Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

A korszerűsítés nem azonos a korszerűvel IgNsUMto------------------------------------­O 1 979. október 13., szombat Ésszerűsítették az anyagmozgatást az Orosházi Faipari Vállalatnál Hol van már az az idő, amikor a rakodás legfonto­sabb kelléke a lapát és az emberi kéz volt? Az ipar és a mezőgazdaság korszerűsö­désével egyre több rakodás­ra, szállításra alkalmas esz­közt, gépet állítanak üzem­be, amelyek segítségével le­hetővé válik a nehéz fizikai munka felszámolása. Ám az előbbi megállapí­tás korántsem érvényes a magyar gazdaság valameny- nyi ágazatára. Valójában az anyagmozgatással, szállítás­sal foglalkoztatott fizikai dolgozók alig 27 százaléka végez gépesített munkát. Csaknem 100 ezerre tehető azoknak a száma, akik ha­gyományos, kézi rakodással keresik kenyerüket. Hogyan is szól az elmé­let?: „A tudományos techni­kai haladás eredményeként... módosul az alap- és a kise­gítő tevékenységgel foglal­koztatottak aránya. Módosul, de milyen irányban? Egy, az évtized elején végzett vizs­gálat adatai szerint a fizi­kai munkát végzők 54 szá­zaléka foglalkozott alaptevé­kenységgel, és 46 százaléka volt a kisegítő tevékenység­gel foglalkoztatottak aránya. Ez utóbbihoz tartozik mint­egy 135 ezer rakodó, anyag- mozgató munkás is. Számuk az utóbbi évek­ben csak igen kismértékben csökkent. A vállalatok válto­zatlanul kevés gondot és pénzt fordítanak az anyag- mozgatás korszerűsítésére, gépesítésére. Csak elvétve találkozunk' olyan gyakor­lattal, amelynek során e te­vékenység gépesítése a ra­kodással foglalkoztatottak számának csökkenésével jár. Az anyagmozgatás korsze­rűsítését követjük most nyo­mon az Orosházi Faipari Vállalatnál, ahol az új üzem- szervezéssel a termelt áru legrövidebb útvonalon, a leggazdaságosabb módón va­ló továbbítására töreksze­nek. S miközben az anyag- mozgatás ésszerűsítését vég­zik, munkaerőt takarítanak meg. Tíz évvel ezelőtt a válla­lat telepén még csak 250 köbméter faanyagot kellett megmozgatni egy hónap alatt. Az idén már 500 köb­métert. S míg a termelés di­namikusan nőtt, a felhasz­nált anyagmennyiséget te­kintve megduplázódott, ad­dig az anyagmozgatást vég­zők száma 1970-től fokozato­san csökkent. Ez egyben annyit jelent, hogy az anyagmozgató mun­ka termelékenysége is meg­nőtt. A kedvező változás azonban nem elsősorban az intenzívebb munkavégzés­nek volt köszönhető, hanem az üzemszervezés és ezzel együtt az anyagmozgatás, rakodás korszerűsítésének, vagy még inkább ésszerűsí­tésének. A vállalat ilyen irá­nyú törekvését Brlázs Mi­hály főmérnök foglalta ösz- sze. Ez a rekonstrukciós mun­ka a kölső anyagmozgatás korszerűsítésével kezdődött. A vagonokban érkező árut a telepen máglyákban tárol­ják. Az alapanyag a vasút­ról gépkocsin jut el a vál­lalathoz. Ezt a munkát so­káig, különösen esős időben, csak nagy erőfeszítések árán lehetett a kívánt ütemben végezni a nagy sár miatt. Ezért előbb salakkal töltöt­ték fel a telepet, majd a már említett rekonstrukció­hoz igazodó kisvasutat fek­tették le. így a máglyákból a faanyagot csillékben szál­lítják a szabászatra. A vállalat belső kisvasút­hálózata megkönnyítette az anyagmozgatók munkáját. A csilléket azonban egyelőre kézzel vontatják. — Igazi megoldást az ipar­vágány építése hozna. Egye­lőre azonban a csillék von­tatásának gépesítésére sincs pénze a vállalatnak. Ez utób­bival ráadásul munkaerőt tudnának megtakarítani. Vé­gül is ezt a munkát könnyí­tő megoldást el kellett na­polni. Hogy miért jelenthet jó megoldást az iparvágány? Elsősorban azért, mert így gépesíteni tudnánk a külső anyagmozgatást, sőt a vago­nokból történő kirakodást is — magyarázta a főmérnök. A faipari vállalat azonban egyelőre csak gyorsabban megtérülő fejlesztésre vál­lalkozik. Ilyen az az 1970- től megvalósuló rekonstruk­ció is, amely elsősorban a termelékenység növekedését szolgálja. A belső anyagmoz­gatás ésszerűsítése ehhez az átfogó munkához igazodik. Az üzemrészekben az utóbbi években fokozatosan vezet­ték be a rakodólapos rend­szert. A faipari vállalat vezetői tisztában vannak azzal, hogy az anyagmozgatás korszerű­sítése nem egyenlő a kor­szerűvel. Megkezdődött azon­ban egy folyamat, amelynek már számos kedvező jele van. így például az, hogy az utóbbi néhány évben e mun­ka eredményeként tíz fővel csökkentették az anyagmoz­gatók számát, folyamatosab­bá vált az anyagellátás, csökkent az állásidő, javult a munkidőalap kihasználá­sa, s végül nőtt a termelé­kenység. Az igazsághoz az is hozzátartozik persze, hogy mindez nemcsak az anyag- mozgatás korszerűsítésének köszönhető, hanem munka- szervezési intézkedéseknek is. A vállalat 400 dolgozójá­nak 8—10 százaléka * az anyagmozgató. Sok ez vagy kevés?.A kérdésre az üzem­ben választ adtak az elmúlt években, s mivel a korsze­rűsítés tovább tart, ez a munka sem fejeződött még be. A technológiai fejlesztés eddig az anyagmozgatás ész- szerűsítésével járt. Ám arról sem feledkezhetnek meg, hogy a nehéz fizikai mun­ka kiváltása is legalább eny- nyire fontos feladat. Kepenyes János • — Vállalatunknál 1970 óta tart a rekonstrukció, ennek során már eddig is olyan egymással összefüggő műhe­lyek rendszerét hoztuk lét­re, amelyek a munkaművele­tek sorrendjének megfelelő­en épültek. Vagyis a fa­anyag egyirányú előremoz- gatása a szabászattól a gépi megmunkáló, a felületkezelő üzemrészeken keresztül az összeszerelőcsarnokig tart. A munkaműveletek sorrendjé­ben elhelyezkedő üzemré­szekben így elkerülhető az anyag visszamozgatása. — Ezt követően lehetővé válik, hogy egy munkaterü­letnek lehetőleg csak egy anyagmozgatója legyen. A rakodólapok mozgatása kézi vontatású targoncákon tör­ténik. Emelővillás targon­cák vásárlását nem tervez­zük. Az üzemek belső tere - szűk, nincs elegendő helye. A nagy sorozatú termékek gyártásánál már görgősor­anyagmozgatást alkalmaz­nak, hallottuk Brlázs Mi­hály tói. Békési kosarak és fonott bútorok — exportra Kérésének a pécsi űnitaté- berendezések A pécsi Űj Élet Tsz önita- tó-berendezéseit nagy meny- nyiségben szállítják a KGST- országokba. Az AGROKOMP- LEX Mezőgazdasági Kombi­nát eddig 30 olyan sertéste­lepet létesített Lengyelor­szágban, amelyekben a ter­melőszövetkezetekben gyár­tott készülékeket használták fel, és további 80 nagyüzemi hizlalda pécsi önitatókkal történő ellátására van még kilátás. A korszerű berende­zéseket szovjet, csehszlovák és bolgár állattenyésztők is sikerrel alkalmazzák a ser­tésnevelésben. Az ipari kisüzemet egy év­tizede hozta létre a szövet­kezet a női munkaerő foglal­koztatására, és a félszáz asz- szony az idén már 70 ezer önitatót állított elő a külföl­di és hazai igények kielégí­tésére. Békésen több évtizedes ha­gyományai vannak a fűz- vesszőfonásnak. A helyi ko­sárfonó háziipari szövetke­zet kihasználta ezt a lehető­séget, a hagyományokat. Az idén közel 70 féle terméket készítenek, melynek terme­lési értéke várhatóan eléri a 33 millió forintot. A szövetkezet termékei­nek nagyobb hányada, mint­egy 70 százaléka tőkés ex­portra kerül. A nyugati pia­cokon, főként Franciaország­ban, Hollandiában, Dániá­ban, Angliában, az NSZK- ban és az UISA-ban igen ke­resettek a szövetkezetben készült fonott kerti bútorok és a különféle kosarak. A szövetkezetnek az export igen jövedelmező. A fel­használt alapanyag, vagyis a fűzvessző 30—35 százalékát saját maguk termelik 72 hektáron. Az olcsó alap­anyagból igen kedvező a szövetkezet dollárkihozatala: egy dollárt alig 29,40 forint­ból állítanak elő. Az elmúlt hónapokban számottevően javultak a munkafeltételek. S ez magá­val hozta a termelékenység javulását is. A nyár derekán elkészült és átadták a 3,2 millió- forintos költséggel, 9 hónap alatt épült 720 négy­zetméteres üzemcsarnokot. Az új létesítmény birtokba­vételét követően a régi, szűk és korszerűtlen műhelyeket lebontották. Ezeknek a he­lyén már megkezdték a 300 személyes szociális létesít­mény alapozását, melynek beruházási költsége 10,5 mil­lió forint. A Békési Kosárfonó HISZ az eltelt három évben a ter­vezettnél dinamikusabban fejlődött. Már tavaly elérték azokat az eredményeket, amiket a tervidőszak utolsó évére, 1980-ra terveztek. Kubaiak a hűskombinátban öthónapos tanulmányúton van Magyarországon az a kubai szakemberekből álló küldöttség, amely október 9- én érkezett megyénkbe. A három húsipari, élelmiszer- ipari, képzettségű technoló­gus és két vegyészmérnök — egyikük a Havannai Húsipa­ri Vállalat igazgatóhelyette­se, másikuk a Kubai Élelmi- szeripari Minisztérium fő­osztályvezetője — október 18-ig tartózkodik Gyulán. Látogatásuk célja, hogy a magyar és a kubai élelmi- szeripari minisztériumi egyezmény keretén belül a húsipari feldolgozás és kon­zervipari húsgyártás techno­lógiát tanulmányozzák. A kubai szakemberek igen hasznosnak tartják a két or­szág szaktárcája közötti kap­csolatot és a tanulmányutat, sok újdonsággal megismer­kedtek magyarországi útju­kon. Annál is inkább, mivel Kubában is igen sok ma­gyar húsipari berendezés dolgozik a jelentős fejlődé­sét élő húsiparban. Ugyanakkor nem titkolt céljúk, hogy a hazánkban ta­pasztalt új gépi és techno­lógiai megoldásokat igyek­szenek majd adaptálni, fel­használni a kubai élelmiszer- iparban is. Kaszaper határában, a Lenin Tsz meliorációs munkálatai­nak részeként építik a „Bagi” csatornát. Képünkön a hul- lámlemez-csőáteresz útburkolat alá helyezését végzik Fotó: Veress Erzsi Harminckilenc év a téglagyárban Horváth Istvánná (Nagy Etelka) apja téglaégető, any­ja osztályozó volt a Békés­csabai Bohn-téglagyárban. Ott kaptak szoba-konyhás szolgálati lakást, amelyben 12-en nyomorogtak: a szülők és a 10 gyermek. Télen nem volt termelés a téglagyárban, olyankor az apja ínségmunkára, az any­ja a baromfifeldolgozóba járt dolgozni. Iparkodniuk kellett, mert könnyen az utcán ta­lálhatták volna magukat. Volt emberválaszték, sokan ácsorogtak a gyárkapu előtt, munkára várva. Tejhez, cukorhoz ritkán ju­tottak a gyerekek. Kenyér is kevés volt. A legtöbbször pu­liszka került az asztalra. Ak­kor sem sokat javult a hely­zet, amikor az idősebb gye­rekek 12 éves korukban dol­gozni kezdtek, mert csak fil­léreket kaptak. Etelka otthon dolgozott. Főzött, mosott, takarított, a kisebb testvéreit gondozta. Csak 1941-ben, 15 éves korá­ban került a gyárba cserép- osztályozónak. A felszabadulás után egy ideig szünetelt a termelés, majd 1945. tavaszán indult be újra. Akkor alakult meg a Földmunkás Szakszervezet keretében az üzemi bizottság, amelyre a következő időszak­ban igen jelentős szerep há­rult. 1946-ban — már a MÉ- MOSZ-hoz tartozva — jött létre az agyagipari szakszer­vezet, melynek a vezetőségi tagja lett. A könyvtárosi és a pénztárosi teendőkkel bíz­ták meg. 1947-ben alelnökké választották, egyúttal beke­rült a héttagú üzemi bizott­ságba is. Jól emlékszik rá: elnök Vantara György, el­nökhelyettes Lipták Pál, tag Csáki Béla. Tóth Ferenc, Stefanik János, Kocsmáros Ferenc és ő volt. Az üzemi bizottság első­rendű feladatának tekintette a munka- és a szociális kö­rülmények javítását. Bohn- nal, a tulajdonossal tár­gyalt. Követelte, hogy le­gyen megfelelő fürdő, öltö­ző. Üj vívmány volt a nap­közis óvoda létrehozása. Kö­vetelte még, hogy a munká­sok is részesüljenek a ha­szonból. Gondot fordított az üzemi bizottság a termelés fejlesz­tésére. Megszabta, hogy az Fotó: Veress Erzsi egyik kemencét mielőbb újít­sa fel Bohn, hogy újabb munkalehetőség teremtődjék. A felújítást a dolgozók tár­sadalmi .munkával is elősegí­tették. — Sokszor éjszakába nyú­ló vitáink voltak Bohnnal — emlékszik vissza Horváth Ist­vánná a régi, történelmet formáló időkre. És ott volt akkor is, ami­kor 1948. áprilisában államo­sították a gyárat. Már 1947- ben az MKP tagja lett, so­kat hallott, látott, tapasztalt, jól tudta, hogy az államosí­tás milyen fontos előrelépést jelent a munkások élet- és munkakörülményeinek alakí­tásában, a társadalom fejlő­désében. Az igazgató az üzemi bi­zottság elnöke, Vantara György lett. Vele már nem kellett vitatkozni. Ettől kezd­ve fokozatosan javult a hely­zet, nőtt a termelés, emel­kedtek a bérek. Az I-es telep pártalapszer- vezetének vezetőségi tagjául 1952- ben választották meg Etelkát, akkor már (1948-tól) Horváth Istvánnét. Szervező titkár lett. Ma is az. Tagja az üzemi pártbizottságnak is. A fegyelmi bizottság elnöke. 1953— 1962-ig bírósági ülnök volt. Mindvégig cseréposztályo­zóként dolgozott. 1971-től az osztályozás, a benti szállítás és az árukiadás művezetője. Többszörös kiváló dolgozó. Munkája, tevékenysége elis­meréseként megkapta a Fel- szabadulási Jubileumi Em­lékérmet, majd pedig a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát. ^ Nemrég ment nyugdíjba. Sok-sok emléket őriz magá­ban. Jót és rosszat is. Per­sze sokkal több a szép em­lék, mint amilyen az államo­sítás, majd az azt követő fo­kozatos életszínvonal-emel­kedés volt. Egyre emberibb lett a téglagyári munkások élete is. Igaz, mindig dere­kasan dolgoztak. Ezért mond­ja Horváth Istvánná: — Büszke vagyok, hogy téglagyári munkás voltam. Igyekeztünk becsülettel helyt állni. Ennek eredményeként a vállalat többször kiérde­melte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, valamint a kongresszusi ok­levelet. Egyszer 9 napos szovjet­unióbeli jutalomutazáson vett részt. Járt Moszkvában, Ki- jevben. Sok mindent látott, kitűnően érezte magát. A leg­jobban az emberek szerény­sége, őszintesége tetszett ne­ki. Nem tapasztalt semmifé­le nagyképűsködést, rongy­rázást, ami sajnos itthon elég gyakran tapasztalható. Most, nyugdíjba vonulás után a férjével együtt sze­retne még egyszer eljutni a Szovjetunióba. Ezt már el is határozták. A gyárban dol­gozni nem fog, éppen elég volt 39 évig, miközben a két kislányát is felnevelte. Ter­mészetesen továbbra is kész­séggel teljesíti a pártalap- szervezet vezetőségi tagságá­ból ráháruló kötelezettsége­ket. Pásztor Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents