegen kocsik esetében pedig a gyors továbbküldést devizakiadá­saink csökkentése is indo­kolta. A vállalatokkal kiala­kított jó kapcsolat eredmé­sikerélményként könyvelhe­tik el, ha az egyenleg vala­mivel többet mutat a pénz­ügyi mérlegben nullánál. Alapos megfontolásról be­széltünk az előbb, s ez vo­natkozik az állattenyésztés szerkezetének mostani átfor­málására is a kétegyházi Bé­kében. Az idén már bizo­nyossá válik az, amiben ta­valy is hittek, hogy tudniil­lik jó lóra, még inkább libá­ra tettek, amikor egy 4200 tojóból álló libatörzstenyé- szetnek adtak otthont. Ebben az esztendőben egyaránt 2 millió forintot hoz a tenyész- tojás, a 20 ezer húsliba érté­kesítése, illetve a toll. A messiás kevés Hosszú vajúdás után válik meg a közös az elkövetkező két évben a szarvasmarha­tenyészetétől, amelyben a rendkívül kedvezőtlen tartá­si feltételek miatt és a javí­tására fordítható tőke hiá­nyában mindvégig nem tud­tak zöld ágra vergődni. El­határozták, hogy ezzel a lé­péssel párhuzamosan viszont az anyajuhok számát a je­lenlegi 2000-ről 4000-re nö­velik, s jövőre megkezdik az ezer hektárra kiterjedő lege­lőterület arra érdemes részé­nek felújítását, intenzív mű­velésbe vonását. Addigra a sertéstenyésztés is új alapo­kon nyugszik majd, a mező- hegyesi rendszerhez csatla­kozva lecserélték a teljes ko­caállományt, s ha minden jól megy, jövőre már 3000 hízót adhatnak át feldolgozásra. A Béke Tsz kollektívájára tehát aligha lehetne ráfogni, hogy csak a messiásként várt meliorációtól remélnek min­dent. Addig is nagyon sok feladatot kell itt önerőből megoldaniuk. Ahogy a párt­titkár és a főagronómus han­goztatja, egymás véleményét erősítve: — Itt minden kis eredmé­nyért kétszeresen kell meg­izzadni. De aki dolgozik, meg kell, hogy találja a számítá­sát. A közösből egy hónap­ban 3000 forint jövedelem jut egy emberre. Ha hozzá­tesszük azt a 32 millió fo­rintot, amely a portákról ki­kerülő 180 hízómarha és 6000 sertés leadásából- szár­mazik, nem titok tovább: miért épülnek egyre-másra szebbnél szebb házak az 5000 lelket számláló község ut­cáiban. nyeként szeptember végéig az Orosházán megfordult 2417 idegen kocsi tartózko­dásánál, kocsinként 4-4 órás megtakarítást értek el. Az állomás dolgozói a tár­sadalmi munkaakcióból is ki­vették részüket. Az „Egy nap a városért”, a nemzetközi gyermekév tiszteletére indí­tott mozgalmak támogatásá­ra jelentős összeget fizettek be. Több, mint 600 társadal-, mi munkaórában takarítot­ták az állomás környékét és a vágányok közét, felszá­molták a baleseti veszély- forrásokat, vashulladékot gyűjtöttek. Most a szórako­zási és sportolási lehetősé­gek bővítésén fáradoznak, asztalitenisz-helyiséget alakí­tanak ki az áruraktárban. Orosháza vasutasainak az év hátralevő részében is fő törekvése a gazdaságos mun­kavégzés. Takarékoskodnak az anyaggal, az energiával, csökkentik a túlórákat, s természetesen célúk a bal­esetmentes munka. G. J. A körösladányi duzzasztómű A Szakszervezetek Békés megyei. Tanácsának munka- védelmi osztálya az első fél­évben munkavédelmi ellen­őrzést tartott a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖVI- ZIG) egységeinél. Arra a megállapításra jutott, hogy erősíteni keli a rendet, fe­gyelmet, ami a balesetek megelőzésének is fontos fel­tétele. Most — szakszervezeti tár­sadalmi aktívákkal együtt — azt ellenőrzi a munkavédel­mi osztály, hogy mik való­sultak meg a változtatásra tett javaslatokból. Az ellenőrző csoporthoz csatlakozom én is. Első utunk a még épülő Békés III. szivattyútelephez vezet, amely a várostól dél­keletre, a Kettős-Körös part­ján, a dánfoki ifjúsági tábor közelében található meg. Korszerű létesítmény. A Kö- VIZIG gyulai szakaszmér­nöksége építette, a szivattyú­kat és más gépeket, berende­zéseket a Ganz-MÁVAG ké­szítette és szerelte be. Külön érdekessége, hogy a vízben a szivattyúhoz érkező gallyakat, fadarabokat és más uszadékokat, 5 villany- motorral működtetett gereb­lye szedi ki és rakja szállító- szalagra. Ezzel a nehéz mun­kával nem kell embereknek foglalkozniuk. A szivattyútelep a Nagy­kamarás, Gyula, Békéscsaba, Békés körzetében felgyülem­lő belvíz elvezetését segíti elő. Such Pál gépész térké­pen is megmutatja, hogyan jut a csatornán egy elágazás­sal végül is ide a víz, amely részben csökkenti a Békésen átfolyó csatorna szennyezett­ségét. — Mikor készül el? — kérdezem. — A program szerint 1980. november 1-én. Az építők azonban igyekeznek lerövi­díteni az időt. A Ganz-MÁ­VAG dolgozói már az idén elkészülnek a gépek szerelé­sével. Megtudom még, hogy ez lesz a KÖVIZIG legnagyobb szivattyútelepe. A sarkadi szakaszmérnök­ség vésztői műhelyének az az érdekessége, hogy itt készítik az igazgatóság gépészeti osz­tályának kollektívája által tervezett úszó nádvágókat. Csók Sándor főszerelő, a mű­helyvezető helyettese arról tájékoztat, hogy eddig már 11 úszó nád vágót adtak el a társigazgatóságoknak, egyen­ként 250 ezer forintért. Egyébként a műhely a te­rületéhez tartozó húsz szi­vattyútelep és 16 szivattyú- állás karbantartásáért felel elsősorban. Ez a feladat 40 dolgozóra hárul, akik csak­nem valamennyien szakmun­kások. Közülük többen érett­ségivel is rendelkeznek. Az idén — ésszerű átszer­vezéssel — Jobb munkakö­rülményeket tere,étének a telepen. A gépek is más hely­re kerültek. Virágh Mihály, az SZMT társadalmi munka- védelmi felügyelője ezért kérdezi meg Tóth Sándor esztergályostól: — Érintésvédelmi" mérés volt? Tóth Sándor így válaszol! — Tizenhét éve ez volt a vizsgakérdésem. — Tehát? — Nem volt. mérés. — Akkor miért dolgozik a gépen? Nemrég ilyen sza­bálytalanság miatt egy be­tonkeverő gépnél történt ha­lálos áramütés. Fokközi ÁMO-telep. Az ÁMO jelentése: Árvízvédel­mi Műszaki Osztag, aminek ez a telep a könnyűrészlege. Szeghalomtól 4-5 kilométerre a Vésztő felé vezető út mel­lett, a Sebes-Körös partján található meg. Rendkívüli érdekessége a raktára, amely­ben gondos rendben árvízvé­delmi anyagokat, eszközöket tárolnak. A másik épületet az árvíz- védelmet irányító törzs ré­szére rendezték be. Ügyeleti és készenléti, valamint, né­hány hálószoba biztosítja az elképzelhetően hetekig tartó munkához szükséges feltéte­leket. A telep bejáratával szem­ben található a Fokköz I. és a Fokköz II. szivattyútelep, amely a holtágból a Sebes- Körösbe vagy a Sebes-Kö­rösből a holtágba emeli át a vizet. Deák Ferenc telepvezető arról is tájékoztat, hogy a Fokköz I. percenként 2, a II. pedig 6 köbméter vizet, tud átemelni. Nagy esőben az 54 kilométer hosszú holtág meg­telik, ég széles területen áll­na a víz, ha a szivattyúk nem működnének. Emlék­szik, 1966-ban két hétig egy­folytában kellett szivattyúz­ni a rengetek vizet, hogy ne okozzon nagy kárt ,a belvíz. A Sebes-Körös partja most kihalt, de a kialakított he­lyek jelzik, hogy ez a kör­nyék nyáron valóságos hor­gászparadicsom. Ezt a tényt Deák Ferenc is megerősíti. A Sebes-Körös és a Be­rettyó összefolyása ,alatt épült a körösladányi duzzasztómű. A felette levő keskeny hí­don át is lehet menni a túl­só partra, de csak a vízügy szakembereinek. Pusztai Im­re, a felelős gépész senki másnak nem adhat enge­délyt. Az ok egyszerű: a duz­zasztó gépeit, berendezéseit óvni kell. Rongálódásukból rendkívül súlyos károk szár­mazhatnak. — Mikor duzzasztanak?— kérdezem Pusztai Imrétől. — Nyáron, öntözéskor vagy ha • a KÖVIZIG utasítást ad rá. — Olyankor milyen mély a víz? — Körülbelül hat méter. Majdnem a gát feléig ér. — Sokan járnak ide hor­gászni ? — Igen. A duzzasztó fölött a mély vízben pontyot, a duzzasztó alatt harcsát, csu­kát, süllőt, balint lehet fog­ni. Persze, 50 méteren belül tilos horgászni. A tilalmat tábla is jelzi. — Szintén horgászik? — Igen. 1978 áprilisában itt 18 kilóg harcsát fogtam, s azóta volt 10, 7, 6 és 5 kilós, meg néhány kisebb is. Fő­ként tavasszal lehet ered­ményt, elérni, akkor ,a leg­tisztább a víz. Az ellenőrzés a duzzasztó­műnél be is fejeződik. Ez­után még az ebéd van hátra, amiről rendszerint nemigen beszél az ember és nem ír az újságíró. Ám, a Magyar— Vietnami Barátság Tsz fala­tozójában rendhagyó esetnek vagyunk a tanúi. Ugyanis Fekete Gyula felszolgáló gyorsan hozza a megrendelt ételeket, és nagy adagot ka­punk. Amikor megkóstoljuk, kiderül, hogy nemcsak sok, hanem finom is az ebéd. Még valamit megtudunk: vi­szonylag olcsón étkezünk. Mondom is Serfőző János üzletvezetőnek: — Ügy látjuk, máskor is érdemes lesz idejönni. — Mindenkit szívesen lá­tunk — fordul az asztaltár­sasághoz. — Ilyen árak mellett is ki­fizetődő ,a falatozó fenntar­tása? — Nem egy adagon aka­runk meggazdagodni. Az az elvünk, hogy jobb a sűrű garas, mint a ritka forint. — A felszolgáló udvarias­sága, és az ételek jó ízű el­készítése bizonyára nem je­lent külön költséget, ami mi­att áremelést kellene végre­hajtani — jegyzem meg. — Így igaz. — És kinek köszönhető az ételek jó íze? — Kós Tibor főszakácsnak és Gyaraki Imréné szakács­nőnek. A KÖVIZIG négy telepé­nek vizsgálati eredményét Prókai Ferenc, az SZMT munkavédelmi osztályának a vezetője röviden így foglal­ja össze: — A KÖVIZIG a tavaly első félévi vizsgálat alapján intézkedési tervet készített. A hibákat nagyrészt, mindenütt kijavították. Jellemző ennek a törekvésnek a megvalósítá­sára, hogy egy év alatt, a ve­zetők 12-szer tartottak mun­kavédelmi ellenőrzést. Az eredmény elsősorban abban mutatkozik meg, hogy 50 százalékkal csökkent a balesete^ és a kiesett mun­kanapok száma. Az idén sú­lyos (halálos ®s csonkulásos) baleset, nem fordult elő. Ez annál is inkább elismerésre méltó, mert ,a KÖVIZIG több mint 120 munkahelyén elég sok a balesetveszély. Pásztor Béla Kőváry E. Péter Teljesítik vállalásaikat az orosházi vasutasok

Next

/
Thumbnails
Contents