Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
1979. október 9-, kedd M . V Ez matiné? « m ; Szombat délután van. | » Ülök a moziban, ölem- S ; ben óvodás korú kisfi- ; J am. Előttünk a nézőkö- ; 3 zönség, 3 és 14 év közti | 5 gyerekek, és néhány fel- : jj nőtt. Várjuk A dzsungel » 5 könyvét. A kedves kis ! ! gyermektörténetet elme- l : sélő, a rengeteg állatot : 5 felvonultató rajzfilmet. A ; ; gyerek fészkelődik. m ■ ■ • — Apa, mikor kezdő- • ; dik, ugye oroszlán is : ■ lesz? — kérdez rendűiét- * • lenül. ■ Három óra. Oltják a : • villanyt, szétnyílik a \ j függöny. — Kezdődik a film! — j ■ mondom lelkesen, hogy • tűzbe hozzam csemeté- S met. a a Harsog a Rákóczi-in- j dúló. — Nem, nem, ez meg ! csak a híradó — nyug■ tatom fiamat és hozzá- \ teszem —, tudod, lesz 5 benne autó, meg repülő■ gép, meg biztosan paci■ ló is. Az egész vásznat ki■ tölti a cím: Szívinfark- l tus. — Nem lehet elég ko• rán kezdeni — dörmö■ göm magamban. De a gyerek kérdez, • éppen egy dobogó szív • átvilágított képe láttán: — Apa, mi ez? ; Űristen! Ha én ezt el• kezdem magyarázni... • Aztán lezárom, röviden, j hihetően: — Faág, kisfiam, fa- i ág. • a ■ Végigkínlódjuk. Köz- j ben bosszankodom. A ki- ! nyomtatott plakáthoz va• ló hűségre gondolok. • Meg a tervre, mert biz- : tosan itt is van valami • terv. Aztán eszembe jut, ! hátha valamikor valaki i reklamált egy matiné • előtti híradó-elmaradá• sért. A híradó utolsó koc- ! kái láttán ismét lelkesí• tem a már-már hitét 5 vesztett emberpalántát. a a • — Most, kisfiam, most S jön a mese — suttogom ; izgatottan. K JÖN! JÖN! — Így ■ nagybetűkkel a vásznon. ■ MAGYAR RAPSZÖD1A. E a — Már csak ez hiány• zott! Mi lesz ebből? — ■ mondom magamnak ■ nagy sóhajtások közepet- : te. a • , : Es nem dühöngök. S Csak szurkolok. Azért, a • hogy legalább ne a jan• csői szende szüzek vesza • szőfutását mutassák, ha- { nem paci-lovakat. a a • De nem! Nem vaa • gyünk jó sorsra érde• mesek, mi gyerekes apák ! és anyák, meg vagy 250 5 gyerek. A filmelőzetes ■ első kockáin a főhős, kern zében pisztollyal. Aztán • három méterről lelőnek ■ valakit. Majd egy fiatal • tisztnek pisztolyt nyom■ nak a kezébe, hogy lője [ főbe magát. Ezt is mu- \ tátják. Űjabb főbelövés. ■ Szerelme karjaiban levő • fiatal nő követi el. a A moziban a légy • zümmögése mozdonyro■ bajnak tűnne. Akkora a • csend. És dermedtség. A • fiam csak néz, érdeklőd■ ve, rácsodálkozva az elé■ vetített képekre. És sem- \ mit nem kérdez. a a A gyermekvilág szép! • A filmben látott! Az elő- j zetes utáni filmben! A • dzsungel könyvében. á. z. Vihar a fazék kőiül Lapunk július 13-i számában Reflexek címmel jelent meg cikk a megyei rendőrfőkapitányság és az SZMT társadalmi ellenőreinek közös vizsgálata alapján. Ebben ki- fogásultuk, hogy több esetben a kiskereskedelem üzleteiben nem megfelelő minőségű zománcedényeket I. osztályúként értékesítenek. Ezzel összefüggésben válaszolt glosszánkra a Vídia Délmagyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat szegedi központja. Szalma helyett fólia? Elöljáróban a következőkről adnak tájékoztatást: „A zománcedények minőségével kapcsolatban a vevők reklamációját két csoportba kell osztani. A gyártásból, valamint a csomagolásból, a szállításból, a raktározásból eredő hibákra, minőségi kifogásokra. Feladatainknak az elmúlt időben és a jövőben is eleget teszünk. Ezt indokolja az előállításnál alkalmazott technológia. A kívántnál nagyobb mennyiségű osztályos edény kerül forgalomba. Ha mégis előfordulna, hogy hibás árut megfelelő jelzés nélkül szállítanánk az üzletekbe, a jogos észrevételt elfogadjuk, rendezzük.” Ezután a sérülés helyét, idejét kevésbé bizonyítható tényről tesznek említést, íme: „Több vitára adhat okot a csomagolásnál, a szállításnál, a raktározásnál megsérült edények reklamációja. A kifogások ugyanis csak az átvételnél dönthetők el: kinek a hibájából következett be a leverődés? Ezeket az észrevételeket azonnal rendezzük, sőt a később benyújtott reklamációt is elintézzük a körülmények tisztázása után. A csomagolás fejlesztésével kapcsolatban a gyártó eddig is több módosítást hajtott végre. Ilyen volt a szalmát helyettesítő kartondoboz bevezetése, jelenleg pedig napirenden van a zsugorfóliás egységcsomagolás.” Tehát valami mégiscsak van ezekkel az edényekkel. Példaként hadd álljon itt egy idézet a KERMI 1979. II. félévi jelentéséből. „A zománcozott edények 11 százalékát kifogásoltuk, körülbelül felefele arányban gyártási hibák és szállítási, raktározási sérülések miatt. (A ZIM zománcozott edényeiből több mint 6 ezret vizsgáltunk meg.)” Teljes a káosz És most nézzük: mit is tapasztaltak az ellenőrök megyénkben? Mintegy 20 szaküzletben vizsgálódtak és megállapították: az edények egy része annyira sérült, hogy az nem felel meg az I. osztály követelményeinek. Ennek ellenére ,a legtöbb helyen hibátlan áruként értékesítették, arra hivatkozva, hogy így kapták a nagykereskedelmi vállalattól. Ugyancsak általánosítható: minőségi átvételről szinte nem lehet beszélni, csak elvétve hívják ki a helyi tanács képviselőjét jegyzőkönyv felvételére. Általában az árukat nem különítik el. így fordulhatott elő például Dévaványán, hogy a II. osztályú címkével ellátott edényt is I- osztályúként értékesítették. De hát minek alapján döntötték el az ellenőrök, hogy egy-egy edény melyik osztályba sorolható? Tulajdonképpen nem volt olyan előírás a kezükben, amely egyértelműen rögzíti ezeket a szempontokat. Augusztus hónapban aztán beszereztek egy érvényben levő ipari szabványt. Az újabb ellenőrzéseken már ott volt, mint szakértő, a Vídia megyei ki- rendeltségének minőségi átvevője is. Végeredményben Kondoroson, Békésszentand- ráson, Gyomán, Mezőbe- rényben ugyanazok a hiányosságok fordultak elő, mint az előző boltokban. Csupán Szarvason az Uni- verzál vasüzletében sorakoztak példás rendben az I., II., III. osztályú edények, ami bizonyította: itt rendszeres minőségi áruátvétel van, s a sérült edényeket visszaküldik a nagykereskedelmi vállalatnak. A vihar akkor tört ki, ami. kor a szabálysértési hatóságok meglehetősen borsos bírságokat szabtak ki az eladókra, boltvezetőkre. Az SZMT közgazdasági osztályához érkezett levelek ellentmondásosak és bizonytalanok. A kondorosi .ÁFÉSZ megköszöni az ellenőrök munkáját, míg a gyomaiak kétségbe vonják, hogy egyáltalán szándékos vásárlói megkárosítás történt. A szarvasi szövetkezet pedig nem tudja eldönteni: az eladót, vagy az üzletvezetőt büntesse-e meg. Csattan az ostor Bizonyára sokakhan felvetődik: kinek van igaza? A gyökerek ugyanis mélyebbre nyúlnak a polcokra kirakott edények látványánál. Kérdezzük meg erről Adamik Györgyöt, az Univerzál békéscsabai vas-, edényboltjának vezetőjét. — Huszonötéves szakmai múlttal a hátam mögött állítom: nem a kereskedelem a hibás. Rajtunk csak az ostor csattan. Valamikor fele any- nyi baj sem volt az edényekkel. Ha függetlenített minőségi ellenőrök dolgoznának a ZIM-nél, vagy a LAMPART- nál, más lenne a helyzet. Bátran vallom: jelenleg az edények formailag, esztétikailag, minőségileg nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Ugyanakkor a peremek kiképzése olyan, hogy balesetveszélyes. A szállítmányok legalább 30— 40 százalékát vissza lehetne küldeni a gyáraknak. — Önök hogyan veszik át az edényeket? — Semmiféle szabványunk nincs, gyakorlati tapasztalatunkra hagyatkozunk. Nálunk zománcleverődés miatt nincs II. osztályú, vagy kilós áru. A 15 százalékos engedményre még ráteszünk 5, vagy akár 20 százalékot. Gondolja el: mennyi kára származik ebből a vállalatnak. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a társadalomnak és a fogyasztónak is. Gondterhelt arccal hallgatja fejtegetésünket Rózsa Imre, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője. — Valóhan, nagyon összetett dologról van itt szó — mondja. — A világért sem állítom, hogy a társadalmi ellenőrök rosszat cselekedtek, de a hibák feltárásába mindjárt az elején be kellett volna avatni a szakembereket. A rendcsinálásnak nem egyedüli módja az azonnali büntetés, különösen, ha nem egyértelmű a szabálytalanság. — Láttunk olyan fazekat, amelynek az alján két forint nagyságú leverődés volt, mégis I. osztályúként blokkolták le. — Az igazság az: sem a nagy- és a kiskereskedelem, de még az ellenőrző szervek sem rendelkeznek a háztartási edények átvételének a szabványával, így a felelősségre vonás is vitatható. Van, ahol kéthavonta, néhol ritkábban összegyűjtik ezeket az árukat, és leértékelik. Az önkiszolgáló rendszernél egyébként is ott marad a sérült edény, amelyet végül leáraznák. — Lesz-e megfelelő kereskedelmi szabvány? — Igen. A Belkereskedelmi Minisztérium már kidolgozta a tervezetet, amely előreláthatólag 1980. január 1-én lép hatályba. Mi pedig körlevélben hívjuk fel a vállalatok, szövetkezetek figyelmét a minőségi átvétel fontosságára. * * * Kétségtelen, az lenne az ideális, ha a gyár és a nagykereskedelmi vállalat raktárából kifogástalan áru kerülne az üzletekbe. Ennek még az sem mond ellent, hogy a kereskedelemben egyelőre nincs átvételi szabvány, hiszen a szállítási szerződésekben amúgy is ki kell kötni a minőségi feltételeket. Ha egyáltalán létezik ilyen szerződés. Feltételezzük, hogy ez mind rendben van, ugyanakkor elképzelhető-e, hogy a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatok rendelkezne^ a minőségi átvételhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Óriási munka ez, de aligha van más járható út, ha a gyárakat rá akarjuk szorítani a jó munkára. A példák bizonyítják: magyarázkodás helyett igenis lehet precízen, körültekintően dolgozni a boltokban is. Az ellenőrzés módszerein, a felelősségre vonások nagyságán, milyenségén lehet vitatkozni, azon viszont semmiképp, hogy a fogyasztó a pénzéért megfelelő minőségű árut kapjon és még a látszatát is elkerülni annak, hogy becsapottnak érezze magát. Mindenesetre megérett az idő arra: az egész gyártás- technológiát, a minőségi kifogások ' rendszerét felülvizsgálják az arra illetékesek. Seres Sándor Az ötödik ötéves tervben jelentősen fejlődött Magyarország egészségügyi hálózata. Számos új kórház, rendelőintézet nyújt magas szintű orvosi ellátást. Képünkön a kazincbarcikai új kórház koraszülött osztálya (MTI-fotók — KS) 26,7 millió forint Többletfelajánlások megyénkben A XII. pártkongresszus, és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny-vállalá- sok között tekintélyes helyet foglal el a társadalmi munka. Szegfű István megyei titkárhelyettes tájékoztatása szerint a Hazafias Népfront Békés megyei titkársága a HNF Országos Tanácsa által megfogalmazott ajánlást helyi sajátosságokkal kibővítette és valamennyi népfrontbizottságnak elküldte. Egyébként lényeges szempont: társadalmi munkát nem lehet úgy szervezni, hogy az ne kapcsolódjék a termelő tevékenységhez. Ugyanis a népfronttestületek csakis a lakóhely fejlesztésére vonatkozó tennivalókat mérték fel. Békésben az idei terv mintegy 86 millió 520 ezer forint értékű társadalmi munkát irányzott elő, de a többlet- vállalások révén ez az ösz- szeg 26,7 millió forinttal növekedett. Ebbe az értékbe nem számít bele a kommunista műszak eredménye. Mivel ezek a vállalások szinte valamennyi lakost érintenek, minden bizonnyal meg is valósulnak még ebben az évben. A feladatoknak 16 százaléka fásítással, parkosítással, kömyezetszépítéssel kapcsolatos. A többletfelajánlások 35 százaléka gyermekintézmények, sportlétesítmények, iskolai gyakorló kertek karbantartására, illetve rendbe hozására vonatkozik. Például Mezőkovács- házán — a tervezett 3 millión felül — közel 300 ezer forint értékű munkát végeznek el az iskolában és az óvodában; továbbá sport- és játszóteret létesítenek. Dombegyházán 44x22 méter alapterületű sportpálya épül. Dombiratoson egy iskolai tornatermet alakítanak ki, és Nagykamaráson terven felül egy sportpályát hoznak létre. Sőt, ebben a községben két belvizesnek nyüvá- nított házat ' is hamarabb bontanak le, s így előbb kezdhetnek hozzá az új épületek alapozásához. Dévaványán KRESZ-park épül, s még az idén befejezik a játszóteret. Akadnak olyan települések, amelyeken az öregekről való gondoskodásra jutott a fő hangsúly. A kunágotaiak például vállalták, hogy 60 idős házaspárnak teljesen rendbe hozzák a házát, udvarát, megjavítják a kerítéseket, és így tovább. Med- gyesbodzáson közel 50 ezer forint értékben mintegy 80 ház előtt megépítik az átereszeket. Bőven lehetne még sorolni, mit vállalt a lakosság. E munkálatok megszervezésében, az agitációkban nem kis szerep jut a tanácstagoknak, a tanácstagi csoportoknak, és a néprontaktívák- nak, akik más szervekkel közösen igyekeznek felélénkíteni, tartalmasabbá tenni az eddigi kapcsolatokat. A jövő tennivalói közé tartozik, hogy a közel 400 lakóbizottság, valamennyi HNF-testület (beleértve a körzetieket is) kellő alapossággal megismerje, és magáévá tegye a többletfelajánlásokat. Ha széles körű a tájékoztatás, akkor a lakosság megfelelő hozzáállással viszonyul a munkához, s az általa létrehozott értékekre is jobban tud vigyázni. —y—n Egy hang a kórusban Ö lkotás: azt jelenti, hogy valami új, társadalmilag hasznos, sőt nagyszerű dolog jött létre. Hogy gazdagodtak ismereteink, tárgyi és eszmei javaink. Alkotás egy város, egy gyár, egy vers, egy felfedezett és megfogalmazott természeti törvény. Alkotás az új technológia, a festmény, vagy egy újítás. Minden, ami új és hasznos, és a növekvő emberi szükségletek kielégítését szolgálja. Az ember — akarja, nem akarja — elhelyezi magát a világban, s a világot is magában. Világnézete van, amely cselekedett befolyásolja. Tehát a külvilág tényei valamilyen módon — köny- nyen vagy nehezen meghatározható csatornákon — hatnak rá. Amikor a politikusok erőfeszítéseit figyeljük, akkor arról szerzünk tudomást, hogy hogyan alakulnak — a sokszor és sok nagy fórumon elmondott — békés alkotómunka feltételei. Budapest, Vlagyivosztok, Washington, Helsinki, Bécs — éppúgy ide tartozik, mint az... Mint az, hogy milyen feltételek között dolgoznak az emberek a gyárban, a földeken, hogyan bánnak a fiatal szakemberekkel, a kezdő és nem kezdő kutatókkal, elég-e a fizetése a tanárnak, s meg- felel-e a tapsvihar a színházban, a művész által nyújtott produkciónak. A közvetlen környezetnek természetesen nagyobb jelentősége van, mint a távolabbi, általában „csak” a politikai közérzetet befolyásoló dolgoknak. S ezek iá közvetlen feltételek — gyakran rosz- szak. Hány helyen fognak visz- sza indulni akaró embereket? Hány helyen féltékenyek mások képességeire, tudására, sikereire? Hány helyen nem is veszik észre, hogy mit ad és mire lenne még képes az az ember? Pedig hát az alkotás, az alkotómunka — s a mindezt természetesen követő siker vagy kudarc — nem magánügy. Sem a létrehozott dolog, sem annak az embernek — és közösségnek — a közérzete, aki létrehozta. Sokszor beszélünk az alkotóképességek kibontakoztatásáról, hiszen nincs olyan mozgásformája a társadalomnak — a gazdaságtól a kultúráig — ahol erre ne lenne szükség. Ha már szó van róla, tegyük fel a kérdést:mi kell ehhez? És válaszoljunk: tehetség és ennek mozgásához szükséges feltételék. Nézzük meg: mi van és mi nincs. Hogy tudjunk segíteni, ha kell, javítani a dolgokon. S ne higgyük, hogy ami tőlünk távol van — a külvilág tényei —, az teljesen független körülményeinktől. Beleszólni, igaz, nem tudunk, de rászólni igen. Ez is egy hang a kórusban, az alkotás örömével. O özvetlen környezetünk : a munkahely, a család, az ország. Ebből és ennek érdekében teremtődnek, illetve teremtjük meg az alkotómunka feltételeit. Az erőt a nagyobb lépésekhez. Mert — ahogy a költő mondta — „naggyá nem lenni gyalázat”. S így fejezte be a verset: „mind naggyá legyetek”. Ránki Péter
