Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 14., vasárnap o ■ mínimagazir» A 12 ezer lakosú Gyoma nagyközségben mindössze 273 cigány él. A község veze­tői intenzíven foglalkoznak életkörülményeik javításával, amit a cigánytelep eredmé­nyes felszámolása is bizo­nyít. S még egy jelentős vál­lalkozásra lehetnek jogosan büszkék. A KISZ nagyköz­ségi bizottsága a nyár dere­kán cigányfiatalokból álló munkabizottságot hozott lét­re, amelynek feladata; a 20 főt alig meghaladó cigány K'ISZ-es fiatalok életének, munkájának, sorsának fi­gyelemmel kísérése, támo­gatása. Igaz, munkájuk legelején tartanak még, de ebből az apropóból érdekes, néha szertekalandozó beszélgetést folytathattunk. Beszélgetés a munkabizottság tagjaival „űz első fecskék” A KISZ-bizottság apró he­lyiségében gomolygó füstből következtettük, hogy egy megkezdett vitába csöppen­tünk. A prímet a munkabi­zottság vezetője, Fási Ádám vitte. ízes humorával hamar jó hangulatot teremtett. A nagyközségi KISZ-bizottság titkára, Kiss Lajos méltán bízik a világos gondolkodá­sú, talpraesett fiatalember­ben, és két segítőjében, De­meter Máriában és Jónás Editben. Munkájukhoz elég erőt, lelkesedést éreznek magukban. De mire is vál­lalkoztak első fecskeként? Ne számítson más — A munkabizottság fel­adata — mondja a nagyköz­ségi KISZ-bizottság titkára — a cigányfiatalok életkö­rülményeinek, munkahelyi beilleszkedésének figyelem­mel kísérése. Ugyanakkor vizsgáljuk azt is, hogyan él­nek a továbbtanulási lehető­ségekkel, s megvannak-e mindazok a feltételek éle­tükben, munkájukban, ami a többi KISZ-tagnak. E mun­ka eredményéről majd no­vemberben számolnak be a munkacsoport tagjai. Fási Ádám pincér. De ugyanakkor több szakma bir­tokosa is. S most is tanul. Beszél olaszul, németül. így, tiszta lelkiismerettel kapaci­tálhatja a többieket tanulás­ra. Hazánk sok részét bejár­ta már. Bár fiatal, de a ta­pasztaltabb emberek közé számít. Gyorsan beszél, ugyancsak startrakész tollal kell figyelni rá. — Megmondom én, hogyan látom a helyzetünket. Az ál­lam nagyon sokat tett ér­tünk, cigányokért. Felszá­molta itt Gyomán is a ci­gánytelepet. A többség ma már jó körülmények között él. Szerintem is a beolvasz­tás az egyetlen járható út. Szeretném, ha mihamarabb megszűnne a különbségtétel: ez magyar, ez meg csak ci­gány. Ne számítson más: csak maga az ember. Persze, láttam még Somogybán földbe vájt viskókban élő ci­gányokat is. Az időseken ná­lunk is nehéz segíteni. De a gyerekeken és a fiatalokon már lehet. — Gyomán elég rendesen tanulnak a cigánygyerekek — szól köze Jónás Edit. Két öc§ém szakmát tanul, s a bátyám is szakmunkás. Igaz, én a háziipari szövetkezet­ben csak betanított munkás­ként dolgozom, de hamaro­san én is továbbtanulok. Nekem nem szabad hibázni — Felméréseim azt bizo­nyítják — veszi vissza a szót Ádám —, hogy még a 60-as évek elején végzettek­kel is baj van. Akkor még nem volt meg a bennünket segítő határozat. Sokuknak a 8 osztálya sincs meg. Most terveink között szerepel, hogy elmegyünk az általános iskolába, és segítjük a ci­gánygyerekeket a pályavá­lasztásban. A másik tervünk az, hogy jobban odafigye­lünk a fiatal, családos em­berekre. Mert sokan közülük csak két-három hónapot dol­goznak, és felmondanak. Persze, erre a vállalatoknak is jobban oda kellene figyel­ni. Tudjuk mi, hogy az év­százados elmaradottság be- pótolásá nem megy máról holnapra. — És nekünk, a becsüle­tesen élőknek kell példát mutatni — szólal meg elő­ször Demeter Marika, aki a helyi háziipari szövetkezet­ben dolgozik szakmunkás­ként, s emellett a Körös­menti táncegyüttessel már bejárta Európa számos or­szágát. Érzi, hogy a szemé­lyes példamutatás erejénél nincs fontosabb. — Tudjuk — folytatja —, a többséget nehéz még egy színházi elő­adásra becsalni. De már sok ismerősöm eljön az együtte­sünk fellépéseire. S már ez is valami. — Munkásőr vagyok — mondja Ádám. — Tudom, nekem nem szabad hiányoz­ni, hibázni, mert akkor mindjárt mondják: — Na, kiütközött belőle a cigány! — Viccesen mesélik, ha egy cigánycsalád új lakást kap... — Biztosan tüzelik is már a parkettát! — Ez nem tré­fa, mert itt is megtörtént, de 10 évvel ezelőtt — mondja szégyenlős mosollyal Edit. — Ezért tartom olyan fontosnak a nevelést. Az óvodát min­den cigánygyerek számára kötelezővé tenném, hogy idő­ben ió közösségbe kerülje­nek. És még valamit! Tudo­másul kell venni — nyoma­tékkai ejt minden szót —, másképp nem lehet megélni, csak ha dolgozunk! Ehhez pedig akaraterő kell. Á, itt van ez az átkozott birkanyí­rás! Elmennek egy-két hó­napra, otthagyják a munka­helyet, jó megszedik magu­kat. Akkor van aranyékszer, jó mód, minden. Aztán jön a nyomor, a szerzett holmi el- adogatása. Persze, az is megérne egy misét: miért kereshet birkanyírással két hónap alatt többet, mint én a munkahelyen egész év­ben ... Közben elindultunk a nagyközségi tanács költség- vetési üzemébe, hogy két fia­tallal beszélgessünk. N két véglet Jónás Lajos 26 éves, há- - rom gyermek édesapja. Ép­pen hatalmas vasrudákat rak le egy teherautóról, irtóza­tos csörgés-csattogás köze­pette. Segédmunkás. Később kiderült, nemcsak a vassal, de saját életkörülményeivel is állandó birkózásban van. — Van saját házunk. Én már 13 évesen elmentem dolgozni, mert a testvérei­met kellett eltartanom. Nincs is csak hét osztályom. A fe­leségem nem dolgozik. De hova is menne kettő elemi­vel. Átlagban megkeresem a 3 ezer 800-at. Hogy miért nem dolgozik az asszony? Mindig otthagyta a munka­helyét, én meg már nagyon szégyellem — félrefordul egy kicsit, mert majdnem kigör­dül egy könnycsepp a sze­méből. A KISZ-be most lé­pett be néhány hónapja, de munkája miatt egy taggyű­lésre sem ment el. Jónás Lajos nehéz terheket cipel Demeter György, a sokoldalú ember Fotó: Gál Edit Demeter György 26 éves múlt. Két fiú édesapja és több szakma tulajdonosa. Amolyan ezermesterféle. Vi­dám, jó beszédű ember. Most végzi a szakmunkások szak- középiskolájának második osztályát. Felesége is dolgo­zik, a gyerekek bölcsődébe, óvodába járnak. — Sok az OTP-részletünk, kénytelen vagyok munka mellett még fusizni is. Most kicsit nehéz, de hamar túl­esünk rajta. Hatvannyolc óta vagyok KISZ-tag. A bi­zottság munkájáról tudok. Ha úgy érzik, szükség van a segítségemre, rám számít­hatnak. A cigányság sorsa érdekli? Amondó vagyok; minden ember a maga éle­tének kovácsa. Sok tényező befolyásolja, hogyan és mi­lyen körülmények között élünk. De mint látja, egyre több a helyes útra rátalált cigányember. B. Sajti Emese Miért vállalnak munkát az NDK-ban? Békéscsabán, az SZMT székházának üléstermében lehetünk vagy hetvenen— nyolcvanan. Többnyire a 20. életévüket betöltött fiúk, kö­zöttük csak elvétve akadnak lányok. Prospektusokat, ké­pes folyóiratokat kapnak, érdeklődéssel forgatják, néze­getik őket. Főként az előadá­sok közötti szünetekben be­szélgetünk velük Három fiatalembert is megszólí­tunk: . — Hová valósiak? — Békésiek vagyunk. — Hol dolgoznak, és hová utaznak? — Az ÉPSZER-nél va­gyok hegesztő — feleli Haj­nal Attila. — Valószínű az egyik erfurti vállalathoz ke­rülök, ahol szintén ebben a szakmában fogok dolgozni. — Én — mondja Budai Gábor — Drezdába utazom, és ott mechanikai műszerész leszek. Most a Volánnál dol­gozom, mint autószerelő. Makai Zoltán szakmája — vízvezeték-szerelő. <3 is Drez­dában fog elhelyezkedni, mint betanított műszerész. A 3 év alatt szeretné letenni a szakmunkásvizsgát is. Arra a kérdésre: hogyan fogadták elhatározásukat a szülők és a munkahelyi ve­zetők — a válaszok megosz­lottak. Voltak olyanok, akik helyeselték, vagy kétkedés­sel fogadták a döntést. De akadtak olyan felnőttek, akik közömbös álláspontra helyez­kedtek. A szünet után magam is helyet foglalok a fiatalok között. Suhajda Tibor, aki Lipcsében töltött néhány évet, most az NDK-ban fo­lyó KISZ-életről beszél. Nem hallgatja el, hogy is­métlődő fegyelmi vétségek miatt több magyar fiatalnak kötöttek útilaput a talpára. Ezután a katonai szolgálat- halasztással kapcsolatos tudnivalókat ismertetik. Ez­alatt jut idő arra, hogy két fiatal lányt is megkérdez­zek: mik a terveik és cél­jaik az NDK-ban? — Barna Mária vagyok, és a Békéscsabai Kötöttáru- gyárban mint körkötő dolgo­zom. Drezdába, vagy Erbis- dorfba utazom. Elsődleges célom a műszerészszakma elsajátítása, továbbá a nyelv- tanulás. Ugyanakkor szeret­ném alaposan megismerni az országot. Előlegezett bi­zalomnak fogtam fel, hogy Szegeden részt vehettem egy 4 napos tanfolyamon is. Ott mint leendő KlSZ-vezetők- nek az előadók elmondták, hogy nagyon sokat várnak tőlünk. Különben szüleim féltő örömmel vették tudo­másul elhatározásomat... — Szeretném én is be­utazni az NDK-t — veszi át a szót Vajda Gabriella, a MÁV távközlő szakaszának műszerésze. — Igaz, híradás- technikai szakközépben érettségiztem, de továbbra is tanulok németül és oro­szul. Ezt szüleim is tudják, s csak helyeslik szándékomat, hogy nyelvvizsgát tegyek az NDK-ban. — Járt már kint? — Igen, egyszer turista­ként. Az ottani koszt akkor ízlett nekem. Különben is szeretnék lefogyni... Ezt követően most két olyan fiatalt szólaltatunk meg, akik már 3 évet töltöt­tek az NDK-ban. Várdai István 1973-tól 1976-ig volt Halléban, és ott tanulta ki a hegesztőszak­mát. Hazatérése után két évre behívták katonának. Leszerelt, és visszament ere­deti munkahelyére, a Szeg­halmi Állami Gazdaságba. — Mi az, ami miatt újra jelentkezett? — Jók a körülmények, a kereseti lehetőségek, és so­rolhatnám tovább. — Milyen a munkatempó? — Hasonló mint nálunk, de a pontossággal, a minő­séggel kapcsolatos követel­mények kint magasabbak. — Mit vásárolt kereseté­ből? — A különféle kisebb-na- gyobb árucikkeken kívül előbb egy 2800 márka érté­kű motorkerékpárt. Ezt ké­sőbb eladtam és vettem he­lyette egy olcsóbbat. Most, ha sikerül összegyűjteni a pénzt, szeretnék venni egy személygépkocsit. — Mennyit keresett kint, és mennyit idehaza? — Az NDK-ban 900—1000 márkát, itthon pedig 3000— 3500 forintot havonta. — Mik a tervei? — A jogosítványt már megszereztem, és most, ha kimegyek, szeretném elsajá­títani az autószerelést. Egyébként német lány a menyasszonyom, s ha a kö­rülmények megengedik, nyá­ron összeházasodunk... Gulyás Erzsébet, mint női szabó dolgozik a szarvasi Szirén KSz-be. ö is 3 évig volt az NDK-ban. — Mennyi idő alatt szok­ta meg a környezetet ? — Eleinte nehezen ment minden. Körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy valaki beleilleszkedjen az idegen környezetbe. Ismerőseim ré­vén tanultam meg németül és szerb-horvátul is. Kint szeretnék németből nyelv­vizsgát tenni. — Mi volt a németek vé­leménye a magyar fiatalok­ról? — Nehéz lenne ezt pár szóval elmondani. Minden­esetre, aki szorgalmasan és jól dolgozik, meg rendesen viselkedik, azt ők is megbe­csülik. Sajnos, a fiúk között előfordultak ivászatok, lógá­sok, üzletelések és egyéb rendbontások. Igaz, a lá­nyok kevesebben is vannak, és csak nagyon ritkán kellett valakit felelősségre vonni. Nagy Jánosné az egyetlen szülő, akivel szót válthatok. Kislányához jött, aki szin­tén a kiutazók között van. — Mi a véleménye az NDK-ban való munkaválla­lásról? — Férjemmel mindig mondtuk, hogy egy ilyen nagyszerű lehetőséget nem szabad elhalasztani. Azt sze­retnénk, ha mind a négy gyermekünk megtanulná az önállóságot. Ezért is örü­lünk annak, hogy most az egyik lányunknak sikerül kiutaznia az NDK-ba dolgoz­ni. Minden kétséget kizáróan hasznosak azok a rövid tá­jékoztatók, amelyeket a me­gyei tanács, a KISZ, a szak- szervezet és a fegyveres tes­tületek képviselői az NDK- ba utazó fiataloknak tarta­nak. Az elhangzottakból ítél­ve az a meggyőződésünk, hogy kielégítő válaszokat kapnak valamennyi kérdés­re, amelyek egyúttal — mi­heztartás végett — fölöttébb tanulságosak lesznek szá­mukra. Ha a tanácsokat, a sok-sok év gyakorlatán ala­puló tapasztalatokat komo­lyan veszik, gyorsabban szoknak majd hozzá a kinti életformához, a fegyelmezett munkavégzéshez; s ugyanak­kor könnyebbé válik részük­re az idegen környezethez, szokásokhoz, erkölcsi-etikai normákhoz való alkalmazko­dás. Bukovinszky István Pályakezdő pedagógusok fogadása A közelmúltban bensősé­ges ünnepséget rendeztek Bé­késcsabán, az egészségügyi szakközépiskola aulájában. Az 1979-ben végzett, és a pá­lyájukat a megyeszékhelyen kezdő pedagógusokat köszön­tötte dr. Virág László, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályvezetője, Varga Imre, a KISZ városi bizottság tit­kára, és Vidó György váro­si úttörőelnök. Az osztályve­zető beszélt a művelődés te­rén eddig elért eredmények­ről, a tennivalókról, s azok­ról a feladatokról, amelyek megoldásában számítanak a fiatal pedagógusok ügybuz­galmára, munkaszeretetére, hivatástudatára. Szólt a to­vábbképzés lehetőségéről is. Az ünnepség — melynek sikere az iskolacentrum pe­dagógus KlSZ-alapszerveze- tét is dicséri — baráti be­szélgetéssel zárult. Molnár Zsuzsanna, pedagógus Postánkból Mezőkovácsházán, a járási pártbizottság nagytermében tanácskoztak október 9-én a járási úttörőparlament részt­vevői. Berényi Márta ifive­zető, levezető elnök köszön­tő szavai után a tanácsko­zók elfogadták a parlament napirendjét. Az ünnepélyes zászlóbevonulás és a Him­nusz után a járási úttörőel­nökség nevében Kovács At- tiláné szólt az úttörőközössé­gek aktivitásának fejleszté­séről, a közösségi élet gaz­dagításáról, és a pajtások ér­deklődésének, igényeinek leg­jobban megfelelő, a kisdo­bos- és úttörőélet törvényé­re épülő úttörőprogram ki­alakításáról. A beszámolóhoz kapcsolódó 23 hozzászólás té­mái közül a legfontosabbak: szóltak a pajtások a KISZ- szel való kapcsolat tovább­fejlesztéséről, jobb túralehe­tőségek megteremtéséről, a „Vörös és a kék nyakkendő­ért” próbákról. Érintették a szakági tevékenységet, ki­emelték, hogy legelső köte­lességük a tanulás, szorgal­mazták az üzemi szakkörök számának növelését, az üze­mekkel, szocialista brigádok­kal való kapcsolatok elmé­lyítését. Hozzászólásával is bekap­csolódott a parlament mun­kájába a járási pártbizottság és a megyei úttörőelnökség képviselője. A parlamentnek táviratban fejezte ki jókí­vánságait több úttörőcsapat és KISZ-alapszervezet. Ez­után a határozati javaslatok elfogadására, és a megyei küldöttek megválasztására került sor. Az ízletes ebédet követő közös játék kellemes zárása volt a napi program­nak. Soós Attila, mezőhegyesi küldött Szállóigék, aforizmák Concordia parvae rescres- cunt, discordia maximae di- labuntur. Az egyetértésben a kis dol­gok gyarapodnak, széthúzás­ban a legnagyobbak is szét­hullanak. (Sallustius, lúg. 10, 6) Conscientia mille testes. A lelkiismeret egymaga ezer tanú. (Quintilianus, Inst. orat. 5, 11, 41) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című gyűjteményéből válogattuk az idézett szállóigéket, afo­rizmákat.) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents