Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
1979. október 31. szerda Miskolc ivóvíz-szükségletének legnagyobb részét a bükki források adják. Ezért kell megismerni a karsztforrások tulajdonságait, vízhozamát. Ezt kutatják azok a fiatal barlangászok, akik az ország különböző vidékeiről jöttek a Bükkbe. A miskolci Ady Endre Művelődési Hár Hermann Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoportja a források vízhozamát, a vizek kémiai összetételét vizsgálja. A barlangászok eddig mintegy 1000 méter hosszú járatot tártak fel (MTI-fotó: Herényi László felvétele — KS) Sok még a pótolni valfl Békéscsaba V. ötéves tervét vitatta meg a HNF városi elnöksége Békéscsabán, a Hazafias Népfront városi elnökségének legutóbbi ülésén Kollár Lászlóné, a városi tanács terv- és munkaerő-gazdálkodási osztályának vezetője ismertette az V. ötéves terv időarányos teljesítését. Köztudomású: a középtávú terv több mint egymilliárd forint fejlesztési alap felhasználását irányozta elő. A célcsoportos beruházásokra fordítandó összeg meghaladja a 800 millió forintot. A tervidőszak 1-3. évében 1047 cél- csoportos építési költséggel épült lakásba költözhettek be az igénylők. Egyébként hátra van még 191 ilyen lakás átadása. Ami az OTP-lakáso- kat illeti, eddig 1234-en vehették át a kulcsokat. A tanács ugyanakkor biztosította a 95 millió 400 ezer forintot a kapcsolódó beruházásokra, a 120 személyes bölcsőde és a 150 személyes óvoda létesítésére is. A tervezett 24 iskolai tanterem közül 16 már elkészült, s 8-at pedig év végéig adnak át az építők. Százmillión felül van az az összeg, amelyet az V. ötéves tervben különböző közüzemek, utak, járdák építésére fordítanak. (A többi létesítmény megvalósulásáról folyamatosan tudósítunk; s ha újabbak készülnek el, átadásukról lapunkban szintén írunk.) Az előadó ezután felsorolta azokat az intézményeket (megyei mentőállomás, fog- technikai vállalat labora stb.), amelyeknek építése anyagi, vagy egyéb okok miatt nem kezdődhetett el. Az elnökség tagjai kérdéseket tettek fel a Lencsési lakóteleppel, a város környéki községek problémáival kapcsolatban is. Többen kifogásolták a területrendezés elhúzódását, a fák és díszcserjék kivágását, a városban található illemhelyek alacsony számát és így tovább. Felvetődött annak a gondolata, hogy az üresen álló régi iskolaépületekben munkahelyeket lehetne kialakítani ... Kollár Lászlóné osztályvezető válaszában megemlítette: a VII. kerület vízellátására előirányzott 4 millió forintot ki kell egészíteni. Ugyanis korábban, az V. ötéves terv készítésekor a városkörnyék helyzetéről még nem volt szó. A következő tervidőszakban Békéscsabát és az 5 város környéki községet viszont már szerves egységnek tekintik. A megépült utakat, járdákat kábelek lefektetése miatt kell gyakran felbontani. Ez gyakorlatilag lépéshátránnyal függ össze. Heterogén képet mutatnak az egyes lakókörzetek. Például a Kulich Gyula-lakótelepen, amikor a 60-as évek elején átadták az első épületet, még szennyvízcsatorna sem volt, s csak később került sor a közművesítésre, parkok, járdák, utak, játszóterek létesítésére. A feladatok elvégzéséhez a lakosság társadalmi munkával járult hozzá, és sok minden így fog megvalósulni a jövőben. A problémák, a célok elemzésekor egy dolgot mindenképpen figyelembe kell venni: nem szerencsés módszer összehasonlítani a dunántúli és az alföldi városokat — hangsúlyozta befejezésül az osztályvezető. Nevezetesen: a legtöbb település nem azonos szintről indult el a fejlődés útján, s így Békés megyében is sok még a javítani, illetve pótolni való. Második napirendi pontként a HNF munkabizottságainak vezetői az idei eredményekről tájékoztatták az elnökséget. —y—n Gazdálkodás és morál A közelmúltban az áruellátás és a szállítások ütemte- lenségénck összefüggéseit tárgyaló szakszervezeti tanácskozáson valaki vitatható megállapítást tett. Azért dicsérte a beszámolót, mert az csupán a kereskedelem szemszögéből tárta fel a gondokat. Arra hivatkozott: az ipar törődjön a maga dolgával, a nagy- és a kiskereskedelem úgyszintén. Ha ezt így elfogadnánk, nem lenne szükség ilyen összejövetelekre, sőt megkérdőjeleznénk a társadalmi újratermelés folyamatát, amely állandó körforgásban van. Nincs, és aligha lehet öncélú termelés a szocializmusban. A törekvés világos és egyértelmű: a lakosság igényeinek minél jobb és teljesebb kielégítése. Őszi jótanácsok A késő őszi, borongós napokban megnő a hűléses, náthás betegek száma. Ilyenkor könnyen — még kézfogással is — terjedhetnek a cseppfertőzéses betegségek hangsúlyozták ezzel kapcsolatban az Országos Egészség- nevelési Intézetben. A szakemberek az MTI munkatársának elmondották : „cseppfertőzés” útján terjed a légúti megbetegedések nagy része. Közülük az egyszerű „megfázás” a leggyakoribb, amely nátha, torokgyulladás, légcső- vagy hörghurut formájában jelentkezhet. A kórokozók különféle vírusok. Hasonlók a tünetei az influenzának is, de ez a betegség általában súlyosabb lefolyású, nagyobb mértékben rontja ,a közérzetet. Jelenleg nincs ilyen járvány, cseppfertőzéssel terjed egy sor gyermekbetegség is, például a diftéria, a szamárköhögés, a kanyaró, a 9karlát. A cseppfertőzéssel terjedő betegségek egy része hatékony védőoltásokkal megelőzhető. Diftéria vagy szamárköhögés például ma már legfeljebb csak elvétve fordul elő nálunk, és az utóbbi években lényegesen csökkent a kanyarós megbetegedések száma is. Az influenza elleni védőoltásnál az a gond, hogy a kórokozó vírus rendkívül változékony. A leggyakrabban előforduló meghűléses, hurutos betegségek elleni védekezésnek három fő lehetősége van: akadályozzuk meg a vírusok szóródását, óvakodjunk a megfázástól és fokozzuk ,a szervezet általános ellenállóképességét. Vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a védőálarc a köhögés, a tüsszestés vagy a beszéd közben szóródó cseppek nagy részét visszatartja. A műtőkben és a kórházi csecsemőosztályokon ezért is kötelező „maszkot” viselni. A köznapi életben az orr vagy a száj elé tartott zsebkendő hasonló célokat szolgál. Aki légúti huruttal bajlódik, lehetőleg ne menjen társaságba — figyelmeztetnek a szakemberek. Különösen arra vigyázzon, hogy a gyermekek, az öregek és az idült betegségekben szenvedők, legyengült betegek között ne terjessze a vírusokat. Az őszi-téli időszakhan különösen fontos a fűtött helyiségek — lakószobák, irodák, műhelyek — gyakori szellőztetése, hogy kicserélődjön, felfrissüljön a levegő. A megfázást az időjárási körülményekhez alkalmazkodó réteges öltözködéssel kerülhetjük el. A szabad levegőn végzett rendszeres testmozgás és a változatos — fehérjékben, vitaminokban gazdag — vegyes táplálkozás az ellenállóképességünk növelésével járul hozzá a cseppfertőzések megelőzéséhez. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni: ma még jó néhány árucikkből, nyersanyagból hiány van, és a termelés olykor nem tud lépést tartani a követelményekkel. Mi következik ebből? Elsősorban az, hogy feszültség keletkezik az alapanyag- és a késztermékgyártók, valamint a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatok között. Az ellentmondásoknak viszont legtöbbször a fogyasztók isszák meg a levét. Ezért fontos a rendelkezésre álló gazdasági eszközök helyes megválasztása, szankciók alkalmazása. Kényszerpályán Sok szó esik manapság a gazdasági erőfölényről, és az ebből adódó kiszolgáltatottságról. Nemrégen egy háromnapos textilipari ankéton vettem részt, ahol ipari és kereskedelmi szakemberek, jogászok mondták el erről a véleményüket. Kendőzetlenül, szenvedélyesen elemezték á gazdálkodás morális megnyilvánulásait. Kiderült: a szerződéses fegyelem ebben az ágazatban sem a leg- rózsásabb. A tennivaló sokrétű. Mindenekelőtt az ipar belső együttműködésében kell rendet teremteni. Ugyanis a késztermékeket előállító üzemek is kényszerpályán mozognak. Az alapanyagháttér meglehetősen szegényes. Kevés a kellék, az anyagszállítók egyszerűen el sem mennek a tárgyalásokra. Pedig nagyon jó lene, ha ezeknek az eszmecseréknek a 70—80 százaléka eredményesen fejeződne be, a bemutatott mintakollekciókat a helyszínen megrendelhetnék. Jelenleg még keretszerződéseket is csak elvétve kötnek az alapanyagot szállító vállalatok. Ha mégis létrejön ilyen megállapodás, az általában egyoldalú kívánalmakat tükröz. De miből táplálkozik az erőfölény? Amit mindenki tud: az ezzel való visszaélés közvetlenül kihat az áruválasztékra, befolyásolja a kereslet-kínálat alakulását. Mégsem értek egyet azokkal, akik megalapozatlanul elmarasztalják a nagy vállalatokat csak azért, mert azok monopol helyzetben vannak. Érdemes elgondolkozni rajta: miért baj az, ha például a Jászberényi Hűtőgépgyár állandóan bővíti a választékot, korszerűsíti termékeit, befolyása révén komoly exportmegrendeléseket teljesít. A hazai igényeket jó minőségű, tetszetős hűtő- szekrényekkel elégíti ki, méghozzá folyamatosan. A baj akkor kezdődik, amikor az ilyen vállalat az erejét nem mások, mindannyiunk hasznára kamatoztatja. Ellenkezlőleg, fékezi a teljesítményt, fél a versenytől, az újtól, és ezért partnereit rákényszeríti az elavult termékek átvételére. Bizonytalanság Dőreség lenne azt állítani: egy iparvállalat nem akar szállítani, hiszen akkor jár jól, ha a portékát minél előbb értékesíti. Csakhogy sok a bizonytalansági tényező. Az érdeke úgy kívánja, hogy szállítási szerződés helyett egyszerű adásvételi ügyletet bonyolítson le. Van is ebben valami. Az összes termelést nem fedezheti szerződéssel azért sem, mert az azonnali szállításokat a nép- gazdasági érdekek is megkívánják. Mindenképpen észszerű, ha minimális készlettel rendelkezik, és nem bízza a véletlenre a többi megrendelés teljesítését. Az is bizonyos: a szállítási szerződés önmagában nem sokat ér, különösen akkor, ha egyoldalú előnyöket igyekszik kicsikarni. Vannak olyan megállapodások, amelyekből hiányzik a szállítás határideje, üteme, a teljesítés helye. Gyakori az árakkal való manipuláció. Az erős vállalatok végeredményben annyit kérnek az áruért, amennyi nekik a legkedvezőbb. A költségek, a terhek megosztására véletlenül sem vállalkoznak. Az iparvállalatok saját kockázatukra nem hajlandók készárut raktározni, előírják az előszállítás jogát olyan cikkeknél is, amelyeket hónapokig tárolhat a kereskedelem. Külön fejezetet érdemelnének a termékszerkezet korszerűsítéséből adódó gondok. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a nálunk gazdaságtalanul előállított termékeket importból szerezzük be, vagy más módon gondoskodjunk a nélkülözhetetlen cikkek gyártásáról. Az 1978- ban napvilágot látott rendelkezések egyértelműen előírják, hogy a főhatóság és a nagyobb partnerek nélkül nem dönthet az iparvállalat egy-egy ilyen termék megszüntetéséről. Csakhogy sokszor erre fittyet hánynak az érdekeltek. Szélsőségek És itt érkeztünk él tulajdonképpen a tisztességtelen haszon, a gazdasági bírság fogalmához, amely már jogi kategória. Vegyünk egy egyszerű példát. Mi a következménye annak, ha nem idejében érkezik a termék a nagykereskedelem raktárába, illetve a kiskereskedelem üzletébe? Egyrészt kára származik ebből a kereskedelemnek, másrészt a vevőnek, aki nem akkor kapja meg az árut a pénzéért, amikor szüksége lenne rá. Ez végül is minőségi hiba, hiszen kevesebbet ér az áru, éppen a késői szállítás miatt. Ha ezért árengedményt kér a kereskedelem, kezdődik a huzavona, a pereskedés, és legközelebb elmarad a szerződés aláírása. Ebből egyenesen következik: nincs szerződéskötési kötelezettség. A módosított Polgári Törvény- könyv tiltja ugyan a tisztességtelen gazdálkodást, az erőfölénnyel való visszaélést, de a piaci magatartást szabályozó átfogó, egységes jogszabály nem létezik. Hiányzik ez, mert az előbb említett rendeletek összekeverik az állampolgárok és a gazdálkodó szervek szerződéses kapcsolatait, holott merőben más-más dologról van szó. A szerződések megkötésénél a 30 napos ajánlati határidőt a vállalatok nem tartják be, ugyanakkor itt hosszú folyamatról beszélhetünk, nem úgy, mint egyes személyek esetében. Többek között az sem megnyugtató, hogy a jog gazdasági egyensúlyból indul ki, pedig — mint már utaltam rá — jócskán vannak monopolhelyzetben levő vállalatok. A legnagyobb gond azonban, hogy a szerződéskötés időben eléggé elhúzódik. A kereskedelem 120 nappal előbb bejelenti az igényét, amelyet későn igazol vissza a gyár, és nincs lehetőség az árut máshonnan pótolni. A készárut előállító üzem viszont csak a kereskedelemmel megkötött szerződés után tárgyalhat az alap- anyaggyártókkal. Ilyenkor egy lehetőség marad: belenyugodni abba, hogy majd csak lesz valahogy, elfogadni a raktárról való szállítást. Aki nem ezt teszi, megy a bíróságra és perel, de az eljárás annyira hosszadalmas, hogy nem éri meg. Egyébként is a szerződések teljesítése csupán 50—60 százalékos. Van olyan gyár, amely 126 ezer termék helyett 5 ezret szállított le. Ennek ellenére főleg a késedelmi és a meghiúsulási kötbérek az utóbbi időben emelkedtek. Az elmúlt év első felében a textiliparban országosan 23,7, ez év első hat hónapjában 33 millió forintot tett ki. De ez. még mindig csak a lázat csillapítja, a teljes gyógyulás messze van. Mindenesetre a január elsején életbe lépő új termelői árrendszer a tisztességtelen haszon, a gazdasági bírság jogi alapjait is tisztázza, fokozza az ipari és a kereskedelmi vállalatok felelősségét, elősegíti a gazdálkodás tisztaságát. Seres Sándor Naponta mintegy húszezer pár cipót minősítenek és ellenőriznek minőségileg a Minőségi | Cipőgyárban. A meósok a hazai szabvány szerint ellenőrzik a cipőket a futószalag végén, a csomagolás előtt. A külföldi megrendelésre gyártott cipőket a megrendelő által jóváhagyott követelményrendszer szerint minősítik (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)
