Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
o 1979. november 15., csütörtök Válogatottak játéka: Komlós és Hofi Békéscsabán Egy mese igazsága Fazekasok Gyomán: nagyapa, vő, unoka Fotó: Gál Edit Tréfálkozva mondtam Komlós , Jánosnak, hazánk Érdemes Művészének a téglagyári művelődési otthon konyhájában (mert megfelelő öltözők, pihenőhelyiségek nem lévén, ott töltötte a trupp egyik része a két előadás közötti szünetet, míg a másik a vasutasklub nagytermében adta elő műsorát), szóval viccesen mondtam: oly nagy tömeg tolong a bejárat előtt már az utcától, amilyent talán a népfront sem tudna ily egyszerre megmozgatni. ö fáradtan felnevetett, és szintén tréfálkozva felelt: talán javítani kellene a módszereiken... A tréfálkozást „félretéve” a Komlós—Hofi csapat másfél órás, szinte csupa slussz poénból kirakott játékát — hadd’ mondjam stílszerűen: „népnevelő módszereit” — élvezte, kacagta és hallgatta volna reggelig a „tisztelt nagygyűlés”, akarom mondani a nyájas közönség. Vezetők és beosztottak, civilek és egyenruhások, nők és férfiak, mindenki, aki csak bent lehetett. Ne haragudjanak groteszk gondolatomért, de volt egy olyan érzésem, hogy ha Hofi — a volt téglagyári munkás.— azt mondja: Most pedig, haverkáim, menjünk nyerset berakni társadalmi munkában ... vele ment volna mindenki. Ezt nem, de azt azonban mondta, hogy akik ezt az otthont tervezték, valószínű, nem voltak még színházban, mert ha lettek volna, tudják, hogy ott öltözők is vannak ... Nótás kedvű (Külkei és Havasi) s „félnótás” előadók (ez utóbbi szerepében Hofi, aki „ápoltat” játszott és Komlós, nki életünk napi aktualitásai >ól vett példákkal illusztrálta, hogy miért választotta címnek a Minek néz engem ?-et a nevettető izmokat szétfeszítően parodizáló „kis” Angyal) másfél órás kabarét adtak a békéscsabai közönségnek. De mindenekfölött Hofi és A Békés megyei Szolgáltató és Termelőszövetkezet nagy gondot fordít arra, hogy a brigádok tevékenységén túl minél több kulturális eseményt rendezzenek. Egyik ilyen esemény a Békés megyei közművelődési munkásbrigádok vetélkedője, ahol a megye 800 szocialista brigádja közül a legjobban szereplő 13 csapat között a szövetkezet Ságvári Endre brigádja is ott volt. A megyei döntőt is ez a brigád nyerte meg. A szövetkezet teljesítményüket úgy jutalmazta, hogy személyenként 2 ezer forint jutalomban részesültek. A dolgozók kulturálódá- sához hozzátartozik az évi rendszeres pihenés, üdülés. Így ebben az évben a szezonban 332-en üdültek. Az Komlós, akik a maguk zseniális módján, egyéni művészi varázsuk ihletettségével, csattanó poénjaik hatása alá szuggerálva a szünet nélkül — elnézést — röhögő hallgatóikat, azt igyekeztek megértetni, hogy milyen sokrétű visszásságtól kellene megszabadulnunk, és egyben a demokrácia eszközeivel is jobban élve, hogyan lehetne magunknak is törekednünk e fogyatékosságok megszüntetésére, nem csak „papolni” az eszméket — érzékeltette Hofi —, hanem az érdekek csataterén szellemükben élni is, legyőzve a bornírtságokat, s az abba való beletörődéseket. Talán az. egyik-másik poént nemegyszer hallhattuk már tőlük a rádióban, televízióban, a Mikroszkópban, de akár ha százszor hallja bárki is, úgy érzi, hogy újat hall. Részint, mert hiába nagyobbodnak Komlós szeme alatt, a táskák, ritkul Hofi haja is (nem használják a Bánfi-szeszt, nehogy összetévesszék őket a tv-ben Vit- rayval — élcelődött a színpadon Komlós), mondanivalóik mindig frissek maradnak. Sajnos, mert hát az emberi butaságok, amiket ostoroznak, csak lassan akarnak szűnni. Főleg pedig azért, mert csak az igazán nagy, a közönség szívéhez közel álló színészegyéniségek tudnak újra és újra újonnan hatni a szórakozva is tanulni vágyó emberek előtt. Arra ösztönöznek: legyünk szerényebbek, meggondoltabbak, érjük be a hangzatos frázisok helyett kevésbé hangzatos, de annál többet jelentő előre vivő tettékkel. Egy félig-meddig kabaré- estről — mert operett, slágeregyveleg is volt — nehéz összefoglalóan egyebet mondani, mint hogy valóban élményt nyújtott a csabaiaknak, szórakozva, nevetve erő. sítette a jobbítás szándékát, s talán a tettekét is. Varga Dezső üdülések, pihenések szezonja után különböző rendezvényeken találkozhatnak a szövetkezet dolgozói. Sikeres volt a nyugdíjastalálkozó, melyet a Kakas étteremben rendeztek. A februári fodrász-, kozmetikus- és divat- bemutatót 210-en nézték meg, a budapesti táncegyüttes műsorán 70 dolgozó vett részt. A rendezvények sorában szerepelt Bárdy György előadóestje, a sikeres gyermeknap, és a megyei fodrász-, kozmetikusverseny. A szövetkezet szociáliskulturális és sportcélokra ebben az évben igen jelentős összeget, csaknem 450 ezer forintot fordít. Okos beosztással bizonyos, hogy megfelelően ki tudják elégíteni a dolgozók kulturális igényeit. Munka közben ... Az „Aranykulcsocska”, ez a Tolsztoj-mese címe. A főhőse egy fabábú, Burattino. Életre kel Carlo papa keze alatt. Az öreg gyermekévé fogadja alkotását. Szereti, ragaszkodik hozzá, bár az sok aggodalmat, csalódást okoz neki. Fájdalmasan szép történet, s hogy mennyire igaz, ezt csak most, a napokban értettem meg ... Megtérés Juhász Sándor, Gyoma egyik eldugott utcácskájában csendben éldegél feleségével, Aranka nénivel. A lányuk már régen férjhez ment, s embernyire nőtt egyszem unokájuk is. Sándor bácsi az idén lesz 70 éves. Korán kezdődik számára a nap. A hajnali sugarak, mikor bekandikálnak a csöppnyi műhely ablakán, már ott találják az öreget, amint elmaradhatatlan szivarjával a szája sarkában az asztal fölé hajolva dolgozik. Reggelizni is csak később megy fel a házba. — Minek keljek fel vele olyan korán? — mondogatja a felesége mindig. — Csak szivarja legyen elég, mert különben kitörne a parasztgyalázat, a reggc meg várhat. Legalább p: • n munka közben egy kicsit. Fazekas, vagy inkább népi keramikus? Mióta nyugdíjas, sok mindenre jut idő. — Sokat betegeskedtem gyerekkoromban. Amíg az ágyat nyomtam rajzolással ütöttem agyon az időt. A tanárom minden héten elővett, hogy mit csináltam otthon? Aztán elkerültem tanyára a keresztapámhoz. Lovat, tehenet őriztem, agyag volt a környéken elég ... Így kezdődött ... Amikor elvégeztem az iskolát, Vágner Géza festőművészhez szegődtem tanulónak, Budapestre. Két év múlva hazajöttem. Fiatal voltam, nem egyeztünk. A 30-as években kitanultam a bútorasztalosságot, aztán Pap Zsigmond kőfaragó mellett a kőszobrászattal próbálkoztam. Végül is a régi unaloműzőhöz, az agyaghoz tértem vissza, s a Mezőtúri Agyagipari Szövetkezetnél helyezkedtem el. Pedig, hogy mondta szegény anyám: „Ember nem lesz belőled fiam, ha mindig csak sározol. Miért nem keresel valami értelmes munkát?” Hej, de sokszor kikaptam annak idején emiatt, s most mégis itt vagyok, s nem is bántam meg ... Amikor az agyag életre kel Napközben a házaspár teszi a maga dolgát. Az asz- szonj _ t, takarít, főz, bevásárol, az embere meg behúzódik a műhelybe az „övéi” közé. — Amióta nyugdíjas vagyok, azóta csinálom ezeket az aprócska szobrokat. Szeretem őket, nem válnék meg egyiktől sem. Hogy is tehetném, hisz apám, anyám, ismerőseim nehéz sorsa elevenedik meg bennük. A favivőt, a kévehordót, a nagybőgőst — mert erre, mifelénk így hívták a tarlógereblyét — s a pásztor figuráját mind-mind a múltamból, az életemből mintáztam. A „Sirató asszony” görcsös mozdulatlansága, bár arcát keze mögé rejti, végtelen fájdalmat sugároz. Csak Aranka nénit nem hatja meg a döbbenetes gyász. — Jaj, csak ezt a rút szobrot ne látnám soha! Azok a hatalmas kezek, lábak. Ki nem állhatom. Hát nincs ebben semmi szép! — perel az urával —, sokkal jobban szeretem azokat a szép virágos tányérokat, amelyeket régebben csináltál nekem. Sándor bácsi szemében huncut fény villan: — Tudja, én onnan tudom, hogy valami szépre, modernre sikerült, hogy az nem tetszik az asszonynak... Nevetnek mindketten az évődésen. Jó közöttük, ösz- szeöregedtek, szemvillanásból értik egymást... — November 7-én volt 44. éve, hogy egybekeltünk — mondja Aranka néni, tekintetével végigsimítva ura arcát. — Csak elfelejtettem kövér kacsát venni. Nem is volt ez így igazi ünnep. No, de majd bepótoljuk azt is, csak egészség legyen. Akkor aztán nincs hiány semmiben Közben egy agyaglabda is előkerül, s az idős mester keze alatt pillanatok alatt életre kel: nagy bajusz, kissé megtört, fáradt férfiarc, markáns vonások. A korongra teszi, méregeti, igazít rajta egyet-egyet... — Ilyen típusú ember volt az apám — mondja magának csendesen, s fejét félrebillentve nézegeti a reá visz- szatekintő agyagarcot. Aztán visszazökken a jelenbe, és serényen magyarázni kezd. — Ezt aztán felébe metszem, kiszedem a közepét a hurok mintázóval, így ni... Ha ez megvan, csinálok egy pépszerű masszát, ezzel ragasztom össze ismét a belül üres figurát. Két hét alatt megszárad, úgy aztán mehet a kemencébe. Megy ez hamar, ha kedvem van hozzá, de van úgy, hogy soká elkínlódom vele, mert valami mindig hibádzik... Követőkre lelve A műhely falán a polcokon száradnak a még nyers, de már sokat sejtető agyagedények. Kancsók, köcsögök, tányérok, különböző nagyságúak és formájúak. — Ezek öntött formából készülnek — lobbant lángra egy szál gyufát, új szivarra gyújt —, megcsinálom a két fél negatívot, a gipszmagot, aztán készülhet sorozatban... Jó az a kis nyugdíjkiegészítés, mert ezek már eladásra készülnek. A gyerekeknek is segítek. — Mutat az éppen benyitó unokájára, ifj. Rajkó Sándorra. — Ok is ezt a mesterséget választották. — Apám főkönyvelő volt, aztán csak ezt választotta — mondja Sanyi. — ö tanít, de tata is sokat segít. Persze van, hogy nem egyezünk, mondogatjuk is, felbontjuk a szerződést — nevet—, de aztán minden marad a régiben. Rengeteg szépség van ebben a mesterségben, örülök, hogy ezt választottam. Különösen a metszést szeretem, mikor az edényre kerül a minta. Persze, úgy nem tudom még, mint tata, de szeretnék mindent ellesni tőlük. A korongozást Mezőtúron Veres Lajos bácsitól tanulom, egyszer talán én is úgy tudom majd, mint ő. Csak olyan munkát fogok kiadni a kezem alól, amelyik már tökéletes. Ne legyen há- riszos — mert így mondják a szakmában, ha valamin hajszálrepedés van —, az áteresztené a vizet. De legyen nagyon szép, tessen az embereknek. — Jól dolgozik a gyerek i— büszkélkedik a nagyapa —, ügyes, gyors keze van, mert az enyém bizony néha már megremeg. Sanyi bácsi még megmutatja birodalmát. Unokája behoz néhány csodálatos má- zos edényt, mestermunka egytől-egyig. Épp hogy nem illatoznak rajtuk a pompázatos virágminták. Egy régi újság is előkerül, dr. Tóth Ervin debreceni művészet- történész 1977 júliusában írt róla. Nagy becsben tartják, féltve őrzik a sorokat... — Kiállításon is volt már úgy tíz éve Békésen és Debrecenben. Most, a napokban sok más népművészeti munka között, bemutatták néhány szobromat a művelődési házban. Sokan csodálkoztak rám azóta, hogy „Sanyi bácsi, maga ilyesmikkel is foglalkozik”. ígérték, hogy nyáron, itt a községben egy önálló kiállításom is lesz. Már alig várom! Hadd lássák az emberek, miket csinálok, teljék örömük benne, ahogy nekem telik a munkámban. Ezért csinálom pirkadattól sötétedésig. Tervem is van épp elég, csak győzzem erővel... Nagy Ágnes I Vonalvég Mit tud rólunk a világ? Vagy legalábbis annak egy része. Erről a témáról csevegett három ország tudósítójával egy fél órát Ipper Pál hétfőn este telefonon. A vonalban Párizs, Bonn és New York volt, azaz Szécsi Éva, Lipovecz Iván és Kulcsár István. Maguk is jól tudván, dőreség lenne feltételezni azt, hogy harminc perc alatt kimerítő feleletet adhatnak egv olyan kérdésre, amelyet hosszabb idő alatt is nehéz megközelíteni. Az éterben lebonyolított érdekes beszélgetés eredménye sommásan: ma js elég keveset tudnak rólunk, s még mindig kísértenek egyes régi vagy új, de rossz beidegződések, amikre mindjárt célzott is a műsorvezető. Amikor ugyanis kint élt Amerikában, az ott tanuló gyermekei mindössze 12 sort találtak hazánkról a történelemkönyvben, s az is főleg 1956-ról szólt. Viszont kell, és van is némi változás, hiszen az információáramlás jóval nagyobb az utóbbi évtizedekben. És a személyes tapasztalat. Hogy mi a megismerés eszköze mostanában? Főleg az erősödő turizmus. Ám ha ezt vesszük mércének, azonnal kitűnik, hogy ami nekünk sok, az a másik országnak igen csekély. Ez főleg az NSZK esetében igaz, mert bár a negyedmilliót is elérte a hozzánk látogató — tehát velünk, hazánkkal ismerkedő — nyugatnémetek száma, ugyanakkor az is tény, hogy tőlük más országokba ennek a sokszorosa megy. Amerikai turistákról pedig csak tízezrekben, franciákról még eny- nyiről sem beszélhetünk. Aztán az is csalóka kép, amit rövid pár nap alatt alkothat rólur ’’ valaki, ismervén a saját a turistaromantikát tápláló — nem éppen szerencsés propagandánkat. Bár a franciák még erre sem kíváncsiak, ők kizárólag csak magukról akarnak tudni, s ha mégis mennek valahová, Indiát, Kínát és Spanyolországot keresik föl igen előnyös anyagi feltételek mellett. Ez utóbbi a másik két népre is vonatkozik. A megismertetés másik nagy területe a kultúra, különösen a zene és a film. Párizsban éppen most vetítik nagy sikerrel a Valahol Európában című filmünket, és klasszikusként értékelik. De a Mészáros Márta alkotásait is állandó érdeklődés kíséri, Jancsó Miklós filmjeiről pedig nyugodtan lehet mondani: szeretik. És ami nagy szó: Franciaországban a magyar filmek látogatottsága eléri aZ olaszokét. Az NSZK- ban is majdnem hasonló a helyzet, azzal a plusszal, hogy ott a két tévében is adják a közösen készített filmjeinket. Amerikában pedig — ahol a harmincasnegyvenes években a híres magyar rendezők dolgoztak — most zajlanak a magyar filmhetek, s 21 művet mutatnak be. S az eddig vetítettek mind tetszést arattak. Vass Márta SZÍNHÁZ, mozi 1979. november 15-én, csütörtökön este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN V örösmarty-bérlet * * * Békési Bástya: Nálunk csend volt. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5-kor: A vörös tulipánok völgye, 7-kor: Nem zörög a haraszt. Békéscsabai Szabadság: de. 10-kor: Gyilkos a tetőn, 4 és 6-kor:.A leprás nő, 8-kor: Gyilkos a tetőn. Békéscsabai Terv: Allegro Barbaro. Gyulai Erkel: Rafferty és a lányok. Gyulai Petőfi: 3-kor: A maláj! tigris, 5 és 7-kor: A kétbalkezes és az örömlány. Orosházi Béke: Szó- tagrejtvény. Orosházi Partizán: fél 4-kor: A két aranyásó, fél 6 és fél 8-kor: Kínai negyed. Szarvasi Táncsics: Hívj a mesz- szeségbe! u>xun\u\iwx»mmiui\«mxx»cuMiamm*auxxtu Körmenden az egykori Batthyány kastélyban helyreállították a XIII. században épült lovardát, és négyszázötven férőhelyes színházat alakítottak ki benne. Az ugyancsak átalakított, felújított barokk kocsiszínben pedig C'-sai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész állandó kiállítása kapott ne- lyet (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Rendezvények a szolgáltatóban
