Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
IZHilUkTitö 1979. október 9., kedd Mi a mérce? Esztergályosok a munkájukról Az új műhelycsarnokban egyszerre 32 munkahelyen dolgozhatnak a szerelők Új javítóesarnok a Generálnál Amióta egyre több embernek van autója, és a gépkocsi luxuscikkből mindennapi közlekedési eszköz lett, hosszú időn keresztül egyre fokozódó gondot okozott a javíttatás. A szervizek kapacitása szűk, s így egy-egy vállalás javítási ideje nagyon hosszú volt. Mindez arra vezethető vissza, hogy a gépkocsik számának emelkedésével nem tartott lépést a javítószolgálat bővítése. Ezért örvendetes, hogy az utóbbi időben már többször adhattunk hírt új szervizek megnyitásáról, már meglevők bővítéséről. Most Békéscsabán a Generál Szolgáltató Szövetkezet létesített új, modern javítócsarnokot. A Generálnál már évek óta sok nehézséget okozott a helyhiány. Egy szűk csarnokban javították az évi 6—7000 személygépkocsit, és a zsúfoltság nemcsak munkalassító, hanem balesetveszélyes is volt. Ezért került sor tavaly augusztusban az új 900 négyzetméter alapterületű, javítóbázis építésére. A munkákat a szövetkezet építőrészlege végezte, és ennek is köszönhető, hogy az idén szeptember 1-én megkezdhették a munkát az új csarnokban. Mintegy 4 és fél millió forintba került az épület, melybe 3 millió 300 ezer forintért vásároltak különféle műszereket, gépeket. Az új javítóbázist felszerelték az összes nálunk beszerezhető korszerű műszerrel. Van olyan elektronikus vizsgálóberendezésük, az El- kon 220, amely katódsugár- csövén, a motor szinte valamennyi adatát kiírja. Segítségével néhány perc alatt megállapítható, hogy kell-e valamit cserélni vagy állítani. Az eddig eltelt rövid időszak is azt jelzi, hogy az átvizsgált autók többsége helytelen gyújtásbeállítással közlekedett. Ez nemcsak a szükségesnél nagyobb fogyasztás miatt káros, hanem azért is, mert erősen rongálja a motort. A takarékosabb közlekedést nemcsak ez az egy berendezés szolgálja. Nemrég porlasztóbemérő és -beállító műszert is vásároltak és a kipufogó gáz szénmonoxid- tartalmát a legkorszerűbb, Infralyt készülékkel mérik. Ilyet használ a járművek műszaki vizsgáztatásánál a KPM is, ezért az ezzel beállított gépkocsik füstölésével a műszaki vizsgán sem lesz probléma. A 32 munkahelyes új csarnokot természetesen az aknákon kívül gyors emelőberendezésekkel is felszerelték. Ezenkívül gyári célszerszámokat vásároltak a Ladákhoz, Polskikhoz és a Skodákhoz. Ügy tervezik, hogy a garanciális javítási tevékenységüket — melynek keretében jelenleg csak Wartburgot és Trabantot javítanak — a jövőben a már említett típusokra is kiterjesztik. A szövetkezet a szakember-utánpótlást igyekszik házon belülről biztosítani. Az új létesítmény üzembe helyezésével egy időben kezdte meg működését a tanműhely is. Autó- és motorszerelők, karosszérialakatosok tanulnak a Generálnál és közülük mindig sok marad a szövetkezetnél. Hogy a beilleszkedés könnyebb legyen, hosz- szú, héthónapos a betanulási idő, és csak utána dolgoznak teljesítménybérben. A fentiekre nyugodtan mondhatnánk, hogy mindez a szövetkezet magánügye, csakhogy nem így van. A lakosság egyre nagyobb része kerül kapcsolatba az autószervizekkel, s nem közömbös, hogy mennyi idejük megy el a javításra, mennyit kell idegeskedni. A Generálnál — Honti Pál műszaki vezető őszinte szavai szerint — jó és rossz tapasztalat egyaránt szerezhető. A karosszériajavító és a fényezőrészleg rendkívül túlterhelt, ezeknél bizony hosz- szú a várakozási idő. Egészen más a helyzet az egyéb javításoknál. Az új javító- csarnok üzembe helyezése alapvetően megváltoztatta a feltételeket, most, a javítások többségét egy-két óra, de néha csak percek alatt végzik el. Ennek az az oka, hogy jelenleg a csarnok kapacitásának csak mintegy 70 százalékát használják ki és ez meglátszik a vállalási időkön. A Generál Szövetkezet ezzel az új csarnokkal nem tekinti befejezettnek a fejlesztést. A következő nagy feladat, hogy bővítsék a karosszériajavító és a fényező- részleg kapacitását. Erre is rövidesen sor kerül, és akkor már nem érheti szó a ház elejét az elhúzódó javítások miatt. L. L. A mezőgazdaság fejlődésének legutóbbi évtizedére jellemző a különféle termelésitenyésztési rendszerek kialakítása. Ez némiképp leegyszerűsítve a korszerű, gazdaságos és eredményes termelési eljárások kiterjesztését jelenti egyidejűleg több termelőegységre. Lehetőséget nyújt többek között arra, hogy kutatási, fejlesztési eszközeiket koncentráltan, nagyobb hatékonysággal használják fel. Mindez persze csak lehetőség, az egész csak annyit ér, amennyit valóban megvalósítanak belőle. Vajon hol tart most a Mezőhegyesi Iparszerű Sertéstermelési Rendszer? A Mezőhegyesi Állami Gazdaság a termelési rendszer gesztora. Irányítása alá tartozik 27 taggazdaság sertés- tenyésztésének átfogó szervezése, segítése és ellenőrzése. Ezt a funkcióját 1977. január elseje óta tölti be. Mivel A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai gépüzemében esztergályosok, marósok, lakatosok, géplakatosok, műszerészek, hegesztők dolgoznak. Az egy főre jutó éves termelési érték átlagosan 300 ezer forint. Néhány évvel ezelőtt még nagy volt a jövés-menés. Többen szakmájuk gyakorlását is abbahagyták. Más lehetőségeket kerestek. Olyat, ahol kevesebb munkával több pénzhez juthattak. Nemes László üzemvezető meg is nevez néhányat az eltávozok közül. — M. L. igen jó képességű esztergályos 1977-ben ment el, és egy Békéscsabához közeli községben kocs- máros lett. G. J. esztergályos 1978-tól bolgárkertész- kedéssel foglalkozik. Sz. J. marós, aki ugyancsak igen jó szakember volt, tavaly óta a szolgáltatóiparban dolgozik. Mostanában már nincs vándorlás. Előfordul ugyan, hogy valaki például családi okok miatt más helyre megy dolgozni. Egyesek vissza is jönnek. — Mit szól ahhoz, hogy az egyik esztergályos kocsmá- ros, a másik pedig bolgár- kertész lett? — kérdezem Kutyik Istvántól, akit az üzemben a legjobb szakemberek között tartanak számon. — Felfogás dolga. A pénz csábító. — Nincs szándékában követni a példát? — Én szeretem a szakmám. Az a véleményem, hogy amihez ért az ember, azt csinálja. Igaz, néha elveszik a kedvem a munkától, s bizonyára másoknak is, ami miatt egyesek megunják a dolgot és elmennek. — Mire gondol? — A szervezetlenségre, az anyagelőkészítés hiányára. Arra, hogy állunk és nem keresünk. Az is előfordul, hogy szériában készítünk valamilyen munkadarabot. Egyszer csak jön a művezető, hozza a rajzot, és odaszól: „Ezt csináld meg!” — Mit tehetünk? — Sokszor előfordulnak ilyen hibák? — Nálunk szerencsére ritkán. — Elismerik a munkáját? — Nincs panaszom. A már csaknem három év telt el a rendszer megindulásától számítva, tárgyilagosan felmérhetők az elért eredmények, és a fejlődést nehezítő tények. A gesztorgazdaság különféle szolgáltatásokkal teljesíti vezető funkcióját e tenyésztési rendszerben. Legfontosabb talán, hogy szigorúan ellenőrzött, a lehető legjobb tulajdonságokkal rendelkező tenyészanyaggal látja el a partnergazdaságokat. Szülőkocák kihelyezésével teszi lehetővé, hogy a termelési rendszer területén csak fajtavizsgált állományt tartson. Természetesen mindenütt figyelembe veszik a helyi adottságokat is. A taggazdaságok lehetőségeinek egyedi értékelése után tesznek ajánlatot a legelőnyösebb genetikai adottságú fajta tenyésztésére. Tanácsokat adnak a fiaztatók, az utónevelők kialakítására, a tenyésztési technológiák alkalmazására. pénz ugyan lehetne több is. Erkölcsi szempontból... Elismerik a szakértelmet. Itt van például Galó János, ő mindent tud. ■ ■ Galó János szabadkozik: — Harminc éve csinálom, valamit illik érteni ehhez a munkához. — Nem akar elmenni máshová? — Ha akartam volna, már rég nem vagyok itt. De én maradok. Aki ide-oda széde- leg, az előbb-utóbb nem fog semmihez érteni. — Megfizetik a munkáját? — Annyi nálunk is a kereset, mint más üzemekben. — Nem irigyli a gebinese- ket vagy a borravalós munkakörben dolgozókat? — Ahhoz bizonyosfajta mentalitás kell. Én más vagyok. Nem élnék meg olyan helyeken. A gépnél nincs semmi szükség a ravaszkodásra, és az az elv: „Valamit valamiért”. Nem többet és nem kevesebbet. Kutyik István megjegyzi: — Ő úgy áll a munkához, hogy közben nemigen törekszik arra, hogy másnak is „helyet adjon”. Ezért a legjobb keresetűekhez tartozik. — Akadnak, akik készséggel „adnak helyet”? — Sajnos igen — veszi át a szót Galó János. — Mit kellene tenni? — Ha nagyobb különbségek lennének a keresetben, akkor jobban haladnánk előre. — Kapott elismerést 30 év alatt? Erre a kérdésre nem mindjárt válaszol. Ezért talán másról beszéljünk. — Galó János melyik fokán áll annak a ranglétrának, amely a munkából és a tudásból ácsolódott össze? — fordulok Nemes Lászlóhoz. — A felső fokán. Mezősi András esztergályos nemcsak elismerten kiváló szakember, hanem valóban kiváló dolgozó is. A kitüntető jelvényt 1973-ban kapta meg. Hogy miért? Erre egyetlen magyarázatot tud adni: — Igyekszem mindig tisztességesen dolgozni. A termelési rendszer legjellemzőbb vonása a higiénikus tartásmód. Battériákban, rácspadozaton nevelik az állatokat célszerű helykihasználással. Így tudnak egyszerre eleget tenni az állategészségügy, a gondozás és a gazdaságosság gyakran egymásnak ellentmondó követelményeinek. Az állomány takarmányozása is a gesztorgazdaság ajánlásai alapján történik. Erre a célra két tápsor — a bábolnai és a hercegfalvi — áll rendelkezésükre. Alkalmazásukat az állattartás változó körülményeinek, az eltérő takarmányozási viszonyoknak és a gazdasági eszközök különbözőségeinek figyelembe vételével ajánlják. Mindez a hozzáértésen és a tenyésztési tapasztalaton túl nagyfokú rugalmasságot is követel a Mezőhegyesi Állami Gazdaságtól. Több helyen vannak taggazdaságaik, most már Bács-Kiskun és Csongrád megyében is. Sőt, — Véleménye szerint mikor tisztességes a munka? — Ha azzal, ami elkészül, a vásárló is meg van elégedve. Ez az üzem téglaipari gépeket, berendezéseket gyárt belföldre, és részben exportra is. Természetesen csapatmunkában. Mindenkinek pontosan, lelkiismeretesen kell dolgoznia. — Érdemes? — Csak akkor számíthatunk több megrendelésre, ha jól használhatók a termékeink. így pedig lehetővé válik egy-egy gép vagy berendezés kis sorozatban való gyártása, ami gazdaságilag jóval előnyösebb. — Megbecsülik az üzemben? — Ezt a 20 forint 25 filléres órabér igazolja. Volt két újításom is az idén, amiért természetesen megkaptam a díjat. És persze nagyon sokat jelent, hogy észreveszik a munkám, számítanak rám. — Nem gondolt még arra, hogy máshova megy dolgozni? — 1962-től dolgozom az üzemben. Akkor lettem (érettségi után) szakmunkás. Nincs sok bejegyzés a munkakönyvemben. Nem is lesz. ■ ■ ■ ■ Szűcs Mátyás szakközépiskolai végzettséggel ez év augusztusában került a gépgyártó üzembe. Annak idején ide járt gyakorlati munkára. Most egy olyan szekrényes adagoló öntöttvas hajtóműházát esztergálja, amelynek 670 kiló a súlya. Az öntvény ára (megmunkálás nélkül) 14 ezer forint. Az a gép pedig, amelyen dolgozik, másfél millió forintba kerül. Ilyen komoly feladatot bíznak rá, mert Szűcs Mátyás hivatásnak választotta a vasas szakmát. C^lul tűzte, hogy majd technikusi minősítő vizsgát tesz. Itt elősegítik a továbbtanulást. Szükség van a technikusra. Ezért is ragaszkodik az üzemhez Szűcs Mátyás. — Ebben az évben elkészül az új üzemcsarnok. Akkor majd néhány szakmunkásra lesz még szükség. De nem olyan jövő-menőre, aki csak a létszámot egészíti ki. Abból amúgy is mindig akad néhány. Igazán nem bánnám, ha sikerülne megszabadulni tőlük — mondja búcsúzáskor Nemes László. Pásztor Béla bebizonyosodott az is — amin hosszú éveken keresztül vitatkoztak —, hogy háztáji viszonyok között is kiváló eredmények érhetők el a tenyésztési rendszer keretében. Természetesen minden gazdasági tevékenység alfája és ómegája a gazdaságosság. Az iparszerű sertéstenyésztés tőkeigényes, ahhoz, hogy a garantált paraméterek elérhetők legyenek, be kell tartani az előírt technológiát. Ha ezt megteszik, szinte biztos a jó eredmény. Tavaly 75 ezer hízót adott a rendszer, az idén még nagyobbak a követelmények. Nem csak mennyiségben természetesen, hanem minőségben is. Ügy kell növelni a rendszer teljesítményét, hogy a ráfordítások csökkenjenek. Ennek érdekében néhány kisebb beruházást, rekonstrukciót hajtanak végre a taggazdaságok, Mezőhegyesen pedig bővítik, a nélkülözhetetlen műszerparkot. így kívánják elérni, hogy az ISR csaknem hároméves egyenletes fejlődése a jövőben se törjön meg. Bessenyei Ferenc A motor diagnosztikai vizsgálatát a legkorszerűbb elektronikus berendezések segítik Fotó: Lónyai László Sertéshústermelés iparszerűen
