Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. október 12., péntek Mérlegen a munkáért Szeretnek-e ingázni a békésiek? Örülnek a csöppségek a napfényes délelőttnek a Lencsésiúti lakótelepen, a 7. számú bölcsőde udvarán Fotó: Veress Erzsi Háromezer szanatóriumi ágy n gyógyulás útján JEGYZET <9 Családi mérlegen Kései utódaink történészeinek szíves figyelmébe ajánlhatjuk a hálás disszertációtémát: böngésszék át behatóan újságjaink családi, háztartási rovatait. Éppenséggel nem csekély hangsúlyváltásokra bukkanhatnak: tavaly még netán arról elmélkedett az újság, miként lehet terméskőből teraszos hétvégi házat építeni lejtős hegyoldalon, manapság pedig inkább arról: hogyan alakítsuk át a megunt pulóvert, s milyen tápláló, ízletes ételek készíthetők hús nélkül is. A mi történész, utódunk csak ámulhat; mi azonban pon- tóan újságjaink családi, ház- dezés indítékait. Nos, ezúttal nem is erről az indítékról, hanem a mindjobban kibontakozó hatásairól; magyarán tehát: nem az áremelésekről, hanem tudati kisugárzásairól jegyzünk ide egyet-mást. Külön aláhúzva az iménti mondatból a tematikai sövényt jelző „tudati” szót — az áremelkedések gazdasági, költség- vetési, árszerkezeti következményeit összegezni ugyanis még túlzottan korai lenne. Annyi azonban már most ama júliustól nem nagyon eltávolodva is megjegyezhető, hogy a társadalmi szándék eleve efféle tudati — más szóval: keresletmódosítási, takarékossági — jellegű volt; ezt akkoriban minden kommentáló közlés nyomatékosan aláhúzta. Különösebb vizsgálódás nélkül, a fogyasztási statisztikák teljes mellőzésével, annyi mindenképpen leszögezhető, hogy lassan-lassan kezdünk családi körben is hozzászokni a szigorúbb mérlegeléshez, számolgatáshoz. Gyorsan tegyük hozzá — mert ez felel meg a társadalmi valóságnak —, hogy bizony sok család, ahol a jövedelmek eddig is alacsonyak voltak, éppenséggel nem most kezd hozzá a gondos beosztáshoz, s ebbéli ismereteit ezután sem kell alapvetően bővítenie. Ám a családi, háztartási mérlegelés átalakulása most társadalmi méretekben, arányokban érzékelhető. Nem ismerem ugyan a kenyérfogyasztás országos adatait, s azt sem, érzékelhető-e, hogy kevesebbet dobunk a szemétbe, annyi azonban csupán a boltokat járva is megfigyelhető, hogy a korábbi őszi hónapokhoz képest óriási a kereslet például ablakszigetelő anyagokból, s alighanem kevésbé fűtjük majd az utcát mint eddig; az is kezd szokássá válni, hogy a húsboltok a kilogramm alatti mennyiségekben is mind gyakrabban szolgálják ki a vevőket. Voltaképpen ugyanezt a változást jelzi a példa is, amire az imént utaltunk, s ami a családi, háztartási rovatok — olvasói igényeket kielégítő — átalakulásában ölt alakot. „Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk — mondta csepeli beszédében Kádár János. — Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is.” Az a bizonyos történész utód ezektől a hetektől számíthatja majd a korszakos változást, amikor ezek a megfontolások országossá, társadalmi méretűvé váltak, méghozzá nem átmeneti „megszorításként”, hanem — amint az iménti gondolatsor folytatásából kitűnik —: „takarékosan kell bánni mindennel azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart”. Tábori András „A város a VI. ötéves tervben a munkaerő lassú növekedésére, hatékony foglalkoztatására, szerkezetének változására, és az ingázók számának a csökkenésére számít.” (Részlet egy tanácsi jelentésből) Reggel fél hat. A villanytelepi buszmegállóban gyűrött arcú, álmos emberek. Egyáltalán nem tapsolnak örömükben, amikor megérkezik a zsúfolt járat. Néhá- nyan le is maradnak. — Tizenöt éve járok át Csabára. Rettenetes ez a koránkelés. Az egyik gyerek óvodába, a másik iskolába megy. A férjem szintén a megyeszékhelyen dolgozik. Irigylem a kolléganőmet, akinek sikerült Békésen állást szerezni. Szakma nélkül viszont nehéz itthon elhelyezkedni. (Sz. Lászlóné, konzervgyári munkásnő) ...és a születések Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le a fenti megállapításokból, nem árt megnézni: milyen a város népessége, van-e lehetőség a foglalkoztatottság bővítésére. Nos, az 1979. július 1-i adatok szerint 22117-en élnék Békésen. Figyelemre méltó: ennek 96-97 százaléka belterületi lakos, s a nők aránya eléri az 50,7 százalékot. Ugyancsak nem elhanyagolható, hogy az utóbbi években — ha mérsékelten is —, de nőtt a lakosság száma. Az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában 5,3 százalékos a növekedés, ami azt jelenti: 1980-ban 22,5 ezren mondhatják el magukról, hogy békésiek. Almokat kergetnénk viszont, ha azt állítanánk: ez a folyamat állandó lesz. Az előrejelzések világosan mutatják: az elkövetkező 5 évben a lakosság száma mindössze 3— 4,5 százalékkal emelkedik. Nincs ebben semmi különös, hiszen az eddigi kedvező képet a város környéki községekből való beköltözés is befolyásolta. De nemcsak ez a gond. Ugyanis a 20—24, illetve a 25—29 éves nők száma csökkent, és egyre kevesebben vállalkoznak kettőnél több gyerek felnevelésére. Világos, hogy ezek az objektív és szubjektív okok kihatnak a munkaerő jövőbeli alakulására. Ennék nem mond ellent az a tény, miszerint jelenleg a munkaképes lakosság korösszetétele jónak mondható. Az aktív keresők nagy része — 5423 ember — 15—46 éves. Persze, az elöregedési folyamat itt is megindult: az összes lakosság 24 százaléka idős korú. Éppen ezért indokolt és kívánatos annak a csaknem ezer nőnek a foglalkoztatása, akik a háztartásokban dolgoznak. Senki sem tagadja: nem könnyű feladat ez, annál is inkább, mivel többségük szakképzetlen, s általában egy műszakos, könnyű munkát szeretnének vállalni. ...aztán az eljárók Igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk: a békésiek ölbe tett kézzel várják a jó szerencsét. Bizonyíték erre, hogy 4 év alatt a foglalkoztatottak száma 7-8 százalékkal nőtt. Ma már több mint 10 ezer embernek van állandó munkahelye, s a foglalkoztatottság aránya 45,8 százalékos. A közelmúltban mintegy 800-an helyezkedtek el az ipari és a mezőgazda- sági szövetkezeteknél, az ÁFÉSZ-nél, az építő- és a könnyűiparban, örvendetes, hogy az iskolákból kikerült fiatal szakmunkások zömének a városban biztosítottak munkalehetőséget. Ennek ellenére egyes üzemek munkaerőgondokkal küzdenek. A MEZŐGÉP gyáregysége forgácsolót, festőt, a Start Szövetkezet lakatost, autószerelőt, a cipészszövetkezet felsőrészkészítőt, cipészt; az építőipari szövetkezet kőművest, vasbetonszerelőt keres. A mezőgazdaságban gépszerelőket, állattenyésztőket; a kereskedelemben ruházati eladókat, vendéglátóipari szakmunkásokat alkalmaznának szívesen. De más az óhaj és a valóság! Tudomásul kell venni: az exten- zív fejlesztés időszaka lejárt, egyetlen járható út a munkaidő jobb kihasználása, a termelékenység, a szervezettség növelése. Aztán itt vannak az ingázók ! Lényegében a munkaerő-vándorlás az 1970-es évek elején tetőzött Békésen. Ekkor hozzávetőleg 2200 volt az ingázók száma. Ez év májusában készített felmérést a városi tanács terv- és munkaügyi osztálya. Ezek szerint Békéscsabára 1445, máshová 317 ember jár el dolgozni. Ugyanakkor Békésen 349 környékbeli vállal munkát. Egyszerű művelettel kiszámíthatjuk: a város „munkaerő-vesztesége” 1413. És itt álljunk meg egy pillanatra. A megkérdezettek töbsége azt vallja: nem kedveli az ingázást, de kell. Békés abban a sajátos helyzetben van, hogy alig 10 kilométerre fekszik a megye- székhelytől. Vonzó a nagyobb szakmai fejlődés lehetősége, a több kereset, a jobb munkakörülmények. Aligha lehet mindezt leszűkíteni a szeretem, nem szeretem kérdésére, mert társadalmi szükségszerűségről, ha úgy tetszik gazdasági kényszerről van szó. Úgy véljük, az a helyes törekvés, amelyet már eddig is követtek a békésiek, hogy összhangot teremtenek a népesség, a rendelkezésre álló munkaerő, a meglevő termelőeszközök között, és állandóan javítják a dolgozók élet- és munka- körülményeit. ...végül a jövő A másik nagyon fontos dolog: kik és hányán tevékenykednek az egyes nép- gazdasági ágazatokban? Különösen figyelni kell erre egy olyan településen, mint Békés, ahol a várossá válással, a fejlődéssel együtt jelentkeznek a megoldásra váró gondok. A munkaerőt elsősorban a szolgáltatás, a közlekedés, a kereskedelem, a kommunális ellátás területére szükséges átcsoportosítani, hiszen itt van a legnagyobb lemaradás. Míg az iparban az összes foglalkoztatottak 41,4 százaléka dolgozik, addig a szállítás, hírközlés területén 3,6, a szolgáltatásban 6,4, a kereskedelemben 8,7 százalék az arány. A jövőt illetően nem érdektelen szólni a munkaerő minőségi változásáról. Az üzemekben 4 esztendő alatt 6 százalékkal nőtt a szakmunkások száma. Jellemző az is: 1975-ben csupán 1200 betanított munkást foglalkoztattak, ma pedig 2300-an vannak. És most térjünk vissza a munkásnő monológjára. Nevezetesen arra, hogy nem talál a városban munkalehetőséget. Irigyli a munkatársát, mert otthon helyezkedett el dajkaként, az egyik óvodában. Másfelől viszont néhány üzem munkaerőhiányra panaszkodik. Az ellentmondás ott van, hogy a vállalatok, a szövetkezetek általában férfi szak- és segédmunkásokat keresnek. Mindez azzal együtt is igaz: az elmúlt egy-két évben bővült a BÉ- KÖT helyi telepe, a Start Szövetkezet, a cukorkaüzem és a kenyérgyár, ahova nőket is felvettek. Az sem lehet vitás: az elkövetkezendő időben azokat a termelőegységeket érdemes fejleszteni, amelyek exportra termelnek, és fontos szerepük van a helyi ellátásban. így hatékonyan gazdálkodó középüzemmé kell fejleszteni — többek között — a MEZŐGÉP gyáregységét, a Kosárfonó HISZ-t, a kötöttárugyár helyi üzemét, a RUTEX, a Start, az építőipari szövetkezetét. Erre minden lehetőség megvan, hiszen ebben az évben a 300 általános iskolás 60 százaléka szakmunkásképzőben tanul tovább, s az idén a 200 fiatal szakmunkás többsége a városban helyezkedett el. Seres Sándor Ha egy gondozott környezetben épült kutatóintézetet, iskolát, üdülőt dicsérni akarunk, azt mondjuk: „Olyan, mint egy szanatórium.” De milyen is tulajdonképpen a szanatórium? Tágas, napfényes, csöndes, jól felszerelt? És egyáltalán: hány van belőle az országban? Az Országos Gyógyfürdőügyi és Szanatóriumi Főigazgatóság közvetlen felügyelete alá tíz szanatórium tartozik: a hévízi, a parádi, a kékestetői, a balatonfüredi, a mátraházi, a soproni felnőtt- és a soproni gyermekszanatórium, a balfi, a harkányi és a visegrádi. A szanatóriumok befogadóképessége jelenleg: 3000 ágy. Bizony, nem sok, ha arra gondolunk, hány beteg ember vár egészségének, munkaképességének helyreállítására! Hazánkban 300 ezer rendszeresen kezelt szívbeteget tartanak nyilván, és évente több mint 15—20 ezer embert ver le lábáról a kor betegsége: a szívinfarktus. Egészségügyi szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy nem mindegy, milyen körülmények közé kerül a beteg az infarktus — nevezzük nevén: az életveszély — első óráiban; az sem mindegy, hogy a lábadozót később hogyan sikerül rehabilitálni. Mindkét kérdésre a legkorszerűbb választ — lehetőséget — nyújtja a Balatonfüredi Állami Kórház. Évente mintegy tízezer beteget gyógyítanak és rehabilitálnak itt olyan komplex módszerrel, amely a gyógyszeres kezelés mellett a fi- ziko- és hidroterápiát, a szénsavas fürdőt, a gyógytornát és az úszást is magába foglalja. Bővítik a füredi kórházat: parkjában, több mint 250 millió forint költséggel három új pavilon, összekötő folyosó és egy kiszolgáló, épülettömb készül; az új létesítmények év végére tervezett átadása után évente további 2500 beteget tudnak majd ellátni a kórház orvosai, ápolói. A szív- és keringési betegségekhez hasonlóan, népbetegség méreteit öltötték a mozgásszervi megbetegedések is. Az ilyen bajban szenvedők elsősorban Hévízen, Balfon és a tanácsi irányítású Harkányfürdőn keresik a gyógyulást; ezenkívül a budapesti ORFI-ban 700, ,a Budapesti Gyógyfürdők Igazgatósága kezelésében levő Gel- lért és Rudas fürdőben pedig együttesen 80 ágy várja a mozgásszervi betegeket. A felsoroltak közül Hévízen jövőre befejeződik a gyógyfürdő vízben álló gyógyászati épületeinek rekonstrukciója; a strand megfiatalítása már véget ért: valódi stájerfenyőből, vasszögek nélkül épültek újjá a képeslapokról is jól ismert fürdőházak, öltözők, nehogy a víz kén- és szénsavtartalma kárt tegyen bennük. A gyógyászati épületek korszerűsítése után évente csaknem 5000 beteget fogadhatnak Hévízen. A Harkányi Gyógyfürdő Kórházban tavaly tavasszal kezdte meg működését az országos feladatokat ellátó, 42 ágyas rehabilitációs osztály a munkaképes korú, balesetet szenvedett, illetve mozgás- szervi betegek egészségének helyreállítására. A sorban Párád és Vi- segrád következik, az emésztőszervi betegségek két gyógyhelye. Párád olyan múltbeli „örökség”, 'mint a Mező Imre úti nagy SZTK- palota, vagy a Kútvölgyi Kórház: bauxitbeton épületét teljesen át kell építeni, emiatt most egy darabig kevesebb beteget fogad. A Du- na-kanyar ölelésében fekvő visegrádi szanatórium' 250 ágya bizony csak egy részét képes kielégíteni az igényeknek. Utoljára hagytuk a klimatikus gyógyhelyeket: Sopront és Kékest. Nos, ha „rangsorolni” lehetne, melyik szanatóriumba a legnehezebb bejutni, akkor a mozgásszervi gyógyhelyek és Sopron kerülne a sor élére. Kékestetőn nagyarányú renoválásra készülnek. Az Egészségügyi Minisztérium a gondokat jól ismeri, ezért is szorgalmazza — ahol csak lehet — a felújítást, a bővítést. Újabb szanatóriumok építését nem tervezi, hiszen egy új kórházi ágy létesítése jelenleg 1 millió forintba kerül. A külföldi lehetőségeket is beleszámítva, évente mintegy 42 ezer beteg fordul meg a szanatóriumokban. A külföldi kontingens elsősorban a gyermekek szempontjából jelentős, mert a soproni gyermekszanatóriumon kívül csak Kékestetőn van még 40 ágy gyermekeknek fenntartva. Ezért jó, hogy légúti megbetegedésben, asztmában szenvedő gyerekeket az NDK, illetve Csehszlovákia gyógyintézeteibe is beutalhatják. Ugyancsak e két baráti ország szanatóriumai fogadnak felnőtt gyomor- és bélbetegeket, mozgásszervi bántal- makban szenvedőket. Persze, még így is jó lenne több szanatóriumi ágy, mert akkor a rehabilitációs célra használt kórházi ágyak felszabadulnának. Nyíri Éva Megkezdődött az őszi lovas turistaszezon. Az őszi idény egyik első lovas turistacsoportja, amelynek tagjai NSZK-beli, holland és amerikai sportkedvelők, a Duna-kanyartól Bükk- szentkeresztig lovagolják végig Észak-Magyarországot (MTI-fotó — Fényes Tamás fölvétele — KS)
