Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

o 1979. október 28., vasárnap ■iSNiiMKTixig Fiatalkorúak a vádlottak padján Interjú Nyiriné dr. Isaszegi Ilona bírónővel A fiatalkorúak ügyében a megyei bíróság székhelyén levő Gyulai Járásbíróság kijelölt tanácsa, mint fiatalko­rúak bírósága jár el. A fiatalkorúak elleni eljárásban a védő részvétele kötelező. A tárgyaláson a törvényes kép­viselőnek, rendszerint az egyik szülőnek is részt kell vennie. A tanács elnökét az igazságügy-miniszter jelöli ki. Az egyik tagja nő, az egyik ülnök pedig pedagógus. Nyíri Adámné dr. Isaszegi Ilona, a Gyulai Járásbíróság elnöke 1973 óta vezeti a fiatalkorúak bíróságát. Vele be­szélgettünk a fiatalkorúak bűnözéséről, a bűncselekmé­nyek számának alakulásáról, az elkövetés okairól, s ar­ról, hogy milyen változtatásokat léptetett életbe az új Büntető Törvénykönyv a fiatalkorúak bűnügyeinek elbí­rálásával kapcsolatban. a " • Kékestetőn mintegy három-négy centiméteres a hóréteg, • • ha síelésre nem is, de hőlabdázásra, hóemberépítésre ■ ■ már alkalmas : (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) i Egy hétköznap dokumentumai Ecsegfalván — A szocializmusban a társadalmi gondoskodás át­fogja a gyermek fejlődésé­nek minden szakaszát. An­nak ellenére, hogy a nevelés korábban ismeretlen gazda­ságú feltételei teremtődtek meg, mégis fennáll a lehe­tősége, hogy helytelenül ne­velt gyermekekkel találko­zunk, mely gyakran a bűnö­zővé válás szubjektív felté­teleit alakítja ki. A nevelé­si hiányosság kiküszöbölésé­re hivatottak a gyermek- és ifjúságvédelem intézményei. A bűnözés alakulására kihat a városiasodás, a népesség száma, területi elhelyezkedé­se, a foglalkozás struktúrá­ja, kulturális színvonala, a családok helyzete, a turiz­mus elterjedése. A bírósági statisztikai adatok kisebb in­gadozástól eltekintve a fia­talkori bűnözés stagnálását mutatják, amely azt jelenti, hogy a bűnözők száma évek­re visszamenőleg megközelí­tőleg azonos, és az eseten­kénti növekedés vagy csök­kenés kiegyenlítődik. Megyénkben — az ország többi megyéjéhez hasonlóan — a fiatalkorúak döntő rész­ben vagyon elleni, kisebb részben egyéb, vegyes jelle­gű, ezek közül is elég nagy számban közlekedés elleni, valamint erőszakos, garázda jellegű bűncselekményéket követnek el. Az utóbbi idő­ben súlyosabb cselekménye­ket valósítanak meg, ame­lyek a személy, illetve dolog elleni erőszak súlyosabb fo­kában és következményében testesülnek meg. Például a vagyon elleni cselekménye­ket zömében betöréssel kö­vetik el. Gyakori a rablás, amely a személy elleni dur­va erőszakot is magába fog­lalja. Növekedett a felnőt- nek részvételével együttes, társtettesi elkövetés. Galeri­bűnözés megyénkben nem fordult elő. Nőtt az úgyneve­zett mozgó bűnözés, amely a csavargó életmóddal függ össze. A bűncselekmények elkövetésében gyakran köz­rejátszik az alkohol fogyasz­tása. — Hol követnek el a legtöbb bűncselekményt? Községben-e vagy vá­rosban? — A. megye városaiban, nagyközségeiben nagyobb arányú a fiatalkorúak bűnö­zése, mint a kisebb lélek­számú helységekben. A leg­több bűncselekményt a me­gyeszékhelyen, Orosházán és Gyulán követik el. A nagy­községek közül Mezőberény és Sarkad vezet a fiatalko­rúak által elkövetett bűncse­lekmények számában. — Miről tanúskodnak a környezettanulmányok? — A fiatalkorúakra vonat­kozó eljárási szabályok köte­lezővé teszik a környezetta­nulmány beszerzését. A kör­nyezettanulmányok általában megfelelően tükrözik a fia­talkorúak családi, szociális helyzetét, környezetét, ottho­ni, munkahelyi, iskolai ma­gatartását, baráti körét, sza­bad idejének eltöltését, leg­jellemzőbb tulajdonságait, és így segítséget adnak a leg­célravezetőbb büntetés vagy intézkedés megválasztásához. A környezettanulmányok ar­ról tanúskodnak, hogy a fia­talok bűnözővé válásában meghatározó szerepe van a családnak, ezzel együtt a fel­nőttek rossz „példamutatásá­nak”. Sajnos éppen ennek következtében a fiatalkorú­ak körében is tért hódított a szeszes ital fogyasztása. Sok esetben pedig a családok fel­bomlása, a szülők válása okoz törést a fiatalkorú fej­lődésében. A gyermekét egyedül nevelő szülő az apa, vagy anya hiányát túlzott kényeztetéssel igyekszik pó­tolni, amellyel irreális igé­nyeket támaszt a gyermek­ben, aki később ezeket az igényeket nemegyszer bűn- cselekmény elkövetésével elégíti ki. — Milyen mértékben veszi figyelembe a bíró­ság a környezet bűnki­váltó hatását? — A bíróság megfelelő súllyal veszi figyelembe a környezet bűnkiváltó hatá­sát. Ez abban nyilvánul meg, hogy ítéletével igyekszik azt kiküszöbölni. Gyakran párt­fogói felügyelettel, a hivatá­sos pártfogó — rendszerint pedagógus — segítségével, aki a szülőknek nevelő mun­kájukban tanácsokat ad és ellenőrzi a fiatalkorú élet­vitelét. — A közvéleményben az terjedt el, hogy a fia­talkorú elkövetőkkel szemben enyhe ítéletet szab ki a bíróság. Van-e ennek valamilyen alap­ja? — A bíróság a fiatalkorú­akkal szemben az életkori sajátosságoknak megfelelő büntetést szab ki. Ezek több­ségében a felnőttekkel szem­ben kiszabott büntetésekhez képest enyhébbek. Senki előtt nem lehet kétséges ugyanis, hogy a fiatalkorúak még a felnőtté válás átme­neti korát élik, jellemük ki­forratlan, nem véglegesen le­zárt, testi, szellemi és erköl­csi fejlettségük, társadalmi helyzetük eltér a felnőtteké­től, tehát nem vehetők egy tekintet alá a felnőttekkel. Ezért a velük szemben al­kalmazott büntetés és intéz­kedés célja elsősorban jó irá­nyú fejlődésük előmozdítása, megnevelésük. Mindezt már maga a törvény kifejezésre juttatja, amikor a fiatalko­rúakkal szemben enyhébb el­bírálást rendel. A bíróság a visszaeső, vagy súlyos jelle­gű, fokozottan társadalomra veszélyes, különösen az el­szaporodott bűncselekményt elkövető - fiatalkorúakkal szemben azonban a nevelő célzatú büntetések kiválasz­tását tudatosan korlátozott értelemben fogja fel, és a törvény teljes szigorával szab ki büntetést. — Az új Büntető Tör­vénykönyv milyen válto­zásokat tartalmaz a fia­talkorúakkal kapcsolat­ban? — Az új Büntető Törvény- könyv a korábbihoz hason­lóan, a fiatalkor alsó hatá­rát az elkövető 14. életévé­ben állapítja meg, a felső határát a 18. életév betölté­sével. Vannak azonban új rendelkezések. Ezek közé tar­tozik az is, hogy a fiatalko­rúval szemben a törvényi büntetési tétel legkisebb mér­téke helyébe a 3 hónapi sza­badságvesztés lépett. Ez a rendelkezés szigorúbb a ko­rábbi szabályozáshoz képest, amikor a szabadságvesztés alsó határa 30 nap volt. Üj rendelkezés, hogy a fiatalko­rúval szemben kiszabott pénzbüntetést behajthatat­lansága esetén szabadság- vesztésre kell átváltoztatni. — Mi a párfogói fel­ügyelet lényege? — A fiatalkorú pártfogói felügyelet alatt áll, ha fel­függesztett szabadságvesztés­re ítélik, próbára bocsátják. A pártfogói felügyelet a bűn- cselekményt elkövetők rend­szeres ellenőrzését, irányítá­sát, a társadalomba való be­illeszkedés segítését és tá­mogatását szolgálja. A párt­fogolt legfontosabb köteles­sége, hogy az előírt maga­tartási szabályokat megtart­sa. A magatartási szabályok célja az, hogy a pártfogolt képessége szerint tanuljon, dolgozzék, és törvénytisztelő életmódot folytasson, vagyis a jogsértésektől tartózkod­jék. — Ki lehet-e szabni fiatalkorúaknál pénzmel­lékbüntetést? — Az új rendelkezés sze­rint igen. A fiatalkorúval szemben pénzmellékbüntetést is ki lehet szabni, és behajt­hatatlansága esetén szabad­ságvesztésre lehet átváltoz­tatni. Ugyancsak új szabály, hogy a fiatalkorú Vádlottat is el lehet tiltani a jármű- vezetéstől, aminek legkisebb mértéke 1 év. — Fiatalokról lévén szó, okkal vetődik fel a kérdés, mit tehet a bíró­ság a bűn megelőzéséért? — A bíróság ítéletével a már elkövetett bűncselek­ményt bírálja el, és ezzel szolgálja a bűnelkövető fia­talok megnevelését. Az íté­leteknek általában kellő visz- szatartó erejük van. A bű­nözés csökkentéséhez, s még inkább a megelőzéshez ve­zető reális lehetőségek meg­valósításához az állami és társadalmi szervek összefo­gásán kívül elengedhetetlen az egész társadalom, a szü­lők, a nevelők, a felnőttek segítsége. Serédi János A Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársai, Cseh Éva és Dalocsa István a közelmúltban Békés me­gye északi csücskébe: Ecseg- falva községbe látogattak. Benyomásaikat, az ecsegi emberek portréit, mindenna­pi gondjaikat és örömeiket örökítették meg az egyórás zenés riportműsorban. Meg­szólalnak régi foglalkozások képviselői. Juhászok, kubi­kosok, halászok, vadászok, szó lesz a község legna­gyobb gondjáról, a vízellá­tásról, magnetofonszalagra került a helyi lakosok és a község vezetőinek vélemé­nye, és természetesen az if­júság is hallatja hangját. A műsort ma, vasárnap es­te sugározza a Magyar Rá­dió szolnoki stúdiója a 222 m-es középhullámon 17 órai kezdettel. Hírlapkézbesítők Gádoroson A 4 hírlapkézbesítő közül egy 11, egy 5, kettő pedig 2 éve dolgozik a gádorosi postán. Kovács Gusztáv, a hivatal vezetője mindnyájuk munká­járól elismeréssel beszél: — A pontos kézbesítésben, az előfizetés-gyűjtésben és az árusításban egyaránt ered­ményesen teljesítik a felada­tukat. S elmondhatom, hogy nagyon összetartok, segítik egymást a munkában. Általában 4—5 óra a napi elfoglaltságuk, csak a díjbe­szedés idején több. S az a tapasztalat, hogy a lakosság szereti, becsüli őket. Név szerint: Jóljárt Lajosnét, Mé- rész Györgynét, Czikora Al- binnét és Fazekas Jánosnét. Leszkó Pál, a Békés me­gyei Lapkiadó Vállalat ter­jesztési szakelőadója a hír­lapkézbesítők érdemének kü­lönösen azt tudja be, hogy folyamatosan nő a pártlapok előfizetőinek a száma és mind több az eladott példány is. Naponta négyen együtt (őr utcában) 44 kilométert tesz­nek meg a hírlapkézbesítők. Szerencsére a járdák jók Gá­doroson, esőben nem kell a sarat dagasztaniuk. Meg­könnyíti a munkájukat az új kerékpár, amit nemrégen kaptak a postától. Sok he­lyen van levélszekrény, ahol nincs, nyitott ablak vagy aj­tórés szolgál az újság „rej­tekhelyéül”. Ahány ház, any- nyi szokás. Jóljárt Lajosnéra naponta 11 kilométer jut. A hetila­pokkal együtt 500—600 újsá­got juttat el 300 helyre. Nem könnyű a munkája. Különö­sen télen, hidegben, esőben, hóban szenved meg a kere­setéért a kézbesítő, ö mégis szereti a foglalkozását. Hogy mi a vonzó benne, azt így próbálja megmagyarázni: — Mindenütt szívélyesen várnak. Rendszerint megkér­dezik: mi újság? Azért tu­dok válaszolni, mert mielőtt elindulok a postáról, belela­pozok az újságokba. Főként a Népújságba, mert abban le­het leginkább Gádorosról ol­vasni. Ezt a lapot nagyon szeretik, mert sok minden­ről tájékoztatást ad. — Mik a munkakörével kapcsolatos gondjai? — Különösebb nincs. Min­dent megkapunk, ami jár. Csak a díjbeszedés megy egy kicsit nehezen. Amikor drá­gább lett az újság, meg kel­lett győznöm az előfizetőket, hogy a saját érdekükben to­vábbra is járassák legalább a Népszabadságot és a Nép­újságot. Nem is igen történt lemondás. — Nem vágyik más helyre dolgozni ?' — Dehogy is mennék el. "Legalább nyugdíjig maradok, ha az egészségem engedi. ■ ■ Czikora Albumé ugyan még csak két éve hírlapkéz­besítő, de régebbi lakóhelyén már dolgozott a postán. Itt is hamar feltalálta magát és elhatározott szándéka, hogy nyugdíjba vonulásáig nem válik meg a munkahelyétől. — Nagyon szeretek társa­logni az emberekkel és sze­retem az újságokat, folyóira­tokat terjeszteni, eladni. Ma például egész jó napom volt. Megvettek tőlem 15 Lakás­kultúra, 10 Kertészet—Szőlé­szet című folyóiratot, 20 If-) júsági Magazint és tizenkét 145 forintos Divat Évköny­vet — magyarázza. — Hogy sikerült ezt elér­nie? — Mint máskor, most is előbb megmutattam a lapo­kat. Tessék, van ebben fő­zőcske, kézimunka, lakáskul­túra ... Sok minden. A Dör- mögő Dömötörből 45-öf ad­tam el. Ott kínáltam, ahol óvodás vagy első, második osztályos tanuló van. Persze én minden családot ismerek. Néha Zolika, a VH. osztályos kisfiam is segít. Nagyon ügyesen csinálja. — Érdemes az eladással fáradoznia? — Természetesen. A mai nap ugyan kivételes, de ha jól számolok, a jutalék több mint 60 forintot tesz ki, ami a keresetemet gyarapítja. Kovács Gusztávné, a hiva­tal hírlapfelelőse nagy gon­dot fordít arra, hogy min­dennap pontos időben jussa­nak el az újságok az előfi­zetőhöz. A posta ezért köte­lezettséget vállal, aminek a teljesítése itt, Gádoroson az ő dolga. Persze a feladatát a hírlapkézbesítőkkel együtt oldja meg. összetartanak, se­gítik egymást. Tudják, hogy az újságoknak az olvasókhoz való eljuttatása és terjeszté­se a lakosság mindennapi tá­jékozódásának, művelődésé­nek az egyik fontos feltétele. Ezért a munkájukat talán nemcsak kereseti forrásnak, hanem szép hivatásnak is tekinthetjük. Pásztor Béla Elfolyt forintok Manapság ahányszor kiné­zek a lakásom ablakán, el­keseredem. Békéscsabán, a Tolnai utcában ugyanis leg­alább két-három hónapja lassan, de biztosan folyik a víz az úttesten. Egyszer már eltörött a nyomóvezeték, amelyet úgy-ahogy rendbe hoztak. Néhány hét múlva azonban újfent megjelen­tek a tócsák és azóta sem változott a kép. Még csak azt sem lehet mondani, hogy közömbösek a lakók, hiszen a hibát an­nak rendje és módja sze­rint bejelentették az illeté­kes vállalatnak. Ha későn is, de valami megmozdult. Az út feltöréséhez nélkülöz­hetetlen kompresszort egy hétig sétáltatták az utca és a telephely között. Aztán örökre elvitték. Azért va­gyok haragos és türelmetlen, mert mind gyakrabban hal­lom, hogy természeti kin­cseinkkel az eddiginél sok­kal ésszerűbben kell gaz­dálkodni. Hozzáteszem: kel­lene! Az előbbi megállapítás nemcsak az energiahordo­zókra, hanem az életünk fenntartásához feltétlen szük­séges ivóvízre is érvényes. Gondolom, mindenki tud­ja : az ivóvíznek minden kor­ban megvolt a becsülete, akadt olyan birodalom, ahol még a tűz oltására sem en­gedték felhasználni Azt tar­tották: a lángok nem okoz­nak akkora kárt, mintha el­pocsékolják a vizet, amely ma is kincsnek számít. Csak éppen nem vesszük komo­lyan, nyakló nélkül herdál­juk, hiszen a költségek nagy részét az állam fizeti! Éven­te mintegy 1,5 milliárd fo­rint az ivóvíz hatósági ár- kiegészítése. De hát van-e joga annak a vállalatnak el­marasztalni az állampolgárt, amelynek a dolgozói hanya­gul, nemtörődöm módon gondolkoznak, cselekednek? Egyszerűen hihetetlen: akár­milyen műszaki, vagy egyéb adminisztrációs bonyodalmak késleltetik a hiba kijavítá­sát, hogy ennyi idő alatt ne lehetett volna intézked­ni. Legalább önmagunknak ne legyünk ellenségei! Enélkül is van gondunk bőven. Ha­zánkban a közüzemi vízel­látás napi átlagos teljesít­ménye 2,2 millió köbméter, amelynek a 10 százaléka, mi­előtt eljutna a fogyasztókhoz, elvész. Ügy vélem, me­gyénkben sem rózsásabb a helyzet. Mindezt csak gon­dos karbantartással, fel­újítással lehet mérsékelni. Igaz, ez is pénzbe kerül. Alig hiszem, hogy itt helye lenne valamiféle mérlegelés­nek. Az egyetlen járható út a hibák azonnali megszün­tetése. Gondoljuk el: egy köbméter víz „előállításá­nak” a költsége 6 ezertől 70 ezer forintig terjed. Van, ahol csak klórozni kell, má­sutt pedig méregdrága gáz- talanítókat, vastalanítókat szükséges felszerel ni. Az elfolyt víz hiányát rendszerint akkor érzékeljük, amikor nyáron az emelete­ken üresen ásítoznak a csa­pok. A milliárdok vesztét viszont mindannyian bán­juk. Időtől, körülményektől, magyarázkodásoktól függet­lenül. —seres— Nem nagy ügy, de fontos! Pár soros, régies betűkkel írt levél közli velünk, hogy a hét elején a békéscsabai nyugdíja­sok klubjának tagjai közül töb­ben tettek látogatást hazánk fő­városában. Sokuknak csak most, életük alkonyán nyílott lehető­ség arra, hogy a Parlamentet saját szemükkel, belülről is lát­hassák, ne csak a tv képernyő­jén. Ugyancsak nem feledhető élmény volt számukra a Plane­táriumban tett látogatás is. A békéscsabai Városi Tanács biztosította számukra az autó­buszt, amely nélkül — korukra való tekintettel is — nemigen te­hették volna meg a különben fá­radságos utat. Erről így szól a, levél: „Őszbe hajló életünket tet­te napsugarassá” — mármint a tanács. Mi pedig csak annyit mondhatunk: nem nagy ügy ez a tanácsnak, de felettébb fon­tos!

Next

/
Thumbnails
Contents