Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

1979. november 13., kedd o Az energiatakarékos kukoricatermelésért A mezőgazdasági termékek közül a kukorica — amely az abraktakarmányok 70—75 százalékát adja — az egyik legértékesebb energiaforrás, ugyanakkor az egyik leg- energiaigényesebb növény- termelési ág. Nem mindegy tehát, hogyan csökkentik a termeléshez felhasznált ener­giát a hozamok további nö­velése mellett. Most, amikor a betakarítás már befejezé­séhez közeledik, sok olyan kezdeményezésről adtak hírt a Magyar Távirati Iro­da munkatársai, amelyek — ha széles körben elterjed­nek — már jövőre népgazda­sági szinten is jelentős meg­takarításokat hozhatnak. Optimális mennyiségű műtrágya. A termelés legna­gyobb „energiafogyasztója” — 54,3 százalékos arányával — a műtrágya. A nagy ho­zamok eléréséhez alkalma­zása nélkülözhetetlen, de túladagolása többletet nem hoz. Ezért jelentős a Bábol­nai Iparszerű Kukoricater­melő Közös Vállalat gyakor­lata: táblánként! talaj- és az azt kiegészítő növényvizsgá­latok alapján írják elő a szükséges műtrágyát. A har­monikus tápanyag-gazdálko­dás eredménye, hogy jövőre a tervezett 66 mázsás hoza­mokhoz már kevesebb mű­trágyát használnak fel, mint 7—8 évvel ezelőtt ,a lényege­sen kisebb terméshez. Jelentős műtrágya-megta­karítás várható azáltal is, hogy egyre több nagyüzem hasznosítja a szerves trágyát. A Komáromi Állami Gazda­ságban például az idén fél­millió forint értékű műtrá­gyát pótolnak ilyen módon. Megtakarítások a szárítás­nál. A kukoricatermelés má­sik legnagyobb energiafo­gyasztója — 22 százalékos arányban — a szárítás. Évente több százezer tonna olajat használnak fel erre a célra. Jóllehet ez a termelési lánc utolsó fázisa a fűtő­anyag mennyiségének csök­kentését a termelés elején, vagyis a megfelelő fajtavá­laszték kialakításánál kell kezdeni. Az idén már országosan nagyöbb arány­ban termeltek korai, alacso­nyabb nedvességtartalmú, így kevesebb szárítást igény­lő fajtákat. Ebben nagy sze­repük van a kutatóintéze­teknek és a rendszereknek. A Magyar Tudományos Aka­démia Martonvásári Mező- gazdasági Kísérleti Intézeté­nek kutatói az IKR-rel kö­zös fajtakísérleteik során ho­nosították meg a PX 20 jelű fajtát. Míg a hagyományos hibridek nedvességtartalmuk 0,6—0.7 százalékát képesek naponta elpárologtatni, ad­dig a PX 20 és más „ener­giatakarékos” kukoricák víz­leadóképessége eléri a napi egy százalékot. Egyidejűleg országszerte sok érdekes újítást vezettek be, illetve külföldi tapaszta­latot vettek át a szárítók jobb hasznosítása érdekében. A mezőtúri Dózsa Tsz mű­szaki szakemberei speciális szigetelőanyaggal 15 centi- méteres légréteget alakítottak ki B—1—15 szárítójuk hőcsa­tornája körül. Ezzel meg­akadályozták a hőenergia le­vegőbe távozását. A kont­roliképpen még át nem ala­kított másik ilyen típusú szárítójukhoz képest egy év alatt 43 000 liter tüzelőola­jat takarítottak meg úgy, hogy a berendezés teljesít­ménye nem változott. A ke- menesaljai Üttörő Tsz-ben főként ülepített fáradtolai a szárító tüzelőanyaga. Az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binátban rövidesen üzembe helyezik — ugyancsak a B—1—15 szárítónál — azt a kazánt, amelynek tüzelő­anyaga szalma és kukorica­szár lesz. Az IKR a Kecske­méti MEZŐGÉP Vállalattal együttműködve, külföldi ta­pasztalatok alapján olyan, úgynevezett szárítósilót pró­bál ki jövőre, amelyhez a szalma és a kukoricaszár ép­pen olyan jó tüzelőanyag, mint az olaj vagy a gáz, és a szárítás költsége fele a ha­gyományos berendezéseké­nek. Okszerű talajművelés. A termelés so^ más elemével, így például az okszerű talaj- műveléssel is csökkenteni le­het az energiafelhasználást. A külföldi tapasztalatok és sokféle hazai kísérlet bizo­nyítja ezt. A BKR-rendszer gazdája, a Bajai Mezőgazda- sági Kombinát például kitű­nő eredménnyel kísérletezik azzal, az NDK munkagéppel, amely egyszerre több műve­letet végez el. É téren akkor lehet előbbrelépni, ha a ma­gyar gépipar is nagy soro­zatban gyárt majd sokoldalú talajművelő gépeket. Javítható a kukoricater­melés energiamérlege azál­tal is, ha nagyobb mérték­ben hasznosítják a mellék- termékeket, például a hektá­ronként betakarítható mint­egy 8 tonna kukoricaszárat. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat, amely licenc és know how vásárlással évek óta sokféle kukoricaadaptert gyárt, most több, ezt a célt szolgáló, úi gyártmányával jelentkezett. Közülük nem egy jobb a hasonló külföldi berendezéseknél. Az egyik típus a kombájnokkal egy menetben takarítja be, illet­ve rakja rendre a kukorica­szárat. Az új berendezések nullszériáit az idén próbál­ták ki a rendszerek és a ta­pasztalatok felhasználásával jövőre megkezdik sorozat- gyártásukat. Javult a baromfitermékek minésége Az elmúlt - esztendő — el­sősorban külföldi értékesíté­si gondok miatt — a barom­fiipar rossz éve volt. Ez meg­határozta az idei terveket is, visszafogottabb volt a felvá­sárlás. Az év kilenc hónap­jában a baromfifelvásárlás — a most már javuló feltételek ellenére is csak — 96,4 szá­zaléka az előző évinek, ösz- szesen 2386 vagon baromfit vettek át a háromnegyed év alatt. Az összmennyiségen belül csökkent a nyúl-, nö­vekedett viszont a galamb­felvásárlás. A felvásárolt baromfi mi­nősége javult, az összter­mékből mind több volt az első osztályú. Különösen a liba és a kacsa változott szembetűnően, míg a csirke­termékek a korábbi szinten maradtak. Jelentősen javult az anyagkihozatal, az elmúlt év hasonló időszakához ké­pest azonos mennyiségű készáruhoz fél százalékkal kevesebb élő baromfira volt szükség. Ez 9 hónap alatt 1130 má­zsa megtakarítást, 2,8 millió forint költségcsökkenést je­lentett. Az értékesítés jellemzője a belföldi kereslet növekedése volt. Jelentősen megnőtt a vállalat ellátási körzetében a belföldi értékesítés, amely elsősorban a kedvező árak­nak, a hatásos propagandá­nak tulajdonítható. A vállalat még az év ele­jén olyan intézkedési tervet készített, amely a gazdálko­dás javítására, az eredmény növelésére vonatkozó fel­adatokat jelölte meg. Ebben kiemelt jelentősége volt az általános költségek csökken­tésének, amelynek megvaló­sításával mintegy 20 száza­lékos megtakarítást értek el. Világbajnoki hintók Előtérben az export a füzesgyarmati Univerzál Szövetkezetben Sokat írt a sportsajtó a magyar fogathajtók nagysze­rű szerepléséről a különböző világversenyeken. Érthető elismeréssel illették teljesít­ményüket, hiszen világ- és Európa-bajnoki címek, érté­kes helyezések fémjelzik ezt a sportágat. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a hajtők kiváló felkészülésén, magas fokú tudásán kívül nem elég a négy összeszokott ló, hanem kell még egy megfelelő hintó is. Ezek a világbaíjnoki hintók Füzes­gyarmaton, az Univerzál Szövetkezetben készülnek. A különféle hintók gyár­tása a szövetkezet hagyomá­nyos profiljának tekinthető, bár az utóbbi időben úgy tűnt, felhagynak a gyártás­sal. Pedig tiszteletre méltó múlttal rendelkeznek ezen a téren. A sportkocsikon kívül — melyek különlegesen szi­lárd építményt kívánnak — sokféle díszhintó is készült a szövetkezetben. A Postamú­zeum részére például elké­szítették az elmúlt századok­ban használt postakocsi hű mását. A gépkocsi előretörésével az utóbbi években egyre csökkent a kereslet a szép, sok munkát igénylő, és ezért elég drága hintók iránt. Az idén már csak 10 darabot készített a szövetkezet. Ehe­lyett különféle faipari, elektromos és vasipari tevé­kenységgel töltötték ki a ka­pacitást. Nagy mennyiség­ben szállítottak külföldre nyújtófákat, a Kanizsa Bú­torgyár részére szekrénylá­bakat, és emellett százszám­ra gyártották a hústőkéket. Ez a jó minőségű kemény fá­ból, különleges eljárással készített faárú meglehetősen keresett. Üjabban nemcsak a nagyméretűt, készítik, ha­nem exportcélokra hússzor húsz centiméteres, konyhai használatra szolgáló változa­tát is bemutatták. Ez iránt a skandináv országok érdek­lődnek. Az elektromos részleget azért hozta létre a szövetke­zet, hogy munkát adhasson a községben levő, zömmel szakképzetlen női munkaerő­nek. Főleg kooperációs mun­kát végeznek, a VBKM ré­szére 25 millió forintért sze­relnek fénycsőarmatúrákat. Hasonlóan nagy munka a BKB-kapcsolók szerelése. Ezekből mintegy 10 ezer da­rabot gyártanak az idén 20 millió forint értékben. A kapcsolók trópusi kivitelű szériája exportra kerül Ku- vaitba, ahol egy magyar vállalkozásban épülő erőmű­ben teljesítenek majd szolgá­latot. Nagy feladat a Szovjetunió részére készülő úszódaruk kapcsolószekrényeinek az el­készítése. Most 46-ra van rendelésük, de várható, hogy az idén ez a szám tovább növekszik. A vasipari részleg is fő­leg kooperációban készít kü­lönféle szerkezeti részeket. Különféle eletkromos szekré­nyek vasvázait, transzformá­torok olajedényeit készítik, de gyártottak már hegesztő­gépeket egyedi lemezmunká­kat is. Saját termékük az új típusú lábtörlő, melyet fém­lemezből sajtolnak. Az idén a szövetkezet 90 millió forintos árbevételének mintegy 80 százaléka szár­mazik kooperációból, de jö­vőre ez az arány megválto­zik. Az új szabályozó rend­szerben komoly hasznot csak a tőkés exportnál tesz lehe­tővé, ezért erre irányul majd a fő figyelem. Legtöb­bet ígérő termékük a hintó, ennek fejlesztik tehát a gyártását. A lósport divattá válásá­val egy időben rendkívüli módon megnőtt a kereslet a sporthoz szükséges eszközök iránt, ezért nyugatnémet és svájci vevők máris komo­lyan érdeklődnek a füzes­gyarmati hintók iránt. A magyar fogathajtók nagysze­rű szereplése csak növelte e termékek jó hírét, mivel a hajtők több nyilatkozatban elmondották, hogy a siker jó­részt a remek építésű kocsik­nak köszönhető. De a közvet­len exporton kívül úgy is eljutnak külföldre a füzes­gyarmati hintók, hogy beta­nított lovakkal komplett fo­gatként bocsátják áruba. így egy fogat több mint egymil­lió forintot ér. A következő évben mint­egy 60 hintó gyártását ter­vezik. Megváltozik emellett az elektromos részleg ter­mékösszetétele is. Kevesebb fémcsőarmatúrát szerelnek majd, helyette a házgyárak­nál szükséges síncsatorná­kat készítik. Ez is jelentős exportcikk. Máris hozzáfog­tak az Expressz kávéfőző gé­pek vasszerkezeteinek a ké­szítéséhez a Keriparral koo­perációban. Jövőre az elekt­romos szereléseket is a szö­vetkezet végzi. Ezzel a struk­túraátalakulással kívánják elérni, hogy ne csökkenjen jelentősen a nyereség a szi­gorú szabályzók ellenére sem. L. L. Az Univerzál Szövetkezetben- szerelt kapcsolókat Kuvaitba szállítják Fotó: Lónyai László Miről ir a Magyar Mezőgazdaság november 7-i száma? A párt XII. kongresszusára készül az ország. A mező- gazdasági üzemek pártszer­vei és -szervezetei is ezek­ben a napokban vonják meg a legutóbbi kongresszus óta végzett tevékenységük mér­legét. A mozgalmi tapaszta­latok sorában bizonyára sok szó esik majd az alapszerve­zetek politikai információs munkájáról is. A Magyar Mezőgazdaság e heti számá­ban dr. Szabó József, az MSZMP Központi Bizottsá­gának munkatársa ír a tö­megpolitikai munka e fon­tos területének, az eredmé­nyeknek és a gondoknak mi­nél reálisabb számbavételé­hez segítséget nyújtó cikket. Ezekben a hetekben rövid távú politikai feladatok is számos tennivalót adnak az üzemek vezetőinek. Mint az már széles körben ismert, a jövő évtől gazdaságirányítá­sunk rendszerében jelentős változásokra kerül sor. Tóth Imre, a Hajdú-Bihar me­gyei pártbizottság gazdaság- politikai titkára, akit ebben az évben Nyisztor György- díjjal jutalmaztak, vállalko­zott arra, hogy a lapnak adott interjúban áttekintse és elemezze gazdasági mecha­nizmusunk napjainkig érvé­nyes rendszerét. Mint mond­ja, most tartunk végre ott, hogy olyan helyzetet terem­tünk, amelyben az üzemek saját bőrükön érzékelik az objektív gn változá­sok valódi hatásait. A következő időszakban, csakúgy mint eddig, a mun­kaerőhelyzet alakulása meg­határozhatja gazdaságépítő munkánk sikereit. Árvái László, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa azt elemzi, hogy a különböző társadalmi és gazdasági vál­tozások hatására miképpen változhat a mezőgazdasági nagyüzemek munkaerőhely­zete? Mindenképpen szá­molni kell a mezőgazdaság­ban foglalkoztathatók létszá­mának csökkenésével, s e körülmény feltétlenül az üze­mek szervezeti átalakulásá­hoz kell hogy vezessen. A munkaerőhelyzet és a ma­gyar falvak nyújtotta élet- körülmények jósága szoro­san összefügg egymással. A lap e heti számában in­dul útjára az a sorozat, amely a vidéki lakásépítés lehetőségeit és ellentmondá­sait járja körbe. Elsőként a Pest megyei Perbálon né­hány éve épített tsz-lakóte- lepet kereste fel Gádor Iván annak érdekében, hogy álta­lánosítható tapasztalatokat tegyen közzé. Ez a lakótelep nem egyértelmű siker, de mindenesetre olyan kezde­ményezés, amely feltétlenül figyelmet érdemel. Alapvető, hogy azokat a feltételeket kell rendezni, amelyek kö­zött hasonló építkezésekre a jövőben bárhol az ország­ban sor kerül. Újitani -parancsszóra? A kérdezett megütköz­ve néz rám: miért olyan nagy baj az, hogy az üzemben nem készítettek külön újítási feladatter­vet? Aki föl akar vala­mit találni, az úgyse so­kat törődik azzal: mi van a tervben, ha meg nincs fantázia az embe­rekben, hiába győzköd­jük őket, hogy újítsanak. Parancsszóra nem lehet kitalálni újdonságokat. Mit mondhattam erre? Csak azt, hogy a Hidas­háti Állami Gazdaság­ban az újítási feladat­tervben szerepelt a cí- merezés gépesítésének megoldása. A gazdaság­ban ugyanis évről évre igen nagy gondot okoz a címerezőtáborok meg­szervezése, az, hogy a több száz hektáron dísz­lő hibrid kukorica cí­mervirágának kihúzgá- lásához elegendő diákot toborozzon. A szükség, az újítási feladattervben adott öt­let nem kis szerepet ját­szott abban, hogy az ál­lami gazdaság gépműhe­lyének kollektívája a fő­mérnök vezetésével ne­kiállt és hosszúra nyúlt nappalok, gyötrelmes éj­szakák árán megszer­kesztette ezt a gépet. A gép nemcsak címerez, hanem az úgynevezett apasorokat is kivágja, így ugyanazon a terüle­ten, segítségével, más­félszer annyi vetőmag te­remhet, mint korábban. Ki tudja, talán, ha nincs az a terv, most ez a gép se lenne. Jóllehet ettől függetlenül is elő­hozakodhattak volna az újítók valami, eddig még sose látott érdekességgel, csak hát a gazdaságnak jelesen egy címerező szerkezetre volt szüksége. Mindez aligha képzel­hető el irányadás, útmu­tatás nélkül, szabályta­lanul és szabályozatla­nul, vagy úgy, hogy nem fordítunk kellő fi­gyelmet az újítók erköl­csi, anyagi elismerésére. A megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság ugyanis az újítómozgalom helyzetét feltáró átfogó vizsgálata után az elmúlt esztendő­ben utóellenőrzést tar­tott, s ennek során azt kellett megállapítania, hogy az újítók ösztönzé­sére még a meglevő le­hetőségeket is alig-alig használják ki a vállala­tok. A szocialista brigá­dok újítómozgalmának fejlesztésére tett intéz­kedések többsége is for­mális. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az 1977. évihez képest napjainkra egyaránt csökkent a beadott, az elfogadott és a hasznosí­tott, javaslatok száma. Ez még akkor is további te­endőkre hívja fel a fi­gyelmet, ha tudjuk azt, hogy az utóbbi két évben hasznosított újítások gaz­dasági eredménye szá­mottevően növekedett. Ez ugyan azt tükrözi, hogy az újítók a megelőzőek­nél jelentősebb javasla­tokkal álltak elő, teljes megnyugvást mégsem adhat azoknak, akiken a még ismeretlen, vagy szunnyadó energiák, tar­talékok feltárása, az al­kotókedv élesztése, éb­ren tartása és fokozása múlik. Vezetői utasításra, a felettes parancsszavára valóban furcsább lehet újítási feladatot megol­dani, mint alkotó vágy­ból táplálkozó belső pa­rancsra. Egészen más kérdés az, hogy az új megoldások, az új lehe­tőségek kutatása, keresé­se végül is nem a mi vá­lasztásunkon múlik — ez az élet parancsoló szük­ségszerűsége. E parancs teljesítésében pedig ki- nek-kinek megvan a ma­ga feladata. Kőváry E. Péter Az ügyes kezű füzesgyarmati kovácsok különleges vasmun­kákra képesek

Next

/
Thumbnails
Contents