Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979, október 7., vasárnap A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy az ötéves tervben előirányzott feladataikat túlteljesítik. Kaposvárott erre a tervciklusra tervezett háromezer- százkilencvennyolc lakás helyett háromezer-négyszázhuszonkilencet építenek fel (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) Belépés nemcsak divatcipőben Felkészülés a szakszervezeti oktatásra Békéscsaba, 1979. október 4. Az Univerzál cipőbemuta- tó-terme a Tanácsköztársaság útján. (A kereslet követése és folyamatosabbá tétele érdekében ideje lenne megvalósítani az ipar és a kereskedelem közös piackutatását.) Cs. Szabó Imre, az Uni- verzál igazgatóhelyettese: — A Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalattal rendezett háromnapos kiállításon bemutatjuk a Tisza, az Alföldi, a Duna Cipőgyár, valamint az ENCI és a Körösvidéki Cipőipari Szövetkezet legújabb kollekcióit, amelyek az idei őszi BNV-n nagy közönség- sikert arattak. Úgy . érzem, megyénkben is tetszéssel fogadják ezeket a termékeket, hiszen tükrözik a közeljövő divatját. Az itt látható modellek nagy része 1980 első felében kapható lesz a békéscsabai, az orosházi, a gyulai, a szarvasi szaküzleteinkben. (Ma egy év alatt készülnek el a modellek, de ezeket a következő 12 hónapra ajánlják, s így már két esztendő a csúszás. Mire ezekből sorozatban gyártott termék lesz, újabb egy év telik el.) Eisner Tibor, az Univer- zál áruforgalmi előadója: — A cipőknél azért valamivel jobb a helyzet, mint a ruházatnál. Különösen azoknál az üzemeknél, amelyek exportra termelnek. Azend- rődiek például rugalmasan követik a női cipődivatot. De gondoljuk el: évente a fazonok 90 százaléka kicserélődik. (Érdemes szervezettebb, alaposabb kutatással több támpontot adni a fejlesztési elképzeléseket valóra váltó tömeggyártásnak.) Bállá Ibolya, a nagykereskedelmi vállalat propagandistája: — A kitöltött kérdőíveket összegyűjtjük és az adatokat feldolgozzuk. Persze, vannak tapasztalataink: a közelmúltban Nyíregyházán, Szolnokon szerveztünk hasonló piackutatást. Általában a bemutatott cipők 70 százalékát elkészítik és leszállítják részünkre. Sajnos, A Könnyűipari Minisztérium rendelete alapján nem ebben az évben, hanem jövőre indul a Békésszentand- rási Szőnyegszövő Házi- és Népi Iparművészeti Szövetkezetben a szakmásító tanfolyam. Ennek célja, hogy a szövőnők szakmunkás-bizonyítványt szerezhessenek. Ehhez a képzéshez tematikát a Könnyűipari Minisztérium Módszertani és Tovannak olyan gyárak, mint a Minőségi Cipőgyár, akik elzárkóznak az ilyen bemutatókon való részvételtől. (A cipőknél a legfontosabb, hogy jó felépítésűek, kényelmesek, ugyanakkor szépek és divatosak legyenek.) Barna hajú, farmernadrá- gos fiatalasszony: — Phű, de nehezeket kérdez. Egyébként is rohanok, most jöttem a kórházi felülvizsgálatról. Igen, van egy három és fél éves kislányom. Szerintem az a lényeg: a gyereklábbeli bármilyen bőrből készülhet, csak puha legyen. Nézze, milyen aranyos az a két kis szandál, csupán az a baja, hogy a pántok vastagok. A gyerekcipőknél is kívánalom a csinosság. Köves Eszter és Szabó Róza, a közgazdasági szakközépiskola negyedikesei: — Lyukasóráról jöttünk el, gondoltuk, kiszaladunk megnézni ezt a kiállítást, ösz- szességében tetszik, csak azt nem értjük: az endrődi cipőkön miért nincs ár? És a tízcentis sarok! Különleges alkalmakra megteszi, de egyébként... Azok a csizmák? Jópofák, viszont olyan magas a sarkuk, hogy szoknyához nem lehet felvenni. Ajaj, figyeljük a divatot. Nemrég néztünk át egy 900 oldalas német divatlapot, amelyben rátaláltunk az ENCI-cipőkre. A butik? Jó cuccok vannak ott, csak sok pénz kell hozzá. (A cipők orrformája nyújtott, de nem hegyes. Nagyon divatos és szép a nappali és az alkalmi viselethez a bokacipő különböző formája.) Fabulya András, munkás: — Látja, nem tartozom a fiatal korosztályhoz. Nekem az a fontos, hogy a cipő kényelmes és olcsó legyen. Igaz,' az utóbbi eldöntését aligha bízzák ránk. Ezeket a cifra szandálokat nem kedvelem. Mondja: miért egy kaptafára készítik a férficipőket? Én 42-est hordok, de a feje olyan szűk, hogy alig találok megfelelőt. Silye Ilona, a PATEX munkásnője: — Elismerem: szépek az Alföldi Cipőgyár egészségügyi vábbképző Intézet juttatja. A könnyűipari munkás szakmákra képesítő tanfolyamokra azok jelentkezhetnek, akik 17. életévüket betöltötték, és legalább egy éve dolgoznak a szakmában. Azért igen hasznos ez a rendelkezés, mert a könnyűipar területén egy-egy vállalat profiljához kis létszámú gárdák képzése is megoldható. cipői, úgy tudom, vásárdíjat is nyertek, de eléggé drágák. Ami engem közelebbről érdekel: a Tisza Cipőgyár kismamacipői. Egész nap a gépek között járkálok, a kivágott sarkú vászon cipőben kirepedezik a lányok, asszonyok sarka. Az lenne a jó, ha a műbőrből készült ilyen lábbeliket zárt sarokkal gyártanák. (A ruhák világosodtak, így a cipőknél is élénkebb színű bőrökkel találkozhatunk. A rövid csizmák különösen a fiataloknak ajánlhatók.) Huterják László és Kovács Klára, a Volán dolgozói: — Érdekel bennünket a divat, az öltözködés. Más területen is érdemes lenne bevezetni ezt a módszert. Itt van a Duna Cipőgyár férficsizmája. Nekem olyan kellene, amelyiknek hosszabb szára van, nem fűzős, és nyolcórai melót is ki lehet benne bírni. Klárinak igaza van: a nyersbőr színű, fekete lábbeliket jobban kihasználják a férfiak. Sötét nadrághoz hogyan illik a világos cipő? (Sietünk megnyugtatni mindenkit, már csak a pénztárcák védelmében is: nem olyan nagy baj az, ha a cipődivat egy kicsit lassú. Talán érdemes a tavalyi cipőt, csizmát szépen kipucolni, hátha nem szólnak meg érte az utcán.) Seres Sándor A ház öreg, töpörödött, akárcsak a lakói. A nyitott folyosón, a padlásfeljáró előtti lépcsőn üldögél János bácsi. Amíg jó az idő, itt szeret lenni. Nézelődik, tűnődik, s próbálja az előbukkanó emlékeket szépen a helyükre igazítani. Ezekben az őszi napokban talán arra is vissza-visszagondol, hogyan is volt 70 éve. Mert a fehérre meszelt mezőberényi kis véggel-parasztház gazdája, Chrappán János, és gazdasszonya, Judit néni 70 éve kötöttek házasságot. A nagy eseményt szépen megünnepelte a család, aki csak tehette, eljött. János bácsi 94 éves. 70 évesen együtt vágta a rendet a fiatalokkal — és még jó pár évig bírta volna, de- hát elromlott a szeme, nagyon gyengén lát. így keveset jár-kel a ház körül, inkább üldögél csendesen. Judit néni a maga 86 évével még tesz-vesz, megfőzi az ételt. Ma éppen bab volt — meséli, a kedvünkért keresve a szlovák helyett a magyar szavakat. Beljebb tessékel a házba, nyitná a tiszSzervezés, vezetés lengyel médra A közelmúltban háromnapos tanulmányúton járt megyénkben az SZVT Békés megyei csoportjának vendégeként, a hasonló funkciót betöltő lengyel TNOIK delegációja. A tapasztalatcserelátogatás utolsó napján dr. Tadeusz Plodziennel, az olsztyni Tejipari Kutató Intézet igazgatójával, a szervezet társadalmi elnökhelyettesével és Boguslan Guz- lakkal, a Számítástechnikai Intézet gazdasági igazgató- helyettesével, a TNOIK titkárával beszélgettünk Gyulán, a kötőipari vállalatnál tett látogatásukkor. — Mi a TNOIK és az SZVT között a különbség? — Tulajdonképpen nem sok, mind a magyar, mind a lengyel csoport a szervezés és vezetés tudományát hivatott segíteni. Széles körű tevékenységünk miatt viszont az apparátusi felépí- tettségben nálunk 9 fizetett vezető fogja össze a munkát, s a többiek társadalmi aktívák. — Mi a feladatuk? — Irányítástechnikai és vezetői módszerek kidolgozá- zása és ajánlása. Főleg a mezőgazdaság területén. — Tanfolyamokat szerveznek-e? — Középszintű vezetők továbbképzése is a feladatunk közé tartozik. Lengyelországban ehhez egy egyetem is működik, így mi úgynevezett időszakos továbbképzéseket, vagy nevezhetjük úgy is, egyetemi ráképzést szervezünk. — Évente hány ilyen programot tartanak? — Mintegy 50 különböző, 3—6 hónapos továbbképző tanfolyamot, s 20 konferenciát bonyolítunk le. — A továbbiakban mivel segítik a szakembereket? — Havonta 3 folyóiratot adunk ki, amely a szervezés és irányítás tudományával foglalkozik, illetve szemelvény gyű j temény. — Néhány üzemünket végiglátogatták Békéscsabán és Gyulán. Mit tapasztaltak? — Hasonló módszerrel dolgoznak a magyar üzemek is, egyetlen egy dolgot észrevé- telezhetek: Békés megyében kevésbé használják ki a számítógép adta lehetőségeket. —jávor— taszoba feketésbarnára érett ajtaját, de a szabadkémé- nyes konyha látványa megállít bennünket. „Sok kenyeret megsütöttem itt — pillant a kemence szájára — egyszerre mindig négyet, de nagyot ám, nem mint a maiak! Kellett is, négy gyerek kért enni.” Elhallgat, bánat ül ki az arcára: „Már csak hárman vannak, Mert az egyik fiam tavaly meghalt.” Leülünk az utcai szobában, a bácsi fázósan húzza össze magát: „Harminc éve nem volt ide begyújtva” — mondja, csak úgy maga elé. A sarokban tornyos, sötétbarna szekrény, mellette sublót, a két ablak alatt vén kanapé, fölötte tükör. A szoba közepén az asztal — az is a hozományba kapott bútorok közül való —, s rajta sok-sok virág. Még a sublótra, meg a folyosóra néző kis ablakba is jutott a csokrokból, ajándékkosarakból. Ezek furcsának, idegennek tűnnek itt, a sok öreg holmi között, mint a tavaly vásárolt hűtőszekrény a sza- badkéményes konyhában. A szakszervezeti oktatás — mint azt az SZMT-elnökség július 27-i határozata megállapította — az elmúlt évben eredményesen hozzájárult a tagság és a tisztségviselők ismereteinek megalapozásához, valamint bővítéséhez. Az oktatás segítette a marxizmus—leninizmus elveinek, a párt politikájának, a szakszervezeti munka végzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteknek az egybeötvözését. Fejlesztette az üzemi demokráciát, a mozgalmi fegyelem megszilárdítását, a tisztségviselők vezető készségét. Az elért eredmények mellett azonban a határozat megállapította, hogy a szak- szervezetekkel szemben növekvő társadalmi követelmények megvalósítása csak a tagság, de különösen a tisztségviselők politikai és szakszervezeti ismereteinek további bővítésétől — így többek között — az oktatás tartalmi, módszertani és szervezési munkájának javításától függ. Első és talán a legfontosabb, amit az indításkor elmondhatunk: nincs egyetlen olyan üzemi szintű oktatási forma sem, amely ne kívánná meg a teljes odafigyelést, a jobb szervezést, a gondosabb előkészítést. Eredményes oktatás ugyanis csak ott valósulhat meg, ahol a szakszervezeti testületek, a tagság, a tisztségviselők a képzés súlyának és fontosságának megfelelően kezelik. Ezt azonban a szakszervezeti testületek csak akkor érhetik el, ha olyan oktatási bizottsággal rendelkeznek, amely a színvonal emelkedését, az oktatás hatékonyságát, a témák érdemi megértetését tekinti fő feladatának. Javasoljuk a szakszervezeti testületeknek, vizsgálják felül a jelenlegi okKevermesen egészségügyi hetet rendeznek november 16-tól 23-ig. Az egészségügyi hét alkalmával nemcsak a falu egészségügyi kulturáltságáról tartanak előadást, hanem szó lesz az iskola egészségügyi kérdéseiről, a cukorbetegek táplálkozásáról, az idős kor problémáiAz öreg pár ül egymás mellett a kanapén, beszélgetünk. Lassan megélénkül János bácsi is, kezdi sorolni, hogy s mint volt az, amikor szanitécként szolgált, és három hét szabadságot kapott a háborúban. Mármint az elsőben, mert kettőt élt át, kettőt éltek ők át. A lányuk — már ő maga is nagymama — mutatja a fényképet: szálfaegyenes, jóvágású fiatalember néz farkasszemet a fotósmasinával. János bácsi, fiatalon, katonaruhában. A másik öreg fotográfián meg gyermekarcú fiatalasszony, kisbabát tart az ölében, mellette nagyobbacska lány áll. „A fiam, aki meghalt” — igazítja nehézkesen az új- ját a képre, aztán szájához emeli fehér zsebkendőjét. Esküvői kép? Az nem készült, de díszes ráma őrzi a hajdan fehér menyasszonyi fátylat, mirtuszkoszorút, selyemszalagot. „Még a 16 évet sem töltöttem, mikor esküdtünk — nézi a fátylat Judit néni — volt lakodalom is, ahogy illett!” tatási bizottságaikat, s ahol szükséges, erősítsék meg az oktatáshoz értő, szerető személyekkel. Mindenekelőtt azonban gondoskodjanak arról, hogy a bizottságon belül minden oktatási típusnak legyen egy önálló felelőse, összefogója, aki gondoskodik a rábízott területekről. Azaz a tömegpolitikai oktatáson belül a társadalmunk kérdései I., illetve II.: a tisztségviselői oktatáson belül: a bizalmiak alap-, tovább-, a tisztségviselők képzése; a szocialista brigádvezetők alap-, illetve továbbképzési formáját külön-külön egy-egy vezető propagandista fogja ösz- sze. Ez a munka azonban nemcsak az egyes személyek, kollektívák,. tisztségviselők oktatására való besorolását jelenti, hanem többek között azt is, hogy például: a gazdaságvezetés illetékeseivel meg kell ismertetni az egyes formák célját, lényegét, s már most egyeztetni velük, hogy hol és miben kérjük közreműködésüket. Ennek elmulasztása valóban elvezethet oda, hogy a gazdasági vezetés „mint kívülrekesz- tett”, kevésbé érti a szak- szervezeti törekvéseket és nem tudja időben nyújtani azt a segítséget, amely egész évben szükséges. Végezetül csupán annyit, hogy az oktatást ne tekintsük öncélú munkának. Eszköze társadalmi és gazdasági céljaink megvalósításának. Műveltség nélkül sem a demokratikus fórumok nem működnek színvonalasan, sem gazdaságpolitikai céljaink nem érhetők el. Feladatunk, hogy az oktatás olyan tagságot képezzen ki a mozgalomnak, akik a párt politikájának megfelelően tudják végezni munkájukat. ról, és nőgyógyászati kérdésekről. Ez alkalommal kulturális programokat is szerveznek a községben. Ugyancsak az egészségügyi hét apropóján árubemutatót rendez a nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezet és a mezőkovácsházi ÁFÉSZ. Fotó: Veress Erzsi Hetven év! Végiggondolni is hosszú, mennyi mindent éltek át ők együtt, menynyit dolgoztak. Amíg bírták. A gyerekeik nem háládatla- nok: naponta rájuk nyitják az ajtót, rendben tartják a kis házat. így pergeti a napokat Me- zőberényben János bácsi és Judit néni — amint azt 70 éve fogadták — holtomiglan, holtodiglan. Tóth Ibolya Szakmásító tanfolyam Holtomiglan, holtodiglan... Hajdú Antal Egészségügyi hét Kevermesen