Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

1979. november 15., csütörtök-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Q

fldd élt majd juss utána!

A FÜSZÉRT eredményei, gondjai

A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru- Nagykereskedelmi Vállalatnak négy telepe van. Közülük a békéscsabai évente 911 millió forint értékű árut ad el, így az összes forgalomból csaknem 30 százalékkal részesedik. Mégis gyakran panaszkodnak : nincs elegendő portéka az üzletekben, a FÜSZÉRT késik a szállítással. Erről beszélgettünk Moravsz- ki Pálnéval, a fiók vezetőjével.

— Már előre sejtem a választ: az alapvető élelmiszerek ellátása biztonságos. De beszélhetflnk-e Itt luxuscikkekről?

— Azért nincs minden rendben az alapvető élelmiszerekkel sem. Kevés az étolaj, drágák a diabetikus áruk, a 6, 8-fajta hazai bébiétel előrelépés ugyan, de még mindig több kellene. A francia termékek jók, csak éppen kétszer, háromszor annyiba kerülnek, mint a magyar. Szerintem alapvető minden olyan élelmiszer, amely a korszerű táplálkozáshoz szükséges, és a mostani életszínvonalunkon mindenki meg tudja fizetni. Ki gondolta valamikor, hogy a feketekávé szinte nemzeti italunk lesz, és a linzereket úgy keresik, mint a cukrot. Jelenleg 1800-féle élelmiszert értékesítünk, amelynek 20 százaléka külföldről származik. Ezeknek csupán töredéke a nélkülözhető luxustermék. A nők második műszakját megkönnyítő kon- zervek, befőttek, sütemények semmiképp nem számítanak közéjük. Nem is olyan régen még 500-fajta édesipari árut kínáltunk, most a fele ha megvan. Nincs lengyel és szovjet cukorka, bolgár befőtt, és még sorolhatnám.

Édes álom

— Akkor bevált az évek óta hangoztatott propaganda: együnk kevesebb édességet, mert túlságosan tápláló, rontja a fogakat. Nem örül ennek?

— Egyáltalán nem. Először is, hogy ki, milyen élelmiszerektől hízik, alkati kérdés. Aztán az a tapasztalatunk: egyre jobban nő az igény a csokoládék, a desszertek iránt. Ennek ellenére a hazai édesipar nem tud több árut adni. Egyedül Szerencsen volt komolyabb rekonstrukció.

— Ez már keserűbb kérdés: mi van a vegyiárukkal? Az egyik fórumon elmondották:

Szeghalom, FQzesgyarmat, Sarkad térségében a háztartási boltok havi forgási sebessége elképesztően alacsony. De nem a gyors értékesítés, hanem az áruhiány miatt.

— A magyarázat egyszerű. A mosó- és áztatóporok, a festékek alapanyagát tőkés országokból importáljuk. Az utóbbi időben a vegyi üzemek képtelenek ezeket, a régi áron előállítani. A jövőre életbelépő termelői árak remélhetőleg megoldják a gondokat. Emiatt nekünk is legalább 20—30 millió forintos forgalomkiesésünk lesz, és a szakboltok sem teljesítik az éves tervet.

— Meghirdették a fogászati hópapot. Ugyanakkor, enyhén szólva, hiányos a fogkrém- és fogkefeválaszték. Mi ennek az oka?

— Ez idő szerint ötféle fogkrém és tízfajta fogkefe van forgalomban, amelynek a felét külföldről hozzuk be. Hazánkban csak Mosonmagyaróváron gyártanak fogkefét, azt is eléggé silány minőségben. Ráadásul a megrendeléseket sem teljesítik időben. Az év utolsó 3 hónapjára 24 ezret kértünk, amelyből alig 8 ezret szállítottak. Viszont a III. negyedévről több mint 10 ezer a lemaradásuk.

Rideg számok

— Hihető: a megrendeléseket teljes egészében nem lehet teljesíteni. A boltvezetők örülnek, ha ez 50—70 százalékban megvalósul. A baj akkor kezdődik, amikor még ennyi árut sem kapnak. Csak egy helységnevet mondok: Füzesgyarmat.

— Jó, hogy szóba hozza. Mielőtt konkrétan válaszolok, engedjen meg egy kis kitérőt. Körzetünkben 1280 kiskereskedelmi és egyéb egységgel állunk kapcsolatban. Hetente egyszer, kétszer és kéthetenként keressük fel az üzleteket, a féléves túraterv szerint. Ha szükséges, este és soron kívül is kivisszük az árut. Csak ehhez az is kell, hogy a megrendeléseket négy nappal előbb kézhez kapjuk. A II. félévtől a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ-t is ellátási körzetünkhöz csatolták. Két hónapig Füzesgyarmat is ide tartozott, de mivel Karcag sokkal közelebb van hozzá, mint Békéscsaba, újra a Szolnok megyei város ,az ellátójuk.

— Mindez aligha Javított az áruellátáson, a boltosok közérzetén.

— Elismerem, a kapkodás

sohasem jó dolog. De magyarázkodás helyett nézzük a számokat. Az év 9 hónapjában Szolnok megye fogyasztási szövetkezeteit 105,4, a Békés megyeieket 108,7 százalékban látta el áruval a vállalat, az elmúlt esztendő azonog időszakához képest. Az arány élelmiszereknél és vegyi áruknál még kedvezőbb. A szeghalmiak az I. negyedévben — míg Karcaghoz tartoztak — 98,9 százalékban részesedtek, a II. negyedév végén már 102 százalékban.

Raktárak,

emberek

— A nagyobb követelmény érthető. Felépült 82 millió forintért a 8 ezer négyzetméteres raktárház. A rossz nyelvek szerint még nem sikerült az áruszállítást, -mozgatást jól megszervezni.

— Az igazság az: a régi, Csorvási úti telepen 150 vagon árut nem tudtunk fedett raktárakban elhelyezni. Mindenképpen dicséretes, hogy a vállalat teljesen önerőből valósította meg ezt a beruházást. Az már a mi gondunk: a dolgozók egyharmada kilépett, éppen a költözködés miatt. Képzelje el: az év első felében feleannyi kocsikísérő dolgozott, mint annak előtte. Lassan helyrerázódunk. Jelenleg 36 túrázónk van, s az összlétszám elérte a 177-et. Előreléptünk a munkaszervezés területén is. Szeptember 1. óta nincs szállítási lemaradásunk.

— Amikor beléptem a kapun, a portás gondolkodás nélkül a munkaügyi irodára irányított. Ez csak amolyan beidegződés?

— Nem egészen. Még mindig kevés ,a munkáskéz a raktárakban, a gépkocsikon. Gondolja el: 2800 forint az átlagkereset, s a jutalékkulcs sem több 32 százaléknál. A bérfejlesztési lehetőségek az egész ágazatban nálunk a legmostohábbak. Igaz, a leglelkiismeretesebb túrázók megkeresik az 5 ezer forintot havonta. Erkölcsi, anyagi felelősségük viszont nincs ezzel arányban. De a többieknek is igyekezni kell. Mindent megtenni azért, hogy eladják az árut, aztán meg futni újabbak után. Ez a körforgás teszi — minden nehézsége ellenére — szebbé a munkánkat.

Seres Sándor

A kerepestarcsai Szilasmenti Mgtsz tésztaüzemében házi tarhonyát készítenek, elsősorban Budapest ellátására. A többszörös ezüstkoszorús szocialista brigád tagjai mintegy tizenhat- tizennyolc vagon kiváló minőségű tarhonyát készítenek évente

(MTI-fotó — Király Krisztina felvétele — KS)

Új termékek a RUTEX-nél

A békéscsabai RUTEX ebben az évben csaknem 130 millió forint értékű konfekció- és kötött terméket állít elő. Termékskálájukon megtalálhatók a közkedvelt szabadidő-öltözékek, kötött felsőruházati cikkek, rövid kötött- és konfekció áruk. Termékeiknek több mint 70 százalékát exportálják a Szovjetunióba és a nyugati tőkés országokba. A hazai piacokra 40 millió forint értékű árut szállítanak, melynek egy részét a TRIAL, a Dél-Magyarországi RÖVIKÖT, másik jelentős részét a Skála és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat hozza forgalomba. A szövetkezet az elkövetkező években mindinkább igyekszik kielégíteni a megyében jelentkező igényeket az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat segítségével.

A termékszerkezet-váltás erre a szövetkezetre is jellemző, síkkötött termékeik minősége kifogásolható volt, ezért ezeknek a termékeknek a gyártásával fokozatosan leállnak, viszont szeretnék bővíteni a körkötött termékek skáláját, és emelni a készülő ruhadarabok színvonalát.

Az elmúlt év végén nem sikerült 100 százalékra teljesíteni az éves tervet, most elérték a tervezett 95 millió forint termelési értéket a háromnegyedév végére.

A közelmúltban adták át Miskolcon a hűtőház új épületét, melyben a tárolóraktárakon kívül modern feldolgozóüzemet is avattak. Ez az új hűtőház ezervagonos feldolgozó- és tárolókapacitású, így teljesítménye kétszerese a réginek. A mélyhűtött termékek — főleg zöldségek, gyümölcsök és húsok többsége — tőkés exportra kerül

(MTI-fotó: Kerényi László felvétele — KS)

fl földrendezés nemcsak üzemi érdek

Még 1976-ban jelent meg az önkéntes földcseréről, földrendezésről és földfelajánlásról szóló törvényerejű rendelet — amellyel egyszerűbbé vált a korábban sok buktatóval nehezített üzemek közötti földcsere. Ennek ellenére ez a folyamat változatlanul lassú, s az sincs kizárva, hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy ésszerűen kialakított, egységes területté formálódjanak a mezőgazdasági üzemek. De egyáltalán mi indokolja a föld cseréjét?

* * *

A válaszhoz egészen az állami gazdaságok, majd a termelőszövetkezetek megalakításához kell visszanyúlnunk. Az akkori méreteiben összehasonlíthatatlanul kisebb gazdaságok szervezésében döntő szempont volt az úgynevezett területi elv, ám ennek ellenére az üzemek jelentős hányada több különálló, gyakran egymástól távol eső egységből állt. így csorba esett azon a fontos elven, amelyet a következőképpen foglalhatunk össze: „A nagyüzemi termelést olyan összefüggő területeken (táblákon, tömbökön) kell megteremteni, amelyeken a mezőgazdasági termelés korszerű módszereit és gépi eszközeit alkalmazni lehet.”

Igaz, ez utóbbi követelményt figyelembe vették ugyan, de mint a kialakult helyzet bizonyítja, nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni az egyébként helyes elképzelésnek. A széttagoltság mértéke azonban mégsem akkora, hogy az akadályozta volna a korszerű nagyüzemi eljárások fokozatos térhódítását.

Tagadhatatlan az is, hogy az utóbbi években már egyre több széttagoltságra visz- szavezethető gond nehezítette a helyzetet. A fejlődés felgyorsult, korszerű termelési rendszerek jöttek létre, a tanyán lákók nagy része kedvezőbb életfeltételekhez jutott. Sok termelőszövetkezet egyesült, a termelés száko- sodott, egyre több, korszerű, nagy teljesítményű gépet alkalmaztak, s alkalmaznak ma is.

Különöse»» az egyesüléseket követően vált érezhetővé,

mennyi gondot is okoz az, hogy az egyik üzem területe szigetként helyezkedik el a szomszédos gazdaság határain belül. Évente többször is 30—40 kilométeres utat kell megtenniük a nagy teljesítményű erőgépeknek. Jelentős a szállítás, s legvégül a “termelés költsége is. A széttagoltság munka- és üzemszervezési nehézséget is okozott, illetve okoz.

* * * * *

Ma már az említett jogszabály kedvező feltételeket teremt a földcseréhez, -rendezéshez. Korábban ugyanis a rendelkezések végrehajtását nehézkessé tette, hogy azt a termelőszövetkezetek közgyűlésének kellett jóváhagynia. Az alapító tagok jelentős része ragaszkodott régi földjéhez, s így az esetleges szavazás végeredménye nem volt kétséges.

Az utóbbi években a földek tulajdonosi viszonyában számottevő átalakulás történt. A mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók, köztük a közös gazdaságok alapítóinak száma csökkent. • Elhalálozás, elöregedés, elköltözés miatt egyre több szétszórt föld maradt meg- műveletlen.

Az önkéntes földcserékhez elég a vezetőségek jóváhagyása, a kölcsönös érdekeken alapuló megegyezés az érdekeltekkel. Az üzemek vezetőinek többsége tisztában van azzal, hogy ezek a lépések elkerülhetetlenek. Nagyon sok azonban az akadályozó tényező. Minthogy az önkéntes földcseréhez a cserében résztvevők kölcsönös érdekeltsége szükséges, ilyen eljárás csak körültekintő előkészítő munkával meglehetősen hosszadalma- san hajtható végre. A tapasztalatok szerint mégis sok helyen eredményesek voltak a földcserékre tett kezdeményezések. Ehhez persze nagy szakmai hozzáértés, türelmes felvilágosító tévé- , kenység kell.

Ilyen munkát végeztek a közelmúltban több esetben is a Békés megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség és a megyei földhivatal szakemberei. Csak a megye északi részében 8500 hektár földterület cseréje indokolt, de Dél-Békés megyében is több ezer hektárról van szó.

* * *

A szervezés feladatait is magukra vállaló az előbb említett intézmények, kezdeményezésére már több sikeres megállapodást írtak alá a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok képviselői. Ilyen egyezséget kötött a gyomai Győzelem és Alkotmány Tsz, a Körösi Állami Gazdaság, a Szarvasi Állami Gazdaság és a nagyszénási Október 6. Tsz. A közelmúltban pedig a Szeghalmi Állami Gazdaság és a dévavá- nyai Lenin Tsz állapodott meg 4000 hektár föld cseréjében. A minap Biharugrán nyolc gazdaság vezetői folytattak hasonló témában eredményes tárgyalást.

Persze már voltak sikertelen próbálkozások, amikor az érdekek egyeztetése nem hozott eredményt. Ilyen kísérlet volt a Hidasháti Állami Gazdaság és a két békési tsz közötti tárgyalássorozat. A szándék ellenére a megbeszélések egyelőre még nem vezettek eredményre. Csak megjegyezzük, mód és lehetőség van hatósági közreműködéssel lebonyolított földcserére, földrendezésre is. Ám ez utóbbira eddig nem volt, s remélhetően nem is lesz szükség.

A megye északi részében a földcserékre indított akciók a VI. ötéves tervben is tovább folytatódnak. Befejezését követően várhatóan a korszerű agrotechnika, a növényvédelem, a talajerő-gazdálkodás szempontjainak megfelelő nagyüzemi táblák jönnek létre. Csökken vagy teljesen megszűnik a ma még jellemző széttagoltság.

A földek értékarányos cseréjével, esetleg megváltásával nemcsak „a birtokhatárok” módosulnak, de várhatóan csökkennek a termelés költségei is, s ez utóbbi nem közömbös a gazdálkodó egységek számára sem. Ezek a kezdeményezések, majd a végrehajtott megállapodások lehetővé teszik a termőföld még ésszerűbb kihasználását, s ez már nemcsak szorosan vett üzemi érdek. Ezért is üdvözölhető az a munka, amelyet e cél érdekében az intézmények és az érdekelt üzemek vezetői végeznek.

Kepenyes János