Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

1979. október 7„ vasárnap o Zökkenőmentes őszi betakarítás Korábban kezdődött, és időarányosan jól halad az őszi munka Békés megye gazdaságaiban. A kukoricá­nak mintegy 74 százaléka a földeken van, betakarításá­nak ez évi lassú üteme az ésszerűséget, az energiataka­rékosságot tükrözi. E mun­ka gyorsítására a továbbiak­ban minden lehetőség meg­van, mivel az idén jóval nagyobb tömegű termést adó és szárítást alig igénylő nap­raforgó 85 százalékát már átvette a feldolgozóipar, így felszabadultak a szárítók és a tárolók. A száraz, meleg idő nem­csak a kukorica nedvesség- tartalmát csökkentette a ta­valyi 36 százalékról 24—28 százalékra, hanem a cu­korrépa minőségét is javí­totta. A cukortartalom a be­takarítással párhuzamosan időarányosan tovább nő, hi­szen a munka két-háromna- pos maximális tárolási le­hetőség miatt ütemszerűen halad. A rizstermelés felét már biztonságba helyezték, a me­gyében elsőként a csárda­szállási Petőfi Tsz fejezte be az aratását. Az őszi mély­szántás és a búza talaj elő­készítése folyamatos, a fel­szabadult területeket a gaz­daságok azonnal megmun­kálják. A szeptemberben földbe került lucerna, repce, fű és az őszi árpa várja egyedül az esőt, a száraz idő nagyon nehezíti a kelést, ör­vendetes, hogy a korábbiak­nál kevesebbszer szerepel az őszi „örökzöld” téma: a ké- zimunkaerő-hiány, és a szál­lítási problémák, összességé­ben a szakemberek szerint minden remény megvan rá, hogy az idei termést veszte­ség nélkül, zökkenőmentesen tudják betakarítani. Ebben segít mindenki, aki tud; a diákok, a honvédség, a szo­cialista brigádok és nem utolsósorban a jó idő. Elkészült az egy milliomodik készáru a tavasszal átadott Halasi Kötöttárugyárban. A ki­zárólag házi fonalból dolgozó üzemben női, férfi és gyermek felsőruházati kötöttárut készíte­nek. Termékeiknek ötven százaléka exportra kerül (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) nehézségek a répa feldolgozásában Mezőhegyesen Nyílászárók, ládák, konyhabútorok Battonyáról Szeptember 13—14. Az üzemi főpróba időpontja a Mezőhegyesi Cukorgyárban. Látszólag minden rendben. Az üzemi főpróba szemlebi­zottsága semmilyen rendel­lenességet nem észlel. A berendezések hibátlanul működnek, a kazánok és csővezetékek nyomáspróbája is hasonló eredményt hoz. A Szeptember 25. A gyárban a hibát kijavítják, megkez­dődhet a kazán felfűtése. Ez több napot vesz igénybe. Időközben azonban a terve­zettnél nagyobb mennyiségű répát szállítottak a gyárba, a régebben átvett nyers­anyag romlásnak indult, sez lassítja a feldolgozás üte­mét. Rakodják a répát a Mezőhegyesi Cukorgyárban karbantartás jól sikerült — állapíthatják meg. Szeptember 19. A feldolgo­zás megkezdésének napja. Még minden rendben, a szakemberek bizakodva vár­ják a következő napokat. Arra számítanak, hogy októ­ber elejére a gyár eléri a napi 290 vagon répa feldol­gozását. Ennek, úgy tűnt, semmi akadálya. A berende­zések hibátlanul működnek, jól bírják a fokozatosan nö­vekvő termelést. Szeptember 23. Egyik pil- lantról a másikra csökken a gőznyomás, ezért a szüksé­gesnél kevesebb a hő- és villamos energia. A feldol­gozás üteme fokozatosan csökken, a gyár teljesítmé­nye kétharmadára esik visz- sza. A baj oka egyelőre is­meretlen, majd megállapít­ják, a vezetékek sehol sem engedik át a gőzt. A kö­vetkeztetés: az egyik kazán­ban lehet valami rendelle­nesség. Ahhoz, hogy erről meggyőződjenek, várni kell, amíg a kazán lehűl. Ez a legjobb esetben is csaknem 24 órába telik. Szeptember 25. A gyár termeltetéssel foglalkozó szakemberi felveszik a kap­csolatot a mezőgazdasági üzemekkel, kérésük az, hogy csökkentsék, vagy szüntessék meg a répa szedését. Van ahol megértéssel fogadják, van ahol nem. Szóváltások, heves összecsapások. Végül is csökken a szedés és az át­vétel üteme. Szeptember 28. Hasonló ja­vításokat kell elvégezni a másik kazánon is. Szeptember 30. A javítás munkálatai befejeződtek. Megkezdődhet a kazán fel­fűtése. Az elmúlt hetek esemé­nyeit Túri Ferenc, a cu­korgyár főmérnöke foglalta össze. — A meghibásodás nem karbantartási hiányosságra vezethető vissza. Az anyag természetes elhasználódásá­ról volt szó. Tény azonban, hogy a feldolgozás üteme még most sem érte el az ilyenkor szokásos szintet. Várható azonban, hogy két- három napon belül megkö­zelítjük a napi 290 vagonos mennyiséget. — Tudjuk, hogy a várat­lan események miatt a me­zőgazdasági üzemekkel kö­tött átvételi megállapodá­sok módosítása kellemetle­nül érintette a tsz-eket, ál­lami gazdaságokat. De nem volt más választásunk. Rá­adásul a hőmérséklet is magasabb volt a szokásosnál, ami nem kedvezett a répa tárolásának. Nemcsak a mi érdekünk, hogy a veszteség minél kisebb legyen. Az üzemektől átvett és feldol­gozásra kerülő répa cukor- tartalmában a tárolási vesz­teség miatt így is 2—3 szá­zalékos különbség van. Ha nem vigyáztunk volna, a kárt milliókban számolhat­nánk. Eddig, miután az utób­bi napokban visszatértünk az átvétel megszokott üte­méhez, 1500 vagon répát vettünk át. A feldolgozást azonban más tényezők is nehezítik. Így például az, hogy a cu­korrépa gazos. Ez a tény nemcsak a feldolgozást las­sítja, de nagyobbak a terme­lés költségei is. Ami pedig a nagyüzemek és a gyár veze­tő szakemberei közötti vitát illeti, a következőket álla­píthatjuk meg. Meghibáso­dás, előre nem látható, és ki nem védhető akadályok nemcsak most, máskor is felboríthatják az előzetes tervet. Ezért mindig olyan megoldást kell találni, amely kölcsönösen megfelel minden érdekeltnek, és nem sérti a népgazdasági érdekeket. Azt még a mezőgazdasági üze­mek vezetői is tudják, hogy a répa a melegben huzamo­sabb ideig nem tárolható. Ezt a tényt akkor sem hagy­hatják figyelmen kívül, ha egyébként helyesen arra tö­rekszenek, hogy minél ha­marabb, időben végezzék el az őszi munkákat. Jól szer­vezett betakarítással még így is lehetőség nyílhat arra, hogy pótolják a lemaradást. Kepenyes János Kedvező helyzetben kezd­hették a második félévet a Battonyai Asztalosipari Szö­vetkezetben. Míg tavaly az éves termelési érték 38,5 mil­lió forint volt, most fél év alatt túlszárnyalták a 25 mil­liót. Ebből már az is követ­kezik, hogy féléves tervüket nemcsak egyszerűen teljesí­teni fogják, hanem jelentő­sen túl is szárnyalják a cél­kitűzéséket. Az elmúlt félév eredmé­nyes munkájának titka a fo­lyamatos munka- és anyag- ellátásban, valamint a szol­gáltatások széles körében kereshetők. A szövetkezet fő profilja a különféle nyílás­záró szerkezetek gyártása. Ezeket a termékeket ötéves kooperációs szerződés kere­tében az ÉPFA Vállalattal közösen állítják elő. Az egy­re bővülő együttműködés eredményeként az év első fe­lében 15 ezer ajtó és 18 ezer ablak hagyta el a szövetke­zetét. Jövőre fél év alatt 36 ezret készítenek, főként Bé­kés, Csongrád és Bács-Kiskun megye kislakásépítőinek. Ha közvetetten is, de je­lentős exportja van a szö­vetkezetnek. A MEDICOR makói gyáregységének ládá­kat gyártanak, és ezekben a Szovjetunióba szállítanak műszereket. Éves kötelezett­ségének 6 hónap alatt tett eleget a szövetkezet. A fen­tieken kívül mintegy 100 garnitúra hagyományos konyhabútort is gyártottak ez ideig. Jelentős tételként szerepel a termelési érték­ben a lakossági és közületi szolgáltatások bevétele. Kétségtelen, hogy a szö­vetkezet jelenlegi helyzete kedvező. Ennek ellenére — mint Gazsi Tibor, a szövet­kezet elnöke elmondta — máris tárgyalásokat folytat­nak a szegedi, debreceni és salgótarjáni házgyárak kép­viselőivel. Az elképzelések szerint szabványosított ház­gyári nyílászárókat fognak gyártani, előreláthatóan min­den eddigit felülmúló széria- nagyságban. Ehhez a műsza­ki feltételek adottak, korsze­rű szovjet, lengyel és ma­gyar gyártmányú gépek se­gítik a munkát, és a mintegy 200 dolgozó csaknem fele jól képzett szakember. Az elért eredmények mel­lett természetesen gondok is vannak. A legégetőbb talán a szövetkezet elégtelen szo­ciális ellátottsága. Nem le­het kétséges, hogy azok az emberek, akiknek az ered­mények köszönhetők, megér­demelnék a körülmények ja­vítását. l A hölgy kazánfűtő Először augusztusban talál­koztam a Rákóczi brigád egyetlen hölgy tagjával. Ak­kor kísérőnk úgy mutatta be: „Ö az egyik legügyesebb ka­zánfűtőnőnk”. Kazánfűtő? Azóta is foglalkoztat a gon­dolat: e szakma hallatán képzeletünkben mindig egy izmos, szénporos férfi jele­nik meg. Szó ami szó, ezúttal szén­porról nem beszélhetünk, hi­szen a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat kardoskúti, avagy puszta­földvári telepén járunk. Sha már fűteni kell, ott van a földgáz, amit saját maguk termelnek ki. Így a kazánok gázzal működnek. A PFT—2- es tankállomásé is, amely­nek egyik fűtője Knyihár Józsefné, Irénke. Tizenkét éve. De azt megelőzően már két évig segédfűtőként dol­gozott ugyanitt, s így ez már tizennégy esztendeje. — Mielőtt ide kerültem volna, négy évig az oroshá­zi magtisztítónál dolgoztam — kezdi a beszélgetést Irén- ke. — De az szezonmunka volt. Kevés pénzért. Akkor­tájt, 1965-ben a bányásznapi ünnepségen találkoztam az olajosok szakszervezetisével. A férjem ekkor már két éve ott dolgozott. Azt megkér­deztük: „Akadna-e munka számomra?” Néhány napra rá üzenték: „Ha vállalom a három műszakot és a segéd­fűtést, jöhetek.” Rögtön igent mondtam. ' — Két évvel később Far­kas Béla, a termelési üzem­egység akkori mérnöke rám­kérdezett : „Volna-e kedvem tanfolyamra menni, akkor én is fűtő lehetek.” „Miért ne?” — válaszoltam. Persze nem volt az olyan könnyű. Talán még az ország nem látott akkoriban kazánfűtőnőt. En­gedélyt kellett kérni „fönt­ről”. Aztán az is megvolt. Három hónapra Szolnokra költöztem, s tanultam. Az első napon meglepődtem: 30 férfi és én voltam a tanfo­lyam hallgatója. A vizsgák után kiderült, egy kiváló oklevelet állíthattak ki. Az pedig az enyém volt. Mon­danom sem kell, nagy volt az öröm, gratuláltak a fiúk a suliban is, de itt az üzem­ben is. Rögtön kaptam 80 fillér órabéremelést. Augusztusban a PFT—2-es tankállomás előtere jobban hasonlított egy virágoskert­re, mint egy üzemre. Azt is megtudtuk, hogy a tarka vi­rágoskertet Knyihárné gon­dozza. Mondhatjuk úgy, hob­bija. De ezek közé tartozik az olvasás is, legszívesebben Szilvási és Berkesi könyveit lapozgatja. S még egy ked­venc időtöltése; gobelinképe­ket készít. Ez utóbbiak pedig arra engednek sejtetni, hogy szeret egy helyben ülni. — Azt nem. Gyors- és gépíróiskolába jártam, de nem szerettem soha irodá­ban dolgozni. Jobban szere­tek itt a természetben. Igaz, ha íróasztalnál dolgoznék, az csak egy műszakot jelente­ne. Jó is rossz is ez az idő­beosztás. A rossz oldala, hogy nincsenek vasárnapok. A többit ki lehet bírni. Nem­rég építettünk egy házat. Sokszor előfordult, hogy éj­szaka dolgoztam a műszak­ban, nappal meg kevertem a maltert. — Azt mondják, van már egy elfogadott újítása is. — Ó, igen. De nem nagy ügy. Automaták a kazánja­ink, úgynevezett Tüki-égő- sek. Működésekor egy al- karnyi rézcsövön jött a gőz, ami szabályozza a műszert. Ez a hidegben mindig elfa­gyott. Azt rájöttem, túl hosz- szú ez a cső. Műszakiakkal megbeszéltem, hogy mi len­ne, ha megrövidítenénk. Ma csupán egy 2 centiméteres szakaszon nyomódik a gőz a műszer felé, s azóta nem fagy el soha. Éppen most hallottam, hogy Battonyán is alkalmazzák ezt az újítást. Ja, igen. S kaptam érte 500 forint jutalmat. Beírtuk a brigádnaplóba is. Jó munkájához nem fér kétség. S nemcsak e fronton állja meg a helyét: nőfele­lős az üzemben. A csaknem másfél évtizedes eredményes munkája jutalmául szeptem­berben Leningrád—Tallin— Moszkva körutazáson vehe­tett részt. Jávor Péter JEGYZET Séta egy molekula körül Tív éve fedezték fel a GET- ROXEL nevű szer CARBADOX hatóanyagát az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyárban. Ugyan­ebben az időben az Amerikai Egyesült Államokban hasonló anyagra bukkantak, így ott is elkezdődött a CARBADOX labo­ratóriumi vizsgálata. Mire le­hetne felhasználni? A kérdésre szinte egy időben adott választ a hazai és az USA kutatóintéze­tek magas színvonalon képzett szakgárdája. Idehaza természetesen elhúzó­dott a molekula elemzése, noha felfedezője váltig azt állítja és állította, hogy a sertések ta­karmányába keverve — fél szá­zalékos arányban — 4—6 száza­lékkal kevesebb takarmányból 5—10 százalékos súlytöbblet ál­lítható elő. Ha Magyarországon általánosan bevezetnék — most csak a sertésállományról szó­lunk — akkor a népgazdaság a jelenlegihez mérten évente egy- milliárd forint többletbevételhez juthatna az ágazat termékeiből. Milyen jő lenne most ennek a Békés megyére jutó hányada, mely mintegy 100 millió forint körüli összeg! Megközelítően ilyen arányban vesz részt a me­gye az ország sertéshústermelé­sében. De ez csak óhaj volt eddig, mert különböző előítéletekre hi­vatkozva — akikre a döntés tar­tozott — az alkalmazására, a felhasználására nemet mondtak, így emiatt csak az utóbbi há­rom évben kereken hárommil- liárd forinttal maradt szegényebb az ország, ám lehetett volna gaz­dagabb is ha ... A kimondott nem ellenére az élet folyt tovább. Az európai fejlett tőkés államoknak és Ja­pánnak tudomására jutott a ma­gyar felfedezés, majd hivatalo­san érdeklődtek a GETROXEL iránt. E hozamnöveld szerből az NSZK-ba, Svájcba, Japánba és még néhány fejlett tőkés or­szágba elindult az export. A szert ezekben az államok­ban megvizsgálták, elemezték, megállapították, hogy megfelel azoknak a paramétereknek, me­lyeket az Egyesült Gyórgyszer- és Tápszergyár garantál. Ezzel a termékkel mi magyarok erősí­tettük a fejlett államokban fo­lyó sertéshústermelést, de a ha­zait nem mertük elkezdeni. A CARBADOX-ot a világon csak két helyen, Magyarorszá­gon és az USA-ban gyártják, in­nen exportálják. A hazai fel- használást mindaddig megtagad­ták, míg a tőkés államok bizo­nyítékaiból nem raktak le egy embernyi magasságú papírtor­nyot. Hallatlan közöny ez ügyes dolgaink iránt. Ugyanakkor e hozamnövelő szer ellen senki sem szólt érdemben, senki sem vállalkozott álláspontjának ob­jektív bizonyítására. A tengernyi bizonyíték alatt végre összeroskadt a közöny vá­ra. A külföldön évek óta for­galmazott magyar gyártmányú anyagból beindulhatott a hazai forgalom. Elképzelhető, hogy milyen kálvária jutott osztályré­széül dr. Magyar Károlynak, a PHILAXIA osztályvezetőjének — idehaza — mig eljutott addig, hogy a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa rendezésében ok­tóber 4-én a füzesgyarmati Vö­rös Csillag Tsz-ben kiállhatott az ország legjobb sertéstenyésztő szakemberei elé, és hazánkban elsőnek elmondhatta: a GETRO­XEL milyen szép és felfelé íve­lő pályát futott be külföldön, s milyen innen származó ajánlá­sokkal indulhat el ez a magyar gyártmány hazai útjára. Ha megkésve is, de ez a legnagyobb elégtétel az alkotó ember szá­mára. Ugye, milyen groteszk ez az egész GETROXEL-ügy? Vajon mások is ilyennek látják? Mit mondhatnánk minderre, ha nem a következőt: az ilyesmire job­ban kellene ügyelni, mert csak ez az egyetlen CARBADOX-mo­lekula körüli hazai séta ne­künk, a társadalomnak milliár- dokba került, holott már itthon is hozhatott volna valamit a konyhára. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents