Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

1979. október 12., péntek o Szarvas, Táncsics Tsz Kenyér, kacsa, fantázia A korábban veszteséges szarvasi Táncsics Termelőszö­vetkezet nem tartozik a „népszerű”, sokat emlegetett gaz­daságok közé. Pedig, mint a tények bizonyítják, eredmé­nyeik mind inkább figyelmet érdemelnek. A veszteséges tsz-ek bűvös köréből kikerülve, tovább alakítják gazdál­kodásukat, s mint a következők bizonyítják: nemcsak számokkal, fantáziával is. A sarkadi Lenin Tsz tehergépkocsijai Ártándig levegőt szállítottak. A környékre nem lett volna részükre fuvar? R legdrágább fuvar Tizenhárom tonna levegő Három éve, 1976-ban ke­rült utoljára mínusz jel az éves pénzügyi mérleg „nye­reség” rovata elé, akkor sza­nálták legutóbb a 2 ezer 300 hektáros szövetkezetét. S hogy ez többet ne forduljon elő, a szakmai vezetés meg­kezdte a termelési szerkezet átalakítását. Többek között törölték a termesztett növé­nyek névsorából a szóját és a cukorrépát. Szekeres Ist­ván, aki 1977. telén lett a szövetkezet elnöke, erről így beszél: — Három pontba lehet összefoglalni a legfontosabb intézkedéseinket. Az első a már említett szerkezetátala­kítás. Felülbíráltuk az egyes ágazatokat. Elemezés után döntöttük el, hogy marad vagy nem. Második lépésünk a szakembergárda tudatos kialakítása volt. Nem kevés­bé jelentős a harmadik: 3 év alatt 21 millió forintot fordítottunk gépvásárlásra. S hogy mindebből jövedelme­ző termelés legyen, ahhoz egy negyedik tényező is kell: a kevés megmaradt ágaza­tot, de jól kell csinálni. Az idő minket igazolt. Tavaly már nemcsak egészében, min­den ágazatot figyelembe vé­ve is nyereséges volt a szö­vetkezet. — Azóta is egyenesben vannak... — Igen, bár az idén a bú­za nálunk is nagy kiesést okozott. Több, mint 3 mil­liós bevételtől estünk el az ismert, időjárás okozta ne­hézségek miatt. Ügy néz ki, az őszi napfényes idő, a jó napraforgó- és kukoricater­més segít ezt feledtetni. ♦ — Sikerült pótolni a ki­eséseket? — Igen, nagy valószínűség­gel. Szerencsénk volt a nap­raforgóval. Nemcsak, hogy szép termést adott, hanem olcsón is termett. Már há­rom hete befejeztük a vágá­sát. Közben olyan jó, száraz idő volt, hogy egyáltalán nem kellett szárítani. Csak megtisztítottuk a termést, és máris vihettük a tárolóba. Ez pedig jelentős költségmegta­karítást jelent. A másik őszi betakarítású növénnyel, a ku­koricával is jól haladunk. Ennek is csökken a nedves­ségtartalma, de azért szárí­tani kell. — Az üzemek többsége szeret túladni a saját, gyor­san szárított kukoricáján ab­ban a reményben, hogy mástól jobbat vesz... Vezetéstechnikai verseny Kaposvárott Ki vezet a leggazdaságo­sabban? Ezzel a jelszóval két­napos országos vezetéstech­nikai verseny kezdődött csü­törtökön Kaposvárott, a Vo­lán Tröszthöz tartozó 22 vál­lalat 55 legjobb gépkocsive­zetőjének részvételével. A győzelem azé lesz, aki a meg­határozott szintidőn belül a legkevesebb üzemanyag fel- használásával tudja a felada­tot teljesíteni. A kétnapos verseny pénte­ken délután fejeződik be, s az eredményhirdetés után a legjobbakat megjutalmazzák. — Azt hiszem, bátran ál­líthatom, hogy nálunk ez nem így van. A szarvasi Dózsa Tsz-szel van egy közös szá­rítónk. Ketten úgy üteme­zünk, hogy inkább kétszer, de kíméletesen szárítsunk, mint egyszer, de radikálisan. A túl gyorsan szárított, csök­kent beltartalmi értékű ku­koricával a saját állatte­nyésztésünk eredményeit rontanánk. Arra törekszünk, hogy egyik takarmányunk se legyen defektes, hiszen csak jóból lehet jó húst előállíta­ni. — Gyors emelkedést mu­tat éves terveik szerint a tej­termelés ... — Három éve, 1976-ban 2738 liter tejet adott egy te­henünk egy év alatt, az idén ez a szám 4 ezer literre nő. S hogy nem alap nélkül, azt bizonyítja, hogy tavaly már meghaladtuk a 3 ezer 700 li­tert. — Gondolom, ebben segít az is, hogy az állományukat a nagy tejhozamú holstein- frízzel keresztezik át? —Valóban végzünk át- keresztezést, azonban a je­lenlegi 364 tehenünkből csak 11 az úgynevezett FI, hols- teinnel keresztezett magyar tarka. Nem hiszem, hogy ez jelentősen emelné a tejter­melést. Inkább arról van szó, hogy fegyelmezetten dolgoz­nak a tehenészek, és adunk rendesen enni az állatoknak. A korábban 67 százalékos ki- használtságú istállót az idén 30 százalékkal több tehénnel hasznosítjuk, mint ahány fé­rőhely van benne. Ez úgy le­het, hogy csak az éppen te­jelő állatok vannak az istál­lóban, a többi az üszőneve­lőben. ♦ — Az irodájuk melletti kenyérbolt a tsz tulajdona... — Igen, hét kenyérboltunk és egy sütőüzemünk van. A kenyér árának emelkedése után érezhetően csökkent a kereslet, s ez új feladatok elé állította a szövetkezetét. Tar­tani akarjuk az évi 90 vago- nos termelésünket, ehhez pe­dig növelni kell a választé­kot. Éppen most cseréltük ki a sütő olajégőjét egy moder­nebb típusra. A pékek nehe­zen szoktak hozzá, de ennél is nagyobb munka vár rá­juk. Kenyereink fele lesz csak háromkilós, a többi másfél—két kilós. Ez azt je­lenti, hogy azonos mennyisé­gű tésztából több kenyeret kell kiformázniuk. Több lesz tehát a dolguk, de csak így lehet megtartani a fogyasz­tókat. Egészséges versenyben vagyunk az állami péküzem­mel, s ennek Szarvas város lakossága látja majd a hasz­nát. — Foglalkoztak régebben libával is ... — Sajnos, a két évvel ez­előtti járványos megbetege­dések miatt fel kellett szá­molni az állományt. A BOV Békéscsabai Gyárából keres­tek meg minket, hogy a ka­csát megvennék tőlünk. Ügy tervezzük, jövő év február végén kezdjük a nevelést, egyszerre tizenötezer darabot fogadunk. Egy év alatt ösz- szesen 40 vagon átadásátter­vezzük. A szarvasi HAKI pe­kingi hibridjét tartjuk majd, reméljük nálunk is jól vizs­gázik a gyors növekedési haj­lamú kacsa. — Mekkora beruházást igényel ez? — Minimálisát, hiszen a korábban libanevelésre hasz­nált épületekben lesznek a kacsák. Az előkészületeken túl vagyunk, már csak a szer­ződést kell aláírni. — Alaposan számba ve­szik a lehetőségeiket... — Természetes, de nem csak a szorosan vett terme­lés területén. Takarékosko­dunk az árammal, üzem­anyaggal, kenőanyaggal, ta­karmánnyal. Ezért nem saj­nálunk pénzt se kiadni. Vá­sároltunk olyan mérőműszert, amivel beállítható a motorok fogyasztása. Várhatóan így kisebb lesz az üzemanyag­felhasználás. De hadd említ­sem meg a szocialista brigá­dokat is. Vállalták, hogy pó­tolják a búza és repce miat­ti kieséseket. S ha előrelát­hatólag ez nem is sikerül tel­jesen, de nagy részük van abban, hogy ezt az évet is kedvező eredménnyel zárjuk. M. Szabó Zsuzsa Fuvarozók körében a szó­lás úgy tartja: legdrágábban a levegőt lehet szállítani. Arról van szó ugyanis, hogy az üresen, rakomány nélkül közlekedő tehergépjármű­vek csak az üzemanyagot falják, hasznot nem hoz­nak. A hét elején a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium autófelügyeletének illetékesei a megyénk közútjain közle­kedő szállító járműveket el­lenőrizték. — Legjobb esetben min­den tizedik teherautónak van visszafelé fuvarja — mondja Berecz Attila, mi­közben a 44-es úton hala­dunk. Az út jobb szélén ál­lunk le. Délutánra jár az idő, a nap erősen közelít a horizonthoz. Személyautók és a füstöt okádó teherkocsik szinte egymást érik. Hatal­mas Skoda közeledik Békés­csaba felől. Teherbírása 6,1 tonna. Most levegő a rako­mánya. — Hajnalban indultunk Lajosmizséről Gyulára. Vas­lemezt hoztunk — mondja a pilóta, miközben az okmá­nyokat nyújtja át az ellen­őrnek. — Visszafelé üresen? — Amint látja. A rako­mányról nem gondoskodtak, én magam pedig nem sze­rezhetek fuvart. Szarvas felől az újkígyósi Kemikál üzem pótkocsis IFA tehergépkocsija köze­ledik. Érdesítőanyag a ra­kománya. — Nálunk nemigen fut­nak üresen a kocsik. A szál­lításokat úgy szervezik, hogy mindig legyen visszfuva- runk — summázza a pilóta, s még megtoldja: — A jár­művek jobb kihasználása a mi érdekünk is, ugyanis ez pénzt jelent. Igaz, ez az ősz- szeg nem sok, de sok kicsi sokra megy... Sarkadkeresztúr határában a Gyulai Húskombinát pót­kocsis IFA tehergépkocsiját ellenőrzik. Üresen közleke­dik. — A futott kilométerek fe­lét állandóan üresen tesszük meg, a kombinát nem vállal fuvart, de nem is engedik át más részére a járműveket — tájékoztat Vasvári Sán­dor gépkocsiyezető. — Ha Pestre megyünk, visszafelé mindig tudnánk hozni ho­mokos kavicsot vagy más árut, úgy, mint a Volán ko­csijai. — Hány tonna árut tudnak szállítani a szerelvénnyel? — Pótkocsival együtt 9,5 tonnát. — Mennyit fogyaszt a ko­csi? — Üresen, 100 kilométerre 27,5 liter gá2oljat eszik meg. Most is ez van... — tárja szét kezeit a pilóta. Néhány perccel később a Hajdú-Bihar megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat hasonló típusú, FL 19—07 rendszámú szerelvényét ál­lítják meg. A platón hatal­mas hússertések röfögnek. — Ezekből lesz a finom szalámi — kacsint a pilóta. — Honnan? — intek a jó­szágokra. — Létavértesről viszem Gyulára. — Visszafelé üresen? — Komádiból újból hízót rakodok, azt a debreceni vágóhídra szállítom. Ha csak lehet, mindig megszervezik a visszfuvart is. Nekünk piló­táknak is megéri, hogy ra- kottan közlekedjünk, ugyan­akkor a vállalatnak is pénzt jelent a fuvar, költségeinket pedig csökkenti. A zsadányi Magyar—Len­gyel Barátság Tsz SE 95—21 rendszámú pótkocsis teher­autója cirkot szállít Mező- kovácsházára. — Visszafelé a Sarkadi Cukorgyárból répaszeletet hozunk. Amikor nincs sze­let, akkor tápot, vegyszert, műtrágyát fuvarozunk. Ná­lunk úgy szervezik, hogy a teherjárművek a lehető leg­kevesebbet fussanak üresen — hadarja a pilóta. — Egy-egy fuvarért meny­nyi plusz pénzt kap? — Nem sokat, 40 forintot. A többletből havonta 5—600 forint jön össze. — Véleménye szerint kin múlik a jó fuvarszervezés? — Csak a szállításvezetőn. Nálunk lelkiismeretesen végzi munkáját. Három pótkocsis IFA-sze- relvény közlekedik, mind­egyik a sarkadi Lenin Tsz tulajdona. Ártándra igye­keznek homokos kavicsért. A 13 tonna teherbírású jár­művek rakománya: levegő. Azt fuvarozzák, 90 kilomé­terre. — Nem akadt valami szál­lítani való? — A szállításvezető nem szólt — válaszol Vágó Sán­dor, az első pótkocsi pilótá­ja. — Gondolom; a cukor­gyárból lehetett volna répa­szeletet hozni. — Gyakran járnak hosszú útra? — Hetente háromszor, négyszer. — Mindig üresen mennek az áruért? — Leginkább... — Mennyit fogyaszt a jár­mű? — Jó az étvágya, üresen 32 liter gázolajat eszik meg 10 kilométeren. — Ha lenne áru elvinné? — Szíves örömest. Ha le­hetne, én magam is vállal­nék fuvart... Zsadány határában a kő- olajkutató vállalat 10,5 ton­na teherbírású Rába teher­gépkocsijával találkozunk. Orosházáról Körösszakáiba igyekszik. Üresen. Ennek a járműnek is jó az étvágya: 100 kilométeren 51 liter gáz­olajat fogyaszt. A KPM 1977-ben hozta létre és építette ki a Volán vállalatok megyei diszpécse­ri szolgálatát, felhatalmazva azokat a menetirányítással. Az intézkedés értelmében a közületi tehergépjárművek­nek távolsági fuvar esetén jelentkezniük kell az irá­nyítóközpontokban. — Az utóbbi időben már eredménynek számít az is, hogy bejelentkeznek a jár­művek, de ugyanakkor köz­ük is: fuvart ilyen vagy olyan okból nem tudnak vállalni — kezdi dr. Hor­váth Ferenc, a Volán 8-as számú Vállalat igazgatóhe­lyettese, miközben elém tesz egy táblázatot. Ebből egy­értelműen leolvasható: 1977- ben egyetlen egy közületi te­herjármű sem jelentkezett a menetirányításnál. Tavaly is elenyésző volt a jelentkezők száma. Az idén viszont „szép” eredményt mutat a táblázat: október 10-ig 94 közületi teherautó jelentke­zett be, s ebből 22 e hó­napban. — A rendelkezés értel­mében a fuvardíj 10 száza­léka a gépkocsivezetőket il­leti meg — magyarázza az igazgatóhelyettes, s még megtoldja: — Amíg az irá- nyítóköpontban nem lesz kö­telező a közületi gépjármű­veknek a bejelentkezés, ad­dig számottevő eredmény nem várható. Vagyis a közületi- teher­gépkocsik továbbra is ra- kottan vagy üresen mennek a maguk útján, falják az üzemanyagot. Ahhoz, hogy a közületi szállítás gazdasá­gossága javuljon, bőven van tennivaló. Ez pedig elen­gedhetetlen a fuvarozók—fu­varoztatók közötti, valamint a szállítók—megrendelők kö­zötti kapcsolat, kooperáció javítása nélkül. S ebben — úgy tűnik — nemcsak orszá­gosan, de megyei szinten is bőven van tennivaló. Szekeres András Öt bútoros brigád Hatékony társadalmi munka Másfél évtizeddel ezelőtt hívták életre a brigádmoz­galmat a Szarvasi Bútor­ipari Szövetkezetben. Az évek múlásával, a szövetke­zet üzemi átszervezésével állandó mozgásban, átrende­ződésben álltak a kollektí­vák, viszont napjainkra már dolgozóik 60 százaléka ilyen közösségekben munkálkodik, öt brigádba tömörülve. Az egyik legrégebbi ha­gyományokkal rendelkező brigádjuk a Tyereskova bri­gád. Két évvel ezelőtt nyer­ték el az aranykoszorús cí­met, akkoriban elsősorban a város, rendezésében elért munkájuk alapján vehették át a jutalmat. Segítettek az új buszmegálló építkezésein, kivették részüket a parkosí­tásban, üzemen belül pedig saját műhelyük áthelyezésé­ben, a technológia újjáalakí­tásán fáradoztak. Az idén fa szemléltetőeszközöket ké­szítettek a város mintaóvodá­jában. A másik legösszeszokot- tabb kollektívájuk a Kos­suth brigád. Felajánlásaik között szerepel a ma már beindult szövetkezeti beru­házás segítése, így vállalták a tereprendezést, a régi épü­letek bontását, az új építő­anyagok behordását. Hason­lóan kiveszi részét az újjá­építésből a Martos Flóra brigád is. Szarvas szinte mindegyik közössége kivette részét a Ruzicskay-ház építéséből. E fronton a bútoripariak közül elsősorban az Ady Endre brigád jeleskedett, ők ké­szítették, illetve készítik az ajtókat, ablakokat. A Petőfi Sándor nevét viselő műsza­ki-ügyintézői kollektíva ta­valy alakult újjá, de azóta ők sem hiányoznak sehon­nan, ha tenni kell valamit társadalmi munkában. Meg­fogják a lapátot, s ha kell, zsákolnak burgonyát, almát, amikor csak hívják őket. S ami a legfontosabb: mind­egyik közösség, szakítva a régi felfogással, előtérbe he­lyezte a minőségi munka hatékonyabb javítását úgy az export bútorgyártás te­rén, mint a hazai piacra szánt termékek készítésénél.

Next

/
Thumbnails
Contents