Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október _14jtj7asárnap «Hiwram Barátaink életéből Atomenergetika és a KGST Az idén volt 25 esztendeje, hogy Moszkva mellett üzembe helyezték a világ első atomerőművét. Hogyan valósul meg napjainkban a szocialista országok atomenergetikájának fejlesztése? Erről beszélgetett az APN tudósítója Fjodor Ov- csinnyikovval, a Szovjetunió energetikai és villamosipari miniszter- helyettesével. — A Szovjetunió gazdaságát önálló fűtőanyag- és energetikai forrásaira alapozza. Ezen nyersanyagok mintegy 80 százaléka az Ural-hegyvonulat mögött helyezkedik el, ugyanakkor az ipar alapvetően az ország európai területein fejlődött. Ebből következően a szenet, kőolajat és a földgázt gyakran több ezer kilométer távolságra kell szállítani. Ez rendkívül megdrágítja az erőművek működtetését. Egy kilő urán = 4000 kiló szén A nukleáris fűtőanyagegyetlen kilogrammja több mint 4 ezer kiló szénnek felel meg. Egymillió kilowatt teljesítményű atomerőmű működtetéséhez például megközelítőleg 10 vagon nukleáris fűtőanyagra (gyengén dúsított uránra) van szükség, ugyanakkor egy hasonló teljesítményű hőerőmű fűtéséhez 40 ezer vagon kőszenet kell elhasználni. A nukleáris fűtőanyag kompakt, így a szállítása összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a széné, kőolajé, vagy földgázé. Ily módon még az atomerőművek igen magas építési költségei mellett is olcsóbb az energiatermelés, mint a nagy távolságokról szállított szénnel működő hőerőművekben. A Szovjetunió európai területein az atomerőművek építése jelenti az- energetikai fejlesztés fő- irányát. — Milyen teljesítményű áramfejlesztőket építenek be jelenleg az atomerőművekbe? — Előtérbe kerültek az 1 millió kilowatt teljesítményű reaktorral felszerelt energiablokkok. Két-két ilyen egység működik már jelenleg is a leningrádi, kurszki és csemobilszki atomerőművekben. Ezeknek az erőműveknek a teljesítményét 1980-ig másfélszeresére kívánjuk bővíteni. Épül a ro- venyi, a dél-ukrajnai és ka- linyini atomerőmű. A Litván SZSZK-ban folynak az egyenként 1,5 millió kilowatt teljesítményű energiafejlesztő egységekkel felszerelt új atomerőmű építkezései. Biztonságos — Nem veszélyesek-e az atomerőművek a nagyvárosok közvetlen közelében? Mi erről a szovjet tapasztalat? — A környezet szempontjából az atomerőművek teljesen veszélytelenek. Az atomerőmű nem szennyezi a légkört kénnel és más égéstermékekkel, nem fogyaszt oxigént. Példaként vegyük a már 15 éve — a Don partján, sűrűn lakott területen — működő novovoronyezsi atom- erművet. A közelmúltig ez volt a Szovjetunió legnagyobb tejlesítményű erőműve. Olyan speciális víztisztítók épültek itt, amelyek a zártciklusú technológiai folyamat során lehetővé teszik a víz újrafelhasználását anélkül, hogy az elhagyná az erőmű területét. A kiáramló levegőt különleges szűrőkkel tisztítják, mielőtt a légkörbe kerülne. A folyékony és szilárd rádioaktív hulladékokat megbízható „sugártemetőkben” helyezik el. Az .erőmű 40 kilométeres körzetében, a sugárzást ellenőrző különleges szolgálat rendszeresen vizsgálja a levegő, a víztárolók, a növényzet és az élő szervezetek állapotát. Az elmúlt 15 év során a novovoronyezsi atomerőmű körzetében a rádioaktív sugárzás szintje változatlan maradt. Más szóval az erőmű jelenléte nem befolyásolta sem a környéken lakók, sem az erőműben dolgozók egészségi állapotát. Hasonló a helyzet a Szovjetunió többi atomerőművére vonatkozóan is. — A reaktorok konstrukciója különböző. Mik az eltérések? / — A technológiai sémát tekintve az atomerőművek hasonlítanak a hőerőművekre. A különbség abban áll, hogy amíg a hőerőművekben a víz, illetve a gőz szerves fűtőanyag elégetésének-következtében melegszik fel, addig az atomerőművekben ez a folyamat az atommag osztódásának eredménye. A reaktorok, működési elvüket tekintve két csoportra — víz-víz és urángrafit — oszthatók. Víz-víz reaktnrok — Milyen reaktorokkal szerelik fel a szovjet segítséggel külföldön épülő atomerőműveket? — A víz-víz reaktor építése olcsóbb, és működtetése alacsonyabb önköltségű. Egy kilowattóra villamos energia előállítása mindösz- sze 0,6 kopejkába (kb. 10 fillérbe) kerül. Működése megbízható, irányítása köny- nyű, kezelése a legegyszerűbb. Ilyen típusú reaktorok működnek a novovoronyezsi, kólái és örményországi atomerőművekben. A Novovoronyezsben kipróbált WER—400 típusú reaktor működik az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában. Az első finn atomerőmű — a „Loviisa” — hasonló típusú. — Ezek szerint a szocialista országokban épülő valamennyi atomerőmű a WER-típusú reaktorral kerül felszerelésre? — Igen, ezek a reaktorok jól beváltak. A Szovjetunióban — a novovoronyezsi atomerőműben felépített oktatói központban — eddig több mint 300 bolgár, magyar, NBK-beli, lengyel, román és csehszlovák szakembert képeztünk ki. Több mint ezer szovjet szakember vett részt a KGST-tagorszá- gok tudományos kutatóközpontjaiban felépült atomerőművek szerelésében, a berendezések üzembe helyezésében. — Hogyan koordinálják a nemzetközi együttműködést? — Az atomerőművek tervezésével, építésével, szerelésével és üzemeltetésével kapcsolatos sokoldalú együttműködést a KGST Villamosenergetikai Állandó Bizottsága koordinálja. A berendezések gyártásában ma már gyakorlatilag valamennyi KGST-tagország részt vesz. Volgodonszkban jelenleg épül az „Atommas” gyár, amely az atomerőművek alapvető gépigényét elégíti ki majd. A Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaságban a kooperáció keretein belül már jelenleg is gyártanak a WER—440-hez szükséges reaktorokat, hő- generátorokot, és más berendezéseket. Szerződést írtunk alá különböző berendezések gyártására Bulgáriával, Magyarországgal, az NDK-val, Lengyelországgal és Jugoszláviával. Lenyina Kajbiseva Obnyinszk. A világ első atomerőművének központi terme (Fotó: APN—KS) Magyarok a Balti-tengeren A szocialista országok kikötőiben bonyolódik le a magyar külkereskedelem tengerentúlra irányított forgalmának mintegy 90 százaléka. Ebből a lengyel kikötőkre majdnem 40 százalék jut. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Gdanskban, Gdy- niában és Szczecinben évente mintegy 1 milliárd tonna magyar tranzitárut rakodnak át. Lengyelország hajót is épít Magyarországnak — a jelenlegi ötéves tervben a lengyel hajógyárak további öt, korszerű hajót adnak át a magyar megrendelőknek. A magyar—lengyel tengeri együttműködés lehetőségei ugyanakkor még nincsenek teljesen kiaknázva. A tervekben szerepel többek között egy, a Szczecin—Mis- kok: útvonalon hetente kétszer közlekedő, konténer- szállító gyorsvonati szerelvény beindítása. A kétoldalú, hosszú lejáratú szállítási szerződés értelmében a magyar tengerésztisztek lengyel kereskedelmi hajókon sajátítják el mesterségük gyakorlati fogásait, s tervezik egy szállítási kérdéseket integráló szakembercsoport megalakítását is. Z. Czaplinski (INTERPRESS — KS) A Lengyel Kultúra vendége Nagy érdeklődés előzi meg a Magyarországon is jól ismert Dániel Olbrychski lengyel színész és filmszínész budapesti szereplését. A Lengyel Kultúra épületében tartandó rendezvényen a varsói Nemzeti Színház művésze október 15-én, holnap találkozik a főváros közönségével —y —n Csatorna a Duna és a Fekete-tenger között Hatvannégy kilométer hosszú lesz az a csatorna, amelynek átadását 1980-ra tervezik Romániában. A mesterséges vízi út Cierna-Voda és Constanta között épül, és lehetővé teszi majd, hogy a hajók a Duna-deltát kikerülve rövidebb úton jussanak el a Fekete-tengerhez (KS-fotó: — Matusz Károly felvétele) NDK Szanszkrit kéziratok „Az indiai kultúra — hagyományok és áramlatok” címmel a IV. szanszkrit világkonferencia alkalmából kiállítást rendeztek Weimar- ban, mely betekintést nyújtott az óindiai kéziratok és miniatűrök világába. A berlini német állami könyvtárban 5200 óindiai kéziratot tartanak számon, melynek egyharmadát szanszkrit nyelven írták. A Német Demokratikus Köztársaság hét egyeteme közül öt nemzetközileg is jelentős indológiái kutatásokra tekinthet vissza. Berlin már a XIX. század elején az európai szanszkritológia központja volt. Az első szanszkrit stúdiumokat 1825-ben tartották. A királyi könyvtár első 7—8000 szanszkrit kézirata Wilhelm von Humboldtnak köszönhető. A berlini egyetem alapítója felismerte, hogy egy ilyen sokrétű gyűjtemény számos kutatás kiindulópontja lehet. A XIII.—XIX. századból származó kéziratok olyan leírásokat is tartalmaznak, melyek az i. e. I. századról szólnak. Ezek a költészet, mesék és drámák mellett a tudomány, a filozófia, a matematika, a csillagászat, az orvostudomány, a jog és a vallás kérdéseivel is foglalkoznak. (BUDAPRESS — PANORAMA) Laosz Szakemberképzés A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak rendkívül nagy szüksége van a jól képzett szakemberekre. E célból egy sor tanfolyamot szerveztek. Így például egy háromhónapos továbbképző tanfolyam nyílt a tervügyi hivatalok dolgozói részére. A tanfolyamon mintegy 160, az ország minden részéből ösz- szesereglett szakember vesz részt. Egyidejűleg a Laoszi Nemzeti Bank is szervezett tanfolyamot a banktisztviselők számára. Ennek 75 részvevője a diploma átvétele után a nemzeti bank különböző fiókjainál fogja kamatoztatni megszerzett tudását. (BUDAPRESS — APN) Mongólia Könyviinnep A szocialista országok tapasztalatai alapján rendezték meg Mongóliában az első könyvnapot. A rendezvénysorozat célja a tömegek kulturális színvonalának emelése, a közműveltség fejlesztése, közvetlen kapcsolat kialakítása az olvasókkal, s az igények lehető legteljesebb felmérése, a kulturális élet élénkítése volt. A könyvnapon megélénkült a forgalom Ulánbátor utcáin. Itt gyűltek össze a könyv mongol barátai, és kedvükre válogattak a gazdag kínálatban. Korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül mindenki megtalálhatta az őt érdeklő könyvet. A marxizmus klasszikusai, szovjet elbeszélők, aktuális napi politikai művek, a mongol -szépirodalom alkotásai, műszaki, orvosi, mezőgazdasági szakmunkák, gazdasági és társadalomtudományi művek fogytak el nagy számban a mongol könyvnapon. Az író-olvasó találkozók is érdekes színfoltjai voltak a mongol könyvünnepnek, hiszen az ország távoli vidékéről érkezett irodalomszerető olvasók találkozhattak a legnevesebb mongol szerzőkkel. A nagy sikerre való tekintettel biztos, hogy még sok hasonló könyvnapot rendeznek majd Mongóliában. (BUDAPRESS — MONCAME)
