Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

1979. november 14., szerda

Űj óvoda-, bölcsődekombinátot adtak át Szekszárdon. Az új intézményben, amely 27 millió forintba került, 150 óvodás és 80 bölcsődés korú gyermekről gondoskodnak. Az óvoda teljes berendezését a decs! Népi Iparművészeti Szövetkezet dolgozói készítették

(MTI-fotó: Gottwald Károly (elvétele — KS)

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

CSAK ROSSZ FÉRJ — VAGY ROSSZHISZEMŰ LAKASHASZNÁLÓ?

A férj rendszeresen italozó, durva magatartása miatt az asszony gyakran a szomszédokhoz menekült, majd szüleihez költözött. Azóta a közös lakást a férj egyedül használja. Az asszony keresete alapján a járásbíróság a házasságot felbontotta és őt jogosította fel a tulajdonukat képező, de megosztva nem használható lakás használatára és kimondta: a férj elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. A lakás kiürítésére azonban nem kötelezte a férfit.

Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járás- bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a bíróságnak — határidő megjelölésével — a férfit a lakás kiürítésére is köteleznie kellett volna. Bár a rosszhiszemű lakáshasználat megállapításához nem elegendő, hogy a házasság megromlása döntő mértékben a férj magatartására vezethető vissza, tény, hogy családját állandó félelemben tartotta. Ha a bíróság mindezek ellenére rosszhiszeműséget nem látott, további bizonyítás felvételével azt kellett volna tisztáznia, nem tekinthető-e mégis rosszhiszemű lakáshasználónak,

akit nemcsak a lakás elhagyására kell kötelezni, hanem elhelyezéséről is maga köteles gondoskodni.

JAR-E TARTASD!J FŐISKOLÁS UTÁN?

Egy tisztviselő, elvált felesége ellen gyermektartásdíj fizetésének megszüntetéséért indított pert. Arra hivatkozott, hogy fia tanulmányait befejezte, nagykorú lett, ezért a tartásdíj további folyósításának nincs indoka. Az anya azzal érvelt, hogy gyermeke főiskolai hallgató, tanulmányait folytatja, tehát a tartásra továbbra is rászorul. A járásbíróság az anya álláspontját fogadta el és a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen nemcsak a tisztviselő, hanem az ügyészség is fellebbezést jelentett be. Ehhez csatolta a főiskola értesítését, amely szerint hallgatója ingyenes ellátásban részesül, a mosást, a tankönyveket és a taneszközöket is biztosítják neki. Ezenkívül havi 450 forint költőpénzt kap, ami az első félévi vizsgák eredményétől függően havonta 100—500 forintig terjedő tanulmányi pótlékkal növelhető. Ezek után a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és az apát csak havi kétszáz forint tartásdíj fizetésére kötelezte.

Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. Indokolása szerint a munkaképes, nagykorú gyermek tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításához indokolt szükségleteit, és a szülő teherbíró-képességét kell alapul venni. Ebben a vonatkozásban jelentősége van annak, vajon a hallgató a főiskolán a juttatásokat vagy azok egy részét a szünidők alatt is megkapja-e. Ameny- nyiben a szünidőkben mindezekhez nem jut hozzá, akkor ebben az időszakban a támogatásra rászorul, és a tartásdíj fizetése alól az apa ezekre a hónapokra nem mentesíthető. További kérdés — hangzik a határozat —, hogy a nagykorú gyermektől elvárható-e, hogy a szünidőben vagy annak egy részében kereső munkát vállaljon. Megtörténhet, hogy ez elvárható tőle.

A főiskola tájékoztatása minderről nem ad felvilágosítást. Azt is vizsgálni kell, milyen időközökben távozhat a fiú a főiskoláról, s ilyen esetekben milyen, s ki által fedezett ellátásban részesül. Mindezeket az új eljárásban kell tisztázni.

Hajdú Endre

Látogatok a cellákban

Budapesten, a Mártírok útján, az egykori Margit körúti katonai fogházat lebontották. Helyén emlékművet avattak. Me- mentó ez a fasiszta rémuralom embertelenségére, mit feledni sosem szabad. Mementó ez a tengernyi szenvedésre, melyből új életünk kihajtott. Emlékezzünk!

Ketten voltunk a Margit körúti fogház egyik cellájában. Társam, Molontay Károly, a Szovjetunióból repülőgépen érkezett Magyarország fölé. Csoportjával egy meghatározott helyen kellett volna ejtőernyővel földet érnie. A navigátor tévedett, nem jól határozta meg a kiugrás helyét. A csoportot földet éréskor bekerítették, rövid tűzharc után elfogták. Az életben maradottakat ide szállították. A parancsnokukat, a 23 éves Molontay Károlyt különválasztották tőlük, bár sikerült továbbra is kapcsolatot tartaniuk egymással.

Az ellenem emelt vád egészen más jellegű volt. Három pontban foglalható ösz- sze: hazaárulás, mert a szovjet hadsereghez való átállásra szervezkedtem, kormány- zógyalázás és zsidómentés. A

két utóbbihoz nem kell magyarázat. Egyébként akkoriban ezek a bűncselekmények a legsúlyosabbak közé tartoztak.

Cellatársammal volt miről beszélgetni. Töprengtünk:

vajon mi lesz a sorsunk? Egyetlen reménység az volt, hogy a szovjet hadsereg hamar felszabadítja Budapestet. Úgy véltük, hogy már a harcok közelsége is meggondolásra készteti a nyilasokat és német cinkosaikat, hogy tömeges gyilkosságokat hajtsanak végre. Sajnos, nem így történt, mert minél jobban szorult a hurok, annál inkább fokozódtak a kegyetlenségek.

A fogházrend szerint délelőtt ég délután fél-fél órai séta volt engedélyezve a foglyoknak. Ez persze kedvezménynek számított. Séta közben több irányból géppuskák csöve meredt ránk. A háztetőn is voltak kialakított tüzelőállások. Az irányzó mindig a billentyűn tartotta az ujját. A falak mellett őrök álltak, lövésre készen. Mintha valami roppant veszedelmes lények lettünk volna. Még a nadrágszíjat, sőt, a cipőfűzőt is elvették tőlünk, a napi 25 deka kenyértől és kétszeri rántott levestől pedig teljesen legyengültünk.

Séta közben a kivégzőfal közelében is elhaladtunk.

Ez a fal egy épület kiszöge- lésénél volt. Ügy képezték ki, hogy a lövedék a faltól visz- sza ne pattanhasson. A deszkafal mögött, hasábfákat és homokzsákokat helyeztek el. A golyó által halálra ítélteket a deszkafal elé állították, a szemüket bekötötték... Négyen közelről lőttek: kettő a fejbe, kettő a szívbe. Vér, agyvelő, hajcsomóval apró csonttörmelék fröccsent a meszelt deszkafalra, az udvar kövezetére és fölcsapódott az épület falára is. A nyomok egy ideig megmaradtak. Ezekből következtettünk arra, hogy ki volt az újabb áldozat.

Közben azt is megtudtuk, hogy milyen az akasztófa. Nem olyan, amilyennek gondoltuk, csupán egy egyszerű, sötétbarnára festett hasáb alakú fagerenda, amelyet a kivégzőfal előtt földbe süllyesztett tokba helyezték. Vagy két méter magas lehetett. Felül csiga volt, mellmagasságban pedig erős kampó állt ki a fából, amelyhez a kötelet rögzítette a hóhér. Két akasztófa állt egymás közelében.

Elképzelhető, hogy ezek a körülmények milyen hatást gyakoroltak ránk.

A legnehezebb perceket mégis akkor éltük át, amikor nyilasok ég SS-ek látogattak a fogházba. Magas, jól táplált, erőteljes legények voltak ezek, akik celláról cellára járva végigmustrálták

Csúcsforgalom az ÁFOR-nál

Van elegendő tüzelőolaj

Az utóbbi egy hónapban, október közepétől csúcsforgalmat bonyolított le az ÁFOR, ugyanis a téli fűtési szezon kezdete és a mező- gazdaság őszi munkái lényegében egybeestek és ez jelentősen növelte a keresletet gázolajból és tüzelőolajból.

Naponta mintegy 18 ezer tonna kőolajterméket szolgálnak ki az ÁFOR telepein, töltőállomásain. A lakosság is jelentősen hozzájárult a téli tüzelőolaj-ellátásának biztosításához azzal, hogy már a nyári hónapokban beszerezte a fűtési szezonban szükséges mennyiség 40—45 százalékát. November második felétől a csúcsforgalom enyhülésére számítanak.

Az ÁFOR műszaki és szervezési intézkedésekkel gondoskodott a téli tüzelőolajellátás előkészítéséről. A zavartalan szállítás korszerű és gazdaságos feltételeként bővítették a kőolaj-finomítók és a nagy ÁFOR-telepek közötti kőolajtermék-távvezetékek hálózatát, a Százhalombatta és Pécs közötti új, mintegy 190 kilométeres szakasszal.

Jelentősen meggyorsították a dunai vízi úton közlekedő tankhajók fordulóit, mert az ordai kikötőben 400 tonnás tárolóhajót helyeztek el, amelynek nyomban átadhatják a rakományukat. Tankautóparkját is jelentősen korszerűsítette az ÁFOR, a korábbinál jóval nagyobb, 21 köbméteres gépkocsik beállí- 1 tásával. A csepeli, a székes- fehérvári és a sátoraljaújhelyi telepen korszerű töltőberendezésekkel a tankautók kocsifordulóit gyorsították, így a vállalat tankautói országosan naponta 14 ezer tonna kőolajterméket szállíthatnak az ÁFOR-kutaknak.

A háztartási tüzelőolaj kiszolgálását is gyorsítják több töltőállomáson, összesen 33 modern kútoszlopot szerelnek fel a kézi pumpával működő régi berendezések helyére.

......................................

|

a foglyokat. Előtte jól felöntöttek a garatra, hogy nagyobb legyen a bátorságuk. Zsidót kerestek, vagy valakit, akin kitől thették a bosz- szújukat.

Előbb a foglyok orrát vizsgálták jobbról-balról. Ha az éppenséggel hajlott volt, néhány jól irányzott ütés közben alaposabban megnézték, kivel van dolguk. De elég volt az is, ha valakinek nem tetszett a „képe”. Rászabadultak, és húzták-vonták ki a folyosóra. A szerencsétlen eszét vesztve védekezett, ordított, mert tudta, hogy mi vár rá. A gyilkosok ütötték, : verték, csizmájuk sarkával ; taposták. Amikor a kivégző- ! falhoz érkeztek vele, már ! megszűnt az ellenállása. Ott • aztán egy-két sorozatlövés t végleg megszabadította a :

szenvedésektől. ;

■

■

Ilyen látogatáskor a pries- ■ csen ülve vártuk a követkéz- • ményeket. Csurgóit rólunk a s halálveríték. Senki sem tud- ■ ta, hogy ki következik sorra. S Amikor pedig vége lett a Iá- i togatásnalk, végignyúltunk a ■ priccsen és a teljes kimerült- ! ség állapotába zuhantunk.

1944 novembere volt. A ni- ■

deg, borongós, ködös ősz is •

nyomasztólag hatott ránk. :

Napfényt nemigen láttunk. :

Mégis reménykedtünk. A :

szovjet hadsereg közeledett. |

Néha távoli ágyúszó hallat- •

szott. '- ■ ■

Pásztor Béla •

n Gyomai Híradó írja

Az MSZMP gyomai nagyközségi bizottságának Agi- tációs és Propaganda Központja rendszeresen kiadja a Gyomai Híradót. A legutóbb megjelent száma köszönti a nagyközség felszabadulásának 35. évfordulóját, s felvázolja azt az utat, amelyet e három és fél évtized alatt megtettek.

Terjedelmes írás foglalkozik az 1979—80-as tanév első két hónapjának tapasztalataival. Gyoma két általános és három középiskolájában mintegy 1800 fiatal tanul. A felújítási, tatarozási és karbantartási munkálatokat minden intézménynél időben megcsinálták, a tárgyi feltételek azonban nem megfelelőek. Mindenképpen bővítésre vár a napközis konyha, amely 600 fős kapacitása mellett több mint ezer személyre főz. Gondot okoz a tornaterem hiánya, a két szakmunkásképző és az 1-es számú általános iskola test- nevelési órái nem megoldottak. A gimnázium és a cipőipari szakközépiskola tanműhelye gépi beruházási gondokkal küzd, a drága gépek megvásárlására nincs lehetőségük. Az ipari szakmunkásképzőnél a tanterem- /hiány feszítő, itt a tanulólétszám emelkedése miatt általánossá válik a kétműszakos oktatás. Az új tantervek bevezetése eddig kedvező tapasztalatokat hozott, problémát jelent viszont, hogy a tankönyvek, segédanyagok és módszertani kiadványok hiányosan érkeznek.

A Híradó bemutatja a nyár végén átadott új könyvtárt.

A 328 négyzetméter összterületű termekben 26 ezer könyv, 91-féle folyóirat és 310 hanglemez várja az érdeklődőket. Ez utóbbiakból katalógus alapján lehet választani, s a fülhallgató segítségével, az olvasók zavarása nélkül élvezhetik az érdeklődők a zenét. Az új könyvtár egyébként 1,2 millió forintba került, 1800 olvasója van, s nem csupán egyénileg, hanem a szocialista brigádok csoportosan is szívesen felkeresik.

A lap beszámol a továbbiakban a megyei cigányügyi koordinációs bizottság Gyo- mán tartott ülésén hozott ajánlások, határozatok végrehajtásáról. A nagyközségben 15 évvel ezelőtt 53 putriban 60 család és 225 ember lakott egészségtelen körülmények között. Ma egy elkülönült cigánytelepen három putriban négy család és 12 ember él. A községben a 270 cigányból 165 munkaképes korú, közülük 136-nak van munkaviszonya. A rendszeres munka és az ebből fakadó életszínvonal lehetővé tette a szemléletváltozást, csökkentette az előítéleteket. Jelentősen növekedtek a kulturális igények is, a művelődési ház csoportjaiban, szakköreiben mind többen keresik és találják meg a szórakozás, az önművelés lehetőségét. Jellemző, hogy az előbb említett új könyvtár olvasói között mind több a cigány. A tapasztalatok tehát kedvezőek, feladatok azonban még vannak, s most ezek megoldásán fáradoznak.

Helyszín: az október 30- án, este 18 órakor Budapestről induló ' Csaba expressz.

Miután jól kibeszélgették magukat, az egyik megszólalt: — Gyere komám, öblítsünk egyet! Láttam, hordják a jó Kőbányait.

A gyorsvonat egyik fülkéjében az utasellátós fiú gyors kézzel osztogatta a príma nedűt. Írásunk főszereplője türelmesen kivárva a sort, kért két üveg sört.

— 38,80 — mondja szemrebbenés nélkül a fehér köpenyes deli ifjú. (Szünet, néma kéztartás.)

— Mennyi? — kérdez némi szigorral főszereplőnk.

— 38,80 — hangzik most már némileg bizonytalanabbul a válasz.

— Nem lesz az sok?

— Ó, bocsánat, 28,80!

Az egyre szomjasabb főszereplőnk mord kifejezéssel, de fizet. A fülkében hozzálép a kalauz:

— Uram! Mindig ezt csinálják. Miért nem kérte az árjegyzéket? Ez kész rablás, ami itt folyik!

Űjabb sorbanállás, most már két üres üveggel a kézben. Utasellátósunk, a gyors kiszolgálás mestere, már cseréli is az üvegeket, elismerésre méltó gyorsasággal, s fizetésképpen kezébe kap egy ötvenest.

— Kösz! — hangzik a hosszúra sikeredett válasz, és a kedves vevő kezében már ott is lapul egy húszas.

— Még jár vissza — mondja nyugodt elszántsággal történetünk főszereplője. (Néma csönd, a képzeletbeli kés megállna a levegőben.)

— Maga szerint akkor mennyi járna vissza? — hangzik a ravasz válasz.

— Tudod mit, kispajtás! — fordítja hősünk, a közvetlenebb tegező viszony szükségét érezve, egyszerűbbre a szót. — Add ide az árjegyzéket! Mert ugye, annak lenni kell!

— Csak, ha bejössz a fülkébe, ott megnézheted! — mondja éles szemvillanásokkal.

Rövidke böngészés az árlapon : a Kőbányai sör ára itt és most bizony 7 forint 90 fillér.

— Az már rég nincs érvényben! — mondja az árak deli mozgatója.

— Nem baj! Azért nekem most kivételesen e szerint adj vissza! — makacskodik immár a fülkeajtó felé hátrálva hősünk. Arcán egyre élesebben elkülönülő vörös foltok jelzik: komolyan veszi a dolgot. Közben lesújtó pillantásoktól kísérve, kezébe vándorol végre a visszajáró pénz.

— Akkor most maga adjon még húsz fillért, mert az meg nekem jár vissza! — mondja az ár mestere.

Hősünk előkotorja, s már indul is, mikor meghallja az utasellátós szövegét.

— Húsz fillér miatt szívózott! Hogy micsoda emberek vannak!

Hősünk visszatért, hogy az egybegyűltek előtt igazságot szolgáltasson:

— Először is nem húsz fillér miatt szívóztam, hanem 14 forinton. Engem éppen nem vág földhöz. Csak ellenemre van, hogy neked fizessek adót.

A sör-pörnek itt vége is szakadhatna, ha azt is érteném, hogy a sok száz szomjúhozóból miért csak egy akadt, aki harcolni is mert igazáért?

B. S. E.

Sör-pör