Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

1979. november 14., szerda Űj óvoda-, bölcsődekombinátot adtak át Szekszárdon. Az új intézményben, amely 27 millió forintba került, 150 óvodás és 80 bölcsődés korú gyermekről gondoskodnak. Az óvoda teljes berendezését a decs! Népi Iparművészeti Szövetkezet dolgozói készítették (MTI-fotó: Gottwald Károly (elvétele — KS) Döntött a Legfelsőbb Bíróság CSAK ROSSZ FÉRJ — VAGY ROSSZHISZEMŰ LAKASHASZNÁLÓ? A férj rendszeresen italo­zó, durva magatartása miatt az asszony gyakran a szom­szédokhoz menekült, majd szüleihez költözött. Azóta a közös lakást a férj egyedül használja. Az asszony kere­sete alapján a járásbíróság a házasságot felbontotta és őt jogosította fel a tulajdo­nukat képező, de megosztva nem használható lakás hasz­nálatára és kimondta: a férj elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. A lakás kiürítésére azonban nem kötelezte a férfit. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járás- bíróság ítéletét hatályon kí­vül helyezte. Az indokolás szerint a bíróságnak — ha­táridő megjelölésével — a férfit a lakás kiürítésére is köteleznie kellett volna. Bár a rosszhiszemű lakáshasz­nálat megállapításához nem elegendő, hogy a házasság megromlása döntő mértékben a férj magatartására vezet­hető vissza, tény, hogy csa­ládját állandó félelemben tartotta. Ha a bíróság mind­ezek ellenére rosszhiszemű­séget nem látott, további bi­zonyítás felvételével azt kel­lett volna tisztáznia, nem tekinthető-e mégis rosszhi­szemű lakáshasználónak, akit nemcsak a lakás elha­gyására kell kötelezni, ha­nem elhelyezéséről is maga köteles gondoskodni. JAR-E TARTASD!J FŐISKOLÁS UTÁN? Egy tisztviselő, elvált fe­lesége ellen gyermektartásdíj fizetésének megszüntetéséért indított pert. Arra hivatko­zott, hogy fia tanulmányait befejezte, nagykorú lett, ezért a tartásdíj további fo­lyósításának nincs indoka. Az anya azzal érvelt, hogy gyermeke főiskolai hallgató, tanulmányait folytatja, tehát a tartásra továbbra is rá­szorul. A járásbíróság az anya álláspontját fogadta el és a keresetet elutasította. Az ítélet ellen nemcsak a tisztviselő, hanem az ügyész­ség is fellebbezést jelentett be. Ehhez csatolta a főiskola értesítését, amely szerint hallgatója ingyenes ellátás­ban részesül, a mosást, a tankönyveket és a taneszközö­ket is biztosítják neki. Ezen­kívül havi 450 forint költő­pénzt kap, ami az első fél­évi vizsgák eredményétől függően havonta 100—500 forintig terjedő tanulmányi pótlékkal növelhető. Ezek után a megyei bíróság a já­rásbíróság ítéletét megváltoz­tatta és az apát csak havi kétszáz forint tartásdíj fize­tésére kötelezte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügy­ben új eljárást rendelt el. Indokolása szerint a munka­képes, nagykorú gyermek ta­nulmányai folytatásának ide­jére járó tartásdíj összegé­nek megállapításához indo­kolt szükségleteit, és a szülő teherbíró-képességét kell ala­pul venni. Ebben a vonatko­zásban jelentősége van an­nak, vajon a hallgató a főis­kolán a juttatásokat vagy azok egy részét a szünidők alatt is megkapja-e. Ameny- nyiben a szünidőkben mind­ezekhez nem jut hozzá, ak­kor ebben az időszakban a támogatásra rászorul, és a tartásdíj fizetése alól az apa ezekre a hónapokra nem mentesíthető. További kérdés — hangzik a határozat —, hogy a nagykorú gyermektől elvárható-e, hogy a szünidő­ben vagy annak egy részé­ben kereső munkát vállal­jon. Megtörténhet, hogy ez elvárható tőle. A főiskola tájékoztatása minderről nem ad felvilágo­sítást. Azt is vizsgálni kell, milyen időközökben távozhat a fiú a főiskoláról, s ilyen esetekben milyen, s ki által fedezett ellátásban részesül. Mindezeket az új eljárásban kell tisztázni. Hajdú Endre Látogatok a cellákban Budapesten, a Mártírok útján, az egykori Margit körúti katonai fogházat lebontották. Helyén em­lékművet avattak. Me- mentó ez a fasiszta rém­uralom embertelenségére, mit feledni sosem sza­bad. Mementó ez a ten­gernyi szenvedésre, mely­ből új életünk kihajtott. Emlékezzünk! Ketten voltunk a Margit körúti fogház egyik cellájá­ban. Társam, Molontay Ká­roly, a Szovjetunióból repü­lőgépen érkezett Magyaror­szág fölé. Csoportjával egy meghatározott helyen kellett volna ejtőernyővel földet ér­nie. A navigátor tévedett, nem jól határozta meg a ki­ugrás helyét. A csoportot földet éréskor bekerítették, rövid tűzharc után elfogták. Az életben maradottakat ide szállították. A parancsnoku­kat, a 23 éves Molontay Ká­rolyt különválasztották tő­lük, bár sikerült továbbra is kapcsolatot tartaniuk egy­mással. Az ellenem emelt vád egészen más jellegű volt. Há­rom pontban foglalható ösz- sze: hazaárulás, mert a szov­jet hadsereghez való átállás­ra szervezkedtem, kormány- zógyalázás és zsidómentés. A két utóbbihoz nem kell ma­gyarázat. Egyébként akkori­ban ezek a bűncselekmények a legsúlyosabbak közé tar­toztak. Cellatársammal volt miről beszélgetni. Töprengtünk: vajon mi lesz a sorsunk? Egyetlen reménység az volt, hogy a szovjet hadsereg ha­mar felszabadítja Budapes­tet. Úgy véltük, hogy már a harcok közelsége is meggon­dolásra készteti a nyilasokat és német cinkosaikat, hogy tömeges gyilkosságokat hajt­sanak végre. Sajnos, nem így történt, mert minél jobban szorult a hurok, annál in­kább fokozódtak a kegyet­lenségek. A fogházrend szerint dél­előtt ég délután fél-fél órai séta volt engedélyezve a fog­lyoknak. Ez persze kedvez­ménynek számított. Séta köz­ben több irányból géppuskák csöve meredt ránk. A házte­tőn is voltak kialakított tü­zelőállások. Az irányzó min­dig a billentyűn tartotta az ujját. A falak mellett őrök álltak, lövésre készen. Mint­ha valami roppant veszedel­mes lények lettünk volna. Még a nadrágszíjat, sőt, a ci­pőfűzőt is elvették tőlünk, a napi 25 deka kenyértől és kétszeri rántott levestől pe­dig teljesen legyengültünk. Séta közben a kivégzőfal közelében is elhaladtunk. Ez a fal egy épület kiszöge- lésénél volt. Ügy képezték ki, hogy a lövedék a faltól visz- sza ne pattanhasson. A desz­kafal mögött, hasábfákat és homokzsákokat helyeztek el. A golyó által halálra ítélte­ket a deszkafal elé állították, a szemüket bekötötték... Négyen közelről lőttek: ket­tő a fejbe, kettő a szívbe. Vér, agyvelő, hajcsomóval apró csonttörmelék fröccsent a meszelt deszkafalra, az ud­var kövezetére és fölcsapó­dott az épület falára is. A nyomok egy ideig megma­radtak. Ezekből következtet­tünk arra, hogy ki volt az újabb áldozat. Közben azt is megtudtuk, hogy milyen az akasztófa. Nem olyan, amilyennek gon­doltuk, csupán egy egyszerű, sötétbarnára festett hasáb alakú fagerenda, amelyet a kivégzőfal előtt földbe sül­lyesztett tokba helyezték. Vagy két méter magas lehe­tett. Felül csiga volt, mell­magasságban pedig erős kampó állt ki a fából, amelyhez a kötelet rögzítet­te a hóhér. Két akasztófa állt egymás közelében. Elképzelhető, hogy ezek a körülmények milyen hatást gyakoroltak ránk. A legnehezebb perceket mégis akkor éltük át, ami­kor nyilasok ég SS-ek láto­gattak a fogházba. Magas, jól táplált, erőteljes legények voltak ezek, akik celláról cellára járva végigmustrálták Csúcsforgalom az ÁFOR-nál Van elegendő tüzelőolaj Az utóbbi egy hónapban, október közepétől csúcsfor­galmat bonyolított le az ÁFOR, ugyanis a téli fűtési szezon kezdete és a mező- gazdaság őszi munkái lénye­gében egybeestek és ez je­lentősen növelte a keresletet gázolajból és tüzelőolajból. Naponta mintegy 18 ezer tonna kőolajterméket szol­gálnak ki az ÁFOR telepein, töltőállomásain. A lakosság is jelentősen hozzájárult a téli tüzelőolaj-ellátásának biztosításához azzal, hogy már a nyári hónapokban be­szerezte a fűtési szezonban szükséges mennyiség 40—45 százalékát. November máso­dik felétől a csúcsforgalom enyhülésére számítanak. Az ÁFOR műszaki és szer­vezési intézkedésekkel gon­doskodott a téli tüzelőolaj­ellátás előkészítéséről. A za­vartalan szállítás korszerű és gazdaságos feltételeként bővítették a kőolaj-finomí­tók és a nagy ÁFOR-telepek közötti kőolajtermék-távve­zetékek hálózatát, a Százha­lombatta és Pécs közötti új, mintegy 190 kilométeres sza­kasszal. Jelentősen meggyorsították a dunai vízi úton közlekedő tankhajók fordulóit, mert az ordai kikötőben 400 tonnás tárolóhajót helyeztek el, amelynek nyomban átadhat­ják a rakományukat. Tank­autóparkját is jelentősen korszerűsítette az ÁFOR, a korábbinál jóval nagyobb, 21 köbméteres gépkocsik beállí- 1 tásával. A csepeli, a székes- fehérvári és a sátoraljaújhe­lyi telepen korszerű töltőbe­rendezésekkel a tankautók kocsifordulóit gyorsították, így a vállalat tankautói or­szágosan naponta 14 ezer tonna kőolajterméket szállít­hatnak az ÁFOR-kutaknak. A háztartási tüzelőolaj ki­szolgálását is gyorsítják több töltőállomáson, összesen 33 modern kútoszlopot szerel­nek fel a kézi pumpával mű­ködő régi berendezések he­lyére. ...................................... | a foglyokat. Előtte jól felön­töttek a garatra, hogy na­gyobb legyen a bátorságuk. Zsidót kerestek, vagy vala­kit, akin kitől thették a bosz- szújukat. Előbb a foglyok orrát vizs­gálták jobbról-balról. Ha az éppenséggel hajlott volt, né­hány jól irányzott ütés köz­ben alaposabban megnézték, kivel van dolguk. De elég volt az is, ha valakinek nem tetszett a „képe”. Rászaba­dultak, és húzták-vonták ki a folyosóra. A szerencsétlen eszét vesztve védekezett, or­dított, mert tudta, hogy mi vár rá. A gyilkosok ütötték, : verték, csizmájuk sarkával ; taposták. Amikor a kivégző- ! falhoz érkeztek vele, már ! megszűnt az ellenállása. Ott • aztán egy-két sorozatlövés t végleg megszabadította a : szenvedésektől. ; ■ ■ Ilyen látogatáskor a pries- ■ csen ülve vártuk a követkéz- • ményeket. Csurgóit rólunk a s halálveríték. Senki sem tud- ■ ta, hogy ki következik sorra. S Amikor pedig vége lett a Iá- i togatásnalk, végignyúltunk a ■ priccsen és a teljes kimerült- ! ség állapotába zuhantunk. 1944 novembere volt. A ni- ■ deg, borongós, ködös ősz is • nyomasztólag hatott ránk. : Napfényt nemigen láttunk. : Mégis reménykedtünk. A : szovjet hadsereg közeledett. | Néha távoli ágyúszó hallat- • szott. '- ■ ■ Pásztor Béla • n Gyomai Híradó írja Az MSZMP gyomai nagy­községi bizottságának Agi- tációs és Propaganda Köz­pontja rendszeresen kiadja a Gyomai Híradót. A legutóbb megjelent száma köszönti a nagyközség felszabadulásá­nak 35. évfordulóját, s fel­vázolja azt az utat, amelyet e három és fél évtized alatt megtettek. Terjedelmes írás foglalko­zik az 1979—80-as tanév el­ső két hónapjának tapaszta­lataival. Gyoma két általá­nos és három középiskolájá­ban mintegy 1800 fiatal ta­nul. A felújítási, tatarozási és karbantartási munkálato­kat minden intézménynél időben megcsinálták, a tár­gyi feltételek azonban nem megfelelőek. Mindenképpen bővítésre vár a napközis konyha, amely 600 fős kapa­citása mellett több mint ezer személyre főz. Gondot okoz a tornaterem hiánya, a két szakmunkásképző és az 1-es számú általános iskola test- nevelési órái nem megol­dottak. A gimnázium és a cipőipari szakközépiskola tanműhelye gépi beruházási gondokkal küzd, a drága gépek megvásárlására nincs lehetőségük. Az ipari szak­munkásképzőnél a tanterem- /hiány feszítő, itt a tanulólét­szám emelkedése miatt álta­lánossá válik a kétműszakos oktatás. Az új tantervek be­vezetése eddig kedvező ta­pasztalatokat hozott, problé­mát jelent viszont, hogy a tankönyvek, segédanyagok és módszertani kiadványok hiányosan érkeznek. A Híradó bemutatja a nyár végén átadott új könyvtárt. A 328 négyzetméter összterü­letű termekben 26 ezer könyv, 91-féle folyóirat és 310 hanglemez várja az ér­deklődőket. Ez utóbbiakból katalógus alapján lehet vá­lasztani, s a fülhallgató se­gítségével, az olvasók zava­rása nélkül élvezhetik az érdeklődők a zenét. Az új könyvtár egyébként 1,2 mil­lió forintba került, 1800 ol­vasója van, s nem csupán egyénileg, hanem a szocia­lista brigádok csoportosan is szívesen felkeresik. A lap beszámol a további­akban a megyei cigányügyi koordinációs bizottság Gyo- mán tartott ülésén hozott ajánlások, határozatok vég­rehajtásáról. A nagyközség­ben 15 évvel ezelőtt 53 put­riban 60 család és 225 em­ber lakott egészségtelen kö­rülmények között. Ma egy elkülönült cigánytelepen há­rom putriban négy család és 12 ember él. A községben a 270 cigányból 165 munka­képes korú, közülük 136-nak van munkaviszonya. A rend­szeres munka és az ebből fakadó életszínvonal lehető­vé tette a szemléletváltozást, csökkentette az előítéleteket. Jelentősen növekedtek a kulturális igények is, a mű­velődési ház csoportjaiban, szakköreiben mind többen keresik és találják meg a szórakozás, az önművelés le­hetőségét. Jellemző, hogy az előbb említett új könyvtár olvasói között mind több a cigány. A tapasztalatok te­hát kedvezőek, feladatok azonban még vannak, s most ezek megoldásán fáradoznak. Helyszín: az október 30- án, este 18 órakor Buda­pestről induló ' Csaba ex­pressz. Miután jól kibeszélgették magukat, az egyik megszó­lalt: — Gyere komám, öb­lítsünk egyet! Láttam, hord­ják a jó Kőbányait. A gyorsvonat egyik fül­kéjében az utasellátós fiú gyors kézzel osztogatta a prí­ma nedűt. Írásunk főszerep­lője türelmesen kivárva a sort, kért két üveg sört. — 38,80 — mondja szem­rebbenés nélkül a fehér kö­penyes deli ifjú. (Szünet, né­ma kéztartás.) — Mennyi? — kérdez né­mi szigorral főszereplőnk. — 38,80 — hangzik most már némileg bizonytalanab­bul a válasz. — Nem lesz az sok? — Ó, bocsánat, 28,80! Az egyre szomjasabb fő­szereplőnk mord kifejezéssel, de fizet. A fülkében hozzá­lép a kalauz: — Uram! Mindig ezt csi­nálják. Miért nem kérte az árjegyzéket? Ez kész rablás, ami itt folyik! Űjabb sorbanállás, most már két üres üveggel a kéz­ben. Utasellátósunk, a gyors kiszolgálás mestere, már cseréli is az üvegeket, elis­merésre méltó gyorsasággal, s fizetésképpen kezébe kap egy ötvenest. — Kösz! — hangzik a hosszúra sikeredett válasz, és a kedves vevő kezében már ott is lapul egy húszas. — Még jár vissza — mond­ja nyugodt elszántsággal tör­ténetünk főszereplője. (Néma csönd, a képzeletbeli kés megállna a levegőben.) — Maga szerint akkor mennyi járna vissza? — hangzik a ravasz válasz. — Tudod mit, kispajtás! — fordítja hősünk, a közvetle­nebb tegező viszony szüksé­gét érezve, egyszerűbbre a szót. — Add ide az árjegy­zéket! Mert ugye, annak len­ni kell! — Csak, ha bejössz a fül­kébe, ott megnézheted! — mondja éles szemvillanások­kal. Rövidke böngészés az ár­lapon : a Kőbányai sör ára itt és most bizony 7 forint 90 fillér. — Az már rég nincs ér­vényben! — mondja az árak deli mozgatója. — Nem baj! Azért nekem most kivételesen e szerint adj vissza! — makacskodik immár a fülkeajtó felé hát­rálva hősünk. Arcán egy­re élesebben elkülönülő vö­rös foltok jelzik: komolyan veszi a dolgot. Közben le­sújtó pillantásoktól kísérve, kezébe vándorol végre a visszajáró pénz. — Akkor most maga ad­jon még húsz fillért, mert az meg nekem jár vissza! — mondja az ár mestere. Hősünk előkotorja, s már indul is, mikor meghallja az utasellátós szövegét. — Húsz fillér miatt szívó­zott! Hogy micsoda emberek vannak! Hősünk visszatért, hogy az egybegyűltek előtt igazságot szolgáltasson: — Először is nem húsz fil­lér miatt szívóztam, hanem 14 forinton. Engem éppen nem vág földhöz. Csak el­lenemre van, hogy neked fi­zessek adót. A sör-pörnek itt vége is szakadhatna, ha azt is ér­teném, hogy a sok száz szomjúhozóból miért csak egy akadt, aki harcolni is mert igazáért? B. S. E. Sör-pör

Next

/
Thumbnails
Contents