Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

1979. október 30., kedd

Nőtt az árbevétel a GENERÍL-nál

Mikor kell egyetérteni ?

Bizalmas beszélgetés a bizalmiakról

A párt Politikai Bizottsága az utóbbi években több határozatot hozott a szocialista demokrácia fejlesztéséről, amelyek végrehajtását folyamatosan ellenőrzik. Fontos láncszem ebben a szakszervezet, hiszen a szocializmusban is nagy szükség van a dolgozók érdekeinek védelmére. Senki sem vitatja: társadalmunkban nincsenek kibékíthetetlen osztályellentétek. Ugyanakkor nem mindig van összhang a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között. Hogyan lehet ezeket feloldani, mérsékelni; növelni a bizalmat politikánk iránt; mi ebben a szerepe a szakszervezeti bizalminak? Erről beszélgettünk Rákóczi Ferenccel, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkárával.

Hétfőn délután tartotta vezetőségi ülését a Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet. Ezen elsőként megvitatták a háromnegyedévi gazdasági tevékenységet, valamint megvizsgálták a szállítás és anyagbeszerzés helyzetét.

A szövetkezetnél kedvezőnek mondható az árbevétel első 9 havi alakulása, ösz- szességében meghaladták a 46 millió forintot, ami a tervezettnél 9,2 százalékkal, a bázisnál majdnem 20 százalékkal magasabb. Legtöbben híradástechnikai és háztartási gépet javíttattak, csaknem 26 ezret. Gépkocsi- és motorkerékpár-javítás is meghaladta a 10 ezret. Kedvezően alakult a lakossági szolgáltatás különösen autó-, bútorjavításban, lakáskarbantartásban, mérleg- és híradástechnikai cikkek javításában. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a lakossági szolgáltatások bevétele több mint 20 százalékkal magasabb.

^ A szövetkezet vezetősége eredményes tevékenységéért elismerését fejezte ki Duna János és Bodó János részlegvezetőknek a lakossági szolgáltatás növeléséért. Ugyancsak dicséretben részesítette Sándor Miklóst, aki a múlt hét végén Egerben megrendezett országos szakmunkástanuló-versenyben az első helyet szerezte meg az autószerelő szakmában.

Utazási magazin

Az ősz a hegyvidéki kirándulások és a szüret évszaka. A szüret eredetéről, a szüreti mulatságok ősi szó-' kásáiról, a tokaji, fóti és dunaföldvári szüreti mulatságokról olvashatunk az Utazási Magazin őszi számában. Hazánk legszebb kirándulóhelyeire vezetnek el a pilisi parkerdőről, a Tapolcai-medencéről és a Cserhát Szuha patakjának völgyéről szóló írások.

„Kevés üzemanyaggal — sok látnivaló”. Ez a mottója az autós turisztikai rovatnak, mely ez alkalommal a Vértes és a Gerecse legszebb részeit mutatja be.

A lap külföldi összeállításában megismerhetjük a Moszkva környéki történelmi múltú kisvárosokat, az őszi színekbe öltözött Párizst, és részt vehetünk egy igazi népi vásáron, a romániai Sebes-Körös partján.

A kollektívák figyelmébe ajánljuk, az utazási irodák ajánlatait, és ha még nem döntöttek arról, hol szilvesztereznek, választhatnak az óévet búcsúztató vidám társasutazások közül is.

— Végül is a szakszervezeti tisztségviselők tárgyalnak, megállapodnak a gazdasági vezetőkkel. Tovább megyek: követelményeket támasztanak, intézkedést sürgetnek, fellépnek a bürokratikus magatartás ellen. Nem gyengíti mindez a gazdálkodó szervek, intézmények tekintélyét?

— Ellenkezőleg. Erősíti a szocialista demokráciát, a vállalatok, üzemek munkáját. Meggyőződésem: növeli a bizalmat a rendszer iránt, erősíti a törvényességet. Óriási előnye, hogy elősegíti a vezetők és a beosztottak kapcsolatát, éppen a szocialista elkölcsnek megfelelően.

— Őszinte leszek. Hallottam olyan megállapításokat, amelyek kifogásolják, hogy a szakszervezet szinte mindennel foglalkozik. Pontosabban: nem csak a bérekkel, a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekkel törődik.

— Miért lenne ez baj? A szakszervezetek érdekvédelmi szerepe megváltozott, tartalma bővült. Valóban, ma már odafigyel a művelődésre, a sportra, a szabad idő hasznos eltöltésére, a környezetvédelemre, a szolgáltatásokra, az áruellátásra, az ellenőrzésre, sőt a vállalatok gazdálkodását is figyelemmel kíséri. Gondoljunk csak a tervek befolyásolására, azok véleményezésére, a tapasztalatok érvényesítésére.

— Ezzel összhangban nőtt a bizalmiak jog- és hatásköre. Miért volt erre szükség? Sokan úgy vélik: túl nagy feladat elé állították ezeket az embereket.

— Elöljáróban annyit: a párt nagy bizalmat adott a szakszervezeteknek, amikor jogilag is rendeződött a bizalmiak teendője. Nem kis felelősség ez, hiszen régebben ezeket a jogokat a műhely-, vagy a szakszervezeti bizottságok gyakorolták. Mégis azt mondom: a hozzánk tartozó bizalmiak munkája az új rendelkezések óta lendületesebb. Természetesen ez nem fnent egyik napról a másikra. A bizalmiak megijedtek a rájuk háruló nagyobb feladattól, kezdetben nem értették a megnövekedett jogkör lényegét.

— Ne áruljunk zsákba macskát. Köztudott, hogy több bizalmi lemondott, nem kevesen pedig elbizonytalanodtak.

— Igaz. Tapasztalataink szerint azoknál a vállalatoknál, szövetkezeteknél, ahol jól működtek a szakszervezeti demokrácia fórumai, hamar a talpukra álltak. A rossz módszert alkalmazóknál viszont lassúbb a kibontakozás. Különösen érvényes ez azokra a szövetkezetekre, amelyek a közelmúltban egyesültek. Üj gazdasági, szakszervezeti vezetők vették át az irányítást, sok helyen a szervezeti felépítés is megváltozott.

— Van-e kilátás arra, hogy a bizalmiak megértik az idők szavát? Egyáltalán, igénylik az előrelépést?

— Jogos kérdés. És ebben a megyei bizottságnak is van tennivalója. Mindenesetre az alapszervezetekben megkezdődött a rendszeres oktatás, felkészítés, amely eredményesnek bizonyult. A bizalmiak zöme megértette: csak állandó tanulással tud megfelelni a nagyobb követelményeknek. Bebizonyosodott, hogy az érdekvédelmet személyes felelősséggel kell ellátnia, megvalósítania, amelyhez szükség van a rendeletek, szabályozók ismeretére. Az oktatás tartalma, színvonala azonban nem volt egységes. Ezért a bizalmiakat felkészítő 42 propagandistának az elmúlt tanévben önálló tanfolyamot szerveztünk az SZMT oktatási központjában.

— A másik gond, hogy a bizalmival partner gazdasági vezető némelykor nem rendelkezik hasonló hatáskörrel. Így a szakszervezet képviselője nehéz helyzetben van, hiszen a dolgozóknak az az előnyös, ha ügyükben azok döntenek, akik a körülményeket legjobban ismerik. Nem lát ebben ellentmondást?

— Sajnos, főleg a szétszórt szövetkezeti ágazatban a bizalmi csoportoknak a felét sem lehet szakmailag kialakítani, mivel a tagok több kilométeres körzetben dolgoznak. A módszerek különbözőek. A gyomai ÁFÉSZ- nél nem a boltvezető, hanem a szakmai ügyvezető a bizalmi partnere. A mezőkovács- házi AFÉSZ-hez tartozó Re- formátuskovácsházán a 14 személyes szakszervezeti csoport 8 helyen tevékenykedik. Hetek is eltelnek, míg a bizalmi találkozik a tagokkal.

— Ezek szerint a gazdasági vezető gyakrabban kerül kapcsolatba a szakszervezeti tagokkal, mint a bizalmi. Ha ez így van, akkor nem a saját tapasztalatait tolmácsolja, hanem a gazdasági partnerét. Hogyan lehet e nehézségeket áthidalni?

— A cél az, hogy az ügymenet egyszerűen, gyorsan bonyolódjon le. Ha a bizalmi nem ismeri a csoport tagjainak a munkáját, nehéz javaslatot tenni, differenciálni a béremelésnél, a jutalmak elosztásánál. Ezen több helyen úgy segítenek, hogy ösz- szehívják a csoporttagokat. A megjelenés viszont általában 50—60 százalékos. Ezért

olyan bizalmit kell választani, akinek nagyobb mozgási lehetősége van. Ugyancsak járható út a vállalati körlevél. Ebben tájékoztatják a dolgozókat az intézkedésekről, a testületi, vagy az üzemi demokrácia fórumain hozott határozatokról, állásfoglalásokról. Bevallom: ez a gyakorlat még nem általános.

— Tudvalevő, hogy az alapbér, a jutalom, a vállalati lakás, az üdülési beutaló, a szakszervezeti segély és még egy sor dologban a gazdasági vezető egy személyben nem dönthet. Hogyan viselkedjen a bizalmi? Jó néhá- nyan úgy vannak vele: jobb mindenben egyetérteni.

— Itt nem véleményezésről, hanem közös döntésről van szó. Kétségtelen, vannak bizalmiak, akik úgy gondolkodnak: akkor cselekszem helyesen, ha nem keveredek vitába a gazdasági Vezetővel. Ez aligha követhető gyakorlat, mert ebben az esetben nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Az egyetértésben hozott döntés növeli az együttműködés hatékonyságát. Csak néhány példa. Kívánatos, hogy amikor új dolgozót vesznek fel, ne csupán a munkaügyi osztály állapítsa meg a bért, hanem beleszóljon ebbe az üzlet vezetője, a bizalmi is. Fontos, hogy ne szociális szempontok alapján, inkább a munka minősége, nehézségi foka szerint adjanak valakinek fizetésemelést, jutalmat.

— Bizakodó-e a jövőt illetően?

— Feltétlenül. Már eddig is sokat korszerűsödött a vezető testületek irányító munkája. A békési ÁFÉSZ szak- szervezeti bizottsága patronálja a bizalmiakat. A vszt-, tagok a csoportértekezleték előtt megvitatják a napirendre kerülő témát a bizalmiakkal, és természetesen részt vesznék a gyűlésen is. A tapasztalatokról tájékoztatják a vezető testületet, hozzájárulva az egységes állásfoglalás kialakításához, esetleg módosításához. Ami a jövőt illeti: a szakszervezeti bizottságoktól azt várjuk, hogy kísérjék figyelemmel és segítsék a bizalmiak munkáját. Szerezzenek érvényt az együttes üléseken hozott döntéseknek, kérjék számon a gazdasági vezetőktől azok végrehajtását — mondotta befejezésül Rákóczi Ferenc.

Őszi vadcsapásokon

A második kör már jobb eredményt hozott, több mint 40 kakas került terítékre

Békés megyében igazán jó vadásznak lenni. Megyénk — szerencsés földrajzi adottságainak köszönhetően — igen gazdag vadállománnyal rendelkezik. Megélik, hogy egyszer egy külföldi vadász jött Körösladányba, és két nap alatt egymaga csaknem 2 és fél ezer fácánt lőtt. Igaz, hogy Ausztriában — ahonnan a vendégvadász érkezett — többszörös céllövő bajnok volt.

* * *

A mezőgyáni vadásztársaság sem panaszkodhat, igaz, hogy nemcsak a természettől várják a gazdag zsákmányt, hanem évről évre tekintélyes mennyiségű fácáncsibét költetnek ki, és engednek szabadon a területükön. Általában vasárnaponként tartják a közös vadászatot, amikor is előre meghatározzák, tervben rögzítik, hogy mikor melyik területen cserkészik be a tájakat vad után. Az elmúlt vasárnap Méhkeréken találkoztak a vadászok, s a kutyákkal pontosan a kitűzött időre, és jelentkeztek Csontos Jánosnál, a vadász- mesternél. Elhangzott az ilyenkor szokásos „baleset- védelmi oktatás”, ami lényegében arra a kérésre szorítkozik, hogy a fegyver veszélyes szerszám, mindenki jól vigyázzon, az előírásoknak megfelelően használják. Aztán megtörténik a beosztás, s nekivágnak az első táblának, amikor már mindenki jól tudja, kinek hol a helye, milyen irányban kell haladnia. A határ rendben van, ám ennek most a vadászok nem nagyon örülnek.

— Hej, valamikor! — jegyzi meg az egyik nimród —, még télen is lehetett lábon álló kukoricatáblákat találni, ahol jó menedéket találtak a fácánok, nyulak. Ma már olyan a határ, mint a sima asztallap, igazán szerencse kell ahhoz, hogy egy- egy kis csalitosban, bozótosban megtaláljuk a vadat. Persze azért nem bánkódunk. Bandukolunk a mélyen felhasított szántóföldeken, a rögök teteje deres még a reggeli órákban. Aztán a jobb szárnyon elcsattan az első lövés, az alacsonyan húzó fácárikakas lendületes repülése megtörik, tollpihék kavarognak a levegőben, a szárnyas mint a feldobott kő, engedelmeskedve a föld

vonzásának, tompa puffanással hull a földre.

Az első hajtásra kijelölt terület nem sok zsákmányt adott. Amikor befejeződött a kör, a vadászmester beírta a rubrikákba, kinek menynyit sikerült lőni. Mindösz- sze 14 kakas került a vadászokat kísérő kis tehergépkocsira.

— A következő hajtás már több sikert ígér — jegyzi meg mellettem Szabó Mihály, a vadásztársaság elnöke. Ugyanis itt jókora kukoricás maradt még letöretlen. A kombájn ott áll a tábla szélén, hétfőn biztos erre a táblára kerül sor. A kutyák zörögve szimatolnak és ro- hangásznak a zörgő kukoricaszárak között. Az egyik hirtelen megmerevedik, mintha a saját szobra lenne.

— Ott vadnak kell lenni — fogja halkabbra a beszédet a mellettem levő vadász, .és valóban, ahogy közeledünk, hangos csergés- sel felröppen a tarka színű kakas. Most már sűrűbben csattognak a fegyverek, csapatostól rebbenek fel a fácánok, gyors helyzetfelismerésre vall, hogy a vadászok csak a kakasokat lövik ki a fácánok közül.

A második kör valóban a várakozásnak megfelelően sikerül. Negyven-valahány kakas kerül terítékre. Rövid reggelizés következik, a táskákból előkerülnek az uzsonnák, s amíg a hajtők nyakuknál fogva összekötözik a kakasokat, és elhelyezik a kocsin keresztbe fektetett botokra, szusszannak egyet a vadászok. Nem könnyű mesterség ez. Bizony alaposan próbára teszi a lábizmokat. A kutyáknak is juttatnak egy-egy falatot. Az egyik vadász földre teszi a kalapját, nylonnal béleli ki, s abba önt vizet derék négylábújának.

Elmúlt már dél, amikor a vadászmester kiadja a parancsot a vadászat befejezésére. Száznál több fácán van a kocsin, mindenki megkapja a vadászrészt, a többi pedig megy a MAVAD-nak. Valutát kapunk a vadért, nem is akármennyit, jó ára van a külföldi piacokon a fácánnak, az őznek, a vadkacsának. Búcsúzás előtt a vadászmester még egyszer elmondja, hogy a következő héten puska nélkül jöjjenek, mert élővadbefogás lesz.

Kép, szöveg: Béla Ottó

Seres Sándor

A békéscsabai József Attila-lakótelep madártávlatból

Fotó: Béla Ottó