Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

222jL*5£EÍ£!2Íl£LJLiZíiS2!!22E Jugoszlávia A gazdasági élet hirei Sok tízezer turista keresi fel évente a Szovjetunióban, a Petrozavodszktól mintegy 70 ki­lométerre fekvő Kizsit, ahol az építmények valóságos szabadtéri néprajzi múzeumot alkot­nak. A fából készült épületek állagának megőrzésére nagy gondot fordítanak a műemlék- védelmi felügyelőségek Fotó: Bukovinszky István A gépgyártás fejlődése Az első koreai szerszám- gépgyár építését 1951-ben kezdték meg Hujcsonban. Azóta nagyot fejlődött a gép­gyártás. A hetvenes évek ele­jén 10 000 szerszámgép ké­szült Koreában egy év alatt Jelenleg a termelés évi 30 000 darab. A gépgyártó ipar termelé­se 1971—75 között 2,4-szere- sére, a nehézgépeké 2,2-sze- resére, a szerszámgépeké 2,6- szorosára, a mezőgazdasági gépeké pedig 3,6-szorosára nőtt. Ugyanebben az idő­szakban több mint 70 elek­tronikus elemeket gyártó üzem épült. Az ország gép­szükségletének 98 százalékát ma már a hazai gyárak fe­dezik. A gépgyártás részesedése az össz-ipari termelésben az ötvenes években 5,1 százalék volt. 1977-ben viszont már 33,7 százalékra emelkedett. Biztató a jövő is. A második hétéves terv előírásai szerint az éves szerszámgéptermelés eléri az 50 000 darabot; a bulldózerek gyártása hatszo­rosára, az exkavátoroké 3,3- szeresére nő. Ugyanebben az időszakban a koreai traktor­gyárak évente 45 000 traktor­ral látják el a mezőgazdasá­gi üzemeket. Fejlesztik a ha­jóépítést is: megkezdik az 50 és 100 ezer tonnás teherha- jók építését. (BUDAPEST— KCNA) Sipka-szorosi emlékmű. Itt folyt a legelkeseredettebb csata a törökök és a bolgár felkelőkkel együtt harcoló orosz hadse­reg között. A 34 méter magas Szabadság-emlékműnél szín­pompás ünnepségeket és tűzijátékokat szoktak rendezni Rijeka az Adriai-tenger je­lentős kikötője. A nagy for­galmú tengeri kikötőben nemrég készült el a konté­nerállomás, amely evente 40 000 konténer fogadására, kezelésére alkalmas. A kor­szerű felszerelések — rako- dóhidak, mozgóliftek — egy műszakban 200 konténert juttatnak el rendeltetési he­lyükre. * * * Macedónia híres dohány- termesztéséről. Az elmúlt év­ben az 1977. évinél 25 száza­lékkal nagyobb mennyiségű — 16,5 ezer tonna — kiváló minőségű dohányt exportál­tak erről a vidékről, amely­nek az értéke megközelíti az 1,5 milliárd dinárt. Ebben az évben további növekedésre számítanak. Az idei export a tervek szerint 10 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. (BUDAPRESS — TANJUG) Bulgáriában még a ma­gyarországinál is tovább, négy és fél évszázadig tar­tott a török uralom. A Bal­kán-félszigeten előretörő Osz­mán Birodalom 1939-ben fog­lalta el az országot, a teljes függetlenség újbóli elismeré­sére pedig csak 1878-ban ke­rült sor. A hódoltság száza­dai alatt a bolgár nép több alkalommal is felkelésekkel próbálta kivívni szabadságát — ezeket azonban a törökök kegyetlenül elfojtották. A függetlenségi harc végül is Oroszország segítségével győ­zedelmeskedett — e közös küzdelem alapozta meg a bol­gár-szovjet barátságot. A felszabadító háború a bolgár történelem dicső eseményei közé tartozik: erre emlékez­tetnek az ország számos pont­ján emelt emlékművek is. (sz. g.) Pleven városát több hónapos ostrom után vette be Szkobelev orosz tábornok. A harcokban részt vevő doni kozákok hős­tetteit idézi ez a bronzkompozíció (Fotó — Szófia-press — KS) Barátaink életéből A kis népek és az iparosítás a Szovjetunióban A Szovjetunióban tovább folytatódik Szibéria széles kö­rű meghódítása, birtokbavé­tele. Gyárak, üzemek, egész ipari komplexumok, vas­utak, műutak épülnek. Ke- let-Szibéria északi tajgai te­rületein és a Távol-Keléten például a 3200 kilométer hosszúságú Bajkál—Amur vasúti fővonal épül. A BAM olyan területeken halad ke­resztül, amelyeken evenkek, nanájok, ulcsok, nyivhek, nyegidalok, orocsok és ude- gék élnek — összesen mint­egy 25 ezren. Fő foglalkozá­suk ősidők óta a vadászat, a halászat és a rénszarvas­tenyésztés. Hogyan hangolják össze a vidék őslakóinak érdekeit e területek iparosításával? Mi változott e kis népek élet­módjában a nagy építkezések kezdete óta? A probléma megoldásának útjai A BAM építkezésén még az alapvető munkák meg­kezdése előtt, szociológusok, közgazdászok, környezetvé­delmi szakemberek tanulmá­nyozták a nagy építkezés le­hetséges hatásainak követ­kezményeit észak kis népei­nek életmódjára, hagyomá­nyos gazdasági tevékenysé­gükre. A vizsgálatok ered­ményeként a prpbléma meg­oldásának két változatát ja­vasolták. Az első változat a BAM nyomvonalának közvetlen szomszédságában fekvő tele­pülések áthelyezését (gyakor­latilag új települések építé­sét) javasolta távolabbi he­lyeken. Azt hinné az ember, hogy az őslakóknak a vasút­vonal építésével kapcsolatos veszteségei teljesen megté­rülnek: a régi helyett új lakást, jó földet kapnak. Gondos tanulipányozás és a helyi hatóságok képviselői­vel folytatott eszmecsere után azonban ezt a változatot el­vetették. Ha az őslakosság hagyományos életmódját és foglalkozását fenntartották volna, az ilyen települések az őslakosságot elszigetelték volna a kulturális és a köz- igazgatási központoktól, ami elkerülhetetlenül lelassította volna a szociális és a kul­turális fejlődés ütemét. Ezért a helyi hatóságok döntése alapján a második változatot fogadták el: a településeket a régi helyü­kön hagyták, a hagyományos foglalkozásokat azonban korszerűsítették. A lakosság többsége — körkérdés alap­ján — e javaslat mellett fog­lalt állást. Ma a vadászokat és a rénszarvastenyésztőket helikopterek és terepjárók szállítják az állandó jellegű, speciálisan berendezett ter­melőbázisokra és támasz­pontokra, ahol minden fel­tételt megteremtettek a nor­mális élethez. Két-háröm he­tenként visszatérnek a csa­ládjukhoz, s a tajgában új csoportok váltják fel őket. Ez a megoldás lehetővé te­szi, hogy levetkőzzék a va­dászok és a rénszarvaste­nyésztők évszázados öröksé­gét, a nomád életmódot, amikor — gyakran család­jukkal együtt — a jószággal vándoroltak egyik legeltető­helyről a másikra. Ennek eredményeképpen a tajgai foglalkozások a fiatalok egy részénél új vonzerőt nyer­tek. A felső osztályos tanu­lók 18 százaléka nem vélet­lenül határozta el, hogy éle­tét a vadászatnak és a rén- szarvastenyésztésnék szente­li. A hagyományos ágazatok további fejlődésének nagy­szerű távlatai vannak. A szakemberek véleménye sze­rint a BAM övezetében a takarmánybázis lehetővé te­szi, hogy a rénszarvasállo­mányt öt-hatszorosára nö­veljék, és a vasúti fővonal közelében fekvő települések lakosságának jelentős részét helyi termelésű értékes hús­sal lássák el. Az építkezési munkák be­fejeződésével, miként azt a gyakorlat mutatja, a vadál­latok visszatérnek korábbi helyükre. Ha valaki ma a mindössze egy éve üzembe helyezett, 180 kilométer hosz- szúságú BAM—Tinda szárnyvonalon utazik, a vas­úti kocsi ablakából jávor- szarvasokat, nemes szarvaso­kat, őzeket láthat. A vasúti sínek mellett cobolyok és más értékes prémes állat nyomaival találkozhat. És nincs már messze az idő, amikor itt újra fel lehet újí­tani a vadászatot. Fel lehet-e cserélni a régi foglalkozásokat? Természetes, hogy az öve­zet ipari fejlődése, nevezete­sen a BAM építése más vo­natkozásban is hatást gyako­rol az őslakosság életére. A BAM övezetében végzett Szociológiai felmérések ada­tai szerint az őslakosság fe­le, különösen a 18 és 30 év közötti fiatalok, jövőjüket az apák és nagyapák hagyomá­nyos foglalkozásának a meg­változtatásával kapcsolják össze. Nem kizárt dolog, hogy az építkezés befejezése után ismét visszatérnek a szülőfalujukba, ahol gépke­zelőkre, építőkre éppen olyan szükség van, mint rén­szarvastenyésztőkre és vadá­szokra. A termelés nem hagyo­mányos ágainak az elsajátí­tásával új szakmák jelennek meg a szovhozokban is. Így például mindenfelé épültek és épülnek prémállattenyész­tő telepek, ahova szívesen mennek dolgozni a nők. A Zarja (Hajnal) szovhozban például tejfeldolgozó komp­lexum épül, amelynek ter­mékeit a BAM „fővárosá­ba”, Tindába szállítják majd. Ez annyit jelent, hogy az evenk falvaknak saját állat­orvosra, zootechnikusra, az állattenyésztő telepeket üze­meltető és kiszolgáló szak­emberekre van szükségük. Megváltozik az őslakosság mindennapi élete is. Az utóbbi két évben a kis településen, Uszty-Njukzsá- ban például minden negye­dik család új lakásba költö­zött. A prémállattenyésztő te­lepeken kereskedelmi komp­lexum, szolgáltatókombinát, sportcsarnok épült. A legelső objektumok között adták át a televíziós reléállomást, amellyel közvetlenül lehet venni a moszkvai televízió műsorát. Vlagyimir Dolgodvorov APN — KS A tárgyalóteremből dorovot pedig 5 évi szabad­ságvesztésre ítélte. Két évre szóló börtönbüntetést kapott R. P. Voronkova azért, mert állami tulajdonból bűncse­lekménnyel megszerzett ja­vakat akart értékesíteni. A bíróság megállapította: noha ez az asszony korábban nem ígérte meg a közreműkö­dést, ám a bizonyítékok két- ségbevonhatatlanul mégis alátámasztották, ő vállalta a lopott kabátok eladását. R. P. Voronkova konokul taga­dott, de ez nem segített raj­ta, mert életmódja ugyanúgy ellene szólt. „Megrögzött al­koholista, és így kötelező ré­szére az elvonókúra” — álla­pította meg ítéletében a bí­róság. S mivel a 25 éves A. B. Voronkov már harmad­szor kerül életében a vádlot­tak padjára, ebben sok szem­pontból az anyja is hibás. Voronkovék családjában a mikroklíma — enyhén szól­va — szemlátomást egész­ségtelen volt. A népbíróság külön vég­zést hozott R. P. Voronkova lányának, E. B. Fjodorovná- nak, a „Clara Zetkin” köz­ponti konfekciós üzem dol­gozójának bűnvádi felelőssé­géről is. ö tudott arról, hogy komoly bűncselekményre ké­szülődnek, mégsem tett az ellen semmit, hogy megaka­dályozza az elkövetést. A. B. Voronkovék, vala­mint társaik ellen lefolyta­tott bírói eljárás szintén be­bizonyította: a ruhaipari vál­lalat helyiségeiben meg kell szigorítani az értékek őrzé­sét. (A. Alekszandrin — Penzenszkaja Pravda) Emlékművek Bulgáriában KNDK Voronkovék lakásában az evést rendszerint nagy ivá- szat követte. T. N. Szevalc- kova, az egyik konfekciós üzem munkásnője elújságol­ta: — Férfibundákat kezdtek varmi nálunk a gyárban. Divatosak. Kiváló minőségű­ek és sokba kerülnek ... A. B. Voronkov, miután meghallgatta vendégét, ér­deklődést tanúsított e dolog iránt, de nem szólt egy szót sem. Ám ugyanazon az éj­szakán nővére férjével, K. H. Fjodorowal együtt fel­törte a zárat, behatolt a gyár műhelyébe, ahol a kész termékeket raktározták, majd a vállfákról leakasztott tíz szőrmebundát. Másnap reggel ettől a vál­lalattól a „Penzmas” üzem portáján zsákkal a kezében megjelent egy idősebb asz- szony; R. P. Voronkova, Alekszej anyja. — Mit cipel? — érdeklő­dött a kapus. — Lélekmelegítőket cseré­re — jött a válasz. — El­koptak !... De a zsákban nem régi kö­tött mellények voltak, ha­nem két bunda, amelyeket Voronkova hiába próbált fe­le áron eladni munkatársai­nak. A bűnösök nem sokáig ma­radtak szabadlábon. Nos, íme a törvényes eljárás végered­ménye: Penza Lenin-kerüle- tének népbírósága A. B. Vo- ronkovot 9 évi, K. N. Fjo­Bűntársak

Next

/
Thumbnails
Contents