Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

IgKilUKTire 1979. október 17., szerda A csepeli Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola öntő tagoza­tán az idén harminckét elsőéves kezdte meg a tanulást. A gyakorlat megszerzésére lehetőséget biztosít az iskola saját öntödéje, ahol a tanulók termelő munkát is végeznek szak­emberek irányítása mellett. Közben a szakma legapróbb műhelytitkait is elsajátítják (MTl-fotó: Fehér József felvétele — KS) Egy szövetkezet talpra áll Ma már meglehetősen köz­tudott, hogy a Mezőhegyesi Vas-, Fa-, Fémipari Szövet­kezet fennállása óta a leg­válságosabb időszakot élte át -az elmúlt esztendőben. Léte teljesen bizonytalanná vált, sokáig úgy volt, beol­vad a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba. De miért jutott ilyen sorsra ez a régebben virágzó, nyereséggel dolgozó szövetkezet? Az okok meg­lehetősen összetettek. A szinte meghatározatlan termékszerkezet önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy komoly gazdálkodási nehézségeket okozzon. Ren­geteg féle terméket gyártot­tak, és kooperációik döntően budapesti partnerekhez kap­csolták őket. Ez még nem okozott volna feltétlenül bajt, de mert a kooperáció alacsony műszaki színvona­lú termékek előállítására korlátozódott, lehetetlenné váltak a fejlesztési elképze­lések. Súlyosbította a hely­zetet, hogy a már említett budapesti kapcsolatok miatt a szövetkezet a megyén be­lüli munkamegosztásból alig vette ki a részét. Emiatt a KISZÖV-től is csak „csur- rant-cseppent” a támogatás, sőt, gyakran még ez a kevés is el-elmaradt. A sok gon­dot végül szabálytalan pénzügyi tranzakciók tetéz­ték, ezek azután ' gazdasági bírságot vontak maguk után. A hullámok összecsaptak felettük. A munkafegyelem a mélyponton volt, alig-alig termeltek valamit, drámai módon vetődött fel a kér­dés: hogyan tovább? Mikor eldőlt, hogy a szövetkezet megmarad, új vezetés került az élre. Helyzetüket sokan reménytelennek ítélték, de ők bele mertek vágni. Először is gyors ütemben a hibákat tárták fel. Rang­sorolták a tennivalókat, és először csak a legsürgősebb feladatokkal foglalkoztak. Meghatározták azon termék- csoportokat, amelyek leg­alább középtávon perspektí­vát jelentenek. Azoknak a termékeknek a termelését pedig, melyek a jelenlegi körülmények között nem gyárthatók gazdaságosan, abbahagyták. Gyors ütem­ben megerősítették a szakmai vezetést, egyértelművé és határozottá tették az irányí­tást. Az OKISZ irányelveinek és a szövetkezet sajátossá­gainak figyelembevételével döntés született a vasipari és híradástechnikai tevékeny­ség fejlesztésére, az öntöde átprofilirozásáról, a könnyű­fémöntés arányának növelé­sével. A célkitűzésekhez szorosan kapcsolódott az egyértelmű anyag- és bér­norma kidolgozása, mely ta­karékos gazdálkodásra int anyaggal, energiával, idővel, tehát mindennel, ami érté­kes. Azzal pedig, hogy meg­bízást adtak az OKISZ Szá­mítástechnikai Vállalatának üzem- és munkaszervezési javaslat készítésére, és an­nak helyszíni bevezetésére, a továbblépés útját is kijelöl­ték. A szinte radikális változá-. sok óta még kevés idő telt el, de az eredmények máris biztatóak. A szövetkezet mintegy fél év alatt becsü­letes munkával kigazdálkod- ta a gazdasági bírságot, és árbevétele is jelentékenyen nőtt. Tevékenységi köre sző­kébb, de gazdaságosabb lett. Javult a munkafegyelem, és az eredmények hatására most már többen bíznak a jövő­ben, és hajlandók tenni is valamit érte. A szövetkezet elnöke, Ko­vács József, a vezetőség tag­jaival együtt már a jövő tennivalóit körvonalazza. Üj termelési kapcsolatok vannak alakulóban, ilyen például a BHG-val kooperációban a Rotary-rendszerű telefon- központok gyártása. Ebből évi száz darabra lenne szűk- ség, ez pedig már komoly szériának számít, és megold­ja a női munkaerők foglal­koztatásának gondját. Ha­sonlóképpen nagy jelentősé­gűnek ígérkezik a Mezőhe­gyesi Állami Gazdasággal közösen gyártandó speciális klímaberendezések kifejlesz­tése is. Az angol Woors cég­gel tervezett kooperációban pedig konvertibilis valuta- bevételhez is juthatna a szö­vetkezet. Tőkés exportlehe­tőségeket kínál a hajlékony tengelyek és a különféle zártszelvények gyártásának felfuttatása is. Sok még a tennivaló Me­zőhegyesen, hogy igazán eredményes legyen a szövet­kezet, de a jövő biztató. Rö­vid idő alatt sikerült talpra állniuk, és a jelen helyzet­ben ez volt a legtöbb, amit várni lehetett tőlük. Hogy mi lesz a következő évek­ben, az már csak rajtuk mú­lik. Bessenyei Ferenc / /./ Takarékoskodnak I Nem Oesopus-mese - füzesgyarmati valóság o az importtal A mezőkovácsházi Üj Al­kotmány Tsz 13 munkahelyi közösségének 714 tagja, ezen belül a 27 szocialista brigád 396 tagja a kongresszusi munkaversenyben jelentős importanyag-megtakarí­tásra vállalkozott. Ezzel egy időben a versenykollektívák 1980. végéig igyekeznek a fajlagos költségeket csök­kenteni, ennek révén már az idén több mint 5 millió forinttal növelni a gazdaság elmúlt évi eredményét, jö­vőre pedig — ha valameny- nyi vállalásukat teljesítik — ez a szám a 6 milliót is el­érheti. A növénytermesztési fő­ágazatban dolgozók a növé­nyi kultúrák termelési biz­tonságának fokozásával tö­rekszenek a ráfordítások szintjének csökkentésére. Vállalkoztak arra, hogy va­lamennyi megtermelt szer­ves trágyát kiszórnak, s ez­zel 2400 mázsa vegyes mű­trágya-hatóanyag mennyiség felhasználását teszik felesle­gessé. A növénytermesztés export árualapját a megelő­ző évek átlagához képest ebben az esztendőben öt, a következőben 6 százalékkal növelik. A búzatermesztés­ben a hektáronkénti 60 má­zsás, a kukoricatermesztés­ben a 90 mázsás átlagter­més elérését tűzték ki célul maguk elé. Nem vállalkoztak keve­sebbre, legalábbis a felaján­lások jelentőségét tekintve az állattenyésztők sem, hol­ott az állattenyésztés üzemi termelési értéke csupán az össztermelési érték 22 száza­lékát képviseli a növényter­mesztés 60 százalékával szemben. A verseny mostani, első évében a tehenészek egy te­hénre számítva éves átlag­ban 4100 liter tejet ígérnek a tavalyi 3950-nel szemben, jövőre pedig 4300-at. Ügy számítják, hogy ezzel egy időben a sertéstartásban egy tenyészkoca után a koráb­bi 1800 kilogramm helyett 1900, illetve 2000 kilogramm hízóanyagot értékesítenek. A tejtermelésben ez idő alatt 42,3 dekáról 40 dekára akarják csökkenteni az egy liter tej előállításához fel­használt takarmány mennyi­ségét, a marhahizlalásban egy kiló hús termeléséhez eddig feletetett 3,96 kilóval szemben 3 kiló 80 dekát irá­nyoztak elő a felszabadulási munkaverseny zárásáig, s azt, hogy mindkét évben öt-öt százalékkal növelik 1978- hoz viszonyítva az állattar­tásból eredő exportáruala­pot. A műszaki főágazatra a felajánlások szerint egy mel- 1 éktermék.-be takarító gépsor kialakítása vár, amelynek alkalmazásával 50 hektár termőterület szabadul fel árutermelésre, a takarmány­feldolgozó és- forgalmazó ágazat pedig az így betakarí­tott melléktermékek fel- használásával először öt, majd tíz százalékkal csök­kentheti az import növényi fehérjék felhasználását. fl sertés, a szarvasmarha, a csirke meg a juh A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz a megye egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme. Ezt nemcsak a 13 ezer hektár jelzi, amelyen a szövetkezet kollektívája gaz­dálkodik, hanem a félmil- liárd forintot meghaladó éves árbevétel is. A szövet­kezet fejlettségéről első lé­pésben már az is nagyon so­kat elárul, hogy a félmilli­árdos termelési értéknek csaknem felét az állatte­nyésztés adja. Külön is említést érdemel, hogy ez a főágazat a közös gazdaság nyereségéhez is jelentős mértékben járul hozzá, aminek már csak azért is döntő a jelentősé­ge, mert az említett 13 ezer hektáron — amelynek átla­gos aranykorona-értéke nem éri el a húszat — nagyon nehéz stabilizálni a növény- termesztés eredményeit. Az érdeklődőknek, a vizsgáló­dóknak az említett számo­kon túl sok érdekességet ígér a Vörös Csillag Tsz állatte­nyésztése azzal is, hogy itt mind a négy fő állatfaj meg­található. A sertéstartás Füzesgyar­maton és környékén hagyo­mányosnak mondható. Az itt gazdálkodó kisebb szövetke­zetek 1975-ös egyesülése folytán egymás mellett ta­lálható meg a szakosított te­lepen meghonosított korsze­rű sertéstartás és a régi épü­leteket hasznosító hizlalás. A kettő a tsz-ben kialakított rendszerben jól kiegészíti egymást. A csaknem 1400 kocát a bábolnai szakosított telepen helyezték el, és ez a telep a kocatartástól az el- letésen át a süldőnevelésig szolgálja a termelést. Innen kerülnek aztán a süldők 30 —35 kilósán a hagyományos telepekre, amelyek évente mintegy 26 ezer mázsa ser­téshússal járulnak hozzá a feladatok teljesítéséhez. Maga az ágazat az állat- tenyésztés ossz termelési ér­tékének közelesen egyhar- madát adja, nyereségéhez pedig 50 százalékot túllépő arányban járul hozzá. A ser­téstartás eredményeiben Fü­zesgyarmaton annak ellené­re is van még javítani való, hogy az egy kocára jutó sza­porulat meghaladja a 21-et. Tudniillik, pillanatnyilag még mindig 4 kiló 14 deka abrakot használnak föl egy kiló sertéshús előállításához. Az állattenyésztők most gon­dolkodnak a takarmányozási receptúrák megváltoztatásán, keresik a módját annak, mi­képp tudnák a jelenlegi drá­ga import fehérjeanyag fel- használását csökkenteni. A jövőt tekintve a terme­lőszövetkezet nem szándék­szik továbbgyarapítani az állományt, mivel annak Szeretik a juhok a Sárrét legelőit. A hatezer anyajuhot számláló szeghalmi Sárréti Tsz hatalmas öntözött és ősgyepei kora tavasztól késő őszig megfelelő táplálékot nyújtanak a faikáknak _ ,, „ „ , Fotó: Veress Erzsi nagysága így is eléri a vetés- szerkezethez igazodó optimá­lis szintet. Hosszú időre tekint vissza az a küszködés, amelynek eredményeként a sok kudar­cot megért szarvasmarha­tenyésztést az utóbbi 5-8 év­ben sikerült a vezető ága­zatok közé emelni Füzes­gyarmaton. Éves átlagban a gyarmati szarvasmarha-te­nyésztők több mint 3200 szarvasmarhát látnak el, s ennek az állománynak a fe­lét a fejőstehenek teszik ki. A 400 NSZK fekete lapály­ra, valamint 660 magyar tar­ka tehénre alapozott álló­éiért nyereség sertéstenyészté­mány által vetekszik a sével. fegyelmet kell szigorítaniuk, illetve megvalósítani azt az ötezres anyajuhtartó-telepet, amelyre a MÉM 1980. január egytől engedélyt adott. A Vörös Csillag Tsz juhá- szata annál is inkább áll reflektorfényben, mert köz­tudott, hogy a füzesgyarmati közös gazdaság vezérli azt a juhtenyésztési egyszerű együttműködést, amelyben a környező gazdaságokkal ösz- szefogva mintegy 40 ezer anyajuh tartását igyekeznek gazdaságosabbá, eredménye­sebbé tenni. o Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy magyar tarka te­henészetével a Vörös Csillag Termelőszövetkezet figye­lemre méltó küldetésre is vállalkozott: megkapták tud­niillik az illetékes főhatósá­gok hozzájárulását ahhoz, hogy géntelepet tartsanak fenn, vagyis tegyenek meg mindent a magyartarka-faj- ta tisztavérűségének megőr­zésére. A tenyésztői munka elismert fejlettsége után már nem meglepő, hogy ilyen nagy állomány mellett is si­került elérniük a 4000 lite­res, egy tehénre jutó, átla­gos évi tej hozamot. Saját megállapításuk szerint ezzel azonban még csak a kezdeti lépéseknél tartanak. Ugyancsak az avatott te­nyésztői munkáról tanúsko­dik, hogy az évi 800—850 hízómarha mellett 2—300 vemhes üszőt is tudnak ér­tékesíteni, minek utána szarvasmarha-állományuk másfél évtized óta gümőkór- tól és brucellózistól mentes, és a borjúelhullás is alatta marad a 3 százaléknak. A szarvasmarhatartás sürgető feladatai közül első helyen azt kell megemlíteni, hogy a szövetkezetben nagyon idő­szerű a szálastakarmány-ter- mesztés további fejlesztése, a magyartarka-állomány egy telepre telepítése, a szabad- tartásos központi fejőházas rendszer kialakítása, a te­lep- és brigádvezetők szak­mai hozzáértésének fokozása, A Sárrét szívében a juh- tartás létjogosultságát nem kell különösebben bizony­gatni. Az adottságok kihasz­nálását tükrözi, a füzesgyar­mati közös 6000 anyát szám­láló juhászata is, amely ha­sonlóan az előző két ága­zathoz szintén nyereséges. A szövetkezet gazdái azon fá­radoznak, hogy a takar­mánytermelő területek ho­zamának fokozásával növel­jék a földek állateltartó ké­pességét. Több év óta tart a gyepfelújítás, aminek ered­ményeképpen a legutóbbi két esztendőben már — szénaér­tékben számítva — 50 má­zsával többet takarítottak be hektáranként a takarmány­nak valóból, mint a megelő­ző időkben. Nem kis erőfeszítéseket tesz a tsz azért, hogy olyan melléktermékekből, mint amilyen a kukoricaszár, a maglucerna szalmája, vagy a cukorrépafej, magas beltar- talmi értékű silót állítson elő. Ebből már korábban is csaknem ezer vagonnyit ké­szítettek évente. Most az a feladat, hogy erre a takar­mánybázisra alapozva, a tar­tási viszonyok korszerűsíté­sével tovább növeljék az ál­lományt. Számításaik sze­rint, rövid idő alatt 10 ezer anyajuhot gondozhatnak ezen a vidéken. Ehhez azon­ban mindenekelőtt a munka­Talán még a juhágazat fejlesztésénél is nagyobb odafigyelést követelő prog­ramba vágott a tsz a barom­fitartás korszerűsítésében. 1977-től ezt az ágazatot úgy bővítik, gyarapítják, hogy az immár magában foglalja a törzstartást, a keltetést, és a broylercsirke előállítását is. A 100 millió forintot meg­haladó költséggel folyó be­ruházás befejeztével 1980 végétől 55—60 ezres törzs- állományt takarmányoznak itt, s az ágazathoz kapcsoló­dó keltetőben évente 6-7 millió csibe láthatja meg a napvilágot. A 20 istállóból álló komplexumból ezzel egy időben 3 millió húscsirke ke­rül ki, ami legkevesebb 4000 tonna csirkehúsnak felel meg. Amikor ezt a nagyarányú fejlesztést a szövetkezetben megkezdték, a külföldi piaci helyzet nem sok reménnyel kecsegtetett. Ennek ellenére a Vörös Csillag T$z megkap­ta a fejlesztési hitelt az MNB-től, és az ágazat ma már ott tart, hogy egy ki­logramm csirkehúshoz 2 ki­ló 40 deka abrakot használ fel, így minden kiló csirke­húson 2 forint tiszta nyere­sége van, amihez hozzájárult az is, hogy a termék iránt tőkés piacokon is növekszik a kereslet, de az is, hogy a hústermelés a füzesgyarmati termelőszövetkezetben, nagy­üzemi szinten a teljes te­nyésztési . kör átfogásával, komplexen valósul meg. Ekkora értéket produkáló főágazatban nagy-nagy köny- nyelműség lenne bármit is a véletlenre bízni. Füzesgyar­maton ezt nagyon jól tud­ják, éppen ezért főágazati szervezetben tesznek eleget az állategészségügyi felada­toknak is. Utóbbiak közül a betegségek megelőzését tart­ják a legdöntőbbnek. Mun­kájában az állategészségügyi főágazat alapvetően az állat­egészségügyi állományra és az intézetre, valamint a ta­karmányozási és állatte­nyésztési felügyelőségre tá­maszkodik. Emellett egyre inkább arra törekednek, hogy a főágazathoz beosztott állatorvosok az ágazatonként megoszló állategészségügyi követelmények figyelembe vételével, szakosodva lássák el munkájukat. A közölt számok és adatok mindenképpen arról tanús­kodnak, hogy a szövetkeze­tiek felismerték: jó árat csak termékeik jó minőségével érhetnek el a különböző pia­cokon, a kívánt minőséget pedig csak akkor tudják ga­rantálni, ha a megfelelően felépített üzemi állategész­ségügyi szervezet nemcsak a megelőző és a gyógyító munkát vállalja magára, ha­nem figyelemmel követi a termelés mindennapjait is. Miként azt a megyei tanács termelési és ellátási bizott­sága is megállapította októ­ber eleji ülésén, az itt is­mertetett témát tárgyalva. Kőváry E. Péter

Next

/
Thumbnails
Contents