Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

1979. november 14., szerda o A Bonyhádi Cipőgyárban 30 évig többségében varrott tech­nológiával készítették a cipőket, .Jelenleg termelésük kéthar­mada varrott, egyharmada ragasztott. A változást a kézi munkaerő csökkenése és a termelékenység növelése tette szükségessé. A gyárban ennek ellenére kísérleteznek a ko­rábbi technológia megmentésével. Ennek eredményeként jött létre az úgynevezett „Gotlex” cipő. 1978-ban a mintacipő a BNV-n közönségdíjat nyert. 1979-ben pedig már angol exportra is készítenek „Gotlex”-cipőket. (MTl-fotó — Gottwald Károly felvétele — KS) Keresik jifzű termékeiket A Szarvasi Állami Gazda­ság húsüzeme teljesítette ez évi igen szigorú tervét, mint­egy 200 ezer sertést dolgozott fel. A nyershúsokkal együtt 50—60-féle terméket forgal­maznak, s ezekkel elsősor­ban a megye élelmiszerbolt­jait töltik fel, de a sajátos ízesítésű áruk Szegeden, Szolnokon és Budapesten is nagyon népszerűek. A keres­let változása miatt álltak le az olasz és csabai kolbász felvágott gyártásával, s he­lyette a turista szalámit kí­nálják kétféle fűszerezéssel. A házias kolbászok és a há­zias füstölt húsok a legke­resettebb árucikkeik közé tartoznak, így a hagyomá­nyosan magyaros ízek örven­detesen szélesítik a húspul­tok olykor egyhangú válasz­tékát. Az üzem jó eredményeinek egyik forrása a jó szakembe­rekből álló 50 fős munkás­kollektíva. A húsüzem veze­tői a termelés mellett, mint oktatók is részt vesznek a MÉM által szervezett orszá­gos tanfolyamon, amelyen a betanított dolgozókat 3 hónapos elméleti és gya­korlati oktatás során ké­pezik szakemberekké. Kétszáz kilométerre a központtól Ha végigtekintünk megyénk vállalatainak, üzemeinek során, első pillanatra nem is tűnik fel, hogy többségük központja innen 200 kilométerre, Budapesten van. Ez a távolság persze a mai korban szinte semmi, ráadásul a telefonok, telexgépek — már amikor működnek — pil­lanatok alatt kapcsolatot tudnak teremteni a központtal, ha valamiben gyors döntésre van szükség. Persze elő­fordulhat az is, hogy a központ a legapróbb ügyek el­döntésénél is magának követeli a jogot, ilyenkor aztán hatalmasra duzzad a bürokrácia, mint ahogy tegnapi la­punkban, a kutyakosár esetében is olvashatták. Egymillió liter tej, 1200 tonna hús A körösladányi Magyar- Vietnami Barátság Termelő­szövetkezetet elsősorban mint nagy hagyományokkal ren­delkező rizstermesztő gazda­ságot tartják számon. A szö­vetkezet kiterjedt területen, mintegy 9000 hektáron gaz­dálkodik, s most érkezett el arra a fokára a fejlődésnek, amikor az állattenyésztés a termelés eredményeivel, az árbevételekhez, a teljes ter­meléshez való hozzájárulás­ban a növénytermesztéssel egy sorba került. Az arányok ilyen értelmű változásához az idén egy kedvezőtlen dolog is társult, ez pedig a közös szántójának több mint 3000 hektárét ért természeti csapás. Az így ke­letkezett 25 millió forintos árbevétel-kiesést nagyobb részben voltak képesek el­lensúlyozni azzal, hogy a 700 hektáron egészében kipusz­tult repce helyébe tavaszi ár­pát, napraforgót, silókukori­cát vetettek, és lucernából meg vörös heréből is az ere­detileg előirányzottnál többet termesztettek. Napraforgó a tervezett 300-zal szemben 850 hektá­ron díszlett az idén, lucerna a 220 helyett 480 hektáron, vörös here pedig 280 hektár­ral szaporodott a vetésszer­kezetben. Érdemes szólni a Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet rizster­mesztéséről, túl azon is, hogy ez az ágazat a szövetkezet­ben hagyományosnak mond­ható. Ez a vízigényes kultú­ra jelenleg 420 hektárt fog­lal el a szántóból, a 420 hek­tárból 130 a régi telep, 150 a másodéves, a többi pedig az idén készült. A szövetke­zet ugyanis vásárolt két Cater—Pillér rizstelepépítő gépsort, amely ebben az esz­tendőben a mezőberényi Aranykalász Termelőszövet­kezetben dolgozott, jövőre pedig ismét Körösladányban folytatja munkáját újabb 260 hektár rekonstrukció alá vé­telével. A ladányi közösben úgy tervezik, hogy néhány év múlva összesen 500 hek­táron termesztik évről évre a rizst. Az állattenyésztés a ter­melőszövetkezetben különö­sen az utóbbi években van fellendülőben. Baromfiága­zatuk, amellyel már koráb­ban is elismerést vívtak ki, idén 600 ezer húscsirkét és 170 ezer gyöngyöst ad a fel­dolgozó iparnak, ez a számí­tások szerint mintegy 820 tonna húst jelent. Ebben az évben szántak nagyobb összegeket Körös­ladányban a szarvasmar­hatartás fejlesztésére: meg­kezdték a Holstein-fríz üszők vásárlását, a prog­ramtól azt várják, hogy mi­ként 1978-ról 1979-re 30 szá­zalékkal nő az egy tehénre jutó éves átlagos tejhozam, úgy ez a növekedés 1979-ről 1980-ra is megismétlődik majd. Ha ez valóban így lesz, egy tehenük megközelítően 4000 liter tejet ad majd egy év alatt. A legeltetésre ala­pozott szarvasmarhatartás­ban 520 tehénből 320 a fejős, a többi húshasznú. Az ágazat terv szerint 1 millió liter tej­jel és 300 tonna marhahús­sal járul hozzá a népgazda­sági előirányzatok teljesítésé­hez. Ha már a legelőről esett szó, mondjuk el, hogy a ré­tek és a legelők a körösla­dányi tsz-ben csaknem ezer hektáron terülnék eL Hat­van százalékukat a szövetke­zet gazdái intenzíven hasz­nosítják, tudniillik a szarvasmarha mellett a juh az, amelynek tartásával fog­lalkoznak még a közösben. Az anyajuhok számát a mostani 4000-ről 4600-ra akarják növelni, és a tartás feltételeinek javítására megkezdték egy 2100 négy­zetméter alapterületű hodály építését. A szövetkezetben sertést nem hizlalnak, Körösladány­ban a hízó a háztáji gazda­ságok állata, a háztáji gaz­daságok viszont tenyésztő- és hizlalómunkájukban a szövetkezetre támaszkodnak. Az egy év alatt a portákról kikerülő 6000 sertés takar­mányozásához az állattartók a szövetkezettől vásárolják a tápot és a gazdasági abra­kot. Üj dolognak számít a községben az, hogy megnö- vékedett a háztáji juh tartás iránti érdeklődés, a szövet­kezet által rendelkezésre bo­csátott legelőkön a falu ha­tárában több mint ezer ház­táji birka legelészik ma már. A háztáji állatok forgal­mazását nem számítva — amelynek értéke egyébként 23 millió forintot tesz ki —, a körösladányi Magyar—Vi­etnami Barátság Termelőszö­vetkezetből az év végéig együttesen 1230 tonna hús érkezik a feldolgozókhoz, s a már említett 1 millió liter tej mellett 20 tonna gyapjú még az, amely állati ter­mékként hagyja el ebben az esztendőben a ladányi tsz-t. K. E. P. A budapesti központú vál­lalatok, üzemek nagyon sok­félék. Vannak közöttük olya­nok, mint például a tröszti irányítás alá tartozó Gyulai Húskombinát, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat, a MEZŐGÉP, vagy az Oroshá­zi Üveggyár, melyek önálló­sága rendkívül széles körű, szinte mindenben maguk döntenék. Mások pedig egy nagy vállalat egyik gyárá­nak távoli üzemeként mű­ködnek, ilyen többek közt a mezőkovácsházi ÉVIG. Az eltérő szervezeti felépítések, a műszaki fejlettség külön­böző szintjei miatt tulajdon­képpen csak ez az egy közös vonás köti össze őket: köz­pontjuk nem a megyében van. Ez azonban fontos do­log, ezért határozott úgy, egy évvel ezelőtt, 1978. novem­ber 1-én a megyei pártbi­zottság, hogy külön is el­lenőrzi a nem megyei irányí­tású termelői egységeket, hogy hatékonyabban, jobban végezhessék munkájukat, elejét vegyék a szükségtelen bürokrácia elburjánzásának. Jelentős változások A határozathozatal óta el­telt egy év alatt a nem me­gyei székhelyű vállalatok, trösztök többségének vezetői­vel egyeztető tárgyalásokat tartottak megyénk vezetői. Ezeken a tárgyalásokon olyan fontos kérdések szerepeltek előtérben, mint a termék- szerkezet átalakításának je­lenlegi helyzete, az ebben el­ért eredmények és a további feladatok, a technikai szín­vonal megítélése és a fej­lesztés lehetőségei. Vizsgál­ták természetesen a szakmai színvonal és összetétel biz­tosítottságát, a bérszínvonal alakulását, a vezetés és az utánpótlás helyzetét, vala­mint a központok és a me­gyei szervek kapcsolattartá­sát. Annyit már elöljáróban is elmondhatunk, hogy a ta­pasztalatok általában kedve­zőek voltak. A fejlődés a terveknek megfelelően vagy gyakran annál jobban ha­ladt előre, és a többség sike­resen végrehajtotta a ter­mékszerkezet-váltást. A legjelentősebb változá­sok talán a nehéziparhoz so­rolható vállalatoknál, üze­meknél zajlottak le. A ter­mékszerkezet jelentősen mó­dosult, sok kapacitásbővítő és rekonstrukciós beruházás valósult meg. A megye leg­nagyobb gépipari vállalata, a MEZŐGÉPTRÖSZT-höz tar­tozó Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat által gyártott ter­mékek több mint egynegyed része három évnél fiatalabb. Eközben rendkívül1 dinami­kusan nőtt a tőkés export, és ma már a termékek többsége világszínvonalú, minden pia­con jól értékesíthető. A Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregysége az új te­lepen fokozatosan tér át a nagyobb sorozatú, gazdasá­gosan előállítható törzsgyárt­mányok készítésére és ter­melését a VI. ötéves tervben megduplázza. A Híradótech­nikai Vállalatnál a fejleszté­sekkel és a termékszerkezet módosításával párhuzamosan várható a tőkés export di­namikus növelése. A Csepel Autógyár 4-es számú szeg­halmi gyárában a most fo­lyó fejlc~ ' -énében alakult ki az önálló profil, a fenékváz és hűtőgyalu gyár­tása, majd a második ütem­ben, 1981-től légrugót és utánfutót is készítenek majd. A terveknek megfelelően fej­lődik a HAFE békéscsabai gyára, a Szellőző Művek sar- kadi üzeme és a FORCON békéscsabai gyára, míg az Egyesült Villamos Gépgyár­ban szakemberproblémák is fékezik a kibontakozást. Úi termékek Jelentős volt a fejlődés már eddig is az építőanyag­ipari ágazatban, de a jövő­ben további előrelépés vár­ható. A Tégla- és Cserépipari Vállalat, mely az ország cse­répigényének kétharmadát és téglaigényének egyhatodát elégíti ki, jelentős átalakulás előtt áll. A korszerűtlen technológia és az ezzel együttjáró munkaerőgondok miatt több üzemet leállíta­nak, és ezzel párhuzamosan újakat építenek. Az új tég­lagyárak belépésével az üre­ges, jó szigetelőképességű termékek aránya 80 száza­lékra emelkedik. Az Orosházi Üveggyár ha­gyományos termékei, a kü­lönféle palackok és öblösüve­gek mellett nagymértékben fokozta a magasabb termelé­si értékű megmunkált üve­gek gyártását. Sajnos az épí­tőiparban lassan terjed a ki­váló hőszigetelő képességű HUNGAROPAN-üveg, de várható, hogy az energia­árak emelkedése növeli a felhasználást. Sikeresen fej­lesztette ki a vállalat a nagy­méretű portálüvegek gyártá­sát és szerelését, jelentős importot váltva ki ezzel. A gyár új termékei a mintás és drótbetétes hengerelt sík­üvegek, melyekkel a jövő­ben az exportot kívánják növelni. Nem ilyen egyértelműen örvendetes a helyzet a KE- MIKÁL Építő- és Vegyi- anyagokat Gyártó Vállalat újkígyósi szigetelőlemez-gyá­rában. Itt különféle pénz­ügyi okokból elhúzódott a fejlesztés és az üzem kapa­citása sem volt kellően ki­használva. A szigetelőlemez­gyártás technológiájának korszerűsítésével a jövőben Üjkígyóson lehet kielégíteni a hazai igények 60—65 szá­zalékát. A könnyűipari ágazathoz tartozó vállalatok esetében már több a probléma. A Bu­dapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyárának gépi adott? sága nem teszi lehetővé a megfelelő termékszerkezet kialakítását, a gyártmányok korszerűsítését. A technoló­giai folyamatok szétaprózott­sága miatt jelentősek a szál­lítási költségek. A Pamut­textil Művek két megyei gyárában, Békéscsabán és M ezőberény ben egyaránt rossz a helyzet. Konzerváló­dott a technológia és a ter­mékszerkezet, nagymérték­ben elhasználódtak a gépek. Bizonytalan a jövőbeni fej­lesztés is, és ha ezen rövi­desen nem változtat a köz­pont, akkor kérdésessé teszi a két üzem jövőjét. A többi vállalat viszont jól hajtotta végre a termékszer­kezet-váltást, és az ehhez szükséges technológiai fej­lesztést. A FÉKON Oroshá­zán és Békéscsabán növelte a női felsőruházat tőkés bér­munkaexportját, javította a szervezettséget és a műszaki színvonalat. A Fővárosi Ru­haipari Vállalat szeghalmi üzemében is tőkés kooperá­cióval valósult meg a kor­szerű termelés. A Budapesti Harisnyagyár a szeghalmi fejlesztés első ütemének be­fejezésével egy korszerű üze­met hozott létre, melyben elsősorban úgynevezett dur­va árut termelnek. Hasonló­képpen keresettek a gyulai gyár termékei is. Helyi nyersanyagok Békés megyében hagyo­mányosan nagy jelentősége van az élelmiszeriparnak Ebben az ágazatban a vál­tozások a termékszerkezet adottságainál fogva kisebb mértékűek, a termelést alap­vetően meghatározza a he­lyi nyersanyagbázis, vala­mint a tröszti irányítás. A vállalati gazdálkodás szemlé­letében pozitív változások tapasztalhatók, a termelést a piaci igények a korábbinál jobban orientálják, ennék megfelelően a termeltetési szerződések, a feldolgozói kapacitások és a piaci igé­nyek jobban összhangban vannak. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszthöz tartozó Gyu­lai Húskombinátban elsősor­ban az exportigényeket kí­vánják kielégíteni. A gyárt­mányskála bővítése kapcsán új száraz- és töltelékáru gyártását kezdték meg, és ez a folyamat a jövőben is tar­tani fog. A külföldi igények­nek megfelelően különleges ízesítésű árukat is gyárta­nak majd. Elsősorban a ha­zai igények jobb kielégíté­sét szolgálja az előre csoma­golt nemes húsrészek forgal­mának növelése. A Baromfifeldolgozó Vál­lalatok Trösztjének két gyá­ra, a békéscsabai és az oros­házi a rekonstrukciós beru­házások megvalósulásával tovább bővíti a termelést. A minőség javítása érdekében biztosítani kívánja a megfe­lelő fajtaösszetételt, hogy a termék az igényeknek job­ban megfeleljen. Exportlehe­tőségek elsősorban a maga­sabb feldolgozottsági fokú termékeknél jelentkeznék, így ezek gyártását fokozzák a jövőben. A Békéscsabai Konzerv­gyárban is rekonstrukciós fejlesztéseket kell végrehaj­tani ahhoz, hogy átalakít­hassák a termékszerkezetet és bővíthessék az exportot. A fejlődéshez azonban az is kell majd, hogy a tröszt több piaci információhoz juttassa a konzervgyárat. Az elmúlt évek új termékei közül leg­nagyobb sikert a rostos gyü­mölcslécsalád aratta, de ke­resették a különféle száraz- tészták is. A Magyar Hűtőipar békés­csabai hűtőgyára termelésé­nek jelentős mennyiségét ex­portálja. A földieper, a meggy, a különféle gyümöl­csök és a karfiol már eddig is jelentős mennyiségben ju­tott dollár elszámolású pia­cokra. Az elkövetkező idő­ben az új termékek beveze­tésével az export tovább nö­velhető, de szükséges lenne kapacitásbővítő beruházás végrehajtása is. A HUNGA- RONEKTÁR békési üzemé­ben rekonstrukciós fejlesz­téssel megoldódott az édes­ipar termelési gondja, most már a figyelmet az export­lehetőségek fokozott kihasz­nálására kell irányítani. * * * A fenti vázlatos, gyakran csak egymondatos értékelé­sek a nem megyei székhelyű vállalatok működéséről ter­mészetesen nem adhattak át­fogó képet sem a sikerekről, sem a gondokról, problémák­ról. De mert a megye ipari termelésének többségét ezek adják, úgy véljük, célszerű volt egy kicsit rájuk irányí­tani a figyelmet, remélve, hogy az egymás melletti be­mutatás elősegíti a most még gyengék fejlődését is. Lónyai László Egy új gép Orosházáról. A vas-, műanyagipari szövetkezet saját fejlesztésű VFP—05—03—2 —SLA típusú vákuumformázó gépének első exportpéldányát készíti a kollektíva. Az első masina Bulgária megrendelésére készül, de a továbbiakban más szocialista országoknak is gyártanak a nagy teljesítményű, mechanikus működésű géptípusból Fotó: Jávor Péter »

Next

/
Thumbnails
Contents