Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

1979. október 13., szombat Úton a tej és a péksütemény Egy ellenőrzés tapasztalatai Tető a fejük felett Egy országos vizsgálat Bé­kés megyei tapasztalataihoz Gyulán a sütőipari vállalat­nál és a tejporgyárban gyűj­töttünk adatokat. Az 1976. évi IV. törvény, amely az élelmiszerek gyártásáról, szállításáról, forgalmazásáról szól, a következőket mond­ja: „Élelmiszert csak olyan járművön szabad szállítani, amely a sérüléstől, a szeny- nyeződéstől, a fertőzéstől és a romlástól, valamint az idő­járás káros hatásaitól óvja.” Az ezután, 1979-ben, a MÉM által kiadott szabályzat ren­deleté a szállítás egészség- ügyi követelményeit szigorí­totta, pontosabbá alakította. Ezeknek az elvárásoknak az alapján indultunk hajnalban a tej szállító kocsi után, amely Elekre és Kétegyházára szál­lított tejet és tejterméket. — Más megoldás nincs ar­ra, hogy a tejet, túrót ne az utcára rakják? — kérdeztük meg Mány Péter kocsikísé­rőt. — A megyében a legtöbb gondot az okozza, hogy a te­jet és tejterméket csak az ut­cára tudják lerakni a ko­csikról, mert Gyulán mind­össze négy olyan üzlet van, ahová a bolt nyitásáig az árut be lehet rakni. A Gyulai Tejporgyár csak­nem a felét látja el tejjel és tejtermékkel a megye üzle­teinek. A megye legtávolab­bi pontja Körösnagyharsány is ide tartozik. Ebbe a köz­ségbe csaknem 2 óra a szál­lítás ideje. A gyár termosz­A Békés megyei Közleke­désbiztonsági Tanács ver­seny- és rendezvényszervező szakbizottsága 1979. október 7-én Békéscsabán rendezte meg az immár hagyományos megyei KRESZ-vetélkedőt. A vetélkedőre meghívást kapott valamennyi Békés megyei város és járás öt-öt fős mo­torkerékpáros és személygép­kocsis csapata. Kár, hogy a nagy hagyományokkal ren­delkező szeghalmi járás csa­pata egyáltalán nem, míg a nagy hírű gyulai csapat csak igen foghíjasán képviseltet­te magát. A Fegyveres Erők Klubjá­ban 8.45 órakor kezdődő ver­senyt Balta János rendőr­százados, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osz­tályának vezetője, az MKBT ügyvezető elnöke nyitotta meg. Ezt követően került sor a szabályok ismertetésére, és egy 25 kérdésből álló, száz pontot érő tesztláp kitölté­sére. Hibátlan tesztláp igen kevés akadt, ezzel szemben többen nem érték el a mi­nimumot sem, mely körül­mény arra int, hogy a köz­úti közlekedés szabályainak ismerete még korántsem ki­elégítő. A Jókai Színház előtt ügyességi vizsgát tettek a mo­torosok és a személygépko­csi-vezetők. Az igen nehéz pálya alaposan próbára tet­te a résztvevőket, s az ör­vendetesen nagy számú né­zőközönség színvonalas, szó­rakoztató versenynek lehe­tett szemtanúja. Az ügyessé­gi versenyt a város belterü­letén szabályossági verseny követte, s itt is kiderült, hogy bizony még a „profi” ver­senyzők egynémelyikének is van pótolni valója. Délelőtt 9 órától a Jókai Színház előcsarnokában non­stop filmvetítés volt — köz­lekedési filmek kerültek be­mutatásra, melyeket több százan néztek végig. A verseny legjobb motor- kerékpárosa, a mezőkovács­házi Kisházi György nyerte az egyéni versenyt. Eredmé­nyétől alig maradtak el csa­kocsikkal teríti az árut, azon­ban hosszú távolságokra job­ban megfelelne a hűtőkocsi. A jelenlegi körülmények kö­zött erre nincs mód, nem­csak azért, mert sokkal töb­be kerül, hanem azért is, mert a gazdaságossága lénye­gesen kisebb, mint az alkal­mazott termoszkocsiké. — Ezek a gondok országo­sak, azonban a kocsik külső és belső tisztán tartása az üzem feladata. Az elkísért kocsi belsejének tisztasága erősen kifogásolható. Várha­tó-e változás? — A tejporgyár területén külön kocsimosó áll rendel­kezésre, ahol a kocsikísérő kötelessége a belső mosás. A szállítási vállalat alkalmazá­sában álló gépkocsivezetők­nek pedig a külső tisztán tartás a feladata — mondja Kelemen József, a- vállalat főművezetője. A KÖJÁL ellenőrei meg­állapították, hogy a szemé­lyi felelősségre vonással egy- időben gyakoribb ellenőrzés­sel kell a higiénés követel­ményeket betartatni. Még sötét volt, amikor a gyulai sütőüzembe megérkez­tünk. Már több kocsi meg volt rakodva, indulásra ké­szen állt. A dobozi útra in­duló kocsi nyomába szegőd­tünk, amelynek első állomá­sa a Munkácsy Tsz portája volt. A következő megálló a MEZŐGÉP gyulai gyáregysé­gének bejárata, ahol végig­néztük, hogy a kocsi vezető­je, egyben a kocsi kísérője pattársai — így a Legjobb Motoros Csapat cím is Mező- kovácsházára került. A sze­mélygépkocsi kategóriában a szarvasiak jeleskedtek. Lan- csa Pál egyéni győzelme mel­lett a szarvasi KBT csapata szerezte meg az első helyet. Legkiegyensúlyozottabb mo­toros és személygépkocsis csapatnak Mezőkovácsháza bizonyult, ezért 1 évig övék a díszes „Viharsarok Kupa”. A verseny díjazása arányban állt a mutatott teljesítmény­nyel, így a győztes verseny­zők csaknem 15 ezer forint vásárlási utalvánnyal lettek gazdagabbak. A közelmúltban tanácsta­gok fórumát rendeztek a mezőberényi művelődési köz­pontban. A szervezők — a nagyközségi közös tanács és a Hazafias Népfront nagy­községi bizottsága — nem­csak a tanácstagokat hívta meg, hanem a népfront ak­tivistái is helyet foglalták a művelődési ház színházter­mében. Először Szűcs Lajos, a ta­nács elnöke tartott tájékoz­tatót az V. ötéves terv idő­arányos teljesítéséről és a VI. ötéves terv elképzelései­ről. Beszámolójából kitűnt, hogy a mezőberényiek sok mindent megvalósítottak az elmúlt négy év alatt. Az 1978 áprilisában átadott mű­velődési központ mellett el­kezdték a nyolctantermes ál­talános iskola építését, amely 1980 szeptemberében lesz kész. Jelentős összegeket for­dították a gyermekintézmé­nyek felújítására, amely le­hetővé tette, hogy vala­mennyi óvodás korú gyer­meket el tudták helyezni. Kialakították az új orvosi rendelőt, szennyvízelvezetés­re 600 ezer, egyéb célokra 1 is, hogyan végzi a dolgát. A péksüteményeket tartal­mazó műanyag ládát a föld­re tette, majd rárakta a ke­nyereket, s behúzta a porta elé. Az, hogy így csinálta, még önmagában nem baj. Csakhogy a péksütemények közvetlenül érintkeztek a po­ros földdel. De a nyitott aj­tón át beláthattunk a kocsi rakodóterébe is, ahol egy­két kenyér árválkodott a né­hány hete kimosott kocsi padlóján. — Ha esik az eső, akkor is az utcán hagyják a pék­süteményt? — Akkor sem tudjuk meg­várni az üzletnyitást, de le­takarjuk műanyag zsákkal, hogy ne ázzon meg. — Az előírás mást tartal­maz. — Aszerint papírral kell letakarni. Csakhogy az át­ázik. Ezért minden sofőr hord magánál műanyag zsákot, amivel ilyenkor letakarhat­juk. A sütőipari vállalat üzem­vezetője a szállítás során felmerült hiányosságokat el­ismerte. A KÖJÁL ellenőrei megállapították, hogy nem elegendő a műanyag reke­szeket egy héten két alka­lommal tisztára mosni. A ko­csik tisztaságát következete­sebben kell ellenőrizni. S vé­gül a rekeszeket ki.kellene papírral bélelni, hogy a pék­sütemény a portól, szennye­ződéstől védve legyen. A verseny végén a Békés­csabai Volán SC autós ver­senyzői — Matusik András, Bertók Lajos, Schaffer Jó­zsef és Kovács István mu­tattak be magas színvonalú produkciót — nagy közön­ségsikerrel. A verseny tapasztalatait dr. V. Fodor Endre Bálint, a Bé­kés megyei KBT verseny-és rendezvényszervező szakbi­zottságának vezetője foglalta össze, s zárszavával ért vé­get a jól szervezett, látvá­nyos vetélkedő. millió forint jutott, s 1980- ban átadják az új vásárcsar­nokot. A nagyközség üzemei, szövetkezetei összesen 2,3 millió forinttal segítették az óvodák és a bölcsőde bőví­tését. A szocialista brigádok pedig játszóteret alakítottak ki. Ami a nem tanácsi be­ruházásokat illeti, az elmúlt 4 év alatt felépült 57 OTP-s és 30 szövetkezeti lakás, kor­szerűsítették a gyomai és az alsó csabai utat, valamint hozzákezdtek a szarvasi út szélesítéséhez, és megépül a vasútállomásnál levő autó­busz-forduló is. A VI. ötéves tervben leg­fontosabb feladatnak tartják a község központjának a ki­alakítását, a költségvetési üzem fejlesztését, a közvilá­gítás további korszerűsítését. Szó van a tervekben egy új posta építéséről, a telefonhá­lózat felújításáról. Ezenkívül egészségügyi központot, va­lamint szociális otthont sze­retnének létrehozni. Termé­szetesen a továbbiakban is számítanak a lakosság tár­sadalmi összefogására, anya­gi segítségére. K. J. Mi lehet egy fiatal pár el­ső, legnagyobb gondja? Ter­mészetesen a lakás. Több­nyire ettől teszik függővé, mikor mondják ki a boldo­gító igent, mikor jöhet a kisbaba, sőt, esetenként azt is, hol telepedjenek le. Ke­veseknek adatik meg, hogy — általában a szülők jóvol­tából — készen várja őket a berendezett új lakás, vagy A Vajgely család családi ház. És a többiek? Nos, felkerestünk három fia­tal családot, hogy megtud­juk: miként teremtettek maguknak otthont, tetőt a fejük fölé? Kondoros, Sallai utca 8. Űj épület, még be sincs pu­colva. Kislányos fiatalasz- szony, Vajgely Pálné, Judit, a ház gazdaasszonya. Ebé­dért voltak, éppen most ér­keztek haza Anitával, aki 11 hónapos. — Tessék csak beljebb jönni! — invitál az utcai szobába. — A férjem bement Csabára, de nemsokára itt lesz. — Mikor kezdtek gyűjteni erre a házra? — Az esküvő után. öt éve vagyunk házasok. Hogy mi mennyit dolgoztunk! Két évig tanyán, szolgálati la­kásban éltünk. Ott jószágot neveltünk, nyulat tartottunk százával. Gyűjtöttük a pénzt, és ott lehetett is spórolni. Elhatároztuk, törik-szakad, havi 3 ezret félreteszünk. — így is volt? — így bizony! Semmit nem vettünk, sok mindenről le kellett mondani, sőt még ma sem értük utói magunkat. Mióta szeretnék például új télikabátot, de még az idén se futja, be kell fejezni a házat! Közben megérkezik a férj — mozgékony, barátságos fiatalember, érettségizett szakmunkás a helyi tsz te­henészetében. — Hogyan kezdtek épít­kezni? — Ügy volt az — meséli a férj —, hogy vettünk itt egy öreg kis házat, éppen ez volt a szobája, és azt épí­tettük át, meg bővítettük háromszobásra. Gondoltuk, legyen majd hely a szülők­nek is, mert tanyán élnek, és ha megöregszenek termé­szetesen gondoskodunk ró­luk. A múlt ősszel, ponto­san szeptember 16-án kezd­tünk építkezni, és jövőre le­szünk teljesen készen. — Nem megy minden egy­szerre, én gyesen vagyok — folytatja Judit, aki bérelszá­moló a tsz-ben —, és most érezzük csak igazán, milyen nehéz így gazdálkodni, hogy csak a gyes, a fizetés van, meg hát a háztáji. De azért nem panaszkodhatunk, iga­zán elégedettek vagyunk ám! Békéscsaba, Lencsési úti „lila” toronyház. A 8. eme­leten lakik Palaticki János és családja. Illetve, egészen pontosan csak Kati, a gye­sen levő feleség, és a gye­rekek, a két és fél éves Beá­ta, és az egyéves Szilvia, aki éppen finom főzeléket „fala- tozgat”. Bözsi néni Kati menyével és a két kis unokával Fotó: Veress Erzsi — A férjem katona, ta­valy decemberben vonult be egy évre. így egyedül vol­tam kénytelen intézni a la­kásügyet. Költözéskor persze segített a család. A férjem a múlt héten látta először az új lakásunkat. — Korábban hol laktak? — A szüleimnél, Csanád- apácán. Onnan jártunk be dolgozni, én az építőipari vállalatnál könyvelő vagyok, János meg a MÁV-nál tola­tásvezető. Otthon egy pici szobánk volt, se fürdőszoba, se saját konyha. Itt meg egy plusz két félszoba, ahogy mondják, és szép konyha, fürdőszoba. — Mennyit kellett befizet­ni? ' • — Huszonhatezer 700 fo­rintot. öt éve házasodtunk össze. Azóta gyűjtögettünk, míg nem volt gyerek, a fi­zetésből havi ezer, 1500-at, meg fólia alatt primőrt ter­mesztettünk. — Minek örül legjobban az új lakásban? — A fürdőszobának. Pusztaföldvár, Vörösmarty utca. A csengetésre idősebb asszony, Bözsi néni, Miszlai Lajos édesanyja siet kaput nyitni. Régi jó ismerősnek kijáró kedvességgel tessékel befelé — pedig most járunk itt először. — Ezt a házat kérdi? Együtt építettük a fiammal. 1974-ben hoztuk erre a szü­léinktől örökölt telekre az első 50 ezer téglát, és 76- ban lett kész. Lajcsi érettsé­gizett szerszámkészítő laka­tosmester, az Orosházi Üveg­gyárba jár, éppen most is dolgozik. Katika, a menyem meg ugyanott irodán van, illetve most itthon, gyesen. A fiatalember harmadikos volt a középiskolában, ami­kor hirtelen meghalt az édesapja. A régi házban, melynek egynegyedét örö­költe, nem volt maradásuk. — Nem is lehet elmonda­ni, mennyit dolgoztunk. Ma­gunk csináltuk, amit csak le­hetett, az alapot, a padolást, a járdát. Szerencsére segí­tettek Lajcsi munkatársai, és később, amikor bejelen­tette, hogy nősül, dolgozott itt a Katikám, meg a nász is. Hogy miből teremtettük elő a pénzt? Sertést hizlal­tam, a fiam is keresett, meg hát a negyed házrész ára. Spóroltunk. Három szoba van, az egyik csak az enyém, a másik kettő a fia­taloké. Ezt a bútort már ők vették maguknak — mutat körbe a szobában —, a má­sikat meg Katikám hozta. A kétéves Ildikó a nagy­mamához bújik, a 3 hónapos Lajoska — akit édesanyja, csendes, kedves fiatalasszony tart kézben — csodálkozva néz bennünket. Aztán Bözsi néni maguiikra hagy, várja a kerti munka. — Jól megvannak így, együtt? — A lányok általában hallani sem akarnak arról, hogy ha majd férjhez men­nek, egy födél alatt éljenek az öregekkel. Pedig nagyon jó dolog, persze, ha meg tudják érteni egymást. Nem szabad az embernek csak az orráig látni, alkalmazkodni kell egymáshoz. Az anyó­sommal jól megértjük egy­mást, sokat segít nekem. És milyen rossz is lenne itthon teljesen egyedül a két gye­rekkel ! __ P alaticki Jánosné Beátával és Szilvivel Sz. J. Viharsarok Kupa KRESZ-verseny Békéscsabán Deák Gyula Vásárcsarnok épül Mezőberényben Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents