Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
1979. november 14., szerda „Járd el a fertályt” — táncolják a Rábai úttörőcsoport tagjai Békéscsabán a gyerekzsivajtól hangos a művelődés központja. Mintegy 5—600 gyerek jár ide táncolni. Már ötéves kortól ismerkedhetnek a táncok különböző műfajaival. Néptánccal, klubtánccal és balettel. Kezdetben izom- és mozgáskultúrát fejlesztő, és ritmikai gyakorlatokkal foglalkoznak. Akik megszeretik a műfajt, azok maradnak a pályán. Ezt követően a szórakozás mellett már komoly munkával készülnek versenyekre, bemutatókra. Balettóra előtti készülődés... Fotó: Gál Edit A Nyíri házaspár irányítja a klubtáncosok próbáját Egy kis ízelítő a modern táncból Kurtucz Borbála utasításait figyelik a gyerekek „Hej Verbéna, Verbéna” — hangzik az ének A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 75 éve Ha nyitott szemmel járunk a fővárosban, nem róhat- juk hosszabb ideig anélkül az utcákat, hogy szembe ne tápláljuk magunkat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) valamelyik fiókkönyvtárával. Az 1968 óta hivatalosan is országos szociológiai szakkönyvtárként működő központi könyvtárhoz közel 100 kerületi közművelődési könyvtár, valamint önálló gyermekkönyvtár-hálózat csatlakozik. Az intézmény az 1914 óta különálló részlegként működő Budapest-gyűjteménnyel együtt napjainkban csaknem félmillió könyvet és bekötött folyóiratot, több százezer aprónyomtatványt kínál olvasásra az érdeklődőknek, évi költségvetése meghaladja a hatmillió forintot. Két intézmény, a statisztikai hivatal és a Budapest fő- és székváros könyvtárának egyesítése során jött létre a Fővárosi Könyvtár, amelynek kapuit, mindenféle ceremónia, nélkül, 1904. október 15-én nyitották meg. Szabó Ervin merész vállalkozása Az ötfőnyi könyvtárosgárdát a szocialista tudós, Szabó Ervin fogta össze, akinek személyisége a könyvtár egész működésére rányomta bélyegét. Elérte, hogy a rábízott gyűjtemény ne csupán szürke hivatali könyvtár legyen. Az állomány teljessé tételére hivatkozva társadalomtudományi anyaggal bővítette a gyűjtőkört. Merész vállalkozás volt ez, hiszen a századforduló táján még a társadalomtudományok hivatalos elismeréséért is elkeseredett harcot kellett folytatni. Ezzel a lépéssel Szabó Ervin megalapozta a könyvtár még ma is érvényes profilját. Napjainkban is az ő jóvoltából lapozgathatjuk az utópista szocialisták közül Babeuf, Saint Simon, Owen, Fournier stb. és a munkásmozgalom őstörténetéből ismert Proudhon és Lasalle műveit. Saját kora eseményeit is figyelemmel kísérte, megszerezte a szocialista irodalom legfrissebb terméseit: Bebel, Rosa Luxemburg, Klara Zetkin műveit. Bár olyan vádak is érték Szabó Ervint, hogy szocialista pártkönyvtárt csinált a gyűjteményből, ő 1910-ben mégis továbblépett. Felvetette a községi nyilvános könyvtár gondolatát, amelynek segítségével Budapest összes dolgozó rétege, mindenekelőtt a proletariátus könyvéhségét csillapítani lehetne. Ezt a tervét az Angliában és Amerikában bevált public library (népkönyvtár) mintájára kívánta megszervezni. Amikor Szabó Ervin harca nyomán az illetékes hatóságok elfogadták a könyvtár nyilvánossá fej! -sztését, az intézmény költségvetését is megtöbbszörözték. így vásárolhatták meg 1910-ben Szüry Dénes író, kritikus, esztéta mintegy 3000 kötetes könyvtárát, valamint Balla- gi Géza sárospataki jogakadémiai professzor 9700 darabot számláló»- röpiratgyűjte- ményét. Az Ázsia-kutató Zichy Jenő könyvtárának megvásárlása a későbbiek során nagy felfedezéshez juttatta a könyvtörténészeket. A szintén 3000 kötet legértékesebbjei a régi térképek, útleírások, a földrajzi írók (pl. Plinius, Strabo) régi kiadásai, a gyűjtő ázsiai utazásaival kapcsolatos néprajzi, etnográfiai munkák, no meg két kézirat. Az egyik egy XV. századi, építészeti munkákkal tele olasz kódex, a másik Mária Lujza állítólagos feljegyzéseit tartalmazza. Az előbbi Ziehy- kódex néven vált ismertté. Eredeti szövegét, seregnyi későreneszánsz költeményt, az építészeti rajzok takarták. A nagymérvű gyarapodás szaporította a helyiséggondokat. A főváros elöljárói könyvtárpalota építését határozták el. Az épület a mai Köztársaság téren állana. A Lajta Béla által készített tervekről így ír a Pesti Hírlap riportere: „A tér a ve- '»nem Szent Márk térhez fog hasonlítani. A tetőn, virágdíszek közt kerti olvasó működik magasan a város felett”. Ez a ragyogó elképzelés az építészek közötti féltékenység martaléka lett. A kor egyik ismert építésze, Quittner Zsigmond indította el a lavinát azzal, hogy e szép park elcsúfítása feletti sajnálkozásának nyilvánosan is hangot adott. A könyvtár végül 1914- ben került új otthonba. „Ideiglenesen” — 17 évig — a mai Ferenczy István utcában fogadhatta olvasóit, s jogos büszkeséggel írhatta a homlokzatra: Városi Nyilvános Könyvtár. Joggal, hiszen ekkor már négy fiókkönyvtára működött a város területén, az ötödiket, az állatkerti mozgókönyvtárat pedig még ebben az évben használatba vehették a látogatók. „A forradalom melegágya” Az első világháború kitörése után a könyvtár nyílt háborúellenességről tett tanú- bizonyságot. Könyvgyűjtő osztályt állítottak fel, amely olvasnivalóval látta el a sebesülteket, s 1918 áprilisáig 1,5 millió könyvet osztott szét a katonák között. Beszerezték a reformista szocialista Jean Juarés írásáit is, akit a hadüzenet elleni tiltakozásért orvul agyonlőttek. A kétfrontos békeharcot folytató értelmiség művei is gyűltek a raktárakban. Közülük nemzetközi szempontból is ritkaságnak számít a Rosa Luxemburg által indított, már bebörtönzése után megjelent Die Internazionale című folyóirat egyetlen megjelent száma. Joggal írta 1919-ben Dienes László, hogy a Fővárosi Könyvtár „az eljövendő forradalom fő melegágya”. Madzsar József aligazgató egy szakasz „bevagonírozásra váró” katona szökését segítette elő. 1918. november 27- én pedig kultúrhistóriai nevezetességű találkozó színhelye volt a könyvtár. A rövid életű, a haladó írókat tömörítő Vörösmarty Akadémia itt tartotta előzetes alakuló ülését. * * * Az 1919-es forradalom győzelme után a Fővárosi Könyvtárt az 1918-ban elhunyt Szabó Ervinről nevezték el. Központját hatalmas társadalomtudományi könyvtárrá kívánták fejleszteni, a fióko^ számát pedig negyvenre akarták növelni. De sajnos, csak két, fiókkönyvtár megnyitására futotta az időből. 1919 augusztusától a régi munkatársak rendőrkézre juttatásával jobboldali elemek ragadták kezükbe a könyvtár vezetését. 1925-ben elfogadták az új szervezeti szabályzatot, amelynek alapján a könyvtárat a fasiszta nevelés eszközévé igyekeztek alakítani. Mégis sok, 1919 előtti szocialista tárgyú könyvet kereső baloldali értelmiségi olvasó fordult meg a könyvtárban. Mivel azonban az általuk keresett műveket zárt anyagként kezelték, a Kívánságkönyvbe jegyezték be kéréseiket. Ezt a könyvet a könyvtár akkori munkatársai tüzetesen átvizsgálták, s ha valamely tiltott mű címe került bele, a politikai rendőrséghez fordultak. A főváros vezetősége 1926 -27-ben törvénytelen, korrupt módszerekkel megvásárolta a Wenckheim grófi család Baross utcai palotáját, a könyvtár központjának ma is otthonul szolgáló épületet. Mindenki tudta, hogy könyvtári célokra ez a palota nem megfelelő. De akkor csak az üzlet volt a fontos, az, hogy az épület a város tulajdonába kerüljön. Az óriási összeget felemésztő átalakítás körül már nem tanúsítottak nagy buzgalmat a város vezetői. Az építkezés négy évig húzódott. Új korszak, a legújabb remények Szabó Ervinnek a könyvtár fejlődésével kapcsolatos álma csak 1945 után valósulhatott meg. Röviddel ,a háború befejezése után három villamos mozgókönyvtár szál- lította a város perifériáira a könyveket. Megkezdték a helyreállítást, és az új fiókok kialakítását. Létrehozták az ország első szovjet könyvtárát, amely 1957-ig hézagpótló szerepet töltött be a könyvtári életben. A speciális zenei részleg 1964-ben kezdte meg munkáját. Az 1946 óta ismét Szabó Ervin nevét viselő intézmény kerületi könyvtárai Budapest egész területén fogadják olvasóikat, akik , a kezükbe könyvet adó intézmény múltja iránt is érdeklődnek. De a polcokon csak dr. Remete László rendkívül precíz, de igen terjedelmes munkáját találhatják meg — ha ugyan nem előzték meg őket... Talán nem lett volna felesleges „ajándék” egy rövid könyvtártörténetet kiadni a 75. születésnap alkalmából. De reméljük, ezt a kis hiányosságot az új könyvtár- épület tervének megvalósulása hamarosan elfeledteti. Már csak a Kálvin téri és az Örs vezér téri elképzelés között kell választani! Mátraházi Zsuzsa Társadalmunk és a tudomány A tudomány és a technika fejlődésének elméleti kérdéseiről kezdődött kedden háromnapos tanácskozás Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének rendezésében. A szocialista országok tudományos akadémiái a többoldalú együttműködés alapján egy évtizede láttak hozzá a KGST tudományos programjában is szereplő téma közös kutatásához. A budapesti tanácskozáson az európai szocialista országok, valamint a Vietnami Tudományos Akadémia szakemberei számba veszik a közös kutatások legfrissebb eredményeit, s megfogalmazzák a következő esztendő munkatervét. Értékeli^ majd „A szocializmus és a tudomány” címmel elkészült tanulmány kéziratát, amely az 1970-es , évek marxista tudományelméletének főbb téziseit ösz- szegzi. 1979. november 14-én, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN Szentpétery-bérlet 1979. november 14-én, szerdán délután 16.30 órakor Orosházán: AZ ARANY EMBER 1979. november 14-én, szerdán este 19.30 órakor Orosházán: AZ ARANY EMBER * * * Békési Bástya: 4 és 6-kor: Fehér agyar visszatér, 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: de. 10, du. 4 és 6-kor: Se- verino, 8 órakor: Bruno vándorlásai. Békéscsabai Terv: Láncra vert sofőrök. Gyulai Erkel: Mackenna aranya. Gyulai Petőfi: 3-kor: A sólymok vezetője, 5 és 7-kor: Az első kísértés. Orosházi Partizán: Családi összeesküvés.
