Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979. október 7., vasárnap KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A nagy múltú Magyar Történelmi Társulat 1979. őszi szakmai konferenciáján, Siófokon a helytörténet állt középpontban, éspedig mint az országos szintézis gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténeti bázisa. Az országos konferencián a fő referátumokat és korreferátumokat a történelemkutatók és oktatók tartották. A napirenden tehát a kutatás, az oktatás és közművelés egysége szerepelt, s ezért tartozik az igen színvonalas, hasznos országos tanácskozások sorába. Közérdekű jelentőségét erősíti az a tábor, amely érdekelt a közoktatás és közművelés kérdésében. Lévén a helytörténetírás nagyon igényes, komplex feladat, a legnehezebb stúdiumok közé tartozó, amely megkívánja a kutató jártasságát magas szinten a történetírás számos területén és részterületén, egy-egy ilyen tanácskozás szándékosan ontja az ötleteket, információkat, szakmai tanácsokat. A konferencia résztvevői a történelemkutatás, oktatás és közművelés megany- nyi eltérő területén vesznek részt a munkában, következésképpen ismereteik, tapasztalati élményeik önmagában a továbbképzés funkcióját töltik be. Az azonos kérdésekben létrejött viták jelentősége azért nő túl a konferenciák szokványos keretein, mert a területileg igen szétszórt kutatók és oktatók előtt elhangzó elnöki összefoglalók a nélkülözhetetlen koordinálással érnek fel. Eltérően más jellegű kutatásoktól a társadalomtörténet kutatása foglalható legkevésbé sémákba, mert a társadalmi valóság ezer arcú, tértől és időtől is függően, a nehezen összefoghatósága teszi még szükségesebbé a vizsgálatukra vonatkozó nézetek és módszerek bizonyos összhangját. A társadalmi tudat magától értetődőbben egy legelevenebb része a helyismeret, az ebből kisugárzó helyhez kötődés érzése. Enélkül alig lehetne érthető az a lelkesedés, eleven visszaérzés, amely hatása alá kerül a résztvevő pl. a battonyaiak baráti körének vagy a pataki öreg diákok baráti körének budapesti klubtalálkozóin. Ezért természetes, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain rendeznek helyi, megyei tanácskozásokat a szűkebb egység történetének kutatása, az eredmény oktatási hasznosítása tárgyában. Ezúttal is beszámoltak a helyi tanácskozásokról, s elmondható: nagy érdeklődést keltett a kaposvári, a kisújszállási stb. tudósítás. E konferencia sem nélkülözhette a helytörténeti publikációk seregszemléjét, értékelésüket, és a még jobbra törekvés jegyében mindig magasabbra kerül a mérce. Pölöskei Ferenc professzor a felfutóban levő vidéki hely- történeti kiadás békéscsabai termését is megemlítette a Békés megyeiek közül (Tanulmányok Békéscsaba történetéből; Szerkesztette: Kris- tó Gyula és Székely Lajos). Minél több a kutató-tanár, annál biztosabb a helytörténet-kutatás, és az ebből táplálkozó oktatás, közművelés színvonala országos méretekben, hangzott el a megállapítás Szabolcs Ottótól, az Országos Pedagógiai Intézet főosztályvezetőjétől, a társulat főtitkárától. Elismeréssel szóltak az előadók és hozzászólók a tanácsok mecénás szerepéről, ugyanis enélkül jóval szegényebb volna a helytörténeti irodalom. Mégis Unger Mátyás, az ELTE dékánhelyettese hangsúlyozta, hogy a helytörténeti kutatás továbbra sem nélkülözheti a tanácsok anyagi támogatását. L. Nagy Zsuzsa, az MTA Történeti Intézetének képviseletében viszont aggályát fejezSzitás Erzsébet: Görög liget Szitás Erzsébet: Korintosz te ki, hogy a tanácsok anyagi forrásai nem minden esetben a fejlődés, a továbblépés ügyét szolgálják, különösen, amikor a tájtörténet (régió- történet) kutatását, publikálását nem támogatják. Dicséretet kaptak azok a megyei levéltárak, amelyek fáradoztak az oktatást segítő helytörténeti olvasókönyvek, forrásgyűjtmények létrehozásáért. Az országos történetírás hiányérzete több előadótól is hangot kapott, konkrét késztetések hangzottak el a hely- történeti kutatók címére a „fehér foltok” vizsgálata érdekében. Sok a megoldatlan feladat, amely késlelteti a teljesebb országos szintézist. A helytörténeti kutatás eleddig nem fordított kellő figyelmet az ár-, bértörténet és a fogyasztásszerkezet vizsgálatára. Ismeretlen az ipari és mezőgazdasági áru árviszonya, a nemzetiségi mező- gazdasági kultúra alakulása; az új termékek belépése, a kis és nagy határú községek termelésének elemzése. Eléggé elhanyagolt kutatási terület a magyar kapitalizmus fejlődése, így többek között a pénzintézeti hálózat tere- bélyesedése és az ipari kapitalizmus erősödésének, továbbá a mezőgazdaság tőkés átalakulása előrelépésének egységbe foglalása. Harc folyik a pénzintézeti fiókok, mellékhelyek telepítéséért, jelezvén egyfelől a vidéki tőkeszegénységet, másrészt a tőkés viszonyok fejlődését. A nemzetiségi vidéken — pl. Újvidéken — óvatos a nagybank, vonakodik mellékhely telepítésétől, tart a nemzetiségi burzsoázia közéleti befolyásának erősödésétől, nem szívesen vállalja az ezzel járó kockázatot. A társadalmi közösségek — pl. a kaszinóké — kutatása is elhanyagolt, pedig ezeken keresztül mérhető a társadalmi mozgás, az átrétegződés a tőkés korszakban. Éppen a hely- történeti kutatás képes megragadni a valóságos társadalmi konfliktusokat helyi keretekben, hogy kínálja a szintézis számára. Nagyon érdekes mozzanatai a társadalomtörténetnek a csoportok és rétegek beemelkedése felsőbb körökbe, s közben mások „kicsöppenése” onnan. A rétegvizsgálat helyett vagy mellett a csoportok szerepe kíván nagyobb figyelmet, így közelíthető meg sikeresebben a struktúra és a jelenség változása a ráható tényezők befolyása alatt. Pölöskei Ferenc professzor jelölte meg aktuális feladatként a régiótörténetkutatást a „Helytörténet és politika- történet” című előadásában. A hozzászólásokban kifejeződő élénk reakció bizonyította a téma felette időszerűségét. A helytörténeti kutatás eddig létrejött bázisán megjelennek a nagyobb terület, a táj, az övezet felépítménye vizsgálatára irányuló törekvések. Intézmények vezetői teszik közzé elhatározásukat: tájtörténetírás gazdái lesznek, s befolyásolják a helyi mecénás szervezeteket az anyagi támogatás biztosítása érdekében. Korábban jeles történészünk, Mályusz Elemér nevezte komoly betegségnek — történetírásunk felett diagnosztizálva — a tájtörténet’ írás hiányát, a kórt azzal hozta összefüggésbe, hogy a megyei történetírásra a műkedvelők dilettantizmusa nyomta rá bélyegét, az idő- tájt nem csoportosul még elég iskolázott elem vidéken. Holott a tájtörténet-kutatás egy viszonylag még részletezően áttekinthető terület Pardi Anna Egy nap hajnala Ha elhagynám magam, elhagynám az emberi reménységet is. Napsütött mérgeket lélegzek be majd. Folytatódik összes valószínűtlenségem. Csak tudnád, terheid mi módon [szállhatnának el. A mélységes csendű invázió a robotgépek vassá pusztított rétjein. Kopár vagy, mint a hajnali szürkület. ha alvókhoz ér ideges széllel, és senki nem felel, csak az élő föld önmagára maradt [eszméletlensége. * * * A szentéletű természet pazarol rám még fényt, s a kvantumelméletből egy rezgésnyi imát. És sírhatok, mint az áldozatok: egy sekélyes korban minden mélyen hat rám. Varsa Zoltán Stressz Kérem, asszonyom — ne üvöltse túl a szomszédból a fegyverropogást! Ha figyelne, ön is látná a TV-hős üdvözült mosolyát s a hátába döfött kés meditativ képi ábrázolását... Hogy gyermekét az ágyból.. ? Részegen .. ? Hajánál fogva .. ? Nahát, a kedves férje .. ! Figyelje inkább e képsor lüktetését: kúszás, vérző száj — haslövés ... A kimerevített pillanat tűnődése feltétlenül drámai mozzanat! Sikoltozik ..! .. Hogy magát is .. ? ököllel.. ? Elképesztő ... Egy igaz férfi emitt egyszál páncélököllel űzi a gyilkosokat... Ez a vitrin volt..(?) Utána az asztal.. (?) majd üveg, fajansz, cserép és porcelán ... Ha lehetne — kérem — később söprögessen . .! A harsány zörej elnyomja a nagyon is aktuális mondanivalót, miszerint: az erőszak megjelenítése totális tiltakozás a terror ellen. Zárózene ... Zokogjon csak nyugodtan, hisz szívbemarkolóan gyönyörű ahogy a győztesek megpihennek, míg leszáll a képernyőre az opálszínű alkony ... Vajnai László Rádöbbenés Ab ovo, oda messze nem, de visszafelé elestében; felfedezte önmagát sorsa embernagyságú tükrében. vizsgálata közben a kompa- ráció lehetőségét kínálja, s eközben a társtudományok módszereinek hatékony együttműködését. Noha igen aktuális szükséglet a régiótörténet-írás, nem kellően tisztázott maga a régió-fogalom. Zavaró körülmény, hogy túlzottan érvényesül a tájföldrajzi megközelítés szempontja, ezzel szemben a régióalakítás alapja sokféle lehet. Felfogható régióként politikatörténeti egybeesés, birtokstruktúra, és erre épülő mozgalom is, még ha alattuk elterülő táj a megszokástól befolyásolt tudatban nem nyert létjogot egységes területként. S ezzel nem vettük számba a régiómeghatározó tényezőket, a vonzáskörzetekben munkáló sok-sok belső összefüggést, amelyek nem igazodnak a megszokott földrajzi, állam- igazgatási határokhoz. A régió-fogalom korszerű értelmezése híján kedvező helyzetben lehet az a befolyásos tényező, aki a helységmonográfiák kutatására, publikálására állva nem enged teret a mozgalmi régiótörténeti feltárásnak sem, mert egy tényleges régió szerinte nem az. A lehetséges régiókban nem alakultak ki még a régiótörténet-kutatás összes feltételei, így komoly akadály az' .a tudati állapot, melynek következménye, hogy tájtörténeti tanulmány kiadásának alig akad gazdája, noha e munkák kiadó szerveit kárpótolja az országos elismerés azzal az esetleges veszteséggel szemben, amelyet a helységmonográfiákban köny- nyei) érvényesíthető aktualizálásról lemondás jelenthet. Tekintettel a régiókutatás jelentőségére, Hanák Péter, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke kifejezésre juttatta óhaját, hogy a téma a társulat egy következő szakkongresszusán a vita középpontjába kerüljön. Dr. Virágh Ferenc Előtérben a régiótörténet-írás
