Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

1979. október 9., kedd NÉPÚJSÁG Könyveink a nagyvilágban Az elmúlt héten mutatta be a békéscsabai színház Jókai: Az arany ember című regényéből íródott kétrészes színpadi művet. Képünk az előadás egyik jelenetét idézi, a színen Gálfy László, Vennes Emmi, Kárpáti Tibor és Lengyel István Fotó: Demény Gyula RaaaaaBaaaaaaaaaBaBaaBaaaBaaBaBaBaaBBaaBaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaBaBBaaaaaaBaaBaaaaaaaaaaaBaaaBaaBaaaBaaaaaaaaaaaraaaaaaaBaaaaa Már nem „holdbéli táj”, de... A Corvina Könyvkiadó év­ről évre sok ezer példány­számban jelentet meg szá­mos idegen nyelven magyar könyveket. — Milyen célok irányítják a könyvkiadót a magyar könyvtermékek más orszá­gokban, illetve idegen nyel­veken történő terjesztésekor? — kérdeztük a Corvina nyelvi szerkesztőjét, Veress- né Deák Évát. — Elsősorban kulturális, politikai célok határozzák meg munkánkat, amikor a magyar kultúra legfontosabb termékeit igyekszünk eljut­tatni külföldre — mondta a nyelvi szerkesztő. — Verse­ket, klasszikus irodalmat, társadalom- és történelem­tudományi cikkeket, tanul­mányokat, szociológiát for­dítunk le a világ legkülön­bözőbb nyelveire. Bizonyára ismeretesek már az úgyne­vezett Corvina-könyvek pél­dául, amelyek főleg társada­lom- és történelemtudomá­nyi műveket tartalmaznak. Igyekszünk minél szélesebb körű tájékoztatást adni a felsorolt területekről. Másik törekvésünk, hogy minél több művészeti témájú köny­vünket idegen nyelveken is megjelentessük, részben kül­földön, részben pedig ide­haza. Egy harmadik szem­pont is meghatározza könyv­kiadásunkat, mégpedig, hogy azokat a könyveket adjuk ki, amelyekhez külföldön kiadópartnereket is találunk. Ezért vagyunk jelen rend­szeresen a nemzetközi könyv­vásárokon, Frankfurtban, Bo­lognában, Lipcsében és má­sutt is. Ezeken a vásárokon minden országnak saját könyvstondja van. A vásá­rokat idejében és jól előké­szítjük, már előre tudatjuk partnereinkkel, hogy milyen könyvekkel jelentkezünk. Rengeteg bemutatóanyagot viszünk magunkkal, s igyek­szünk rábeszélni partnerein­ket a közös publikálásra. — Mit jelent a közös könyvkiadás? — Az úgynevezett kiske­reskedői eladás révén is el­kerülnek magyar könyvek külföldi könyvesboltokba, de az nagyon kevés, és több­nyire elsikkadnak. Az az igazi vállalkozás, ha vala­melyik kiadóval közösen je­lentetünk meg egy-egy köny­vet. A Corvinának nagyon sok országgal vannak ma már közös kiadványai, így az NSZK-val, az USA-val, a Szovjetunióval, Spanyolor­szággal, Franciaországgal, Finnországgal, Olaszország­gal, Dániával, Hollan­diával, Jugoszláviával, Ang­liával. Még walesi nyelven is adunk ki könyvet. A kö­zös kiadás valójában min­den munkát miránk hárít, mi készítjük el a könyveket idehaza, persze a partnerek kívánságait figyelembe vé­ve. — Milyen híre van a vi­lágban a Corvina kiadvá­nyainak? — Hírünk elég jó, csak az a baj, hogy sokszor nem tu­dunk a megállapított időre szállítani, mivel fordítói, nyomdai és kiadógondokkal küszködünk. A régi fordítói gárda kihalóban van, a fia­talokat meg más, könnyebb és lényegesen jobban fize­tett területekre csábítják. — Milyen alapon választ­ják ki a lefordításra kerülő munkákat? — Részben a szerzők vál­lalkoznak bizonyos könyvek megírására, részben pedig a szerkesztők figyelik, mi az, ami kell. Vannak már eleve fordításra váró művek, mint például a magyar költészet klasszikusai. Az idegenfor­galmi könyveket a szükség­letnek megfelelően idehaza adjuk ki. Most készülünk megjelentetni egy színes Budapest-fotóalbumot, öt nyelven. Az ilyesfajta köny­vek iránt nagy a kereslet. De ugyanúgy nagy számban nyomtatunk ki gyermek­könyveket, sakk- és szakács- könyveket is. Ami idegen- forgalmi kiadványainkat il­leti, meglehetősen sok prob­léma van velük, mivel el­osztásukat sajátos módon szervezik meg az országban. A Balaton-könyveket pél­dául egyáltalán nem a Ba­laton körül lehet megvásá­rolni, mint ahogy a Csong- rád megyéről szólóakat sem Csongrád megyében. — Vannak-e a Corvinának sikerkönyvei? — Igen, vannak. Ilyen Bar- csay Jenő Művészeti anató­mia című munkája, amelyet 1955 óta minden évben újra kinyomtatunk németül, franciául, angolul, oroszul, spanyolul, hollandul, svédül sok tízezres példányszámban. Tavaly például csupán an­gol nyelven 20 000 példány­ban jelentettük meg. Siker­könyv ugyancsak a Jani- kovszky—Réber gyermek­könyvsorozat, amelyet szin­tén sok nyelven publikálunk. A gyermekeknek íródott és készült „arany könyv”-soro- zat is nagy siker lett. Csak a német nyelvű kiadás tíz publikációt ért meg. — Milyen fajta könyvek, kiadványok terjesztésével vannak gondjaik? — Nagyon szeretnénk ter­jeszteni a már említett Cor­vina-könyveket, de ez nem megy kellő propaganda nél­kül. Gondjaink adódnak a magyar klasszikusok kiadá­sával is, elsősorban itthon tudjuk eladni őket, bár a Magyar Kulturális Kapcso­latok Intézete kivisz belő­lük néhányat. Olykor egé­szen váratlanul kapunk ki­adói partnert, így a párizsi Sorbonne tudományegyetem helyi kiadóját, a POF-ot, velük állítottunk össze egy magyar drámai antológiát. Jövőre közösen jelentetjük meg Móricz Zsigmond Bol­dog emberét, Kosztolányi Dezső Pacsirtáját és Vörös­marty Mihály néhány ver­sét, valamint a Csongor és Tündét. Hadd mondjam el itt, hogy létezik a Corviná­nak egy több nyelvű folyó­irata is, az Árion, amelyet Somlyó György szerkeszt. S most készülünk megjelen­tetni egy olyan kétnyelvű antológiát, amelyben 52 or­szág költője publikálja ed­dig még meg nem jelent verseit. — Hol tart ma a külföld­re kikerülő, idegen nyelve­ken megjelenő magyar könyvkiadás? Fejlődött-e a színvonal az elmúlt évek so­rán? — Nagyon komoly fejlő­désről számolhatunk be. Né­hány évvel ezelőtt a nem­zetközi könyvvásárokon még szívósan körbe kellett jár­nunk a standokat, hogy ajánlgassuk könyveinket. Ma viszont már maguktól jön­nek hozzánk, és alig győz­zük a munkát. Könyveink szebbek lettek, több gonddal készülnek, mint húsz évvel ezelőtt, és gondjaink ellené­re is javult a fordítások színvonala. Az viszont biz­tos, hogy a külföldi olvasó- közönség előtt még nem va­gyunk ismertek és kereset­tek. • Szémann Béla Az épület külseje még mindig elképesztő állapotban van. De mi ez ahhoz képest, ahogyan még fél esztendő­vel ezelőtt is kinézett a me- zőberényi 2. számú általános iskola mellett működő ki­segítő tagozat „otthona”? Egy szakfelügyeleti jegyző­könyv stílusosan holdbéli tájnak titulálta. A folyosó­rész nyitott, olajos padlók, csak szeméttárolásra alkal­mas hátsó helyiségek, neve­lői szoba nem is létezett, gyakorlati foglalkozásokhoz helyiség úgyszintén sehol, s ráadásul az omladozó épü­letben, ami még véletlenül ép volt, arról a földrengés „gondoskodott”. Ilyen körül­mények között végezte mun­káját az iskola hét pedagó­gusa, s ilyen helyzetben élt és tanult több mint 60 gye­rek. Huszonkét esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy ezen a nyáron a nagyközsé­gi tanács, mintegy félmillió forintos felújítási keretből, végre elviselhető állapotokat teremtsen a folyosó beüve- gezésével, a hátsó épület fel­újításával, ahol kialakították a tanárit, s a két különálló gyakorlati helyiséget. Igaz, ezzel még koránt sincs meg­oldva minden. Hiányzik a gyakorlati műhelyekből a bútor, az eszközök, s mind­az, amit a tanmenet előír a ciklusonkénti, összesen 15 gyakorlati óra megtartásá­hoz. Miért egyedül? A nagyközségi tanács pénzéből persze a felsorol • takra sem teljesen futotta. Dolgozott itt pedagógus és gyerek egyaránt. Minden tanár maga festette fel az A nemzetközi gyermekév alkalmából a világ szinte va­lamennyi országának film­művésze, filmalkotóműhelye igyekezett még több olyan alkotást készíteni, amely a gyermekekről, a gyermekkö­zönségnek szól. Az elkövet­kezendő három hónapban a Békés megyei gyerekek 12 új alkotást láthatnak a mozik­ban. A hazánkban is népszerű szovjet színész, Vjacseszlav Tyihonov — A tavasz 17 pil­lanata című tévésorozat Stir- litze — a főszereplője a két­részes, színes szovjet film­nek, amelynek a címe: Fe­kete fülű fehér Bim. A tör­ténet egy magányos író és a címszereplő kiskutya barát­ságáról szól. Ugyancsak ál­latok szelepeinek Kollányi Ágoston állati esetek című színes magyar dokumentum­filmjében is; méghozzá a vi­lág hat kontinensének érde­kes állatfajait, szokásait is­merheti meg a néző. Andersen csodás mesevilá­osztálytermek padlóit, de végezték a hepehupás ud­var egyengetését, a bútorzat bepakolását, takarítottak, ár­kot ástak a vízvezetéknek. Segítség? Hát volt az is — mondta a tagozatvezető, Rajnai Mártonná. A textil­ipari szövetkezet törülköző­vel, függönnyel, a helyi vas- és fémipari szövetkezet pe­dig megígérte, hogy a kidőlő félben levő régi fakerítés helyett új vaskaput készít. Azért mégis magányosan, patronáló nélkül állnak a mezőberényi kisegítés gye­rekek. Ügy gondolják, talán szégyenük őket. Pedig szá­molni kell velük, hiszen szá­muk 10 esztendő alatt csak­nem a háromszorosára nőtt. Tehetetlen az anyaiskola is Az. öt osztállyal működő kisegítő iskola csak egyike a 2. számú általános iskolához tartozó intézményeknek. Az igazgató, Nagy Ferenc már sorolja is a többieket: — Hozzánk tartozik még a 900 személyt ellátó napközis konyha, az általános iskolai diákotthon is —. Minderre egy esztendőben mindössze 102 ezer forintunk van. Éve­kig a konyha vitte el a pén­zünket. S tudja mit? A 11 alsós osztályunk 7 épületben van szétszórva, és a népi ellenőrzés napokban tett megállapítása szerint is épü­leteink 90 százaléka minősít­hetetlen állapotban van. ök állapították meg azt is, hogy iskolánknak, a megfelelőbb működési körülmények meg­teremtéséhez, négy éven át évi 600 ezer forintos költség- vetési keretre volna szük­sége. Hiszen — magam is ga elevenedik meg A vad hattyúk című japán rajzfilm kockáin. Az Oscar-díjas Du­sán Vukotic jugoszláv ani­mációs rendező legjobb rajz­filmjeiből készített összeállí­tást A játékos kedvű robot címmel vetítik. Ugyancsak rövid mesefilm füzére a Ka­landok irkafirka országban című csehszlovák film is, amelyet a legkisebbeknek ajánlanak. Az Ulzana című nagy sike­rű indiánfilmet is felújítot­ták; de Gojko Mitic egy új NDK-filmben is látható lesz. A színes kalandfilm címe: Severino. Világhírű művé­szek alakítják Mark Twain közkedvelt regényéből, a Kol­dus és királyfiból készített színes, magyarul beszélő an- «ol film főszerepeit. Az egy­másra összetévesztésig ha­sonló két gyerek emlékezetes történetének szerepeit Mark Lester, Oliver Reed, Raquel Welch és Rex Harrison ala­kítják. megrökönyödve láttam — a Luther utcai egytantermes iskolaépület is megcsúfolása az oktatási intézmény kifeje­zés tartalmának. A mállado­zó épület persze 130 éves korához képest, mondhatjuk azt is, „jól tartja magát”. Panasz helyett azt is felem­legethetnénk, hogy most kor­szerűsítik a főépület fűté­sét, 2,2 millió forint érték­ben, s ezután a padozat és a nyílászáró > szerkezetek cse­réjére is sor kerül. Summa summárum, az anyaiskola sem segíthet a kisegítő ta­gozat gondjain. De akkor ki? Segíteni kellene! A kisegítő iskola külső, homlokzati részének tataro­zásához még 150 ezer forint­ra lenne szükség. A nagy­községi tanácsnak pedig eny- nyi pénze nincs. Az iskola így, félig készen pedig szá­nalom helyett inkább mo­solyt fakaszt a szemlélőből, furcsa, belül egészséges, kí­vül férges, fordított állapo­tával. S az oktatáshoz elen­gedhetetlenül szükséges bú­torok és felszerelési tárgyak előteremtésére sincs a leg­halványabb remény sem. Pe­dig az ott élő gyermekek is a mieink, miért kezelnénk hát sorsukat mostohábban az egészséges többiekénél? Nemrég írtunk arról, hogy Mezőberény szemmel látha­tóan gyarapszik, szépül, tel­jesedik ki. S éppen itt ne akadna egy segítő vállalat vagy üzem? Nehéz elkép­zelni. Vagy sok bába között — mert az intézmény egy­szerre három fennhatóság alá is tartozik — ily köny- nyen elvész a gyerek? B. Sajti Emese Vers­és prózamondó verseny A békéscsabai Kulich Gyu­la Ifjúsági és Űttörőház vers- és prózamondóversenyt hir­det 16 évesnél idősebb fia­taloknak. A tehetségkutatást is szolgáló vetélkedés nyil­vános versenyét október 22- én, hétfőn este 6 órakor ren­dezik meg a ház nagytermé­ben. Az érdeklődők az iskolai, munkahelyi KISZ-szervezet kultúrfelelősétől kérhetnek jelentkezési lapot, amelyet kitöltve, október 15-ig kell eljuttatni az ifjúsági ház cí­mére. A jelentkezési lapon 2 művet kell feltüntetni, amely kötetlenül, a hazai és a vi­lágirodalom bármelyik köl­tőjétől, írójától választható. A 'verseny háromtagú zsűri­je dönt majd, hogy a jelent­kezőnek melyik műveit kell előadnia. A szereplési idő a tíz percet nem haladhatja meg. A legjobbakat különbö­ző díjakban, jutalmakban ré­szesítik. Közülük kerülhet­nek ki azok is, akik a ház most alakuló színpadához meghívást kapnak. KÉP­ERNYŐ TV-hetilap Azt hiszem, idők folyamán már többször is írtunk a te­levízió vasárnap esti képes folyóiratáról, a Hét-ről. Ir­tunk jót, rosszat, dicsértük frissességéért, mely különö­sen a nemzetközi események nyomonkísérésében mutatko­zott meg, és írtunk fárasztó lustaságairól is, amikor ese­tenként szinte egy teljes órát interjúkra fordítva, nem egyszer érthetetlen termelé­si szövegek áradatát zúdítot­ta a hallgatóra. Nyilván nem ,az a baj, hogy termelé­si kérdésekkel foglalkoztak (bár az arányokat betartani ebben is kötelező!), hanem az, ahogyan ezt tették. Hosz- szú ideje tudjuk, hogy sem szájbarágó, sem túlmagya­rázó, sem mások előtt érthetetlen stílusban nem lehet, mi több: nem szabad beszélni semmiről. A ter­melés gondjairól-dolgairól sem! Aztán mégis úgy volt egy időben, hogy álló órán át „nyilatkozatok” özöne kö­vette egymást, melyek már az első percekben az érdek­telenség ködébe vesztek... Feltehető, hogy ez senkinek sem volt jó, az is biztos, hogy célját sem érte el, és még csak ,az alkotók lelkiis­meretét sem nyugtathatta meg, hogy most igazán „köz­érdekűek” voltak. Lehet, hogy nem is kelle­ne minderről ennyit elmél­kedni, mert újabban komoly változásokat tapasztalhatunk. A Hét mintha visszanyerné eredeti, izgalmas, érdekfeszí­tő arculatát, úgy tűnik, ez a sajátos televíziós hetilap megintcsak arra kíván vál­lalkozni, amire indulásakor : figyelem-bilincselően el­mondani mindazt, ami az elmúlt héten fontos volt, amit kommentálni kell, s az emberek figyelmének fóku­szát ráirányítani a kül- és belpolitikai, a gazdasági és kulturális élet folyamatának kiemelkedő csomópontjaira. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a Hét október 6-i számát, nem marad hiány­érzetünk. Nem akarom rész­letezni, hiszen látták a tisz­telt olvasók, hogy mi min­dent hozott élőnkbe ez a va­sárnap esti egy óra. Ott le­hettünk a berlini díszszem­lén, hallhattuk a Brezsnyev- beszéd legfrissebb nyugati sajtóvisszhangjait, szemtanú­ja lehetett a magyar tévé­néző Castro sajtóértekezleté­nek, és Carter televíziós be­szédéből is kapott részlete­ket; kitűnő volt az NSZK- beli tudósítás, melynek „Strauss és a hinta” címet is adhatták volna, és lenyűgö­ző megint Chrudinák Alajos, ez a televíziós Afrika-kutató, bátor tudósító, aki forgató- csoportjával ezúttal Nyugat- Szaharában utazott két he­tet, ágyútűzben, többszörö­sen is étlen-szomjan, a poli- sárió-front katonái között. Filmtudósítása reveláció ere­jével hatott, és emellé még az a büszkeség ( vagy valami hasonló) is társult, hogy van egy magyar tévétudósí­tó, aki hol itt, hol ott tűnik fel Afrika arab övezeteiben, és amit csinál, az világszín­vonal. (sass) SZÍNHÁZ, mozi 1979. október 9-én, kedden délután 15.00 órakor Békéscsa­bán : CSIPKERÓZSIKA Nyilas Misi-bérlet 1979. október 9-én, kedden es­te 19.00 órakor Békéscsabán: AZ ARANY EMBER Déryné-bérlet * * * Békési Bástya: Félénk vagyok, de hódítani akarok. Békéscsabai Szabadság: de. lo és du. 4 óra­kor : A fekete kalóz, 6 és ne­gyed 9 órakor: Kínai negyed. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Transzszibériai expressz, fél 8 órakor: Csúfak és gonoszak. Gyulai Erkel: csak fél 6 óra­kor: Munkahelyi románc I., n. Gyulai Petőfi: Magyar rapszó­dia. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Kockázat, fél 6 és fél 8 órakor: Apámuram. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész. 22 órakor: Nézd a bohócot! Új filmek, gyermekeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents